tag:blogger.com,1999:blog-89190825791945277202024-03-13T21:56:21.841+06:30မိုးစက္ပြင့္လြပ္လပ္ေပါ့ပါး စိတ္ေရာင္စံုပန္းပြင့္မ်ား အတြက္ အျပာေရာင္မိုးေရစက္ေလးမ်ား .....Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.comBlogger215125tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-80282487969090082542013-05-09T14:04:00.002+06:302013-05-10T11:14:55.537+06:30ဟားခါး၊ စေတာ္ဘယ္ရီ ႏွင့္ အမွတ္တရမ်ား<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ခ်င္းျပည္နယ္ရဲ့ ျမိဳ႕ေတာ္ ဟားခါးျမိဳ႕ကို ေရာက္ခဲ့တာ ဒီတၾကိမ္နဲ႕ပါဆိုရင္ ပဥၥမေျမာက္ပါ ....။ ဒီျမိဳ႕ကေလးကို ဘယ္ႏွစ္ခါဘဲေရာက္ေရာက္ ဆန္းသစ္တဲ့ ေပ်ာ္ရႊင္တဲ့ ခံစားမွဳေတြ က်မကို ေပးစြမ္းႏိုင္ဆဲပါဘဲ။ </span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> ေျမျပန္႔မွာ ေႏြေနပူပူကို အလူးအလိမ္႕ခံစားေနရခ်ိန္မွာ ဟားခါးရဲ့ ေန႕လည္အပူခ်ိန္က ၂၅-၂၈ စင္တီဂရိတ္ေလာက္ရိွတာမို႕ က်မတို႕အတြက္ အလြန္ေနလို႕ေကာင္းတဲ့ အေနအထားပါ။ ၁၅-၁၈ စင္တီဂရိတ္ ေလာက္ရိွမဲ႕ ညအပူခ်ိန္ကလည္း ဂြမ္းကပ္ထူထူတထည္နဲ႕ေကြးလိုက္ရင္ သိပ္ကိုအဆင္ေျပပါတယ္။ ေတာင္ေပၚေလ သန္႕သန္႕ေအးေအးကို အဆုတ္ထဲအထိ တ၀ၾကီး ရွဴရိွဳက္သြင္းလိုက္တဲ့အခါ က်မတို႕ ရင္ဘတ္ေတြ သန္႕ရွင္းလတ္ဆတ္ ေပါ့ပါးသြားတယ္လို႕ ထင္ရပါတယ္..။</span><br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span><span style="font-size: small;">
</span><span style="color: #0b5394; font-size: small;"> ျမဴေတြတိမ္ေတြ၊ ေတာင္တန္းေတြရဲ့ ၾကားက လွပတဲ့ ဟားခါးျမိဳ႕အ၀င္ ျမင္ကြင္းပါ ...။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-x6y0gQLvYM8/UYo12sM274I/AAAAAAAAF_w/y5nxwdKD4dk/s1600/6a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-x6y0gQLvYM8/UYo12sM274I/AAAAAAAAF_w/y5nxwdKD4dk/s640/6a.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;">ဟားခါးျမိဳ႕လည္ နာရီစင္နဲ႕ ေစ်းတ၀ိုက္က ျမင္ကြင္းပါ ....။</span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-oFxFYDUUWFg/UYo3Pc2wHyI/AAAAAAAAF_U/BeRHhcRj-zU/s1600/6b.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://4.bp.blogspot.com/-oFxFYDUUWFg/UYo3Pc2wHyI/AAAAAAAAF_U/BeRHhcRj-zU/s640/6b.jpg" width="640" /></a> </span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"> ျခံထြက္သီးႏွံေလးေတြ ေက်ာပိုးသယ္ျပီး လာေရာင္းတဲ့ ေတာေစ်းသည္ကေလးကို လ်ွပ္တပ်က္ မွတ္တမ္းတင္လိုက္ပါတယ္။ အျပန္မွာေတာ့ သူ႕ျခင္းေတာင္းထဲမွာ ဟားခါးေစ်းက ၀ယ္တဲ့ ဟင္းခ်က္စရာနဲ႕ လူ႕အသံုးအေဆာင္ ပစၥည္းေတြ ျပန္ပါသြားမွာ ေသခ်ာပါတယ္။</span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-mc3YcoY6XhE/UYsvVEXSTMI/AAAAAAAAGAc/aEvCO9TBGLE/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://4.bp.blogspot.com/-mc3YcoY6XhE/UYsvVEXSTMI/AAAAAAAAGAc/aEvCO9TBGLE/s640/7.jpg" width="640" /></a></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;">ညေနေစာင္းေတာ့ ျမိဳ႕ပါတ္လည္ အလည္ထြက္ျဖစ္ပါတယ္။ ေတာင္ကုန္းေပၚက ထင္းရူးပင္ကေလးကလည္း အသီးေတြရင့္မွည့္လို႕၊ မ်ိဴးဆက္တာ၀န္ ထမ္းေဆာင္ဖို႕ အသင့္ ျဖစ္ေနပါတယ္။ </span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-P9m-kAZ_QtM/UYswQtx_CJI/AAAAAAAAGAU/aIMMwlnkWBI/s1600/13.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-P9m-kAZ_QtM/UYswQtx_CJI/AAAAAAAAGAU/aIMMwlnkWBI/s640/13.jpg" width="640" /></a>ညစာစားဖို႕ အလည္ဖိတ္ထားတဲ့ ညီမငယ္ေတြရဲ့အိမ္မွာ လွပတဲ့ ပန္းေရာင္စံုေတြ ဖူးပြင့္ေနပါတယ္။ ပန္းပြင့္ကေလးေတြရဲ့ အေရာင္အေသြးကလည္း ေတာင္ေပၚသူေတြရဲ့ ပါးမို႕မို႕နဲ႕အျပိဳင္ ရႊန္းစိုေနပါတယ္။ ေျမျပန္႕ပန္းေတြထက္လွတဲ့ ႏွင္းဆီခိုင္ေတြကို အမွတ္တရ ရိုက္ျဖစ္ခဲ့ျပန္တာေပါ့။</span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-pZQHb3KoXFQ/UYsxHNeuDzI/AAAAAAAAGBA/c2SWoFaAPyc/s1600/15.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-pZQHb3KoXFQ/UYsxHNeuDzI/AAAAAAAAGBA/c2SWoFaAPyc/s640/15.jpg" width="640" /></a></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;">သူတို႕ေနတဲ့အိမ္ကေလးက ေတာင္ကုန္းျမင့္ျမင့္ေပၚမွာမို႕ ညေနေစာင္း ဟားခါးျမိဳ႕ရဲ့ ရွဳခင္းအလွကိုလည္း ခံစားခဲ့ရပါေသးတယ္။</span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-tMiQ-rEg5MU/UYs7GcmaGiI/AAAAAAAAGEA/G9swwgeHpy8/s1600/14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-tMiQ-rEg5MU/UYs7GcmaGiI/AAAAAAAAGEA/G9swwgeHpy8/s640/14.jpg" width="640" /></a></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;">ေနာက္ရက္ေတြကေတာ့ ေပ်ာ္ရႊင္စရာ သင္တန္းေန႕မ်ား ျဖစ္ပါတယ္။ အားလံုးတက္ၾကြေနၾကတာမို႕ ေမာရမွန္းေတာင္ မသိႏိုင္ခဲ့ပါဘူး။ ညေနသင္တန္းဆင္းတာနဲ႕ ေစ်းထဲက ဆိုင္တကာပတ္ျပီး ခ်င္းလံုခ်ည္၊ ဆံထိုး၊ နဲ႕ တျခားအမွတ္တရေတာ့ ၀ယ္လို႕ မဆံုးဘူးျဖစ္ေနေတာ့တာေပါ့။ </span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;">ေနာက္ဆံုးေန႕မွာေတာ့ ဟားခါးနဲ႕ ဆယ္္မိုင္ေလာက္အကြာမွာရိွတဲ့ ေလာက္လံုဆိုတဲ႕ရြာကေလးကို သြားခဲ့ပါတယ္။ တိုက္တိုက္ဆိုင္ဆိုင္ ရြာထဲမွာ လူစုလူေ၀းတဲ႕ အိုးေတြခြက္ေတြနဲ႕ ခ်က္ျပဳတ္ေနၾကတာေတြ႕လို႕ ေမးၾကည့္ေတာ့ မဂၤလာေဆာင္ ရိွလို႔ပါတဲ့။ ဒါေပမဲ့ သတို႕သားနဲ႕ သတို႕သမီးကေတာ့ ဒီမွာမရိွပါဘူးတဲ့။ သူတို႕ႏွစ္ေယာက္က မေလးရွားမွာဆံုျပီး လက္ထပ္ၾကတာမို႕ ေဆြမ်ိဴးေတြခ်ည္းပဲ အသိအမွတ္ျပဳျပီး မိတ္ဆံုစားၾက ေပ်ာ္ၾကတာပါ တဲ့ေလ ....။</span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-yVDyUWYle-E/UYsx1yexT1I/AAAAAAAAGBE/nFrNr9kTlRY/s1600/21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://4.bp.blogspot.com/-yVDyUWYle-E/UYsx1yexT1I/AAAAAAAAGBE/nFrNr9kTlRY/s640/21.jpg" width="640" /></a></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;">အိမ္တိုင္းမွာ ထင္းေတြ အျပည့္ သိုေလွာင္ထားၾကတာေတြ႕ရပါတယ္။ တခ်ိဴႈ႕ကေတာ့ အိမ္ေအာက္မွာ၊ တတ္ႏိုင္သူေတြက သီးသန္႕ ထင္းရံုေဆာက္လို႕။ အလြန္တဲ့ေဒသျဖစ္ျပီး လ်ပ္စစ္မီးလည္းမရိွတာမို႕ ထင္းမီးကိုပိုျပီး အားကိုးၾကရပံုပါပဲ။ တႏွစ္တႏွစ္ကို တအိမ္ ထင္းတစ္တန္ကေန တစ္တန္ခြဲေလာက္ ကုန္ပါသတဲ့။ ခ်င္းျပည္နယ္မွာ ရိွရိွသမ်ွ အိမ္ေျခနဲ႕ ေျမွာက္ျပီး ကုန္သြားမဲ့သစ္ေတာေတြကို တြက္ၾကည့္မိေနတယ္။ အင္း - ဟို၀တၱဳထဲကလို ညည္းရရင္ျဖင့္ ( က်ြန္ေတာ္ကေကာ ဘာမ်ားတတ္ႏိုင္ပါမည္နည္း) ေပါ့ေနာ္။</span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Z3OgIQ9ioMg/UYs7YyK9MtI/AAAAAAAAGEE/LuB89nJh7m8/s1600/16.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-Z3OgIQ9ioMg/UYs7YyK9MtI/AAAAAAAAGEE/LuB89nJh7m8/s640/16.jpg" width="640" /></a>အပူအပင္ကင္းမဲ့တဲ့ ကေလးေလးေတြကေတာ့ အတူကစားရင္း ျဖဴျဖဴစင္စင္ ေပ်ာ္ရႊင္ေနၾကေလရဲ့..။ သြားလာရင္း ေတြ႕ခဲ့ၾကံဳခဲ့ရတဲ့ မိခင္တေယာက္ကိုလည္း အမွတ္တရ ရိုက္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ </span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-B_LPvdI6gUs/UYszkIxofCI/AAAAAAAAGBw/eRxzHaWnQvc/s1600/24.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-B_LPvdI6gUs/UYszkIxofCI/AAAAAAAAGBw/eRxzHaWnQvc/s640/24.jpg" width="640" /></a> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-nMUpMQj-iuI/UYs0AfEGdLI/AAAAAAAAGBo/kHMrkYBxVEs/s1600/17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-nMUpMQj-iuI/UYs0AfEGdLI/AAAAAAAAGBo/kHMrkYBxVEs/s640/17.jpg" width="374" /></a></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-WxK5WbLuzhs/UYx5JfCwEgI/AAAAAAAAGE8/SwINH7kGstU/s1600/15a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-WxK5WbLuzhs/UYx5JfCwEgI/AAAAAAAAGE8/SwINH7kGstU/s640/15a.jpg" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;">ေတာင္ေပၚမွာ ေအးေအးလူလူ အနားယူေနတဲ့ ခ်င္းေခြး။ ေနာက္ျပီး လမ္းမွာေတြ႕ခဲ့တဲ့ ႏြားေနာက္နဲ႕ လဒငွက္။</span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-F4nA517fLRQ/UYsz8AWgczI/AAAAAAAAGB8/IQrmpaHBe70/s1600/26.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-F4nA517fLRQ/UYsz8AWgczI/AAAAAAAAGB8/IQrmpaHBe70/s640/26.jpg" width="640" /></a></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ZAFxV_l6rrU/UYs1NrDxZGI/AAAAAAAAGCs/EX_ivY8toV4/s1600/27.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="http://2.bp.blogspot.com/-EhELKiyWBvs/UYx5d2a4eCI/AAAAAAAAGEw/TecQlnb48-8/s1600/30.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-ZAFxV_l6rrU/UYs1NrDxZGI/AAAAAAAAGCs/EX_ivY8toV4/s640/27.jpg" width="640" /> </span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-87MSc7OMguM/UYs1PkH3HYI/AAAAAAAAGC4/yBOi6fbyICs/s1600/25.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-87MSc7OMguM/UYs1PkH3HYI/AAAAAAAAGC4/yBOi6fbyICs/s640/25.jpg" width="640" /></a> </span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;">အျပန္မွာေတာ့ မနက္ေစာေစာမို႕ ေနမင္းက တိမ္အထပ္အထပ္ၾကားက မ၀ံ႕မရဲ ထြက္ျပဴဆဲပါ။</span><br />
<span style="font-size: small;"> <span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-EhELKiyWBvs/UYx5d2a4eCI/AAAAAAAAGEw/TecQlnb48-8/s1600/30.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://2.bp.blogspot.com/-EhELKiyWBvs/UYx5d2a4eCI/AAAAAAAAGEw/TecQlnb48-8/s320/30.jpg" width="320" /></a></span></span><br />
<span style="font-size: small;">ဟားခါးနဲ႕ (၇) မိုင္အကြာက ရြာကေလးမွာ စေတာ္ဘယ္ရီသီးေတြ ၀ယ္ခဲ့ပါတယ္။ ညီမငယ္မ်ား ၾကိဳတင္စီစဥ္ထားတဲ့ စေတာ္ဘယ္ရီျခင္းႏွစ္ျခင္းက က်ြန္မတို႕ကို အသင့္ ေစာင့္ၾကိဳေနပါတယ္။ ဓါတုေဗဒေဆး၀ါး ကင္းလြတ္တဲ့ စေတာ္ဘယ္ရီခ်ိဴခ်ိဴေတြမို႕ ခ်က္ျခင္းပဲ ေရေဆးျပီး အားရပါးရစားၾကပါတယ္။ အသီးေရာင္ ေဖ်ာ့ေတာ့ေပမဲ့ အရသာက ေလးနက္ခ်ိဴေမႊးလွပါတယ္။ က်န္တဲ့အသီးေတြကိုလည္း မထိခိုက္ေအာင္ တယုတယသယ္လာျပီး အိမ္ကိုေရာက္တဲ့အခါ ဒိန္ခ်ဥ္နဲ႕ေရာျပီး လက္ေဖ်ာ္အေနနဲ႕တနည္း၊ သၾကားရည္က်ိဴျပီး စေတာ္ဘယ္ရီယိုထိုးလို႕တဖံု အရသာရိွရိွ စားသံုးခဲ့ရပါတယ္လို႕ သတင္းမ်ွေ၀လိုက္ခ်င္ပါတယ္။</span></div>
<div style="color: #3d85c6;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-gL1f7ldcifg/UYs1dYqmVAI/AAAAAAAAGC8/csNf_TagEpI/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://1.bp.blogspot.com/-gL1f7ldcifg/UYs1dYqmVAI/AAAAAAAAGC8/csNf_TagEpI/s320/2.jpg" width="320" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-rw42cPRn1Dg/UYs1ifLnvTI/AAAAAAAAGCg/XJv1t0kPMwY/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-rw42cPRn1Dg/UYs1ifLnvTI/AAAAAAAAGCg/XJv1t0kPMwY/s640/4.jpg" width="360" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-ArgdNjU5B0s/UYs1kwE4uiI/AAAAAAAAGCo/SvuFWVcFEzM/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="272" src="http://2.bp.blogspot.com/-ArgdNjU5B0s/UYs1kwE4uiI/AAAAAAAAGCo/SvuFWVcFEzM/s400/5.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #3d85c6; font-size: small;">ဒီတေခါက္ ခ်ယ္ရီေတြမေ၀ေပမဲ႕ စေတာ္ဘယ္ရီေတြနဲ႕ အမွတ္တရ ျဖစ္ခဲ့ရပါတယ္ လွတဲ့ခ်င္းေျမရယ္ ....။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #3d85c6; font-size: small;">ခ်စ္ခင္စြာျဖင့္ -</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span id="goog_1352933124" style="color: #e06666; font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span><span id="goog_1352933125" style="color: #e06666;"></span><span id="goog_1048022948" style="color: #e06666;"></span><span id="goog_1048022949" style="color: #e06666;"></span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-39587408470354429042013-03-29T17:19:00.001+06:302013-04-03T09:59:03.789+06:30ေၾသာ္- မိိတၱီလာ<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #7f6000;"><span style="font-size: small;">လူကေလးရဲ႕ ေခ်ာ့စရာ</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #7f6000;"><span style="font-size: small;">မိတၱီလာကန္ေတာ္ေအာက္က</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #7f6000;"><span style="font-size: small;">ဖားေကာက္ခဲ့ပါ....။</span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-iBxhcSxkVyU/UVV1DDlWXyI/AAAAAAAAF7A/dNEZy_aw7nQ/s1600/DSC08517-+MTL+lake.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-iBxhcSxkVyU/UVV1DDlWXyI/AAAAAAAAF7A/dNEZy_aw7nQ/s400/DSC08517-+MTL+lake.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">မထင္မွတ္ဘဲ သြားခဲ့ရတယ္..။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ဒီရက္ထဲမွာ ေခတ္အစားဆံုး ျဖစ္ေနတဲ့ မိတၱီလာ.... ။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">အမုန္း၊ အမ်က္၊ ေသာကေတြ ဖြဲမီးလို တေငြ႕ေငြ႕ေလာင္က်ြမ္းေနတာ...။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ကိုယ့္ကင္မရာနဲ႕ မွတ္တမ္းမတင္လိုခဲ့၊ အက်ည္းတန္လွတဲ့ ဒီျမင္ကြင္းမ်ား .... ။</span></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ကန္ေရျပင္ၾကီးကေတာင္ သက္ျပင္းေတြ အခါခါခ်။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ကန္နေဘးနားက ဟိုတယ္ခန္းကေလးထဲမွာ အိပ္ပ်က္ခဲ့တဲ့ ညႏွစ္ည...။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">အခန္းေဖၚ ညီမေလးနဲ႕ ေျပာခဲ့တဲ့ စကားေတြကလည္း ေတာင္စဥ္ေရမရ...။ </span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ကန္ေရျပင္ကိုျဖတ္ျပီး ေဒါမာန္ထေနတဲ့လူေတြ ေရာက္လာၾကဦးမလား၊ အေတြးေတြေခါင္ လွေပါ့။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">မိုးလင္းပါေတာ့၊ မိုးရယ္ ျမန္ျမန္လင္းပါေတာ့ ... ကြယ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-MdJqaX0idfQ/UVuhv2Z03wI/AAAAAAAAF-o/tEG7GaZTeKY/s1600/DSC08617.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="http://1.bp.blogspot.com/-MdJqaX0idfQ/UVuhv2Z03wI/AAAAAAAAF-o/tEG7GaZTeKY/s400/DSC08617.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ဘယ္မွာ စားရေသာက္ရမွန္းမသိ၊ မနက္စာဆို Mr. Linn ၊ ေန႕လည္စာ နဲ႕ ညစာက “ ေဒၚျပံဳး”။ </span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေဖာ္ျမဴလာထပ္ေနတဲ့ ဒီစားစရာ ေတြကို သံုးရက္ထဲနဲ႕ မုန္းလာသလိုလို။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">စားပြဲထိုးတဲ့ ညီမေလးေတြရဲ့ မ်က္ႏွာခ်ိဴခ်ိဴ ေၾကာင့္သာ ေတာ္ေသးရဲ့..။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-ccsfwsW98c0/UVV3J3iTzaI/AAAAAAAAF7M/fONvKOyz1m0/s1600/DSC08567.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-ccsfwsW98c0/UVV3J3iTzaI/AAAAAAAAF7M/fONvKOyz1m0/s400/DSC08567.jpg" width="225" /> </a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေဒသထြက္ စပ်စ္သီးေလးေတြကေတာ့ ခ်ိဴျမဲခ်ိဴဆဲ ... တပိႆာကို ၂၅၀၀ထဲပါ.... ျခင္းကေလးနဲ႕ ထည့္ေပးဦးမွာ တဲ့.... လတ္တေလာ အေျခအေနေတြေၾကာင့္ ေစ်းနည္းနည္းတက္သြားတယ္ တဲ့ ... ဒါေပမဲ့ ေစ်းက တန္ေနတုန္းပဲ .... အိမ္ျပန္လက္ေဆာင္အတြက္၊ ႏွစ္ျခင္းေပးပါေနာ္... အိမ္ဖို႕တျခင္း၊ ရံုးဖို႕ တျခင္း.။ (အေဒၚၾကီးေရာင္းတဲ့ အသီးက ေကာင္မေလးေခ်ာေခ်ာေတြ ေရာင္းတဲ့အသီးထက္ ပိုေကာင္းျပီး ေစ်းသက္သာတာလည္း မွတ္သားစရာ တခု ျဖစ္ေနတယ္)</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-9Q_MAhbGeU0/UVV3hXWjGeI/AAAAAAAAF7Y/OsBmpL4soI4/s1600/DSC08568.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://1.bp.blogspot.com/-9Q_MAhbGeU0/UVV3hXWjGeI/AAAAAAAAF7Y/OsBmpL4soI4/s400/DSC08568.jpg" width="225" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">အစိမ္းေရာင္ကေလးေတြက တပိႆာမွ ၂၀၀၀ ရယ္၊ ဟင့္အင္းကြယ္ - ေစ်းသက္သာေပမဲ့လည္း အစိမ္းေရာင္ ခပ္ခ်ဥ္ခ်ဥ္ စပ်စ္သီးေတြေတာ့ ကိုယ္မၾကိဳက္ဘူး...။ နီက်င္က်င္ အသီးေတြကလည္း သိပ္မခ်ိဴတတ္ဘူး။ နီညိဳေရာင္ရင့္ျပီး အနက္ေရာင္သန္းေနမွ ထိထိရွရွ ခ်ိဴတာ မဟုတ္လား ...။ </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ျမိဳ႕ထဲကထြက္ေတာ့ ေနေရာင္ေတြ စူးလက္လို႕။</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေႏြအပူူရိွန္ျပင္းျပင္းက ကားမွန္ကို ေဖါက္ထြင္းျပီး ရင္ကိုလာဟပ္ေနတယ္။</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပူလွခ်ည္ရဲ့ ... ပူလွခ်ည္ရဲ့ ကြယ္။</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #674ea7;"><span style="font-size: x-small;"><i>ဟင္- မိတၱီလာ ဆိုျပီး ထူးထူးျခားျခား ဘာမွလည္း မပါဘူး... မိဇိုး ...။ </i></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #e06666;">မိုးစက္ပြင့္</span></div>
<br />Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-32050775360104602182013-03-22T10:55:00.000+06:302013-03-30T12:34:51.497+06:30နတ္ေမာက္၊ ပင္းျမိဳ႕ေဟာင္း နဲ႕ ေရနံေခ်ာင္း<span style="color: #0b5394; font-size: small;">၂၀၁၃ မတ္လဟာ ကိုယ့္အတြက္ ထူးျခားတဲ့ လတစ္လ ျဖစ္ေနပါတယ္။ ဘာလို႕လဲဆိုရင္ ခရီးေတြ ဆက္တိုက္ထြက္ေနရလို႕ပါ ...။</span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> ေရာက္ခဲ့ တဲ့ေနရာေလး ေတြကို လက္စြဲေတာ္ကင္မရာေလးနဲ႕ မွတ္တမ္းတင္ျပီး ျပန္မ်ွေ၀ရတာလည္း ၀ါသနာတခုလို ျဖစ္ေနျပန္တယ္...။ ဓါတ္ပံုပညာကို အထူး မက်ြမ္း၀င္ေပမဲ့ အတတ္ႏိုင္ဆံုး ေကာင္းေအာင္ရိုက္ျပီး အမွတ္တရ ကာလေလးေတြကို ေအးခဲ သိမ္းဆည္း ထားရတာ ေပ်ာ္စရာေကာင္း လွပါတယ္...။ ေနာင္တခ်ိန္မွာ ျပန္ၾကည့္တဲ့အခါ ခံစားခ်က္တို႕ကို အသစ္တဖန္ လွဳပ္ႏိွဳးႏိုင္တယ္ေလ..။ ဒစ္ဂ်စ္တယ္ကင္မရာေလး မရိွခင္တုန္းက သြားခဲ့ရတဲ့ မွတ္တမ္းမည္မည္ရရ မက်န္ခဲ့တဲ့ ခရီးစဥ္ေတြလည္း ႏွေျမာလွပါတယ္..။ ဖလင္ကင္မရာနဲ႕ ထုတ္ထားတဲ့ပံုေတြ ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားက အေၾကာင္းေၾကာင္းေၾကာင့္ ပ်က္စီးသြားလို႕ပါ။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-6KcHEtv_pAI/UVZ8lZlKFaI/AAAAAAAAF84/4dT6AIrBovU/s1600/8871_10151481829860772_166258963_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-6KcHEtv_pAI/UVZ8lZlKFaI/AAAAAAAAF84/4dT6AIrBovU/s320/8871_10151481829860772_166258963_n.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /><span style="color: #0b5394;">ပထမဆံုး ေရာက္ခဲ့တာက နတ္ေမာက္ျမိဳ႕က ဗိုလ္ခ်ဴပ္ေနအိမ္ပါ။ နတ္ေမာက္ဆိုတဲ့ ေတာမက် ျမိဳ႕မက် ျမိဳ႕ငယ္ကေလးကို ကံေကာင္းစြာ အလုပ္ကိစၥနဲ႕ ျဖတ္သြားရင္း ၀င္ရတာမို႕ ျပတိုက္ ဖြင့္ရက္ ပိတ္ရက္ ေရြးမေနအားပါဘူး။ ဒါေပမဲ့ ကံဆိုးစြာ ပိတ္ရက္ ျဖစ္ေနပါတယ္။ လြန္ခဲ့တဲ့ (၇)ႏွစ္ေလာက္က အထဲအထိ ၀င္ခြင့္ရခဲ့ပါတယ္။ တကယ္ေတာ့ အထဲမွာ ကုလားထိုင္ စားပြဲေလာက္ပဲ ရိွတာပါ။</span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-xJkspciQuGQ/UVZ8tzwbeTI/AAAAAAAAF9A/W1h7af2cDiQ/s1600/486064_10151481828820772_576671837_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-xJkspciQuGQ/UVZ8tzwbeTI/AAAAAAAAF9A/W1h7af2cDiQ/s320/486064_10151481828820772_576671837_n.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br />
<span style="color: #0b5394;"> ၾကည့္ပါဦး မ်ားလိုက္တဲ့ ပိတ္ရက္ေတြ။ တပါတ္မွာ ေလးရက္ပိတ္၊ သံုးရက္ဖြင့္ (ဘာေၾကာင့္ရယ္မသိ)။</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-IOKSNs-xVr8/UUgndv9zrsI/AAAAAAAAF4g/Lz0J03q8zmE/s1600/aaaDSC07976.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-IOKSNs-xVr8/UUgndv9zrsI/AAAAAAAAF4g/Lz0J03q8zmE/s320/aaaDSC07976.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">အိမ္ရဲ့ ေနာက္ပိုင္းျမင္ကြင္း။ </span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-7-tahoKZuM8/UUgozT3HsnI/AAAAAAAAF4o/16kQMWq51PE/s1600/aaaDSC07975.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-7-tahoKZuM8/UUgozT3HsnI/AAAAAAAAF4o/16kQMWq51PE/s320/aaaDSC07975.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /><span style="color: #0b5394;">ရသေလာက္ေတာ့ ဓါတ္ပံုရိုက္ခဲ့ပါတယ္။ အိမ္က လြန္ခဲ့တဲ့ အႏွစ္ ၄၀ ေလာက္က ျမိဳ႕တပိုင္းလံုး မီးေလာင္ျပီး ပါသြားတာမို႕ ပံုစံတူ ျပန္ေဆာက္ထားတာပါ။ က်န္ခဲ့တဲ့ အုတ္ရိုးတပိုင္းတစကေတာ့ ဟိုတုန္းက ပဲဂိုေဒါင္အေဟာင္း လက္က်န္လို႕ ေျပာပါတယ္။</span></span>
<br />
<span style="font-size: small;"><br />
----------------------</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /><br /><span style="color: #0b5394;">ေနာက္ထပ္ ၀င္ျဖစ္ခဲ့တာက နတ္ေမာက္နဲ႕ မနီးမေ၀းက ပင္းျမိဳ႕ေဟာင္း ပါ။ ေရွးေဟာင္း ေညာင္ပင္ၾကီးနဲ႕ သေျပပင္ၾကီးေတြေၾကာင့္လည္း နံမည္ၾကီးပါတယ္။ တကယ္ေတာ့ နတ္ေမာက္တျမိဳ႕နယ္ လံုးက ျမင္ၾကရတဲ့ ( လိုဏ္ဂူေတြလည္းရိွတယ္ဆိုတဲ့ ) ” မွန္းေျခရင္း” ေတာင္ၾကီးရယ္ ၊ ပင္းေစတီရယ္၊ သမိုင္းဆက္စပ္မွဳရိွပါသတဲ့။ က်မတို႕ကေတာ့ အခ်ိန္အခက္အခဲေၾကာင့္ ေသေသျခာျခာ မေမးျမန္းျဖစ္ခဲ့ပါဘူး။</span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-TvFXX5AKS6c/UUg3VB5w0-I/AAAAAAAAF54/rnUaUVA-B7Y/s1600/DSC07980.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-TvFXX5AKS6c/UUg3VB5w0-I/AAAAAAAAF54/rnUaUVA-B7Y/s400/DSC07980.JPG" width="400" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ဘုရားနေဘးက ၾကီးမားလွတဲ့ ေညာင္ပင္ၾကီးရဲ့ အကိုင္းေတြကို အုတ္တိုင္ေတြနဲ႕ေထာက္ျပီး ကဗၼည္းထိုးလွဴဒါန္းထားတဲ့ အလွဴရွင္ေတြ မနည္းလွပါ။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-TisPQmwb5vc/UVZ897Xg8cI/AAAAAAAAF9I/LMezXBm2yWE/s1600/63947_10151481830220772_900786413_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-TisPQmwb5vc/UVZ897Xg8cI/AAAAAAAAF9I/LMezXBm2yWE/s400/63947_10151481830220772_900786413_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">က်မတို႕ ေညာင္ေရသြန္းဖို႕အတြက္ ေရကုသိုလ္ယူလာေပးတဲ့ အေမအို။ သဒၵါတပ္အားလွဴဒါန္းသမ်ွကို အျပံဳးကေလးယဲ႕ယဲ့နဲ႕ ဆုမြန္ေခ်ြေပးေနတဲ႕ အေမအို။ </span><br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-XQpqMgMphCM/UVZ9UixRTxI/AAAAAAAAF9Q/szvS4usrPVk/s1600/62727_10151481830510772_1515731615_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-XQpqMgMphCM/UVZ9UixRTxI/AAAAAAAAF9Q/szvS4usrPVk/s400/62727_10151481830510772_1515731615_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ဘုရားက ျပန္အတြက္မွာ ပင္စည္ကို သံကိုင္းနဲ႕ သိုင္းေထာက္ထားရတဲ့ သက္တမ္းရင့္ သေျပပင္ညီေနာင္ကို ေတြ႕ခဲ႕ရပါတယ္၊ သက္တမ္းအတိအက်ကိုေတာ့ မေမးျမန္း မစံုစမ္းခဲ့ရလို႕ မသိရပါဘူး။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-nsptzdyt1h0/UUg4xtXWRII/AAAAAAAAF6A/jfUG74VZyfA/s1600/aaaDSC07986.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-nsptzdyt1h0/UUg4xtXWRII/AAAAAAAAF6A/jfUG74VZyfA/s400/aaaDSC07986.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ပင္းျမိဳ႕ကေန ေရနံေခ်ာင္းကို ကားလမ္းသစ္ေဖာက္ထားတာမို႕ ၂နာရီေလ်ာ့ေလ်ာ့ ေလာက္နဲ႕ ေရာက္သြားခဲ့ပါတယ္။</span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> ေရနံေခ်ာင္းကေတာ့ ကိုလိုနီေရႊေခတ္မွာ ေရနံတြင္းေတြနဲ႕ ေရႊေရာင္ေတာက္ခဲ့တဲ့ ျမိဳ႕တျမိဳ႕ပါ။ အခုအထိလည္း ေဟာင္းႏြမ္းေနေပမဲ့ အတိတ္က ခမ္းနားမွဳေတြကို ခပ္ေရးေရး ထင္က်န္ေ နခဲ့ေသး တာေပါ႕။ ျမိဳ႕လည္က အထက ေက်ာင္းက ဗိုလ္ခ်ဴပ္ေနခဲ့တဲ့ ေက်ာင္း တဲ့။ ရသမ်ွအခ်ိန္ကေလးမွာ ေရနံေခ်ာင္းရဲ့ အထင္ကရ ေနရာေလးတခ်ိဴ႕ကို သြားခဲ႕ပါတယ္။</span><br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ပထမဆံုး သြားခဲ့တာက ေရနံေခ်ာင္းေရာက္တဲ့ အခါတိုင္း မသြားမျဖစ္ ေရနံသာခင္ခင္ၾကီး ( ေမာင္သိန္းဆိုင္ ၀တၱဳ) အိမ္ကိုပါ။ ၀တၱဳထဲက ဇာတ္လိုက္မင္းသမီး တကယ္ေနခဲ့သလားဆိုတာ မေသခ်ာေပမဲ့ ေရနံေခ်ာင္းရဲ့ အခမ္းနားဆံုး ေရွးအိ္မ္ၾကီး တအိမ္ပါ။ ေဟာင္းႏြမ္းပ်က္စီးေနတဲ့ ဒီအိမ္ၾကီးကို ေရွးမူမပ်က္ စနစ္တက် ထိမ္းသိမ္းမြမ္းမံျပီး ေလ႕လာေရးအတြက္ သံုးရင္ သိပ္ေကာင္းမွာဘဲ။</span><br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-dRGfXhdQlTA/UVZ-YV79UwI/AAAAAAAAF9Y/31jOIl-dvAk/s1600/602232_10151481832950772_785554126_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-dRGfXhdQlTA/UVZ-YV79UwI/AAAAAAAAF9Y/31jOIl-dvAk/s400/602232_10151481832950772_785554126_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-ACd17gGrtZk/UVZ-xXaqReI/AAAAAAAAF9g/22VVNgI3a-4/s1600/66627_10151481832970772_263020906_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-ACd17gGrtZk/UVZ-xXaqReI/AAAAAAAAF9g/22VVNgI3a-4/s400/66627_10151481832970772_263020906_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ေရနံသာခင္ခင္ၾကီးအိမ္အနီးက စေနနံဘုရား ေပၚက ခန္းနားတဲ့ ေရွးအေဆာက္အဦတခု။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-KkqhrDjvQiU/UVZ_BfNNmDI/AAAAAAAAF9o/U9TxV_AC3g4/s1600/544522_10151481835060772_619869827_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-KkqhrDjvQiU/UVZ_BfNNmDI/AAAAAAAAF9o/U9TxV_AC3g4/s400/544522_10151481835060772_619869827_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ေနာက္ျပီး မင္းကြန္းပုထိုးေတာ္ၾကီးအလား သိပ္ကို လွပခန္းနားတဲ့ ေက်ာက္စာရံုၾကီး ကိုလည္း ေရာက္ခဲ့ပါတယ္။ ကုန္းျမင့္ေပၚမွာ ေလွခါးက်ယ္ၾကီး သံုးဆင့္နဲ႕ အထပ္ထပ္ တည္ထားတဲ့ ဒီေက်ာက္စာရံုၾကီးဟာ ဘုရားရွင္ရဲ့ က်မ္းစာေတြကို ေရးထိုးထားတဲ့ ရာေပါင္းမ်ားစြာေသာ စက်င္ ေက်ာက္ခ်ပ္ၾကီးေတြ ရာေပါင္းမ်ားစြာကို မိုးေလမခ သဘာ၀ ေဘးဒဏ္မက် ရေအာင္ သိမ္းဆည္းေပးထားတာပါ။ </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-BIHmnN7Owiw/UVZ_bKFE4fI/AAAAAAAAF9w/_ygzkiXvFk8/s1600/430_10151481833425772_672657766_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-BIHmnN7Owiw/UVZ_bKFE4fI/AAAAAAAAF9w/_ygzkiXvFk8/s320/430_10151481833425772_672657766_n.jpg" width="320" /></a></span></div>
<br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-JbzKlC8cfV8/UUg-LSMJYaI/AAAAAAAAF6Q/oMSiAQIy_-Y/s1600/aaaDSC08021.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-JbzKlC8cfV8/UUg-LSMJYaI/AAAAAAAAF6Q/oMSiAQIy_-Y/s400/aaaDSC08021.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">အဲဒီေခတ္ကာလက ဒီေလာက္ေလးလံမ်ားျပားတဲ့ ေက်ာက္ခ်ပ္ေတြကို ဘယ္လို သယ္ယူ ထုလုပ္ခဲ့သလဲဆိုတာ ေတြးၾကည့္ရံုနဲ႕ ေလးစား အထင္ၾကီးစရာပါ။ </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-tIlUFIqaSn0/UVZ_sahSI_I/AAAAAAAAF94/doyugfY3_u0/s1600/6671_10151481834735772_1340308287_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://1.bp.blogspot.com/-tIlUFIqaSn0/UVZ_sahSI_I/AAAAAAAAF94/doyugfY3_u0/s400/6671_10151481834735772_1340308287_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-xkpgqZMRFQU/UUg_QBEDuYI/AAAAAAAAF6g/XUJCvO0XwgI/s1600/aaaDSC08018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-xkpgqZMRFQU/UUg_QBEDuYI/AAAAAAAAF6g/XUJCvO0XwgI/s400/aaaDSC08018.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /><span style="color: #0b5394;">အမိုးကလည္း သံဒိုင္း၊ သံယက္မေတြနဲ႕ အခိုင္အမာ ေဆာက္ထားပါတယ္။</span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-6rdEQbIgL2c/UVZ_2r2-x_I/AAAAAAAAF-A/Xb0Bors2ifo/s1600/156078_10151481834105772_1976119787_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-6rdEQbIgL2c/UVZ_2r2-x_I/AAAAAAAAF-A/Xb0Bors2ifo/s400/156078_10151481834105772_1976119787_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br />
<span style="color: #0b5394;"> အလွဴရွင္ တြင္းရိုးတြင္းစား သူေဌးၾကီးက သူ႕ဇနီးကို <span style="color: #bf9000;">“ပါရမီျဖည့္ဖက္” </span>လို႕ သံုးႏွံဳးထားတာေလး လွလြန္းလို႕ မွတ္တမ္းတင္ခဲ့တယ္။</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-iw7-cea2p_o/UUgtiU1YEeI/AAAAAAAAF5M/HVZoSDTBp0w/s1600/aaaDSC08032.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://2.bp.blogspot.com/-iw7-cea2p_o/UUgtiU1YEeI/AAAAAAAAF5M/HVZoSDTBp0w/s400/aaaDSC08032.jpg" width="400" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/--8HWaU59_KM/UVaAFPYXnaI/AAAAAAAAF-I/bKodJV9vnDs/s1600/481331_10151481834800772_1864555074_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/--8HWaU59_KM/UVaAFPYXnaI/AAAAAAAAF-I/bKodJV9vnDs/s400/481331_10151481834800772_1864555074_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ေက်ာက္စာရံုေတာ္ၾကီးက ျပန္ထြက္လာခ်ိန္မွာေတာ့ ယဥ္ေက်းမွဳလက္ရာ အဆင့္ျမင့္တဲ့ ေရွးျမန္မာဘိုးဘြားေတြ အတြက္ ဂုဏ္ယူတဲ့ ေၾကနပ္တဲ့ ပီတိျဖစ္တဲ့စိတ္ေတြ အျပည့္နဲ႕ လမ္းေလ်ွာက္ရတာ ေျခေထာက္နဲ႕ ေျမၾကီးေတာင္ မထိေတာ့သလိုလိုပါဘဲ...။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #ea9999; font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-84888414571074119392013-03-11T18:15:00.001+06:302013-03-11T18:30:15.857+06:30ေက်ာင္းေတာ္ရာ၊ ေရႊစက္ေတာ္ (၂)<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေက်ာင္းေတာ္ရာ ငါးစာေက်ြးဆိပ္က ထြက္လာေတာ့ ၁၀ နာရီေက်ာ္ေနျပီ...။ မန္းေခ်ာင္းတူးေျမာင္းၾကီးရဲ့ နံေဘးတေလ်ွာက္က ဖုန္ထူထူ ကားလမ္းကေလးအတိုင္း ေမာင္းလာခဲ့တယ္..။ ေရထိန္းတံခါး အဆင့္ဆင့္ တပ္ထားတဲ့ တူးေျမာင္းၾကီးထဲမွာ ေရေတြနဲ႕ ၊ တူးေျမာင္းေဘာင္မွာ သစ္ပင္ၾကီးေတြနဲ႕ စိတ္ခ်မ္းသာစရာပါ။ ဒါေၾကာင့္လည္း ပြင့္ျဖဴ နဲ႕ လယ္ကိုင္းတ၀ိုက္ဟာ ဆန္စပါးအထြက္နည္းတဲ့ အညာေဒသရဲ့ အားထားရတဲ့ စပါးက်ီတလံုး ျဖစ္ေနတာပါဘဲ..။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> <a href="http://3.bp.blogspot.com/-T6sky_6FoCc/UT1xpwGi5EI/AAAAAAAAFzI/GWyoP_D7KSw/s1600/aDSC07913.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-T6sky_6FoCc/UT1xpwGi5EI/AAAAAAAAFzI/GWyoP_D7KSw/s400/aDSC07913.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ႏြားကေလးေတြလည္း ေရဆင္းေသာက္ၾကတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-6nzC7lemZLY/UT10A_DqnpI/AAAAAAAAFzc/BQAU0RLlrN8/s1600/aDSC07925.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-6nzC7lemZLY/UT10A_DqnpI/AAAAAAAAFzc/BQAU0RLlrN8/s400/aDSC07925.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">မန္းတူးေျမာင္းၾကီးရဲ့ အထိမ္းအမွတ္ ေက်ာက္စာ...</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-sam36SQVGcE/UT10nCtnhII/AAAAAAAAFzo/UA9bhVBOzwU/s1600/aDSC07921.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://2.bp.blogspot.com/-sam36SQVGcE/UT10nCtnhII/AAAAAAAAFzo/UA9bhVBOzwU/s400/aDSC07921.jpg" width="300" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">လမ္းကိုေတာ့ ကားၾကီးၾကီးေတြနဲ႕ ေျမနီဖို႕ ေနတာ ေတြ႕ရတယ္။ ျပီးသြားရင္ေတာ့ ဖုန္ထ သက္သာတာေပါ့။ တနာရီေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ေမာင္းျပီးေတာ့ သာသာယာယာ ေခ်ာင္းစပ္မွာ တဲစုတန္းေလးေတြ ေတြ႕လို႕ ေမးၾကည့္ေတာ့ ေရႊစက္ေတာ္မေရာက္ခင္ တေထာက္နားတဲ့ ေနရာတဲ့။ ေဒသခံ ကားဆရာက အဲဒီမွာ နားျပီး ေန႕လည္စာစားဖို႕ အၾကံျပဳတယ္။ အိုေကေပါ့။ မနက္စာက မစို႕မပို႕ဘဲ စားခဲ့ရတာ မဟုတ္လား။</span></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> အဲဒီအခိုက္ အနားက ျဖတ္သြားတဲ့ လွည္းတစီးက အုန္းသီးခိုင္အျပည့္ နဲ႕။ <b> ေရာင္းမလား </b>လို႕ လွမ္းေအာ္ေမးလိုက္ေတာ့<b> ေရာင္းမယ္</b>တဲ့။ ေျချမန္လက္ျမန္ ရိွသူေတြက ကားေပၚကေန ဆင္း၀ယ္ၾကတယ္။ အခိုင္လိုက္ဆြဲလာတာျမင္လို႕ ေစ်းေမးၾကည့္ေတာ့ တလံုး ၃၀၀ က်ပ္နဲ႕ ဆယ္လံုး ၀ယ္ခဲ့ၾကတယ္ တဲ့ (ေစ်းခ်ိဴလြန္းေနသလိုပဲ..).။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-gQPdoXd-vP0/UT113rUNK-I/AAAAAAAAFz0/Z8iP30S6n6w/s1600/IMG_1162.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-gQPdoXd-vP0/UT113rUNK-I/AAAAAAAAFz0/Z8iP30S6n6w/s400/IMG_1162.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">နားခိုရာ၀ါးတဲေလးေတြက ေခ်ာင္းထဲက ေရစပ္စပ္မွာ ေဆာက္ထားတယ္..။ ေခ်ာင္းထဲမွာရိွတဲ့ ေရက ဒူးေလာက္ပဲ ရိွတာမို႕ ႏြားလွည္းေလးေတြ ကူးသန္းသြားလာေနၾကတယ္။ ေခ်ာင္းေရက ၾကည္လင္ေနတာမို႕ ေရေအာက္က ေက်ာက္စရစ္ခဲကေလးေတြကိုေတာင္ ထင္ထင္ရွားရွား ျမင္ေနရပါတယ္။ လူတခ်ိဴ႕က ေခ်ာင္းထဲမွာ ေရခ်ိဴးေနၾကတယ္။</span></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ခဏေနေတာ့ ပါလာတဲ့ ထမင္းအိုးေတြ၊ ထမင္းခ်ိဴင့္ေတြကို ဖြင့္ျပီး စားၾကေသာက္ၾကတာေပါ့။ ကိုယ္တိုင္ ယူလာတဲ့ မရမ္းသီးငါးပိေၾကာ္၊ ငါးရံ့ေျခာက္ဖုတ္၊ ၾကက္ေၾကာ္ ေတြအျပင္ ေဘးနားဆိုင္က ၀ယ္ရတဲ့ ငါးကေလးေၾကာ္ နဲ႕ ဆတ္သားေၾကာ္ (စစ္စစ္) တို႕ေၾကာင့္ ထမင္းစားရတာ ေထာင္းထည့္သလို အလြန္ျမိန္ပါတယ္။ စားျပီးေသာက္ျပီးေတာ့ အုန္းသီးကိုခြဲျပီး အံုးရည္ေသာက္၊ အုန္းသီးဖတ္ျခစ္ျပီး အခ်ိဴတည္းၾကတယ္။ </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-qEb8Mb5wbQQ/UT2ClKZTG_I/AAAAAAAAF0I/6z--9E-piFE/s1600/IMG_1169.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="322" src="http://3.bp.blogspot.com/-qEb8Mb5wbQQ/UT2ClKZTG_I/AAAAAAAAF0I/6z--9E-piFE/s400/IMG_1169.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-Vv7iGAK1jPE/UT2G4E2_5aI/AAAAAAAAF0Y/-kpDEBCTGPE/s1600/aDSC07942.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-Vv7iGAK1jPE/UT2G4E2_5aI/AAAAAAAAF0Y/-kpDEBCTGPE/s400/aDSC07942.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">စားျပီးေသာက္ျပီး ထမင္းလံုးစီ၊ ခဏတျဖဳတ္နားျပီးတာ နဲ႕ ေရႊစက္ေတာ္ကို ခရီးဆက္ခဲ့ရျပန္တာေပါ့...။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-mDjjKdFINVM/UT2NjQrZbLI/AAAAAAAAF0o/jJ3qSZr6pzU/s1600/aDSC07946.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-mDjjKdFINVM/UT2NjQrZbLI/AAAAAAAAF0o/jJ3qSZr6pzU/s400/aDSC07946.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေရာက္ခဲ့ပါျပီ၊ အမ်ားေမွ်ာ္လင့္ေနတဲ့ ေရႊစက္ေတာ္။ တဲတန္းေတြ၊ ေစ်းဆိုင္တန္းေတြကျဖင့္ တေမ်ွာ္တေခၚ ရွည္လ်ားလွေပရဲ့...။ အ၀တ္အထည္ ၊ အစားအေသာက္၊ အသံုးအေဆာင္ေတြ စံုလွပါတယ္။ အေပၚစီးက ရိုက္ထားတဲ့ပံုဘဲ ၾကည့္ေတာ့ေနာ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-oPK9drZXwQU/UT22lgw2PmI/AAAAAAAAF1E/-Av6O3GuwBU/s1600/CIMG2646.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-oPK9drZXwQU/UT22lgw2PmI/AAAAAAAAF1E/-Av6O3GuwBU/s400/CIMG2646.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ေရာက္ေရာက္ခ်င္း အထက္စက္ေတာ္ရာကို တန္းတက္ၾကပါတယ္။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> အထက္စက္ေတာ္ရာကို လွမ္းျမင္ရပံု ----</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-UUQBCr8evKY/UT25phUEabI/AAAAAAAAF1g/CiHlSxglUVg/s1600/DSC07956.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-UUQBCr8evKY/UT25phUEabI/AAAAAAAAF1g/CiHlSxglUVg/s400/DSC07956.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">အထက္စက္ေတာ္ရာကိုတက္တဲ့ ေစာင္းတန္းအေျခနားအထိ ကားေရာက္ပါတယ္။ ေစာင္းတန္းကေလးက မတ္ေစာက္ျပီး တဖက္တခ်က္မွာ ေစ်းဆိုင္တန္းကေလးေတြနဲ႕ အျပည့္ပါ။ တီရွပ္ဆိုင္၊ ေဆးဥေဆးျမစ္ဆိုင္၊ ေဗဒင္ လကၡဏာဆိုင္၊ အမွတ္တရ ပစၥည္း ေသးေသး မႊားမႊားေလးေတြ ေရာင္းတဲ့ ဆိုင္ စံုလို႕ စံုလို႕ပါဘဲ။ ထူးဆန္းတာက ၅၀ တန္ကေန ၂၀၀ တန္အထိ အေၾကြလဲေပးတဲ့ သူေတြ ေတာ္ေတာ္ေတြ႕ရတာပါဘဲ။ ၂၀၀၀ ေပးရင္ အေၾကြ ၁၈၀၀ ျပန္ေပးတယ္။ လွဴစရာေနရာမ်ားေတာ့ ဘုရားဖူးေတြ အေၾကြလို ၾကလို႕နဲ႕ တူပါတယ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-boWE4iq_Atg/UT27DUGoV3I/AAAAAAAAF1w/cUGshq3nJEw/s1600/CIMG2637.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="302" src="http://4.bp.blogspot.com/-boWE4iq_Atg/UT27DUGoV3I/AAAAAAAAF1w/cUGshq3nJEw/s400/CIMG2637.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">စိတ္မေကာင္းစရာက သက္ၾကီးရြယ္အို ေတာင္းစားသူေတြ အမ်ားၾကီးေတြ႕ရတာပါဘဲ။ ကေလးငယ္ကေလးေတြလည္း မ်က္ရည္စက္လက္နဲ႕ ေတာင္းေနၾကတယ္။ လူၾကီးတေယာက္ေယာက္က ရိုက္ႏွက္ခိုင္းေစ ထားပံုရတယ္။ သက္ၾကီးရြယ္အိုမို႕ သနားမိေပမဲ့ ကိုယ့္ေနာက္ကြယ္မွာဘဲ ကေလးတေယာက္ကို ရံု႕ရင္းၾကမ္းတမ္းစြာ ဆဲေနတာ ၾကားရေတာ့ ဖတ္ဖူးတဲ့ မျမေသြးနီရဲ့ ၀တၱဳတိုေလးတပုဒ္ကို သတိရမိတယ္။ ဘုရား၀င္းတာ၀န္ရိွသူေတြ မေတြ႕မျမင္ မၾကားေတာ့ျပီလား။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-sOKcdZwoZg0/UT3Al-Xf1fI/AAAAAAAAF2U/4TjOSDQ7pes/s1600/DSC07951.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-sOKcdZwoZg0/UT3Al-Xf1fI/AAAAAAAAF2U/4TjOSDQ7pes/s320/DSC07951.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"></span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">အထက္စက္ေတာ္ရာ ေတာင္ကုန္းေပၚက ရွဳခင္းေတြ အေပၚစီးကေန ၾကည့္ရတာကေတာ့ ေကာင္းပါတယ္။ ေန႕ခ်င္းျပန္ခရီးမို႕ အခ်ိန္မရတာမို႕ လူစံုတာနဲ႕ ခပ္သုတ္သုတ္ ျပန္ဆင္းခဲ့ၾကေတာ့တယ္။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">အထက္စက္ေတာ္ရာကျပန္ေတာ့ တဲတန္းကေလးေတြဆီကို ဦးတည္ခဲ့ၾကတယ္။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ကားရပ္တာနဲ႕ တည္းခိုခန္း ယူမလားလို႕ လာလာေမးသူေတြြက တပံုတပင္ပါဘဲ။ ဌာနဆိုင္ရာေတြကေတာင္ ယာယီတဲကေလးေတြဖြင့္ျပီး စီးပြားလမ္းေျဖာင့္ေနတဲ့ပံုပါဘဲ။ တဲတလံုးကို ၈ခန္း ၁၀ ခန္းေလာက္ဖြဲ႕ထားျပီး၊ လူ ၄-၅ ေယာက္ေလာက္ ၾကပ္ၾကပ္သပ္သပ္အိပ္ရမဲ့ တဲတတဲကို ေသာင္းဂဏန္း ရေနတာပါ။ ျပဴတင္းေပါက္မရိွတဲ့ အတြင္းခန္းေတြထက္ ေရစပ္ဖက္ကို မ်က္ႏွာမူထားတဲ့ အခန္းေတြက ေစ်းႏွစ္ဆေလာက္ ပိုပါတယ္။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">က်မတို႕ကေတာ့ မိတ္ေဆြေတြ စီစဥ္ေပးတဲ့ ေရစပ္အခန္းႏွစ္ခန္းမွာ အသီးသီးေနရာယူလိုက္ၾကပါတယ္။ ငယ္ရြယ္သူေတြအားလံုးကေတာ့ ခ်က္ခ်င္းပဲ အ၀တ္အစားလဲျပီး ေရထဲကို ဆင္းၾကတာပါပဲ။ က်မတို႕ သူငယ္ခ်င္းႏွစ္ေယာက္ကေတာ့ ေရကစားသူေတြ တပံုတပင္နဲ႕ ေနာက္က်ိသလိုလိုျဖစ္ေနတဲ့ ေခ်ာင္းေရကို စိတ္မသက္မသာ ၾကည့္ရင္း တဲေပၚမွာဘဲ ေနရစ္ခဲ့ပါတယ္။ </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-f7P4btdysWk/UT3DF1KkMgI/AAAAAAAAF2w/gbiEHQ4tZjo/s1600/aaa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://1.bp.blogspot.com/-f7P4btdysWk/UT3DF1KkMgI/AAAAAAAAF2w/gbiEHQ4tZjo/s320/aaa.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">တဲထဲမွာလည္း ေတာ္ေတာ္ပူပါတယ္။ မတ္လဆန္းဆိုေပမဲ့ ေနပူရိွန္က ေတာ္ေတာ္ျပင္းေနပါျပီ။ မရိွဘူးဆိုရင္ေတာ့ အပူခ်ိန္က ၃၇-၃၈ C အသာေလး ရိွမွာပါ။ ပါလာတဲ့ ယပ္ေတာင္ကေလး တဖ်ပ္ဖ်ပ္နဲ႕ အိပ္ဖို႕ ၾကိဳးစားေပမဲ့ အျပင္က ေရကစားသံ စီစီညံညံေၾကာင့္ ေတာ္ေတာ္နဲ႕ အိပ္လို႕မရေအာင္ ျဖစ္ေနရပါတယ္။ ေနာက္ဆံုး ေမွးကနဲ အိပ္ေပ်ာ္ အျပီးမွာ ေခ်ြးေတြျပန္ျပီး လန္႕ႏိုးလာေတာ့ ေခါင္မိုးစြန္းက ေဖာက္၀င္လာတဲ့ ေနေရာင္စူးစူးက ကိုယ္ေပၚကို က်ေနပါတယ္။ ဒါနဲ႕ပဲ ထထိုင္ျပီး ပါလာတဲ့ အေအးပုလင္းကို ေရခဲနဲ႕ ေဖ်ာ္စပ္လို႕ ေရထဲက မမမ်ားတက္လာတဲ့အခ်ိန္ အဆင္သင့္ ေသာက္လို႕ရေအာင္ ေရတေကာင္းထဲ ထည့္ ထားလိုက္ပါတယ္။ တနာရီခြဲေလာက္ေရစိမ္ျပီးတဲ့ေနာက္ သူတို႕ ျပန္ေရာက္လာၾကပါတယ္။ အ၀တ္လဲျပီး အေအးေသာက္တယ္။ တေယာက္က ေက်ာက္ပ်ဥ္နဲ႕ သနပ္ခါးတံုးေတြပါခဲ့ေတာ့ သူတို႕မ်က္ႏွာမွာ သနပ္ခါးေဖြးေဖြး ေမႊးေမႊးေတြနဲ႕။ အထုပ္အပိုးေတြ သိမ္းဆည္းျပီး ေအာက္စက္ေတာ္ရာဆီကို ကားနဲ႕သြားခဲ့တယ္။</span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> <span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-JIn0Dn2HlEc/UT249AtzAeI/AAAAAAAAF1Y/6cx9SDBuldQ/s1600/DSC07955.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-JIn0Dn2HlEc/UT249AtzAeI/AAAAAAAAF1Y/6cx9SDBuldQ/s320/DSC07955.jpg" width="320" /></a></span></span></span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ေအာက္စက္ေတာ္ရာကို ဖူးျပီး ဘုရား၀တ္ျပဳေနတုန္းမွာ နတ္ေရကန္ၾကည့္မယ္ဆိုျပီး တဖြဲ႕က အနားက ေတာင္ကုန္းကေလးေပၚတက္သြားပါတယ္။ ညီးစီစီ ျဖစ္ေနလို႕ လိုက္မသြားျဖစ္ေတာ့ပါဘူး။ သူတို႕အဖြဲ႕ ေတာ္ေတာ္ၾကာမွ ျပန္ေရာက္လာတယ္။ ေတြ႕ခဲ့လား ဆိုေတာ့ ဟင့္အင္း တဲ့။ ေက်ာက္တံုးၾကားမွာ ပိုက္လံုးတလံုးနဲ႕ ေရတစက္တစက္ ခ်ထားတာတဲ့။ ျပိးေတာ့ ေနရာေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားမွာ ၀င္ေၾကးေကာက္၊ အတင္း အလွဳခံတာေတြ လုပ္သတဲ့။ အေပၚကို ေျခတေညာင္းၾကီး ေကြ႕ပတ္တက္ရတာနဲ႕ မတန္ဘူး လို႕ တညီတညာတည္း ေျပာၾကပါတယ္။ အင္း- မလိုက္ျဖစ္တာ ေတာ္ေသးရဲ့ လို႕ဘဲ ေတြးလိုက္မိေတာ့တယ္။</span></span> </span></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">လူစံုေတာ့မွ ေစ်းတန္းမွာ ေစ်း၀ယ္ရင္း ျပန္ဖို႕ ျပင္ဆင္ၾကပါတယ္။ အားလံုးက ခ်ည္ထည္ဆိုင္ထဲ ၀င္သြားၾကတယ္။ ဆြဲၾကလြဲၾက၊ ကိုယ္မွာကပ္ၾက၊ ေစ်းဆစ္ၾက နဲ႕ ေပ်ာ္စရာ။ သူမ်ားေတြလိုဘဲ အဲဒီမွာ ကိုယ့္အတြက္ ခ်ည္ထည္လံုခ်ည္နဲ႕ အက်ီတစံု၀ယ္ျဖစ္တယ္။ </span></span><br />
<br />
<span style="color: #351c75;"><span style="font-size: small;">((က်မတေယာက္ထဲရဲ့ အျမင္ကိုေျပာရရင္ ေရႊစက္ေတာ္ဟာ ဘာသာေရးပြဲေတာ္ အသြင္ေပ်ာက္ျပီး ေစ်းပြဲေတာ္ၾကီးလိုျဖစ္ေနတယ္။ ဘုရားဖူးလာသူေတြကလည္း အေပ်ာ္ သက္သက္နဲ႕ ေရာက္ဖူးခ်င္သူေတြပဲ မ်ားေနတယ္။ ေနရာထိုင္ခင္း အသြင္အျပင္ ေတြကလည္း </span></span><span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #351c75;"><span style="font-size: small;"> ေအးခ်မ္းမွဳကို ေပးစြမ္းတဲ့ </span>ဘုရားရိပ္တရားရိပ္ရဲ့လကၡဏာမ်ိဴး ရိွမေနသလိုဘဲ။ လြန္ခဲ့တဲ့ ေလးႏွစ္က သြားခဲ့တဲ့ ေရႊစက္ေတာ္နဲ႕ အခုေရႊစက္ေတာ္ဟာ တိုးတက္ေျပာင္းလဲမွဳတစံုတရာ မျမင္ရတာမို႕ ေသာက္ေသာက္လဲရေနတဲ့ အလွဴခံေငြေတြကို ဘယ္ေနရာမွာသံုးေနသလဲလို႕ ေမးခြန္းထုတ္စရာပါ။))</span></span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">အျပန္ခရီးမွာေတာ့ ရယ္သံေတြ စီစီညံညံနဲ႕ ၊ အေတြ႕အၾကံဳေတြ ျပန္ေျပာရယ္ ရယ္ၾက ေမာၾက၊ သီခ်င္းေတြ တေယာက္တလွည့္ ဆိုၾက နဲ႕။ အျပန္မွာ နဂါးပြက္ေတာင္နဲ႕ စကၠိန္းတဲဘုရား ၀င္ၾကေသးတယ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-vbXvW809fPA/UT2-l3XbqzI/AAAAAAAAF2I/gx97tntJgHQ/s1600/DSC07962.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-vbXvW809fPA/UT2-l3XbqzI/AAAAAAAAF2I/gx97tntJgHQ/s400/DSC07962.JPG" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">မင္းဘူးတံတားၾကီးကို ျဖတ္ေက်ာ္လို႕ ျမသလြန္ေစတီေတာ္ၾကီးကို လွမ္းျပီးဦးခိုက္ဖူးျမင္ရခ်ိန္မွာေတာ့ ေမွာင္ရိပ္ေတာင္ သန္းေနျပီေကာ...။</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #ea9999;">မိုးစက္ပြင့္</span></span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-25186331812785479272013-03-10T17:48:00.002+06:302013-03-11T18:33:48.195+06:30ေက်ာင္းေတာ္ရာ၊ ေရႊစက္ေတာ္ (၁)<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေရႊစက္ေတာ္ ႏွစ္စဥ္ ေဖေဖာ္၀ါရီလလည္ကေန ဧျပီသၾကၤန္အထိ ဖြင့္ပါတယ္။ ရြာႏြားပီပီ မေရာက္ျဖစ္တဲ့ ႏွစ္က ခပ္မ်ားမ်ားရယ္။ ဒီတႏွစ္ေတာ့ အေဖၚေကာင္းတာမို႕ ေက်ာင္းေတာ္ရာနဲ႕ ေရႊစက္ေတာ္ကို အေရာက္သြားျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ မေကြးကေန မနက္ေျခာက္နာရီခြဲေလာက္ ထြက္ျဖစ္တယ္။ ကားေမာင္းသူအပါအ၀င္ ကိုးေယာက္ ျဖစ္ေနတာမို႕ လိုရမယ္ရ ေက်ာက္ခဲတလံုးကို ကားေပၚတင္ျပီး လာခဲ့ၾကတယ္။ မင္းဘူးမွာ မနက္စာ စားျဖစ္ၾကတယ္။ ဆိုင္ေရြး မွားသြားတယ္ ထင္ပါရဲ့၊ သိပ္စားလို႕ မေကာင္း ခဲ့ဘူး။</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ေက်ာင္းေတာ္ရာဖက္ကို အရင္ဆံုး သြားဖို႕ ဆံုးျဖတ္ၾကတယ္။ ပါလာတဲ့ အဖြဲ႕သားတေယာက္က ရွင္ပင္ စကၠိန္းတဲေစတီေတာ္၊ စႏၵကူး ေက်ာင္းေတာ္ရာ၊ ျမသလြန္ေစတီေတာ္တို႕ရဲ့ ဆက္စပ္ေနတဲ့ ရာဇ၀င္ကို </span><span style="font-size: small;"> လမ္းမွာ ေျပာျပ ခဲ့ေသးရဲ့...။</span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-KFBVNTslegQ/UTxJBB8B9QI/AAAAAAAAFug/_gXB4BBXucI/s1600/aDSC07804.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-KFBVNTslegQ/UTxJBB8B9QI/AAAAAAAAFug/_gXB4BBXucI/s400/aDSC07804.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">စကု၊ လယ္ကိုင္း နားက ခန္းနားလွတဲ့ ေလွကားေလးစင္းတပ္ ” ဘားမဲ့” ေရွးေက်ာင္းေတာ္ၾကီးပါ။ ေခ်ာက္က စေလရုပ္စံုေက်ာင္းေတာ္ၾကီးလိုဘဲ ခန္းနားလွပါေပရဲ့။ ဒါေပမဲ့ အခ်ိန္အခက္အခဲေၾကာင့္ မ၀င္ျဖစ္ခဲ့ပါဘူး။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-0Uh5HEhhLpQ/UTxQ7goVdeI/AAAAAAAAFvA/9Xl86rXj6Yw/s1600/602203_10151465873045772_506144691_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-0Uh5HEhhLpQ/UTxQ7goVdeI/AAAAAAAAFvA/9Xl86rXj6Yw/s400/602203_10151465873045772_506144691_n.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ဂနာရီေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္မွာ ေက်ာင္းေတာ္ရာ ေစတီေတာ္ကို ဆိုက္ေရာက္ ပါတယ္။ ေရာက္ေရာက္ခ်င္း ေစ်းသည္ေတြက ဘုရားမုန္႕ဆြမ္းကပ္ဖို႕ အလုအယက္ေရာင္းၾကပါတယ္။ ေနာက္ကလည္း တေကာက္ေကာက္လိုက္ေရာင္းပါတယ္။ အဲဒီလိုု ဖိအားေပးတာကို မၾကိဳက္တဲ့အတြက္ မ၀ယ္ခဲ့ဘူး။ သူႈဘာသာသူ မုန္႕လိပ္ျပာ ထိုင္ေရာင္းေနတဲ့ ေစ်းသည္မေလးကိုေတာ့ သေဘာက်လို႕ မွတ္တမ္းတင္ခဲ့တယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-z3FgbFctRbE/UTxTFzU3qmI/AAAAAAAAFvg/wcSyYU1WyaI/s1600/486718_10151457895700772_1678920502_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-z3FgbFctRbE/UTxTFzU3qmI/AAAAAAAAFvg/wcSyYU1WyaI/s400/486718_10151457895700772_1678920502_n.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ဘုရား၀င္းထဲမွာေတာ့ စိမ္းစိမ္းစိုစို စႏၵကူး ပင္ပ်ိဴေတြ။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Ix62udpkGwk/UTxSGwBT_8I/AAAAAAAAFvM/NY1TyrzhWVw/s1600/aDSC07819.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-Ix62udpkGwk/UTxSGwBT_8I/AAAAAAAAFvM/NY1TyrzhWVw/s400/aDSC07819.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-3zpKtQtNoMI/UTxUxej57SI/AAAAAAAAFvs/BCmwV-durAI/s1600/421970_10151457894220772_189675078_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-3zpKtQtNoMI/UTxUxej57SI/AAAAAAAAFvs/BCmwV-durAI/s400/421970_10151457894220772_189675078_n.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ဘုရားထဲမွာ လူရွင္းေနတယ္။ ဘုရား၀တ္ျပဳျပီးေတာ့ လွပတဲ့ ေရွးေဟာင္း ဗိသုကာလက္ရာေတြကို လိုက္ျပီး အမွတ္တရ မွတ္တမ္းတင္လိုက္ပါတယ္။ ေရွးတုန္းကလူေတြဟာ အခုထက္ပိုျပီး အႏုစိတ္ အလွအပ ေတြကို ဖန္တီးတတ္ၾကေလသလားလို႕ ေတြးခဲ့မိပါေသးတယ္။</span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-WSG_CWsNLaY/UTxVVYUpGnI/AAAAAAAAFv4/oG1PpW3MQ-c/s1600/733753_10151457895385772_1636068209_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-WSG_CWsNLaY/UTxVVYUpGnI/AAAAAAAAFv4/oG1PpW3MQ-c/s400/733753_10151457895385772_1636068209_n.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-6BAZ0nm44sE/UTxWc48yIxI/AAAAAAAAFwI/HcUhm3bs_jM/s1600/aDSC07813.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-6BAZ0nm44sE/UTxWc48yIxI/AAAAAAAAFwI/HcUhm3bs_jM/s400/aDSC07813.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-NqiElM68EVs/UTxdKVQjgVI/AAAAAAAAFxU/e4ZTzMWSUZ0/s1600/aDSC07838.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-NqiElM68EVs/UTxdKVQjgVI/AAAAAAAAFxU/e4ZTzMWSUZ0/s320/aDSC07838.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-uGNTClUX8gw/UTxbacqnvdI/AAAAAAAAFxI/5MEQPs0-JQ0/s1600/aDSC07831.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-uGNTClUX8gw/UTxbacqnvdI/AAAAAAAAFxI/5MEQPs0-JQ0/s320/aDSC07831.jpg" width="240" /></a></span></span><a href="http://4.bp.blogspot.com/-JR-wgpmnQco/UTx2cXPdeyI/AAAAAAAAFyw/7jvxfDk-e8s/s1600/aDSC07835.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-JR-wgpmnQco/UTx2cXPdeyI/AAAAAAAAFyw/7jvxfDk-e8s/s320/aDSC07835.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-wiyiCWJAqe0/UTxXMS_10iI/AAAAAAAAFwY/5pJbJVvydmw/s1600/aDSC07849.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> </a><a href="http://1.bp.blogspot.com/-tzZKmDJgFIo/UTxV8WdGYeI/AAAAAAAAFwA/m-P08VBe-Mw/s1600/486460_10151457902950772_480092629_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://1.bp.blogspot.com/-tzZKmDJgFIo/UTxV8WdGYeI/AAAAAAAAFwA/m-P08VBe-Mw/s400/486460_10151457902950772_480092629_n.jpg" width="300" /></a></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">သိမ္နံရံက ခ်စ္စရာ စဥ့္လက္ရာကေလးေတြ...</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-JC2-jnHt634/UTxYvU8NM1I/AAAAAAAAFwk/HQH5vyo8r_A/s1600/aDSC07818.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-JC2-jnHt634/UTxYvU8NM1I/AAAAAAAAFwk/HQH5vyo8r_A/s400/aDSC07818.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-voPg9L8XHik/UTxZBSS9kqI/AAAAAAAAFws/Pom9xJrwkZ8/s1600/aDSC07815.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-voPg9L8XHik/UTxZBSS9kqI/AAAAAAAAFws/Pom9xJrwkZ8/s400/aDSC07815.jpg" width="400" /> </a></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">သိမ္ေက်ာင္းလိုမ်ိဴး အေဆာက္အဦကေလးထဲမွာ ရုပ္ပြားေတာ္တည္ထားတာမို႕ ၀င္ျပီး ပူေဇာ္လိုက္တယ္။ အလွဴခံ ေလာင္းျပီးေတာ့ ေဘးနားက ဘုန္းၾကီးတပါးက ဂါထာတခ်ိဴ႕ႏွိပ္ထားတဲ့ စာရြက္ သံုးေလးရြက္ကို ေ၀လို႕ အားနာပါနာ ယူထားလိုက္တယ္။ ျပီးေတာ့ ထင္တဲ့အတိုင္း အလွဴခံတာပါဘဲ။ အဲဒီလို ပုဂၢိဳလ္ေတြဟာ အတိုင္းအတာတခုအထိ သာသနာကို ညစ္ႏြမ္းေစသလားလို႕ ကိုုယ္ထင္တယ္။</span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-wiyiCWJAqe0/UTxXMS_10iI/AAAAAAAAFwY/5pJbJVvydmw/s1600/aDSC07849.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-wiyiCWJAqe0/UTxXMS_10iI/AAAAAAAAFwY/5pJbJVvydmw/s400/aDSC07849.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ဘုရားဖူးေတြ တည္းခိုနားေနဖို႕ထင္ပါရဲ့။ ေရွးေရွးက ေဆာက္ခဲ့တဲ့ ဇရပ္အေဆာင္ေဆာင္ေတြကို အမ်ားၾကီးေတြ႕ခဲ့ရပါတယ္။ </span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေက်ာင္းေတာ္ရာ ေစတီ အထြက္ဂိတ္ကေန ကားေပၚတက္ျပီး ငါးစာေက်ြးဆိပ္ကို ခရီးဆက္ခဲ့ၾကပါတယ္။ ၁၅မိနစ္ေလာက္ ေမာင္းရတယ္ ထင္တာပါပဲ ၊ လယ္ကြင္းေတြရဲ့ အလည္မွာ ၀ါနိဇၹဂါမ ဆိုတဲ့ ဆိုင္းဘုတ္ၾကီးကို ေတြ႕ရတယ္။ ရြာဆိုင္းဘုတ္ကေတာ့ ဒီေန႕ေခတ္မွာ လုပ္ထားတဲ့ ဒီဇိုင္းပါဘဲ။</span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-tat0N8Beha4/UTxifg_2gNI/AAAAAAAAFxw/YlKhNm5oWsk/s1600/155950_10151457897080772_2141144850_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-tat0N8Beha4/UTxifg_2gNI/AAAAAAAAFxw/YlKhNm5oWsk/s400/155950_10151457897080772_2141144850_n.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ငါးေက်ြးဆိပ္ အ၀င္၀မွာ ဇရပ္လွလွ ေလးႏွစ္လံုးကို ေတြ႕ရတယ္... </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-JSgXRO6swq8/UTxlAtoRg_I/AAAAAAAAFyA/pXGnOlYI3oc/s1600/226503_10151457897200772_733885767_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-JSgXRO6swq8/UTxlAtoRg_I/AAAAAAAAFyA/pXGnOlYI3oc/s400/226503_10151457897200772_733885767_n.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-f9KhMOjjpBQ/UT3H5C679AI/AAAAAAAAF3E/jpEEDEtugoE/s1600/100_6489.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="118" src="http://2.bp.blogspot.com/-f9KhMOjjpBQ/UT3H5C679AI/AAAAAAAAF3E/jpEEDEtugoE/s400/100_6489.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ငါးေတြ လာခ်ိန္မဟုတ္လို႕ ငါးစာေက်ြးဆိပ္မွာ လူသူကင္းမဲ့ေနတယ္။ ကမ္းနားဆိပ္မွာ ေမ်ွာ္ၾကည့္ရင္း လြန္ခဲ့တဲ့အႏွစ္သံုးဆယ္ေက်ာ္ ကေလးဘ၀ တုန္းက ေရာက္ခဲ့တဲ့ ငါးေက်ြးဆိပ္ကို ျမင္ေယာင္ေနမိတယ္။ လူေလာက္နီးနီးၾကီးတဲ့ ငါးေထြၾကီးေတြ အလိပ္လိုက္အလိပ္လိုက္ တက္လာတာ၊ သူတို႕ကို ငါးစာခ်ေက်ြးခဲ့ရတာ ေတြကိုေပါ့။ အဲဒိတုန္းက သူတို႕ကို “ဘုရား ငါး” ၾကီးေတြလို႕ ေခၚတယ္ေလ။ သူတို႕က ေန႕လည္ ၁၂နာရီေက်ာ္ရင္ အစာလာမစားေတာ့တာမို႕ ဥပုသ္ေစာင့္တယ္လို႕ လူေတြက ေျပာၾကတယ္။</span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Wa7yAHW-4JI/UTxnSA143UI/AAAAAAAAFyQ/cxkjrSJbg3k/s1600/226540_10151457897620772_451096965_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-Wa7yAHW-4JI/UTxnSA143UI/AAAAAAAAFyQ/cxkjrSJbg3k/s400/226540_10151457897620772_451096965_n.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ဒီကြန္ကရစ္ေလွခါးၾကီးေတြေၾကာင္း ငါးေတြ ဦးေခါင္းပြန္းပဲ့ ဒဏ္ရာရတတ္သတဲ့။ ဟုတ္ေသာ္ရိွ မဟုတ္ေသာ္ရိွ ငါးေတြ အလာနည္းသြားတဲ့ အေၾကာင္းရင္းတခုလို႕ ဆိုပါတယ္။ ပညာရွင္ေတြကေတာ့ ျမစ္ေၾကာင္းနဲ႕ ေရစီးေျပာင္းသြားလို႕ ငါးေထြေတြ ဥခ်တဲ့ ပံုသဏာန္ ေျပာင္းလဲ သြားတာေၾကာင့္ လို႕လည္း ေျပာၾကပါတယ္။ </span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> အတူလိုက္လာတဲ့ မေခ်ာတသိုက္က ပို႕စ္အမ်ိဴးမ်ိဴးနဲ႕ အမွတ္တရဓါတ္ပံုေတြ အမ်ားၾကီး ရိုက္ၾကတယ္။ အုပ္စုလိုက္ ဓါတ္ပံုရိုက္ၾကတယ္။ တကယ္ကို သာယာေအးခ်မ္းတဲ့ ေနရာကေလးပါဘဲ။</span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> ေက်ာင္းေတာ္ရာခရီးဟာ ကိုယ့္အတြက္ေတာ့ တကယ့္ကို ေပ်ာ္ရႊင္စရာ စြဲမက္စရာ ခရီးစဥ္ တခုျဖစ္ခဲ့ပါတယ္ .......။</span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">(ေနာင္ အားတဲ့အခ်ိန္ .... ေရႊစက္ေတာ္ ခရီးကို ဆက္ပါမယ္..)</span></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ခ်စ္ခင္စြာျဖင့္- </span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #e06666;"><span style="font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-54635964736746262992013-02-26T18:12:00.003+06:302013-02-27T11:36:34.778+06:30ေငြေဆာင္<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> ေငြေဆာင္ကို သြားတဲ့အေၾကာင္း အရင္က ေရးဖူးပါတယ္။ ဒီတၾကိမ္ကေတာ့ ေငြေဆာင္ကို တတိယအၾကိမ္ အလုပ္နဲ႕ ဆက္စပ္ျပီး အလည္အပတ္ေရာက္ျဖစ္ခဲ့တာပါ။ ေငြေဆာင္လို႕ အမည္ရတဲ့ သူကေလးနဲ႕ ေ၀းကြာခဲ့တာ ေလးႏွစ္ေတာင္ ရိွခဲ့ေပါ႕။</span><br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ရန္ကုန္ကေန မနက္ ၇နာရီခြဲေလာက္ထြက္ျဖစ္ေတာ့ ပုသိမ္ကို ၁၁နာရီ ေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ ေရာက္ပါတယ္။ ပုသိမ္က ခခၾကီး ထမင္းဆိုင္မွာ ထမင္းစားျဖစ္ပါတယ္။ မစားရတာ ၾကာျပီျဖစ္တဲ့ ငါးသေလာက္ေပါင္း နဲ႕ပါ။ စားလို႕ေကာင္းပါတယ္။ ေငြေဆာင္ကို ႏွစ္နာရီေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ ထပ္ေမာင္းရပါေသးတယ္။ ေရာက္ပါျပီ ေငြေဆာင္ကမ္းေျခနဲ႕ sunny paradise hotel ......။ </span><br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-6vCenjrLFcg/USyQw26mC4I/AAAAAAAAFpE/Yo-yaHk-mUw/s1600/207383_10151435478275772_506457332_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-6vCenjrLFcg/USyQw26mC4I/AAAAAAAAFpE/Yo-yaHk-mUw/s640/207383_10151435478275772_506457332_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"></span><br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> ၾကိဳဆိုကမ္းလင့္တဲ့ အေအးတခြက္ကို ေသာက္သံုးအျပီးမွာ စိတ္ျမန္တတ္သူမို႕ ကိုယ့္အထုပ္ကိုယ္ဆြဲျပီး ကိုယ့္အခန္းကို ကိုယ္အရွာထြက္ခဲ့တယ္။ ဟိုတစုဒီတစု ဘန္ဂလိုေလးေတြရဲ့အၾကားမွာ ကိုယ့္အခန္းက ရွာရခက္ေနလို႕ ဟိုေမးဒီေမးနဲ႕ ေတာ္ေတာ္ ရွာလိုက္ရပါတယ္။ အခန္းေတြရဲ့ လမ္းညႊန္ဆိုင္းဘုတ္ေတြ လူသြားလမ္းနေဘးမွာ တပ္မထားေကာင္းလားလို႕ က်ြဲျမီးတိုခဲ႕ရေသးတာေပါ့..။ ဒါေပမဲ့လည္း ျမက္ခင္းစိမ္းေတြၾကားက ကဗ်ာဆန္တဲ့ လမ္းေကြ႕ေကြ႕ ေကာက္ေကာက္ကေလးေတြကေတာ့ ကိုယ့္ရင္ကို ေအးျမေစခဲ့တယ္။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-QqFHyUybAYM/USyRKD2k7pI/AAAAAAAAFpM/q30-9yJk_j4/s1600/13109_10151435478410772_1186308857_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-QqFHyUybAYM/USyRKD2k7pI/AAAAAAAAFpM/q30-9yJk_j4/s640/13109_10151435478410772_1186308857_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ညေနေစာင္းေတာ့ ေရထဲဆင္းၾကတယ္။ ေရကူး မက်ြမ္းက်င္ၾကတာမို႕ တာယာက်ြတ္ေတြ ကိုယ္စီနဲ႕။ တိုက္တိုက္ဆိုင္ဆိုင္ အဲဒီေန႕က ကိုယ့္ေမြးေန႕ ျဖစ္ေနတယ္။ ဘာရမလဲ။ ကမ္းေျခက ငါးကင္ေတြ ပုဇြန္ကင္ေတြ ၀ယ္ျပီး ေရေပၚ ေမြးေန႕ပြဲ ဆင္ႏြဲလိုက္တယ္။ လက္ထဲက ငါး၊ပုဇြန္ အကင္တံေတြကိုလည္း လိွဳင္းပုတ္ေတာ့ ဆားငန္ရည္စိုျပီး စားတဲ့အခါ ငန္က်ိငန္က်ိ နဲ႕ေပါ့..။ </span><br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">-------------------------</span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ေနာက္တေန႕ ေျခာက္နာရီမထိုးခင္ မနက္ေစာေစာ ခ်စ္သူက်ြန္းကို စက္ဘီးစီးခဲ့ၾကတယ္။ ကမ္းေျခနဲ႕အျပိဳင္ ရြာအတြင္းလမ္းက ကြန္ကရိခင္းလက္စမို႕ တခ်ိဳ႕ေနရာေတြမွာ ဆင္းတြန္းရပါတယ္။ သဘာ၀ဆန္ဆန္ ေျမနီလမ္း မာမာေလးဆို သိပ္ေကာင္းမွာပဲလို႕ ေတြးေနမိတယ္။ ေျခာက္ခြဲေလာက္မွာ က်ြန္းေရွ႕ေရာက္ျပီ ...... ေမာေတာ့ ေမာတာေပါ့..။ဘယ္တေယာက္လဲ လို႕ေတာ့ မေမးနဲ႕ ၊ ေျပာဘူး၊ အေသသာသတ္ပစ္လိုက္ :-D</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-j6RvWd7icHs/USyTBXSbbGI/AAAAAAAAFpY/Eb1hRMk4cak/s1600/559845_10151435479710772_2101684904_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-j6RvWd7icHs/USyTBXSbbGI/AAAAAAAAFpY/Eb1hRMk4cak/s640/559845_10151435479710772_2101684904_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ကမ္းေျခနဲ႕ ေရစပ္က ေက်ာက္ေဆာင္ၾကီးေတြကေတာ့ တည္တည္ျငိမ္ျငိမ္ ပါဘဲ။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-phUUKIrOQ0U/USyTnpcr6DI/AAAAAAAAFps/TGFy52-irvw/s1600/574767_10151435477705772_1379937817_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-phUUKIrOQ0U/USyTnpcr6DI/AAAAAAAAFps/TGFy52-irvw/s640/574767_10151435477705772_1379937817_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> မေခ်ာတသိုက္ကေတာ့ ဓါတ္ပံုေတြ အေသအေၾက ရိုက္လို႕ ေကာင္းေနေလရဲ့.....။ ခက္ပါ့။ သူ႕ဟာသူ ေအးေအးေဆးေဆး လြမ္းေနတဲ့ ေရသူမအနားမွာ အလိုက္ကမ္းဆိုးမသိ ဆူညံဆူညံနဲ႕။</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-KLKb-r_GsMU/USyem1OvR7I/AAAAAAAAFsw/jtDcZBRNfIA/s1600/374378_10151438168295772_1844869371_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-KLKb-r_GsMU/USyem1OvR7I/AAAAAAAAFsw/jtDcZBRNfIA/s640/374378_10151438168295772_1844869371_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<br />
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> သူတို႕ ဓါတ္ပံုရိုက္ေနတုန္း အနားက ဆိုင္ကေလးဆီက တလံုး၅၀၀ ဆိုတဲ့ အံုးစိမ္းသီးရည္ ( သူငယ္ခ်င္း ၀ယ္လာေပးတာ) ကို ပိုက္နဲ႕ ဇိမ္ခံစုပ္ေနရင္းက မေနႏိုင္ေတာ့ဘူး။ ေနာက္က်မယ္ ျပန္ၾကစို႕ လို႕ ေလာေဆာ္ရတာ့တယ္။ ေဟာ - ဟိုမွာ ေနေတာင္ထြက္လာျပီေလ...။</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-52PGAfORwEU/USyUDrhEzRI/AAAAAAAAFp0/-wguaLSIau4/s1600/549417_10151435476050772_1321158332_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-52PGAfORwEU/USyUDrhEzRI/AAAAAAAAFp0/-wguaLSIau4/s640/549417_10151435476050772_1321158332_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">အျပန္က်ေတာ့ ကမ္းေျခကေန စီးၾကတယ္။ စက္ဘီးကို သဲေတြသိပ္သည္း မာေက်ာေနတဲ့ ေရစပ္နားကို ကပ္နင္း ရတာေပါ့။ ႏို႕မို႕ဆို သဲေတြက ဆြဲထားမွာ။ စက္ဘီးကေလး ႏွစ္စီး ရပ္ထားတာ ကဗ်ာဆန္လြန္းလို႕ မွတ္တမ္းတင္လိုက္တယ္။ ကိုယ္ အၾကိဳက္ဆံုးထဲက တပံုျဖစ္သြားပါတယ္။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-7hiAHN1lc5o/USyUo3DZ_gI/AAAAAAAAFp8/QVzkS16OBzQ/s1600/526131_10151435476225772_1828471426_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-7hiAHN1lc5o/USyUo3DZ_gI/AAAAAAAAFp8/QVzkS16OBzQ/s640/526131_10151435476225772_1828471426_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">မရိုက္ေတာ့ဘူး လို႕ဘဲ။ လိွဳင္းပန္းပုဆရာေၾကာင့္ ေပၚလာတဲ့ သဲေတြရဲ့ တြန္႕ေကာက္ေၾကာင္းလွလွက ကိုယ့္ကို ဆြဲေဆာင္လြန္းတာနဲ႕ ( အခ်ိန္ကလည္း မရ) စက္ဘီးေပၚကေနပဲ လွမ္းရိုက္လိုက္တယ္။ ခပ္၀ါး၀ါးေလးေပမဲ့ မဆိုးဘူး ထင္ပါရဲ့။</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-AAh6bxZnrvI/USyVCb6fJfI/AAAAAAAAFqE/Ix3dk8RAFrs/s1600/544262_10151435477380772_1876606813_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="338" src="http://1.bp.blogspot.com/-AAh6bxZnrvI/USyVCb6fJfI/AAAAAAAAFqE/Ix3dk8RAFrs/s640/544262_10151435477380772_1876606813_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">လက္ေတြ႕သြားျပီး လမ္းမွာ သူ႕ဖာသူ ေျပးေနတဲ့လူကို ေနာက္ကေန အလစ္ခ်ိန္ျပီး ထပ္ရိုက္တယ္။ ပါပါရာဇီ ေပါ့။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-uIVeT2NVJPc/USyVP9V-oaI/AAAAAAAAFqM/6hQGIpBo95U/s1600/65516_10151435477215772_493071576_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-uIVeT2NVJPc/USyVP9V-oaI/AAAAAAAAFqM/6hQGIpBo95U/s640/65516_10151435477215772_493071576_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">လိွဳင္းေတြ ပုတ္ေနတာကိုလည္း လွမ္းရိုက္တယ္။ </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-fJpqLanJoKM/USye8zDozQI/AAAAAAAAFs4/Ts-7ZWsFjLI/s1600/285258_10151438160670772_84627888_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://4.bp.blogspot.com/-fJpqLanJoKM/USye8zDozQI/AAAAAAAAFs4/Ts-7ZWsFjLI/s640/285258_10151438160670772_84627888_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"> ဘာျဖစ္လဲ -မေတာ္လို႕ စက္ဘီးလဲက်လည္း သဲေပၚဆိုေတာ့ နာပါဘူး -ေနာ့္..။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-DGT1cDWUIfY/USyW3BP0kgI/AAAAAAAAFqY/4LcxF-WGyqk/s1600/DSC07660.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-DGT1cDWUIfY/USyW3BP0kgI/AAAAAAAAFqY/4LcxF-WGyqk/s640/DSC07660.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">တဖက္ျခမ္းက အုန္းေတာေတြ ကိုလည္း မခ်န္ဘူး။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Xo3Gc0YUMzU/USyXuzJmpiI/AAAAAAAAFq0/HUnO4AVeJ_g/s1600/DSC07658.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://4.bp.blogspot.com/-Xo3Gc0YUMzU/USyXuzJmpiI/AAAAAAAAFq0/HUnO4AVeJ_g/s640/DSC07658.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">အေၾကာ္ဆိုင္နဲ႕ တူတဲ့ ဆိုင္စုစုေလးေတြကိုလည္း (မစားရေပမဲ့) ရိုက္တယ္။</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-n-yfC18uL_M/USybQqBbRVI/AAAAAAAAFrk/nPHdWugYfc0/s1600/420199_10151438162785772_1435602487_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-n-yfC18uL_M/USybQqBbRVI/AAAAAAAAFrk/nPHdWugYfc0/s640/420199_10151438162785772_1435602487_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">မိွဳပြင့္လိုလို ေက်ာက္တံုးၾကီးႏွစ္တံုးေပၚမွာ တည္ထားတဲ့ ဘုရားညီေနာင္ေလး ႏွစ္ဆူကိုလည္း ရိုက္တယ္။</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-zoo0Qe6WS2g/USydu7zXW8I/AAAAAAAAFsU/eVY07mf7vds/s1600/524681_10151438170750772_436308497_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-zoo0Qe6WS2g/USydu7zXW8I/AAAAAAAAFsU/eVY07mf7vds/s640/524681_10151438170750772_436308497_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ဘုရားအနားကပ္ျပီး ဓါတ္ပံုရိုက္ေနတဲ့ ေကာင္မေလးကို ရိုက္တယ္ ( ပါပါရာဇီ again ) </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-LrRR1T2t_w4/USybeKuBzoI/AAAAAAAAFrs/zL7f7SwMp14/s1600/312417_10151438170455772_1640827671_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-LrRR1T2t_w4/USybeKuBzoI/AAAAAAAAFrs/zL7f7SwMp14/s640/312417_10151438170455772_1640827671_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ဟိုတယ္ ကိုျပန္ေရာက္ျပီ။ ၀မ္းသာလိုက္တာ ၊ breakfast စားရေတာ့မယ္ :D </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-P4IrftB7SsQ/US2UK-zOojI/AAAAAAAAFtk/k8q5LcFFGvs/s1600/482454_10151438163760772_1598893777_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-P4IrftB7SsQ/US2UK-zOojI/AAAAAAAAFtk/k8q5LcFFGvs/s640/482454_10151438163760772_1598893777_n.jpg" width="640" /></a></div>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394; font-size: small;">ဟယ္- ဘက္ထရီကုန္သြားျပီေတာ့ -။ ကေတာက္ - နာလိုက္တာ။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="color: #e06666; font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-77303738046450064312013-01-13T19:24:00.001+06:302013-02-26T18:19:38.613+06:30နတ္မေတာင္သို႕ တေခါက္ (၃)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-0tsR5no4xlw/UPKP5guNeXI/AAAAAAAAFd0/JDuXhFT3K9Y/s1600/IMG_1326.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-0tsR5no4xlw/UPKP5guNeXI/AAAAAAAAFd0/JDuXhFT3K9Y/s400/IMG_1326.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ည၁၂နာရီအထိႏွစ္သစ္ကို ၾကိဳထားတာမို႕ အိပ္ယာက မထခ်င္ေအာင္ ဆြဲထားတဲ့ အပ်င္းဓါတ္နဲ႕ အေအးဓါတ္ကို အံတုျပီး ဇန္န၀ါရီ၁ရက္ရဲ့ အရုဏ္ဦးနဲ႕ တေျဖးေျဖးခ်င္း ေပၚထြက္လာတဲ့ ေနလံုးနီၾကီးကို ေစာင့္ၾကည့္ျဖစ္ ခဲ့ပါတယ္။ တကယ္ေတာ့ ႏွစ္သစ္ရဲ့ ေန႕သစ္ ဟာလည္း တျခားတျခားေသာ ခါတိုင္းေန႕ေတြလိုပါဘဲေလ...။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">မနက္စာမစားခင္ အနီးအနားက ေတာင္ကုန္းကေလးေတြဆီ အေပါင္းအေဖၚမ်ားနဲ႕အတူ လမ္းေလ်ာက္ျဖစ္ခဲ့ၾကပါတယ္။ လမ္းကေလးက ေကြ႕ေကြ႕ေကာက္ေကာက္ နိမ့္ခ်ည္ျမင့္ခ်ည္နဲ႕ ကဗ်ာဆန္လွပါတယ္။ လမ္းေပးက ယိမ္းႏြဲ႕ေနတဲ့ ကိုင္းပင္ျဖဴျဖဴကေလးေတြကလည္း မ်က္ေစ႕ပသာဒ ျဖစ္လို႕ေနေပရဲ့..။ လတ္ဆတ္တဲ့ မနက္ခင္းေလေအးေအးကို အဆုတ္အျပည့္ ရိွဳက္သြင္းျပီး လမ္းေလ်ာက္ရတာမို႕ လူကလန္းဆန္းလို႕ေနပါတယ္။ သူငယ္ခ်င္းက ” ငါတို႕ရဲ့ ျမိဳ႕ျပေလ ညစ္ညမ္းညမ္းကို ရွဳေနရတဲ့ အဆုတ္ေတြကို ဒီမွာလာျပီး ဆားဗစ္စင္၀င္တာေပါ့” ဆိုတဲ့စကားကို ေခါင္းတညိတ္ညိတ္ ေထာက္ခံလိုက္ပါတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-VNjaJSvMIdE/UPKZ4yVX2jI/AAAAAAAAFeU/c_82O3V_6oE/s1600/IMG_1156.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-VNjaJSvMIdE/UPKZ4yVX2jI/AAAAAAAAFeU/c_82O3V_6oE/s400/IMG_1156.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-z6nW8qFpNKc/UPKZjdX6KLI/AAAAAAAAFeM/LMzviWBcgPQ/s1600/IMG_1130.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-z6nW8qFpNKc/UPKZjdX6KLI/AAAAAAAAFeM/LMzviWBcgPQ/s400/IMG_1130.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> သြားရင္းနဲ႕ ေတာလမ္းကေလးတခုကို ျမင္ေတာ့ စပ္စပ္စုစု တိုး၀င္ေလ်ာက္ၾကည့္မိပါတယ္။ လား လား ေတြ႕လိုက္ရတဲ့ ျမင္ကြင္းက စိတ္မသက္သာစရာပါ။ လွပတဲ့ ခ်င္းသမီးပ်ိဴရဲ့ ေနာက္ေက်ာက ဒဏ္ရာေတြ အမာရြတ္ေတြကို ျမင္လိုက္ရသလိုပါပဲ။ ေတာ္ေတာ္ၾကာၾကာက ခုတ္ျပီးတဲ့ ထင္းရူးပင္သစ္ငုတ္ေတြ၊ လတ္လတ္ဆတ္ဆတ္ ခုတ္လွဲဆဲ သစ္ပင္ေတြ၊ ဖရိုဖရဲ ျပန္႕ၾကဲေနတဲ့ အကိုင္းအခက္ ေတြကို ေတြ႕လိုက္ရလို႕ပါ။ ရင္ထဲမွာ ႏွေျမာသလိုလိုၾကီး ျဖစ္မိပါတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-r_YSJt72Lb8/UPKeEJiGP0I/AAAAAAAAFe8/DasRq62_UyU/s1600/IMG_1145a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-r_YSJt72Lb8/UPKeEJiGP0I/AAAAAAAAFe8/DasRq62_UyU/s400/IMG_1145a.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> အတံုးအရံုးလဲေနတဲ့သစ္ပင္ေတြၾကားမွာ ထီးထီးမားမားရပ္ေနတဲ့ သစ္တပင္နဲ႕ ဆိုင္းဘုတ္တခုကို ေတြ႕ေတာ့ အနီးကပ္သြားျပီး စပ္စပ္စုစု ဖတ္ၾကည့္မိတယ္ “..........” တဲ့။ ေတာ္ေတာ္ေနာက္တဲ့ သူေတြဘဲ လို႕ ေတြးမိတယ္။ ဒီသစ္ပင္ေတြက ထင္းအတြက္ေတာ့ ဟုတ္ဟန္မတူ။ အေဆာက္အဦ တခုခုအတြက္ ေျမေနရာ ရွင္းလင္းေနတဲ့ ပံုစံပါဘဲ။ သက္ဆိုင္သူေတြ တာ၀န္ရိွသူေတြ မသိၾကတာလား၊ ကိုယ္တုိင္ဘဲ ပါ၀င္လုပ္ေဆာင္ေနတာလားေတာ့ သူတို႕ကိုယ္တိုင္သာ သိၾကမွာပါေလ။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-iFeCyjF6vcA/UPKb1GXfuxI/AAAAAAAAFeo/jijum7PN_KQ/s1600/IMG_1146.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-iFeCyjF6vcA/UPKb1GXfuxI/AAAAAAAAFeo/jijum7PN_KQ/s320/IMG_1146.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ေလးလံတဲ့ ေျခလွမ္းေတြနဲ႕ လမ္းမေပၚျပန္တက္ေတာ့ ေတြ႕ရျပီပါျပီ စိတ္၀င္စားစရာတခု။ သူငယ္ခ်င္းက လက္ညိွဳးတထိုးထိုးနဲ႕။ မ်က္ေစ့မြဲတဲ့ က်မက ေတာ္ေတာ္နဲ႕ မျမင္ႏိုင္။ ေၾသာ္- ရာဘာ ဖိနပ္ကေလး တရံပါလား။ ဖင္ေနာက္ျမီးျပတ္ေနတဲ့ ကေလးဖိနပ္ကေလးကို ၾကည့္ရင္း သူ႕ရဲ့ ပိုင္ရွင္ကို ျမင္ေယာင္ေတြးမိေနပါတယ္။ သူ႕ရဲ့ ေနာက္ျမီးျပတ္ဖိနပ္ကေလးကို သဲၾကိဳးပါျပတ္သြားေတာ့မွ အျပီးအပိုင္ စြန္႕ပစ္ခဲ့ပံုရပါတယ္။ ေနာက္ထပ္ဖိနပ္အသစ္တရံ ဘယ္ေတာ့မွ စီးရမလဲဆိုတာလည္း သူကိုယ္တိုင္ေတာင္ သိမဲ့ပံု မေပၚပါေလ။ ဖိနပ္ေတြ ၾကိဳက္တတ္လို႕ အသစ္အဆန္းျမင္တိုင္း တရံျပီးတရံ ၀ယ္စီးမိတတ္တဲ့ က်မတို႕တေတြကို ဒီဖိနပ္ကေလးက (ခဏတာ) ရွက္ရြံ႕သိမ္ငယ္ေစခဲ့ပါတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-GF0ejrCcFsE/UPKu5rb4_oI/AAAAAAAAFiE/oiNmpHDwj9w/s1600/IMG_1149.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-GF0ejrCcFsE/UPKu5rb4_oI/AAAAAAAAFiE/oiNmpHDwj9w/s320/IMG_1149.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">တနာရီေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ လမ္းေလ်ွာက္ျပီးေတာ့ ဟိုတယ္ျပန္ျပီး မနက္စာ စားၾကပါတယ္။ မနက္ဆယ္နာရီမွာ ျမိဳ႕ထဲသြားဖို႕ ခ်ိန္းလိုက္ၾကပါတယ္။ </span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-FzqsUdtNPew/UPKmm7G9pdI/AAAAAAAAFgA/Mgp-nbIA8Bo/s1600/IMG_1162.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-FzqsUdtNPew/UPKmm7G9pdI/AAAAAAAAFgA/Mgp-nbIA8Bo/s320/IMG_1162.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ကန္ပက္လက္ျမိဳ႕ရဲ့ ေလ႕လာေရးအစီအစဥ္မွာ ပထမဆံုး သြားၾကမွာက နတ္မေတာင္ အမ်ိဴးသားဥယ်ာဥ္ ရံုးကိုပါ။ ကားေပၚကေန ဆူဆူညံညံ ဆင္းလာတဲ့ အမ်ိဴးသမီးတသိုက္ကိုၾကည့္ျပီး ရံုး၀န္ထမ္းေတြက အံ့ၾသမင္သက္ေနၾကပါတယ္။ ကိုယ့္ကိုယ္မိတ္ဆက္ျပီး နတ္မေတာင္ဥယ်ာဥ္အေၾကာင္း ေမးၾကျမန္းၾက စပ္စုၾကပါေတာ့ တယ္။ </span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">သိသေလာက္ျပန္ျပိး ေဖါက္သည္ခ်ရမယ္ဆိုရင္ အမ်ိဴးသားဥယ်ာဥ္ဆိုတာ သစ္ေတာဦးစီးဌာန လက္ေအာက္မွာရိွျပီး ၾကိဳး၀ိုင္းေတာ၊ ေဘးမဲ့ေတာ တို႕ထက္ အဆင့္ျမင့္ပါတယ္တဲ့။ နတ္မေတာင္ အမ်ိဴးသားဥယ်ာဥ္က ကန္ပက္လက္၊ မင္းတပ္၊ မတူပီ ျမိဳ႕နယ္၃ခု ျဖန္႕က်က္ျခံဳလႊမ္းျပီး အက်ယ္ ၁၇၆၃၀၀ ဧကေတာင္ ရိွတယ္ဆိုပဲ။ ရံုးနံရံမွာ ဥယ်ာဥ္တခုလံုးရဲ့ ေျမပံုကိုခ်ိတ္ဆြဲထားပါတယ္။ သစ္ေတာထဲက မ်ိဴးစိတ္ နမူနာ ယူထားတဲ့ သစ္ခြမ်ိဴးေပါင္းရာေက်ာ္ရိွျပီး ငွက္မ်ိဴးေတြလည္း ေတာ္ေတာ္စံုတယ္လို႕ သိရပါတယ္။ အေတြ႕မ်ားတဲ့ တိရိစၦာန္ေတြကေတာ့ က်ားသစ္၊ ဆတ္၊ ေျပာင္၊ ေတာ၀က္၊ ဂ်ီ၊ ၀က္၀ံ တို႕ ျဖစ္တယ္လို႕ ေျပာျပပါတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-FP39vZQANsQ/UPKnC3-J8fI/AAAAAAAAFgU/YQkGNr49rt8/s1600/IMG_1171.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-FP39vZQANsQ/UPKnC3-J8fI/AAAAAAAAFgU/YQkGNr49rt8/s320/IMG_1171.jpg" width="240" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">စပ္စုလို႕ ျပီးတာနဲ႕ ဥယ်ာဥ္ရံုးရဲ့ စိုက္ပ်ိဴးေရးျခံကို ေလ့လာၾကပါတယ္။ ျခံက ေပအစိတ္၊ ေပေလးဆယ္ေလာက္ ရိွမယ္လို႕ မွန္းရပါတယ္။ အထဲမွာ သိပ္မမ်ားေပမဲ့ ထူးဆန္းတာေလးေတြကိုေတာ့ မွတ္သားခဲ့ရပါတယ္။ ဥပမာ ေတာင္ဇလပ္က အနီတမ်ိဴးထဲမဟုတ္ဘဲ အျဖဴနဲ႕ အ၀ါ ရိွေသးေၾကာင္း၊ သူတို႕ရဲ့ အပင္ပံုစံအေသးေလးေတြကို မွတ္တမ္းတင္ခဲ့ပါတယ္။ သစ္ခြပင္ေလးေတြ၊ သစ္ခြပြင့္ေလးေတြကေတာ့ ဘာလိုအပ္တယ္မသိ၊ သိပ္ျပိး မသန္စြမ္းရွာၾကပါဘူး။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-RyJgmBbaQ68/UPKitMYF8WI/AAAAAAAAFfQ/dIzylD2rICE/s1600/IMG_1183.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-RyJgmBbaQ68/UPKitMYF8WI/AAAAAAAAFfQ/dIzylD2rICE/s320/IMG_1183.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-166fVGZuRIE/UPKjHU3clZI/AAAAAAAAFfY/oT_HySIIK_s/s1600/IMG_1174.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-166fVGZuRIE/UPKjHU3clZI/AAAAAAAAFfY/oT_HySIIK_s/s320/IMG_1174.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-7weTifIs1l0/UPKjW6vbQoI/AAAAAAAAFfg/Y6bU-4A71BU/s1600/IMG_1178.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-7weTifIs1l0/UPKjW6vbQoI/AAAAAAAAFfg/Y6bU-4A71BU/s320/IMG_1178.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ေအာက္က ပံုကေတာ့ က်မ အမည္သာၾကားဖူးျပီး အပင္တခါမွမျမင္ဖူးတဲ့ ”နတ္ေဆးဂမုန္း” ပင္ပါ။ ဒီေလာက္ ရွားပါးျပီး ေဆးဖက္၀င္တဲ့အပင္ကို စီးပြားျဖစ္စိုက္ျပီး ႏိုင္ငံျခားေဆးကုမၼဏီေတြကို အိတ္စပို႕လုပ္လိုက္ေရာေပါ့ လို႕ ဦးေႏွာက္ေသးေသးေလးနဲ႕ ေတြးမိေနေသးရဲ့ ....။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-E5nw7g3bZeU/UPNkflmPuqI/AAAAAAAAFic/F7gbaP_wyL4/s1600/IMG_1190.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-E5nw7g3bZeU/UPNkflmPuqI/AAAAAAAAFic/F7gbaP_wyL4/s320/IMG_1190.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ကန္ပက္လက္ အမ်ိဴးသားဥယ်ာဥ္ရံုးဟာ အခ်က္အျခာက်တဲ့ ကုန္းျမင့္တခုမွာ တည္ထားပါတယ္။ အဲဒီကုန္းျမင့္က ၁၅၄၉ မီတာ (၅၁၁၁ေပ) ျမင့္တာေၾကာင့္၊ သူ႕ထက္ေပငါးရာေက်ာ္နိမ္႕တဲ့ ကန္ပက္လက္ျမိဳ႕ကို အေပၚစီးကေန လွလွပပ ျမင္ရပါတယ္။ ဒါနဲ႕ပဲ မိုးစက္တို႕တေတြ လွလွပပ ေကြးညႊတ္က်ေနတဲ့ ထင္းရူးကိုင္းၾကီးေအာက္မွာ ကန္ပက္လက္ျမိဳ႕ကို ေနာက္ခံထားလို႕တမ်ိဴး၊ အုတ္နီနီနဲ႕ေဆာက္ထားတဲ့ သစ္ေတာရံုးကို ေနာက္ခံထားလို႕တဖံု ဓါတ္ပံု မ်ားစြာကို အသည္းအသန္ ရိုက္ၾကေတာ့တာပါပဲ။ ျမင္ေယာင္ၾကည့္လိုက္ပါေနာ္..။ ရံုး၀န္ထမ္းမ်ားကို ေက်းဇူးစကားဆိုလို႕ ကန္ပက္လက္ ျမိဳ႕ထဲကို ဆက္လက္ ထြက္ခြာလာၾကေတာ့တယ္။ </span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-SzKeHm9f4F0/UPKlhWVnjSI/AAAAAAAAFf0/P1Nj52YKNPI/s1600/IMG_1194.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-SzKeHm9f4F0/UPKlhWVnjSI/AAAAAAAAFf0/P1Nj52YKNPI/s320/IMG_1194.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> ျမိဳ႕ထဲမွာ အမွတ္မထင္ဆံုရသုူကေတာ့ ပါးရဲထိုးထားတဲ့ ခ်င္းအဖြားအိုပါ။ သူနဲ႕တြဲျပီး အမွတ္တရ ဓါတ္ပံုရိုက္ၾကျပီး၊ အဖြားနဲ႕အတူ ခ်င္းအစားအစာ (ဆာဘူဒီး) ကို စားၾကပါတယ္။ ဆာဘူဒီး ဆိုတာကေတာ့ ေျပာင္းဆန္ကို ဆန္ျပဳတ္လိုျပဳတ္ထားျပီး အသားၾကိဳက္ရင္ ႏြားေနာက္ေၾကာ္ ထည့္စားလို႕ရပါတယ္။ ပဲျပဳတ္လို ခပ္ဆိမ့္ဆိမ္႕အရသာ ရိွပါတယ္။ အေမႊးအၾကိဳင္ရြက္နဲ႕ ငါးပိေထာင္း ထည့္စားၾကည့္ေတာ့ ဆိမ္႕စပ္ ေမႊး အရသာ ျဖစ္သြားပါတယ္။ အၾကိဳက္ၾကီးမဟုတ္ေပမဲ့ စားရတာေတာ့ အဆင္ေျပပါတယ္။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-VLdCUii9K7Y/UPTQdfNlulI/AAAAAAAAFi0/em6W1WqTBi4/s1600/IMG_0312-sa+bu+dee.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="246" src="http://1.bp.blogspot.com/-VLdCUii9K7Y/UPTQdfNlulI/AAAAAAAAFi0/em6W1WqTBi4/s320/IMG_0312-sa+bu+dee.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> က်မတို႕နဲ႕ အဖြားနဲ႕ စကားမေပါက္ေပမဲ့ ေျခဟန္လက္ဟန္နဲ႕ နားလည္ေအာင္ ေျပာၾကရပါတယ္။ အဖြားက က်မတို႕အဖြဲ႕နဲ႕ ေတြ႕ရတာ ေပ်ာ္ေနတဲ့ပံုပါဘဲ။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-mVnr7Fl38Ds/UPKpPJrEv-I/AAAAAAAAFgs/ZAtaojkCQvE/s1600/IMG_1226.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-mVnr7Fl38Ds/UPKpPJrEv-I/AAAAAAAAFgs/ZAtaojkCQvE/s320/IMG_1226.jpg" width="184" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ျပီးတာနဲ႕ က်မတို႕ ျမိဳ႕ထဲကဆိုင္မွာ အဖြားလည္ပင္းက လိုမ်ိဴး ေရာင္စံု ရိုးရာပုတီး ေလးေတြ၊ ပု၀ါနဲ႕ လံုခ်ည္ေတြကို အမွတ္တရ ၀ယ္ၾကျခမ္းၾကပါတယ္။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ဟိုတယ္ ျပန္ေရာက္တဲ့အခ်ိန္မွာ ေန႕လည္စာစားျပီး နားတဲ့သူကနား၊ အပ်င္းေျပ ဖဲထုပ္ဖြင့္ျပီး ကစားတဲ့သူေတြက ကစားၾကေပမဲ့ က်မနဲ႕ အိမ္ကလူ ကိုသေကာင့္သားကေတာ့ မနားခ်င္ၾကပါဘူး။ ေရာက္တုန္းေရာက္ခိုက္ ေလ်ွာက္ၾကည့္ရေအာင္ဆိုျပီး ဟိုတယ္ရဲ့အထက္ပိုင္း ေတာလမ္းကေလးဆီကို လမ္းေလ််ာက္ၾကပါတယ္။ ဆိုင္ကယ္သာ စီးလို႕ရမဲ့ ေတာလမ္းကေလးက ေနေရာင္မထိုးတာမို႕ စိမ္႕စိမ္႕ေလး ေအးေနပါတယ္။ လမ္းမွာ ေရတသြင္သြင္စီးေနတဲ့ ေရထြက္ေလးေတြကို ေတြ႕ရျပီး ပိုက္လံုးသြယ္ထားတာမို႕ ဟိုတယ္သို႕မဟုတ္ ရြာတရြာရြာကို ေရေပးေနတယ္လို႕ ထင္ရပါတယ္။ မိနစ္ ၂၀ေလာက္ေလ်ွာက္ေတာ့ ရြာကေလးတရြာကို ျမင္ရပါတယ္။ က်မတို႕လည္း အဲဒီရြာကေလးဆီ ခပ္သြက္သြက္ ေလ်ွာက္သြားလိုက္ပါတယ္။ ျမင္ရတာကေတာ့ ေျခတံရွည္ရွည္ အိမ္ကေလးေတြ၊ ေဆာ့ကစားေနတဲ့ ကေလးေလးေတြနဲ႕၊ ႏွဳတ္သီးခ်ြန္ခ်ြန္ ခါးေကာ့ဗိုက္ပူ ၀က္သားအုပ္မေတြပါ။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-fmieRZzYUlw/UPKrN2XSvqI/AAAAAAAAFhE/se-6azov8Yc/s1600/IMG_1246.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-fmieRZzYUlw/UPKrN2XSvqI/AAAAAAAAFhE/se-6azov8Yc/s320/IMG_1246.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-U8EPoUBaS6o/UPKrerYGrvI/AAAAAAAAFhM/v3YFalGe870/s1600/IMG_1269.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-U8EPoUBaS6o/UPKrerYGrvI/AAAAAAAAFhM/v3YFalGe870/s320/IMG_1269.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-JKAAwdDzOQ0/UPKrseEBsfI/AAAAAAAAFhU/UWfjNqei9VE/s1600/IMG_1247.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-JKAAwdDzOQ0/UPKrseEBsfI/AAAAAAAAFhU/UWfjNqei9VE/s320/IMG_1247.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-U3zxHx_9Hnw/UPKsokzp8MI/AAAAAAAAFhg/XNEmcysvvKs/s1600/IMG_1242.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-U3zxHx_9Hnw/UPKsokzp8MI/AAAAAAAAFhg/XNEmcysvvKs/s320/IMG_1242.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> ၀၀ ကစ္ကစ္ ေခြးေပါက္စကေလးႏွစ္ေကာင္က က်မဆီေျပးလာျပီး ႏွဳတ္ဆက္ပါတယ္။ အေမြးဖြားဖြားနဲ႕ ခ်စ္စရာ “ခ်င္းေခြး” ကေလးေတြပါ။ သူတို႕အေမြးေလးေတြ လက္နဲ႕သပ္ေပးေတာ့ ႏွဳတ္သီးေလးေတြနဲ႕ က်မလက္ကို ျပန္ထိုးျပီး ေဆာ့ပါတယ္။ အနီးအနားက ေဆာ့ေနတဲ႕ကေလးေလးေတြကလည္း က်မတို႕နဲ႕ လာျပီး ဓါတ္ပံုအရိုက္ခံပါတယ္။ သူတို႕ရဲ့ အေဖျဖစ္ဟန္တူတဲ့သူက ဗမာစကားေျပာတတ္ပါတယ္။ စုစုေပါင္း အိမ္၈လံုးသာရိွတဲ့ အဲဒီရြာကေလးအေၾကာင္းကို သူကပဲ ရွင္းျပပါတယ္။ </span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">အေမြးဖြားေခြးကေလးကို ခ်စ္လို႕ ေမြးဖို႕ ၀ယ္သြားခ်င္လိုက္တာလို႕ တိုးတိုးတိုင္ပင္ေတာ့ က်မရဲ့အေဖၚက ကန္႕ကြက္ပါတယ္။ သူတို႕ဟာသူတို႕ ေအးေအးခ်မ္းခ်မ္း ေနပါေစလား- တဲ့။ မွန္သင့္သေလာက္ မွန္တာမို႕ ျငိမ္ေနလိုက္ရပါတယ္။ သူတို႕ကို ႏွဳတ္ဆက္ျပီးျပန္လာခ်ိန္မွာေတာ့ ပစၥည္းဥစၥာ မျပည့္စံုေပမဲ့ ေအးခ်မ္းေပ်ာ္ရႊင္ေနတဲ့ ဘ၀ေလးကို အားက်သလိုလို၊ အဲဒီလို မျပည့္စံုတဲ့ သူတို႕အတြက္ဘဲ စိတ္မေကာင္းသလိုလို၊ ခံစားမွဳေတြက ေရာေထြးလို႕ ....။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ညစာစားျပီးေတာ့ မနက္ျဖန္အတြက္ အထုပ္အပိုးျပင္ၾကရပါတယ္။ မနက္ေစာေစာ ထြက္ၾကမွာမို႕ အဆင္သင့္ျဖစ္ေနဖို႕ လိုပါတယ္။ တကယ္ျပန္ၾကရျပီဆိုေတာ့ က်မတို႕အဖြဲ႕ ဂ်ီက်သမ်ွ သည္းညည္းခံၾကရွာတဲ့ ဟိုတယ္၀န္ထမ္း အမၾကီးေတြနဲ႕ ေတာင္ သံေယာဇဥ္ျဖစ္ေနမိသလိုလို။ အမွတ္တရအုပ္စုဓါတ္ပံုေတြရိုက္ျပီး အားလံုးဘဲ ေပ်ာ္ရႊင္မွဳေတြ တေပြ႕တပိုက္နဲ႕ ေျမျပန္႕ကို ျပန္လာၾကပါေတာ့တယ္....။ ႏွဳတ္ဆက္ခဲ့ပါတယ္ နတ္မေတာင္ ၾကီးရယ္..။ ကံမကုန္ရင္ေတာ့ ျပန္ဆံုခ်င္ပါေသးတယ္ေနာ္...။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #ea9999;">မိုးစက္ပြင့္</span></span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-28475205628786546912013-01-08T11:59:00.002+06:302013-02-26T18:19:17.760+06:30နတ္မေတာင္သို႕ တေခါက္ (၂)<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ခ်မ္းခ်မ္းစီးစီး ေစာင္ပံုထဲမွာ ေကြးေနခ်င္ေပမဲ့ မနက္ေစာေစာ ထျပီး ေနထြက္အလွကိုၾကည့္ခ်င္တာနဲ႕ မနက္ ငါးနာရီ ႏိွဳးစက္ေပးျပီး ထလိုက္ပါတယ္။ ညကတည္းက ေတာင္းထားတဲ့ ေရေႏြးဓါတ္ဘူးထဲက ေရေႏြးကို ေရေအးနဲ႕တ၀က္စီ ဖန္ခြက္ထဲမွာစပ္ျပီး မ်က္ႏွာသစ္ပါတယ္။ ျပီးတာနဲ႕ ကရင္မ္လိမ္း၊ ေခါင္းစြပ္ ေျခစြပ္ မာဖလာ အေႏြးထည္ထူထူ၀တ္ျပီး ငါးနာရီခြဲမွာ ၀ရံတာကို ထြက္ခဲ့ပါတယ္။ ကိုယ္မထြက္ခင္ကတည္းက ၀ရံတာမွာ ေရာက္ႏွင့္ေနတဲ့ ညီမငယ္တသိုက္က မနက္ခင္းအလွကို ၾကည့္ရင္း ငယ္ရြယ္သူတို႕သဘာ၀ လြပ္လြပ္လပ္လပ္ ေအာ္ဟစ္ခုန္ေပါက္ေနၾကျပီ။ အေရးထဲမွာအရာေပၚ ဆိုသလို ဒီခရီးသြားခါနီးမွ ကပ္ျပီး ဘက္ထရီပ်က္သြားတဲ့ ကင္မရာအေဟာင္းကို တမ္းတရင္း က်န္ရိွတဲ့ ကင္မရာေလး အႏြမ္းေလးနဲ႕ပဲ မွတ္တမ္းတင္ရပါေတာ့တယ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-e3_rKGUzy4w/UOuBuvjWxKI/AAAAAAAAFXY/bJHgAzo9epE/s1600/IMG_1094.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-e3_rKGUzy4w/UOuBuvjWxKI/AAAAAAAAFXY/bJHgAzo9epE/s400/IMG_1094.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-OIvjh4kdC8Q/UOuB5sfeSiI/AAAAAAAAFXg/b9Mon4jwUig/s1600/IMG_1127.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-OIvjh4kdC8Q/UOuB5sfeSiI/AAAAAAAAFXg/b9Mon4jwUig/s400/IMG_1127.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-UwqkbQLi_ZA/UOuAknr8OXI/AAAAAAAAFXM/AbknUDqo3KU/s1600/IMG_0797.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><span style="color: #073763;"></span></div>
<span style="color: #073763;"></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ေနေရာင္ျခည္ ေႏြးေႏြးေအာက္မွာ ဘန္ဂလိုေလးေတြက ခ်စ္စရာေကာင္းလို႕ေနပါတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ruVZYuXLcBk/UOuPq8bskDI/AAAAAAAAFaE/zNzQ4UJzilI/s1600/IMG_0799.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-ruVZYuXLcBk/UOuPq8bskDI/AAAAAAAAFaE/zNzQ4UJzilI/s400/IMG_0799.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> </span></span><a href="http://1.bp.blogspot.com/-UwqkbQLi_ZA/UOuAknr8OXI/AAAAAAAAFXM/AbknUDqo3KU/s1600/IMG_0797.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-UwqkbQLi_ZA/UOuAknr8OXI/AAAAAAAAFXM/AbknUDqo3KU/s400/IMG_0797.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> ထင္းရူးေတာအုပ္ၾကားက ေနလံုးတိုးထြက္လာတဲ့အခ်ိန္ ခုနစ္နာရီေလာက္မွာေတာ့ ဧည့္ခန္းမွာ မနက္စာ စားၾကပါတယ္။ မနက္စာက ထမင္းပူပူေႏြးေႏြးနဲ႕ ေဂၚရခါးသီး၊ ပဲကပ္ေၾကာ္ အစရိွတဲ့ အေၾကာ္စံု၊ ျပီးေတာ့ ေကာ္ဖီ။ ေပါင္မုန္႕နဲ႕ ၾကက္ဥေၾကာ္ စားခ်င္ရင္လည္း ရပါတယ္။ (ၾကံဳတံုး သတင္းမ်ွရရင္ ဟိုတယ္က ႏို၀င္ဘာလဆန္းကေန ဧျပီလကုန္အထိ ၆လ ဖြင့္ပါတယ္။ မူရင္းေစ်း ဘန္ဂလိုတလံုးကို မနက္စာအပါအ၀င္ တရက္ ေလးေသာင္း၊ အခန္းတြဲေတြက ႏွစ္ေယာက္ခန္းတခန္း သံုးေသာင္း ဆိုေပမဲ့ ကိုယ့္အဖြဲ႕က လူေပါင္း ၂၀ ေက်ာ္တည္းမွာမို႕ ေစ်းညွိျပီး ဘန္ဂလိုေရာ အခန္းပါ ႏွစ္ေယာက္ေနရင္ ႏွစ္ေသာင္းနဲ႕ သေဘာတူထားခဲ့ပါတယ္။ မနက္စာစားျပီးခ်ိန္မွာေတာ့ သိပ္ကို တန္လြန္းေနသလိုလို အားတံု႕အားနာ ျဖစ္မိပါရဲ့။ တကယ္ေတာ့ ဒီျမိဳ႕ေလးကို ဧည့္သည္ အေရာက္အေပါက္ နည္းလို႕သာ ေစ်းေလ်ွာ့တာျဖစ္မွာပါ။ လက္ရိွအေျခအေနမွာ ပုဂံေညာင္ဦးက ဟိုတယ္ေတြကေတာ့ ေစ်းေတြ မိုးထိေအာင္ ျမင့္တက္ေနတာ အားလံုးသိၾကမွာပါ။ )</span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ဧည့္ခန္းက်ဥ္းက်ဥ္းေလးမ်ား ခ်င္းဓါးနဲ႕ ပလိုင္း၊ ေၾကးေမာင္း၊ ေတာင္ဆိတ္ခ်ိဴ၊ ႏြားခ်ိဴ ေတြအျပင္ ေအာက္ခ်င္းငွက္ ႏွဳတ္သီး (ေပါလစ္ရွ္တင္ျပီး က်ြန္းျပားမ်ာ ကပ္ထားလို႕ အစစ္မွန္း ေတာ္ေတာ္နဲ႕ မသိခဲ့ပါ) ကိုပါ ခ်ိတ္ဆြဲ ျပသ ထားပါတယ္။ ခ်င္း ေျမာက္ပိုင္းကို သြားခဲ့ဖူးေတာ့ အရင္တုန္းက ရပ္ရြာ အၾကီးအကဲေတြအိမ္မွာ အေကာင္မ်ိဴးစံုရဲ့ ေခါင္းေတြ ခ်ိတ္ဆြဲျပီး သတၱိနဲ႕ စြမ္းေဆာင္ရည္ကို ဂုဏ္ယူ ျပသၾကတာ သတိရမိတယ္။ ဒါေၾကာင့္ပဲ ေအာက္ခ်င္းငွက္ေတြ မ်ိဴးတုန္းမတတ္ ရွားသြားတာလားလို႕ (ေသခ်ာမသိဘဲ) ေတြးမိပါတယ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-MdNJs2o5R5M/UOu0ZceKMtI/AAAAAAAAFdg/9xh6ALl0ZXw/s1600/IMG_1167.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-MdNJs2o5R5M/UOu0ZceKMtI/AAAAAAAAFdg/9xh6ALl0ZXw/s320/IMG_1167.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">--------------------------------</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> သေဘာတူထားတဲ့အတိုင္း မနက္ ၈နာရီမွာ ကားနဲ႕ စ တက္ၾကပါတယ္။ ထင္းရူးပင္ေတြက တဖက္တခ်က္ အုပ္လို႕ ဆိုင္းလို႕ပါ။ လမ္းကေလးက ခပ္ေျပေျပသြားလုိက္၊ ေကြ႕လိုက္ေကာက္လိုက္နဲ႕။ ကတၱရာလမ္းဆံုးေတာ့ ေက်ာက္စရစ္ေျမမာလမ္းကေလးေပၚမွာ ေမာင္းႏွင္ရပါတယ္။ ဟိုတယ္နဲ႕ ေတာင္ထိပ္က ၁၃မိုင္ ေ၀းပါတယ္။ တကယ္ဆို ေတာင္ထိပ္အထိ ကားလမ္းေပါက္ပါတယ္။ မိုးစက္တို႕အဖြဲ႕ကေတာ့ ၁၀မိုင္အထိ ကားနဲ႕သြားျပီး သံုးမိုင္ကို ေျခလ်ွင္တက္မွာပါ။ ၁၀မိုင္ လမ္းဆံုမွာ ဇရပ္လိုလို နားေနေဆာင္ ေလးတခုရိွျပီး ဘယ္ဖက္သြားရင္ ေတာင္တက္လမ္း၊ ညာဖက္သြားရင္ မင္းတပ္ (လမ္းသစ္) ျဖစ္ပါတယ္ တဲ့။ ေတာင္တက္ လမ္းကေတာ့ တလမ္းထဲသာရိွတဲ့အတြက္ လမ္းျပငွားဖို႕ မလိုပါဘူး။ လမ္းကလည္း ေျခာက္ေသြ႕ရာသီမွာ စက္နဲ႕ညိွထားေတာ့ ေျပေျပျပစ္ျပစ္ရိွပါတယ္။ ကိုယ့္ပစၥည္းမ်ားရင္ေတာ့ လမ္းျပ၊ အထမ္းသမား ငွားလို႕ ရပါတယ္။ မိုးစက္တို႕ကေတာ့ မငွားျဖစ္တဲ့အတြက္ ေစ်းမစံုစမ္းျဖစ္ခဲ့ဘူး။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-6CM3b-ErV08/UOuGzHXPF7I/AAAAAAAAFX0/p5oWaisbyy4/s1600/IMG_1067.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-6CM3b-ErV08/UOuGzHXPF7I/AAAAAAAAFX0/p5oWaisbyy4/s400/IMG_1067.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-5t5K5XHrpno/UOuIDGrqP0I/AAAAAAAAFYE/7Y7ojjQL-ww/s1600/IMG_0852.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-5t5K5XHrpno/UOuIDGrqP0I/AAAAAAAAFYE/7Y7ojjQL-ww/s400/IMG_0852.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-kLD1tCRdCok/UOuIb-y5faI/AAAAAAAAFYM/BVXg41ozotY/s1600/IMG_0855.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-kLD1tCRdCok/UOuIb-y5faI/AAAAAAAAFYM/BVXg41ozotY/s400/IMG_0855.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">စထြက္တည္းက သက္တမ္းရင့္ ထင္းရူးပင္ၾကိးေတြနဲ႕အတူ ေတာင္ဇလပ္ပင္ အုပ္အုပ္ေလးေတြကို လမ္းရဲ့ ဘယ္ညာမွာ မၾကာခဏ ေတြ႕ရပါတယ္။ ကားေပၚမွာ ပါလာသူေတြကေတာ့ လက္ညိွဳးတထိုးထိုး ၊ အာေမဓိတ္သံ တညံညံနဲ႕ေပါ႕။ သက္တမ္းရင့္ ထင္းရူးပင္ၾကီးေတြ၊ ဘာပင္မွန္းမသိတဲ့ ကဗ်ာဆန္ဆန္ ေကာက္ေကာက္ေကြ႕ေကြ႕ သစ္ပင္ေလး ေတြကိုလည္း ေတြ႕ရပါတယ္။ ေတာင္ကုန္းေျပာင္ေျပာင္ ေတြမ်ားတဲ့ ေျမာက္ပိုင္းက ခ်င္းေတာင္ထက္ ေတာင္ပိုင္းက အပင္အမ်ားၾကီး ပိုက်န္ေသးတယ္လို႕ ခံစားရပါတယ္။ ေကြ႕တေကြ႕အေရာက္မွာေတာ့ ထင္းရူးေတာအုပ္ေရာ၊ ေတာင္ဇလပ္ပင္ အစုအေ၀းေရာ၊ ေတာင္တန္းျပာေရာ ပဏာရလြန္းလို႕ ၀ါသနာရွင္မ်ားက ကားကို ရပ္ျပီး ဓါတ္ပံု အသီးသီးရို္က္ၾကပါတယ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-MeOeXDgK-kw/UOuJIGuX04I/AAAAAAAAFYU/yq8bhBybWTc/s1600/IMG_0859.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-MeOeXDgK-kw/UOuJIGuX04I/AAAAAAAAFYU/yq8bhBybWTc/s400/IMG_0859.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">လွလိုက္တဲ့ပန္းေတြ၊ လွလိုက္တဲ့ ပန္းေတြနဲ႕ လူတိုင္းက မေမာတန္းေျပာရင္း မေမာတန္း မွတ္တမ္းတင္ၾကတာေပါ့။ တကယ္ဆို ႏွင္းဆီ၊ စံပယ္တို႕လို ေရေလာင္းေပါင္းသင္၊ ေျမၾသဇာမေက်ြးပါဘဲ သဘာ၀အတိုင္း အရိုင္းဆန္ဆန္ အလွၾကီးလွေနၾကတဲ့ ေတာပန္းကေလးေတြပါ။ ပန္းေတြကို လူေတြနဲ႕ အျမဲတမ္းယွဥ္ျပီး စဥ္းစားၾကည့္မိတတ္တဲ့ မိုးစက္က ေတာင္ဇလပ္ဟာ ကိုယ့္ပါတ္၀န္းက်င္က ဘယ္သူနဲ႕မ်ားတူေလမလဲလို႕ အေတြးနယ္ခ်ဲ႕ၾကည့္မိခဲ့ေသးတယ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Fen9zAd5Bps/UOuKG5hNMpI/AAAAAAAAFYs/2ECNAWJ-km4/s1600/IMG_0863.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-Fen9zAd5Bps/UOuKG5hNMpI/AAAAAAAAFYs/2ECNAWJ-km4/s400/IMG_0863.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-PFIYuKeA_u8/UOuKT1o98jI/AAAAAAAAFY0/FCQDK7CPcOM/s1600/IMG_1004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-PFIYuKeA_u8/UOuKT1o98jI/AAAAAAAAFY0/FCQDK7CPcOM/s400/IMG_1004.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-xXQPFO--XIE/UOuKgnPvaGI/AAAAAAAAFZA/8ScUOfKSqQY/s1600/IMG_1005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-xXQPFO--XIE/UOuKgnPvaGI/AAAAAAAAFZA/8ScUOfKSqQY/s400/IMG_1005.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">အုပ္စုလိုက္ တရုန္းရုန္း ဓါတ္ပံုရိုက္ေနတုန္းမွာပဲ မ်က္ႏွာခ်င္းဆိုင္က ဂ်စ္ကားတစီးဆင္းလာတယ္။ လူအျပည့္ပါလာသလို ခ်ိဴးလာတဲ့ ေတာင္ဇလပ္ပန္းကိုင္းေတြကလည္း ကားနဲ႕အျပည့္ပဲ။ သူတို႕ကို အမိအရမွတ္တမ္းတင္ရင္း စိတ္ထဲက ႏွေျမာတသသလို ျဖစ္မိတယ္။ တကယ္ဆို အပင္ျမင့္မွာ လွလွပပ အၾကာၾကီး ေနႏိုင္ပါရက္နဲ႕ လူတစုရဲ့ ခဏတာေပ်ာ္ရႊင္မွဳအတြက္ မၾကာခင္ႏြမ္းသြားရေတာ့မဲ့ ပန္းကေလးေတြအတြက္ေပါ့။ ဥပေဒအရလည္း ေတာင္ဇလပ္ပန္းကိုင္းေတြကို ခ်ိဴးခြင့္မရိွဘူးလို႕ သိရပါတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္ကေလးမွာပဲ လူေတြၾကားထဲမွာ ပိုမို လိုက္နာသင့္တဲ့ စည္းကမ္း၊ က်င့္၀တ္၊ ဥပေဒနဲ႕ ေလာကနီတိအေၾကာင္းေတြ ေတြးမိျပန္ပါေရာ။ တခါတရံလည္း ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္ျပန္ျပီး ဟိုဟာအလိုအက် ဒီဟာအလိုမက်နဲ႕၊ ငါသိပ္ဇီဇာေၾကာင္ေန တာလားလို႕ ေတြးမိေသးရဲ့။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-f9o5y3jbeEA/UOuMkZ7DteI/AAAAAAAAFZc/wmf3EO0JZPQ/s1600/IMG_0838.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="363" src="http://2.bp.blogspot.com/-f9o5y3jbeEA/UOuMkZ7DteI/AAAAAAAAFZc/wmf3EO0JZPQ/s400/IMG_0838.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">အားရပါးရ ဓါတ္ပံုရိုက္ျပီးတဲ့အခါ ခရီးဆက္ၾကပါတယ္။ ဆယ္မိုင္လမ္းခြဲကိုေရာက္ေတာ့ ကိုးနာရီခြဲေနပါျပီ။ အဲဒီမွာ ငွက္ၾကည့္က ျပန္လာပံုရတဲ့ ႏိုင္ငံျခားသားနဲ႕ တိုးရစ္ဂို္က္တဖြဲ႕ကို ေတြ႕ရပါတယ္။ ပလိုင္းေတြ ဓါးေတြနဲ႕ ေဒသခံ ခ်င္းလူမ်ိဴး ႏွစ္ေယာက္သံုးေယာက္ကိုလည္း ေတြ႕ရပါတယ္။ ကဲ- ၀ိတိုုရိယေရ ငါတို႕လာျပီေဟ့လို႕ စိတ္ထဲက ေၾကြးေၾကာ္ရင္း စ တက္ခဲ့ၾကပါတယ္။</span></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">------------------------</span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ပထမ နာရီ၀က္ေတာ့ ေမာလို႕ ေမာမွန္းမသိပါဘူး။ ေႏွးလိုက္ ျမန္လိုက္၊ ေတြ႕သမွ် ေတာင္ဇလပ္ပင္ေတြ လက္ညိွဳးထိုးလိုက္၊ သူမ်ားကို ဓါတ္ပံုရိုက္ေပးလိုက္၊ ကိုယ္တိုင္ ဓါတ္ပံု အရိုက္ခံလိုက္နဲ႕။ </span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-4P6JuyVDMG8/UOuOOnC3HuI/AAAAAAAAFZw/sMRLhlOYldY/s1600/IMG_0893.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-4P6JuyVDMG8/UOuOOnC3HuI/AAAAAAAAFZw/sMRLhlOYldY/s400/IMG_0893.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-3COZNDhRDKU/UOuQHuLjHzI/AAAAAAAAFaM/6Dz_nW4aJgo/s1600/IMG_0907a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-3COZNDhRDKU/UOuQHuLjHzI/AAAAAAAAFaM/6Dz_nW4aJgo/s400/IMG_0907a.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ကိုယ့္ရဲ့ မူပိုင္ရွင္ၾကီးက လမ္းပိုတိုေအာင္ဆိုျပီး ျဖတ္လမ္းေတြကေန တက္ပါတယ္။ သူ လမ္းျပေခၚေဆာင္ရာကို ယံုယံုၾကည္ၾကည္ လိုက္မိတဲ့ မိုးစက္ကေတာ့ ကုန္းျမင့္ေတြ ရုန္းတက္ရ၊ ဆူးပင္ေတာေတြျငိရ၊ ခလုပ္ကန္သင္းေတြ တိုက္ရ နဲ႕ေပါ့။ ဒါေပမဲ့ အတြင္းပိုင္းမွာက လမ္းေဘးထက္ ပန္းပင္ေတြ ပိုမ်ား ပိုလွသလိုပဲမို႕ တန္ပါတယ္။ အမ်ိဴးအမည္မသိတဲ့ ေတာပန္းေလးေတြ၊ အသီးေလးေတြ လည္းေတြ႕ရပါတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-UDMS7EhJz_o/UOuRZOcLcuI/AAAAAAAAFag/gk1WaBlExdA/s1600/IMG_0970.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-UDMS7EhJz_o/UOuRZOcLcuI/AAAAAAAAFag/gk1WaBlExdA/s400/IMG_0970.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-hIMe-CjJTI0/UOuRpElrxVI/AAAAAAAAFao/k5VROqQmoZA/s1600/IMG_0967.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-hIMe-CjJTI0/UOuRpElrxVI/AAAAAAAAFao/k5VROqQmoZA/s320/IMG_0967.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-JM5eCtp8f0o/UOuR8zVcQRI/AAAAAAAAFaw/kqoc4dn_3Bc/s1600/IMG_0942.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-JM5eCtp8f0o/UOuR8zVcQRI/AAAAAAAAFaw/kqoc4dn_3Bc/s400/IMG_0942.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">တနာရီေပ်ာ့ေပ်ာ့ေလ်ွာက္ျပီးေတာ့ က်င့္သားမရိွတဲ့ကိုယ္က ေမာလာျပီေပါ့။ လမ္းေျပေျပမဟုတ္ဘဲ ကုန္းတက္ကုန္းဆင္းေတြက မ်ားလွေတာ့ ခဏခဏ နားရပါေတာ့တယ္။ ေရွ႕ဆံုးက ဦးေဆာင္တက္ခဲ့ေပမဲ့ ေရရွည္မွာ သက္လံုေကာင္းသူေတြက တေသာေသာ ေက်ာ္တက္ သြားၾကေတာ့တယ္။ ကိုယ့္ေနာက္မွာ လူေတြ အမ်ားၾကီးက်န္ေသးတယ္ ဆိုျပီး အားတင္းထားရတာေပါ့။ တေယာက္နဲ႕ တေယာက္ ”ေ၀း” ” ေ၀းးးး” ေအာ္ျပီး ဆက္သြယ္ၾကပါတယ္။ ( ငယ္ငယ္က လူၾကီးေတြ ေျပာဖူးတာ ၾကားဖူးတာက ေတာထဲမွာ နာမည္မေခၚရဘူး၊ သင္းေခြခ်ပ္ နာနာဘာ၀ေတြက လိုက္ေခၚလို႕ ျပန္ထူးရင္ ေသတယ္ ဆိုပဲ :-P ) ေနာက္ကို ျပန္လွည့္ၾကည့္ေတာ့လည္း ေလ်ွာက္ခဲ့တဲ့လမ္း တေမ်ွာ္တေခၚက တအားတက္စရာပါဘဲ ...။ လမ္းခရီးမွာ ငွက္တို႕၊ တျခား ေတာသတၱ၀ါတို႕ လံုး၀ မေတြ႕ခဲ့ရပါဘူး။ ေဒသခံေတြ ေမးၾကည့္ေတာ့ မနက္ေစာေစာပဲ ငွက္က ျမင္ရတာ တဲ့။ ေတာေကာင္ ေတြကေတာ့ ျပဳန္းသေလာက္ ျဖစ္ေနျပီတဲ့။ အဲ- ႏြားေနာက္တေကာင္ေတာ့ လူေတြ ဆြဲသြားတာ ေတြ႕ရတယ္။ အဲဒီ ႏြားလိုလို က်ြဲလိုလို အေကာင္က အေမာမခံႏိုင္တဲ့အတြက္ အလုပ္ခိုင္းလို႕မရဘူး၊ အသားစားဖို႕ပဲ ေမြးၾကတယ္ လို႕ ေဒသခံက ေျပာျပန္ပါတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-myyK47BoHYc/UOuxKVbWjnI/AAAAAAAAFdE/EAN2vhc5uD0/s1600/IMG_0404.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="298" src="http://3.bp.blogspot.com/-myyK47BoHYc/UOuxKVbWjnI/AAAAAAAAFdE/EAN2vhc5uD0/s400/IMG_0404.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-zQpEtkwBCLY/UOuTq1R3uUI/AAAAAAAAFbE/bTKOdEKyqbI/s1600/IMG_0944.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-zQpEtkwBCLY/UOuTq1R3uUI/AAAAAAAAFbE/bTKOdEKyqbI/s400/IMG_0944.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ေမာရင္ ခဏထိုင္နားလိုက္ ျမန္ျမန္ေလ်ွာက္လိုက္၊ ေျဖးေျဖးေလ်ွာက္လိုက္၊ ကုန္းဆင္းကို အရိွန္နဲ႕ ေျပးဆင္းလို္က္၊ နဲ႕ေပါ့။ ေခ်ြးေတြ စို႕လာေတာ့ အထပ္ထပ္၀တ္လာတဲ့ အေႏြးထည္ေတြ တလႊာျပီး တလႊာခ်ြတ္ေနရတာေပါ့။ ေရကိုလည္း တငံုစီ ေခ်ြတာျပီး ေသာက္ရတယ္။ ဗိုက္ေလးျပီး မေလ်ွာက္ႏိုင္မွာ စိုးတာရယ္၊ ျခံဳတိုးေနရမွာ စိုးတာရယ္ေၾကာင့္ပါ။ ေလကြယ္ရပ္ဆို မေထာင္းတာေပမဲ့ ေလတိုက္တဲ့ေနရာဆို စိမ္႕ေနေအာင္ခ်မ္းပါတယ္။ အဲဒါဆို အေႏြးထည္ ျပန္၀တ္ရျပန္ေရာ ...။ </span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ကိုယ္ကသာ ဒီခရီးေလာက္ကို ေမာေနတာပါ။ လမ္းမွာေတြ႕တဲ့ ရြာသူရြာသားသံုးေလးေယာက္ကို ဘယ္သြားမလို႕လဲဆိုေတာ့ ကန္ပက္လက္ ေစ်းကိုတဲ့။ ေနာက္ထပ္ ဆယ္မိုင္ေက်ာ္ ေလ်ွာက္ရဦးမွာ၊ သူတို႕မွာ အထုပ္အပိုးေတြကလည္းပါေသး။ အမ်ိဴးသမီးကဆို အေႏြးထည္ေတာင္ ၀တ္မထားဘူး။ အေလ႕အက်င့္ပဲ ထင္ပါရဲ့ေနာ္။ သူတို႕က အားေပးပါတယ္။ ေရာက္ခါနီးပါျပီ။ ဟိုးေရွ႕က ေတာင္ တကုန္း ႏွစ္ကုန္းေက်ာ္ရင္ တဲ့...။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-xEizjUgaKwI/UOuXOlXMLZI/AAAAAAAAFbY/Mi9T-_vDYP8/s1600/IMG_1007.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-xEizjUgaKwI/UOuXOlXMLZI/AAAAAAAAFbY/Mi9T-_vDYP8/s400/IMG_1007.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ေတာင္ကုန္းတကုန္းသာဆိုတယ္။ အေမာဆို႕မတတ္ တက္ရပါတယ္။ အနားက ျဖတ္သြားတဲ့ ဆိုင္ကယ္ေတြကိုေတာင္ မနာလို ျဖစ္မိတယ္။ တခါသားေတာ့ အနားက ျဖတ္သြားတဲ့ ဆိုင္ကယ္ေပၚမွာ ရုပ္ေျဖာင့္ေျဖာင့္နဲ႕ ႏိုင္ငံျခားသားတေယာက္စီးသြားတာ ေတြ႕လိုက္ရတယ္။ လပ္ကီးစထရိုက္ ေၾကာ္ျငာမင္းသား လိုပဲ လို႕ အနားကပါလာတဲ့ ကိုယ့္သူငယ္ခ်င္းက ေရရြတ္တယ္။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">-----------------------</span></span></div>
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">သိပ္မၾကာပါဘူး။ မိုးစက္တို႕ ကားေတြက ေနာက္က လိုက္လာတယ္။ ေဘးနားကေန တက္မလား တက္မလား တဲ့။ ရင္ေတြ တဒိန္းဒိန္းခုန္ေနတာမို႕ ထိုင္နားေတာ့မဲ့အခ်ိန္ပါဘဲ။ စိတ္မထိန္းႏိုင္တာနဲ႕ ကားေပၚတက္လိုက္တယ္။ ကားက ကုန္းတက္တခုကို ျဖတ္ေက်ာ္လိုက္တယ္။ သံုးမိနစ္ေလာက္ဆိုေတာ့ ေပတေထာင္နီီးပါးေလာက္ ကားစီးျဖစ္ခဲ့တယ္ ထင္ပါတယ္။ ခဏေနေတာ့ အေမာေျပျပီမို႕ ျပန္ဆင္းျပီး ေလ်ွာက္ပါတယ္။ </span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">နာရီ၀က္နီးပါးေလာက္ ေလ်ွာက္ျပီးေတာ့ ေတာင္ထိပ္နဲ႕ ဘုရားနဲ႕ နားခိုေဆာင္ကို လွမ္းျမင္ေနရပါျပီ။ ၀မ္းသာလိုက္တဲ့ ျဖစ္ခ်င္း။ အဲဒီမွာ ေရာက္ႏွင့္ေနတဲ့သူ ေလးငါးဆယ္ေယာက္ကိုလည္း မိန္႕မိန္႕ၾကီး ျပံဳးျပီး ၾကိဳေနတာကို ေတြ႕လိုက္ရပါတယ္။ ေရွ႕ဆံုးက ႏွစ္ေယာက္က ႏွစ္နာရီ ေလ်ွာက္ရပါတယ္ တဲ့။ မိုးစက္တို႕အဖြဲ႕ကေတာ့ ႏွစ္နာရီခြဲ ေလာက္ ေလ်ွာက္ရပါတယ္။ သံုးနာရီေလာက္မွ လူစံုပါတယ္။ အပန္းေျဖဇရပ္မွာ ႏိုင္ငံျခားသား မိသားစုတစုကိုလည္း ေတြ႕ရပါတယ္။ ကေလးႏွစ္ေယာက္က ေျခာက္ႏွစ္နဲ႕ ရွစ္ႏွစ္ေလာက္ ရိွမယ္ ထင္ပါရဲ့ ..။ သူတို႕ကေတာ့ ဂိုက္ဒ္ ပါလာပါတယ္။ ကေလးေတြကလည္း အထမ္းသမားနဲ႕ တက္တာပါ။ စကၤာပူမွာ ေနတဲ့ အဂၤလန္ ႏိုင္ငံသားေတြပါတဲ့။ ျမန္မာျပည္ကိုလာတာ ငါးေခါက္ရိွျပီဆိုဘဲ။ We love Myanmar တဲ့။ ေက်းဇူးတင္ပါတယ္ လို႕ေျပာရင္း ပါလာတဲ့ ေထာပတ္သီးေတြ ခြဲျပီးမ်ွေ၀လိုက္ေသးတယ္။ </span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-RjNPXSNXXU8/UOuxirvmO3I/AAAAAAAAFdM/4lTNlJkoJHM/s1600/IMG_1055.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-RjNPXSNXXU8/UOuxirvmO3I/AAAAAAAAFdM/4lTNlJkoJHM/s320/IMG_1055.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-RfMSqD7DTzA/UOuc_AgitdI/AAAAAAAAFbs/7LUOVRZGN6o/s1600/IMG_1041.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-RfMSqD7DTzA/UOuc_AgitdI/AAAAAAAAFbs/7LUOVRZGN6o/s400/IMG_1041.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ဇရပ္ေတာင္ကုန္းေပၚက ရွဳခင္းက ေတာ္ေတာ္ သာယာ ပါတယ္။ လပ္ကီး စထရိုက္ မင္းသားကို ေတာင္ကုန္းေပၚမွာ မွန္ေျပာင္းတလက္နဲ႕ အလုပ္မ်ားေနတာ ေတြ႕ရပါတယ္။ ေတာ္ေတာ္ၾကာၾကာ နားျပီးမွ သိရတာက အခုနားေနတာ အျမင့္ဆံုး ေတာင္ကုန္း မဟုတ္ေသးဘူးတဲ့။ ေနရာထိုင္ခင္းသာလို႕ ေရြးထားတာျဖစ္ျပီး၊ အျမင့္ဆံုး ေတာင္ကုန္းက ခပ္လွမ္းလွမ္းက အလံစိုက္ထားတဲ့ တခု ပါတဲ့။ ေတာင္ကုန္းခ်င္းက အျမင့္ခ်င္း ေပ ၁၀၀၊ ၂၀၀ သာ ကြာမွာပါ။ ဒါေပမဲ့ ဒီအထိေရာက္ျပီးမွ မထူးေတာ့ပါဘူး၊ တက္လိုက္ၾကစို႕ရဲ့ ေပါ့။ အျမင့္ဆံုးေတာင္ကုန္းေပၚက ရွဳခင္းကလည္းလွပ ပါတယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ေပ ၁၀၈၀၀ အျမင့္မွာရိွတဲ့ ဒီေတာင္ကုန္းေပၚမွာ အားလံုးက အုပ္စုလိုက္၊ စံုတြဲ၊ တေယာက္ခ်င္း ဓါတ္ပံုေတြရိုက္ၾက ဗီဒီယိုေတြ ရိုက္ၾက နဲ႕ေပါ့..။ ေတာင္ေပၚမွာ ကိုယ္ တခါမွ မျမင္ဖူးတဲ့ ပန္းပြင့္ အျပာႏုႏုေလးေတြလည္း ေတြ႕ရပါတယ္။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-iRTsp2cZBDM/UOul2jl4lNI/AAAAAAAAFcA/iFMP1tjTC8k/s1600/IMG_1038.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-iRTsp2cZBDM/UOul2jl4lNI/AAAAAAAAFcA/iFMP1tjTC8k/s400/IMG_1038.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">အားလံုးျပီးေတာ့ ဇရပ္ေပၚမွာ ထမင္းစုစားၾကတယ္။ ၾကက္သားနဲ႕ မ်ွစ္ခ်ဥ္ခ်က္။ ဒါလဲ စားေကာင္းတာပါဘဲ။ အရင္ဆံုးေရာက္တဲ့ ညီမေလးကို ေခ်ာကလက္ဘူး ဆုလက္ေဆာင္ေပးတယ္။ အားလံုးက ရယ္ရယ္ေမာေမာ လက္ခုပ္၀ိုင္းတီးၾက။ သူက ဘူးေဖါက္ျပီး ေခ်ာကလိုက္ကို အားလံုး မ်ွေ၀ေက်ြးပါတယ္။ အျပန္ခရီးကေတာ့ ဟိုတယ္အထိ ကားကေလးနဲ႕ တျငိမ္႕ျငိမ္႕ ေပါ့..။ ညေန ေလးနာရီေလာက္ ျပန္ေရာက္ခဲ့ပါတယ္။</span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">၀ိတိုရိယခရီးစဥ္ ရဲ့ အမွတ္တရ ဘန္နာေလးေတြပါ။ ကိုယ့္ FB မွာ တင္ထားတယ္။ အသံုး၀င္ရင္ ယူသြားေနာ္ .... new year present ေပါ့..။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-HtIB2azFOvw/UOuqAQKNjDI/AAAAAAAAFco/kn2rb05ju6c/s1600/IMG_1040aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="142" src="http://1.bp.blogspot.com/-HtIB2azFOvw/UOuqAQKNjDI/AAAAAAAAFco/kn2rb05ju6c/s640/IMG_1040aa.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Bxq1BGZjMz0/UOuqb-kJibI/AAAAAAAAFcw/wMVtLHhfhvw/s1600/IMG_1032aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="124" src="http://1.bp.blogspot.com/-Bxq1BGZjMz0/UOuqb-kJibI/AAAAAAAAFcw/wMVtLHhfhvw/s640/IMG_1032aa.jpg" width="640" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ေတာင္တက္ခရီးစဥ္ အႏွစ္ခ်ဴပ္ရရင္ (၁) ေပ်ာ္စရာေကာင္းပါတယ္ (၂) ဒီဇင္ဘာ ေနာက္ပိုင္းက ေတာင္ဇလပ္လိွဳင္လွိဳင္ပြင့္တဲ့အတြက္ အလွဆံုး ျဖစ္မယ္ ထင္ပါတယ္။ (၃) ဒီဇင္ဘာ အပူခ်ိန္က ေန႕အခါ မဆိုးေပမဲ့ ညဖက္က်ရင္ ၅-၁၀ ေလာက္ရိွတာမို႕ ေသခ်ာ ၾကိဳတင္ ျပင္ဆင္လာဖို႕ လိုမယ္ (၄) ေတာင္အတက္လမ္းက ေျပေခ်ာပါတယ္။ ပုပၼါးေတာင္တက္ရသေလာက္လဲ လမ္းမဆိုးပါ၊ မမတ္ေစာက္ပါ။ သံုးမိုင္ခရီးကို အသြားႏွစ္နာရီ အျပန္ ႏွစ္နာရီ တက္လို႕ရတာမို႕ ညအိပ္စရာ မလိုပါ။ (၅) ပုဂံ၊ ေညာင္ဦးကေန ကန္ပက္လက္ကို ေခ်ာက္- ဆိပ္ျဖဴ- ကဇြန္းမ လမ္းကတဆင့္ ၆နာရီေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ ေမာင္းရင္ ေရာက္ပါတယ္။ (၆) ေဒသႏၱရ ဗဟုသုတအတြက္ အခ်ိန္ရရင္ သြားသင့္ပါတယ္ (၇) အခုေလာေလာဆယ္ ဧည့္သည္ နည္းေနတဲ့အတြက္ အခ်ိန္မေရြး အခန္းရႏိုင္သလို ေစ်းလည္း ခ်ိဴပါတယ္၊ ေနာင္ဆိုရင္ေတာ့ အခန္းကိစၥကို ေစာေစာ ၾကိဳတင္ စံုစမ္းေစခ်င္ပါတယ္လို႕ ေျပာခ်င္ပါတယ္။</span></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">------------------------- </span></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ညေနေစာင္းေတာ့ မေန႕ကလိုပဲ ထင္းရူးေတာမွာ စုဆံုျပီး ညစာခ်က္ၾက၊ ျပင္ၾကေပါ့။ သီးစံုပဲကုလားဟင္း ခ်က္ပါတယ္။ အသင့္ပါလာတဲ့ ငါးပိေထာင္း၊ ၾကက္သားေၾကာ္ နဲ႕ပါ။ လမ္းေလ်ွာက္ထားေတာ့ ပိုလို႕ေတာင္ စား၀င္ေနသလိုပါဘဲ။ ဒီခရီးစဥ္ျပီးရင္ ဘယ္ႏွစ္ေပါင္ တိုးမလဲမသိ ဆိုျပီး ပူပန္မိပါေသးတယ္။ </span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">စားေသာက္ျပီးေတာ့ အားလံုး မျပန္ႏိုင္ၾကေသးပါဘူး။ ၂၀၁၃ ႏွစ္သစ္ကို ၾကိဳၾကရဦးမယ္ မဟုတ္ပါလား။ လက္ေဆာင္ေတြ မဲႏိွဳက္ျပီးလဲတဲ့အစီအစဥ္၊ ဂိမ္းအစီအစဥ္ေတြ ျပီးေတာ့ ဂစ္တာတီးျပီး သီခ်င္းဆိုၾကပါတယ္။ ရွမ္းသီခ်င္း၊ ကရင္၊ ကခ်င္၊ ခ်င္း၊ ရခိုင္ စတဲ့ တိုင္းရင္းသားေပါင္းစံု သီခ်င္းလည္း ပါ ပါတယ္။ အက ဆိုရင္လည္း ျမနႏၵာက စလို႕ အိုပါဂန္းနန္းစတိုင္အထိ အစံုပါဘဲ။ ၀ိုင္းစက္တဲ့ လမင္းၾကီး ကလည္း ေကာင္းကင္းမွာ ရႊန္းရႊန္းပပ သာလို႕။ ထင္းရူူးပင္းရဲ့ အကိုင္းအခက္ေတြကို ထိုးေဖါက္ျပီး ေျမေပၚအထိ ျဖာက်ေနတယ္။ ညနက္လာတာနဲ႕အမ်ွ တရိပ္ရိပ္တိုးလာတဲ့ အေအးဓါတ္ကိုလည္း မီးပံု ႏွစ္ခုဆီက ထိုးတက္လာတဲ့ မီးလ်ွံ၀ါ၀ါေတြက အကာအကြယ္ေပးလို႕ ေနပါတယ္။</span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"> ၁၂ နာရီနီးေတာ့ အားလံုး ျငိမ္ျပီး အက္ဖ္အမ္ ေရဒီယိုေလးကေန count down ေၾကျငာတာကို နားေထာင္ရင္း လိုက္ေအာ္ၾကတယ္။</span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">” Ten, Nine, Eight, Seven, Six, Five, Four, Three, Two, One ......"</span></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><b><span style="color: #073763;">" Happy New Year"</span></b></span></div>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">တေယာက္နဲ႕ တေယာက္ ျပံဳးရႊင္စြာ လက္ဆြဲ ႏွဳတ္ဆက္ၾက၊ ဆုမြန္ေတြ ေခ်ြၾက၊ အိပ္ေရးပ်က္ခဲ့ေပမဲ့ ေပ်ာ္စရာညကေလးတညက ၀ိတိုရိယခရီးစဥ္ကို ျပီးျပည့္စံုေစခဲ့ပါတယ္...။</span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #e06666;">မိုးစက္ပြင့္</span></span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #8e7cc3;"><span style="font-size: x-small;">စူးႏြယ္ Q အားလံုး ေျဖေပးလိုက္ျပီေနာ္။ phyo ပံုေတြ အမ်ားၾကီး၊ ထည့္ထားတယ္ေနာ္ :-) ထင္းရူးေတာ့ သိပ္မရိုက္ျဖစ္ခဲ့ဘူး။ ေတာင္တက္တဲ့အေၾကာင္းျပီးသြားေပမဲ့ ေနာင္အခ်ိန္ရရင္ အပိုင္း(၃) ဆက္ပါဦးမယ္ :-))))</span></span></span></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-36050261100700135682013-01-07T15:59:00.001+06:302013-02-26T18:19:58.357+06:30နတ္မေတာင္သို႕ တေခါက္ (၁)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/--EWgPj6ZMyA/UOp9xWLds0I/AAAAAAAAFVk/IKWKtTMbMes/s1600/IMG_1193.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/--EWgPj6ZMyA/UOp9xWLds0I/AAAAAAAAFVk/IKWKtTMbMes/s320/IMG_1193.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">မႏွစ္က ဒီဇင္ဘာ ၃၁နဲ႕ ႏွစ္သစ္ကူးကို ပုပၼါးေတာင္တက္ရင္း ေက်ာ္ျဖတ္ခဲ့ၾကေတာ့ ဒီတႏွစ္ နတ္မေတာင္ လို႕ အမည္ရတဲ့ ၀ိတိုရိယေတာင္ကို တက္ၾကဖို႕ လုပ္ေဖၚကိုင္ဖက္ ေမာင္ႏွမမ်ားနဲ႕အတူ စီစဥ္ခဲ့ပါတယ္။ အခက္အခဲအမ်ိဴးမ်ိဴးေၾကာင့္ မသြားျဖစ္ေတာ့ဘူးလို႕ထင္ထားေပမဲ့ ေနာက္ဆံုးေတာ့ အနီးကပ္ တပါတ္အလိုေလာက္ က်မွဘဲ ေသခ်ာခဲ့ပါတယ္။ မသြားခင္ တပါတ္ေလာက္အလိုထဲက သြားေရးလာေရး၊ တည္းဖို႕ ခိုဖို႕၊ ေႏြးေႏြးေထြးေထြး ၀တ္ဖို႕ နဲ႕ လမ္းခရီးမွာ စားေသာက္ဖို႕ပါမက်န္ အလုပ္ရွဳပ္ေနခဲ့ပါတယ္။</span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">-------------------------------------</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">၀ိတိုရိယ ခရီးစဥ္ စပါျပီ။ မနက္ ၅နာရီ အိမ္က အသီးသီးထြက္ၾကေပမဲ့ စုရပ္ကိုေရာက္ျပီး အမွန္တကယ္ ထြက္ခ်ိန္က ၆နာရီ နီးနီးပါ။ ေဆာင္းတြင္းမနက္မို႕ အေမွာင္ရိပ္မျပယ့္တျပယ္ အခ်ိန္ကေလးပဲေပါ့။ လမင္းၾကီးက အေနာက္ဖက္ေကာင္းကင္မွာ မ၀င္ခ်င္ေသး။ ကိုယ္တို႕ ကားနဲ႕အျပိဳင္ တရိပ္ရိပ္ေျပးလို႕ အတူလိုက္ပါလာသလိုပါဘဲ။ ကားေမာင္းသူအပါအ၀င္ လူ ၁၈ေယာက္ ကို ပစ္ကပ္ကားႏွစ္စီးမို႕ စီးရတာ ၾကပ္သလိုလို ရိွေပမဲ့ ေဆာင္းရာသီမို႕ လူၾကပ္တဲ့ကိစၥက ေႏြးေထြးျပီး ပိုလို႕ေတာင္ အဆင္ေျပပါေသးတယ္။ ဒီလိုနဲ႕ မနက္ ဂနာရီမွာ ေခ်ာက္ ျမိဳ႕ကို ဆိုက္ေရာက္ပါတယ္။ လမ္းေဘးက စားေသာက္ဆိုင္ေလးမွာ ေကာ္ဖီမွာျပီး အသင့္ပါလာတဲ့ ေကာက္ညွင္းေပါင္းနဲ႕ ပဲျပဳတ္၊ ငါးေျခာက္ဖုတ္ မနက္စာကို ေလြးၾကတာေပါ့။ လူအမ်ားနဲ႕ စုေပါင္းစားရလို႕ ထင္ပါရဲ့။ ေတာ္ေတာ္ ေပ်ာ္ျပီး ေတာ္ေတာ္ စားလို႕ေကာင္းပါတယ္။</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-XCjgjPkHZAM/UOp9XXjFsWI/AAAAAAAAFVc/KXmI05Ozbws/s1600/IMG_0722.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-XCjgjPkHZAM/UOp9XXjFsWI/AAAAAAAAFVc/KXmI05Ozbws/s320/IMG_0722.jpg" width="265" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">နာရီ၀က္ေလာက္ နားျပီးတာနဲ႕ ခရီးဆက္ၾကပါတယ္။ လမ္းတေလ်ာက္မွာ ေက်ာက္ခင္းေနတာ၊ လမ္းျပင္ေနတာကို ခဏခဏ ေတြ႕ရပါတယ္။ ဆိပ္ျဖဴ၊ ကန္စြန္းမ လမ္းခြဲကေန လာခဲ့ေတာ့ ေန႕လည္ ထမင္းစားခ်ိန္မွာ ေယာနယ္ ေဆာနယ္ ဆိုျပီး နံမည္ၾကီးတဲ့ ေဒသကို ေရာက္ခဲ့ပါတယ္။ ေဆာနယ္တ၀ိုက္ကိုေရာက္တာနဲ႕ ျမင္ေနက် အညာရွဳခင္းေတြ မဟုတ္ေတာ့ဘဲ ေတာရိပ္ ေတာင္စြယ္ေတြနဲ႕ အဆန္းတက်ယ္ ျဖစ္လာသလိုပါဘဲ။ ေဆာေခ်ာင္းတံတား ကိုျဖတ္ေက်ာ္ျပီး ေဆာျမိဳ႕ကို ၀င္တဲ့အခါမွာေတာ့ အားလံုးက ဗိုက္ဆာေနၾကပါျပီ။ လမ္းမွာေတြ႕တဲ့ လမ္းေဆာက္လုပ္ေရးလုပ္ငန္းခြင္က အသိကို ဘယ္မွာ ထမင္းစားရင္ ေကာင္းမလဲ ေမးၾကည့္ေတာ့ ”ေဒၚျမရင္” ဆိုင္တဲ့။ ေမးရင္းရွာရင္း ေဒၚျမရင္ ဆိုင္ကို ဆိုက္ဆိုက္ျမိဳက္ျမိဳက္ ေရာက္သြားၾကပါတယ္။ ပစ္ကပ္ေနာက္ခန္းမွာထိုင္တဲ့ သူေတြကေတာ့ သူတို႕မ်က္ႏွာမွာ ဖုန္မိတ္ကပ္ အေဖြးသားနဲ႕ ေတာ္ေတာ္လွေနၾကပါတယ္။ </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-MB9at0q35PY/UOqF1Y-E8zI/AAAAAAAAFV0/rD8rQ6ynOJs/s1600/IMG_0760.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-MB9at0q35PY/UOqF1Y-E8zI/AAAAAAAAFV0/rD8rQ6ynOJs/s320/IMG_0760.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ဟင္းေတြက သာမာန္ဆိုေပမဲ့ ဒီတခါလည္း စားေကာင္းၾကျပန္ပါတယ္။ ခ်ဥ္ေပါင္ဖူးဟင္းခ်ိဴ ခ်ဥ္ျဖံဳ႕ျဖံဳ႕က ပိုလို႕ ခံတြင္းျမိန္ေစတယ္ ထင္ပါရဲ့။ စားလို႕ျပီးေတာ့ သေဘာေကာင္းတဲ့ ဆိုင္ရွင္က ဂန္႕ေဂါလံုခ်ည္ဆိုင္ ျပေပးမယ္ဆိုလို႕ မစပ္စု မိုးစက္တို႕ ေရွ႕ဆံုးကေပါ့။ အဲဒီမွာလည္း အစဥ္အလာမပ်က္ လံုခ်ည္တထည္နဲ႕ ပုဆိုးတထည္ ၀ယ္ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ကားေပၚတက္ျပီး ကန္ပက္လက္ျမိဳ႕ကို ခရီးဆက္ၾကေတာ့ အားလံုးက ဗိုက္ေလးေလးနဲ႕ မ်က္လံုးေတြေတာင္ ေမွးစင္းလို႕။ ဒါေပမဲ့ ျမိဳ႕အ၀င္ ရွဳခင္းသာ ( view point )က လူတဖက္စာမကတဲ့ ထင္းရွဴးပင္ၾကီးနဲ႕ ေတာင္တန္းျပာျပာ ေနာက္ခံရွဳခင္းကို ျမင္လိုက္ရေတာ့ တိုင္ပင္မထားဘဲ </span><span style="color: #073763;"><span style="color: #073763;">ေမွးေနတဲ့ မ်က္လံုးေတြ</span> ၀ိုင္းစက္ ျပဴးက်ယ္ သြားၾကရတယ္။ ကားကေလးကို ျငိမ္႕ကနဲထိုးရပ္ျပီး ထင္းရူးပင္ဆီ အလုအယက္ေျပးသြားလိုက္ၾကတာမ်ား ဟိုေခတ္က သမဆိုင္ကို ဆပ္ျပာ တန္းစီတိုးဘို႕ အေရာက္သြားၾကသလိုမ်ိဴး။ (စဥ္းစားလို႕ရတဲ့ ဥပမာသာ ေပးရတယ္ -ခုေခတ္လူငယ္ေတြ သိမယ္မထင္) ။ မိန္းကေလး ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားရဲ့ သဘာ၀ကလည္း ဓါတ္ပံုဆို ရူးသြပ္ၾကတယ္မို႕လား။ ရွဳခင္းလွလွသာျမင္လို႕ကေတာ့ ပို႕စ္အမ်ိဴးမ်ိဴးေပးရမွာလည္း ေရွ့က ကင္မရာမင္းကို မရွက္ေတာ့ဘူးေလ။ ဓါတ္ပံုရိုက္တာ ထမင္းစားတာထက္ေတာင္ ၾကာမယ္ ထင္ပါရဲ့..။</span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">---------------------------</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ကန္ပက္လက္ျမိဳ႕ကေလးကို ၀င္ေတာ့ ညေန သံုးနာရီနီးပါး ရိွပါျပီ။ ေအးျမျမ အရသာက ေနသာထိုင္သာရံုေလးပါဘဲ။ သာမိုမီတာ မပါေပမဲ့ ၁၅-၂၀ စင္တီဂရိတ္ေလာက္ မွန္းရပါတယ္။ </span><span style="color: #073763;"><span style="color: #073763;">ကန္ပက္လက္ျမိဳ႕က ပင္လယ္ ေရမ်က္ႏွာျပင္အထက္ ေပေပါင္း ၄၅၆၀ ေပမွာ ရိွပါသတဲ့။ </span>အျမင္အရ ျမိဳ႕ေလးက ေတာ္ေတာ္ေသးပါတယ္။ အမွတ္တရအျဖစ္ ျမိဳ႕လည္က ဂရိတ္ဖရုသီး လွလွၾကီးေတြကိုလည္း မွတ္တမ္းတင္ခဲ့တယ္။</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-ZevUfnpocz8/UOqL7qZgXtI/AAAAAAAAFWU/M09ncA3udY8/s1600/IMG_0779.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-ZevUfnpocz8/UOqL7qZgXtI/AAAAAAAAFWU/M09ncA3udY8/s320/IMG_0779.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">မိုးစက္တို႕တည္းမဲ့ ဟိုတယ္ ( Pinewood Villa)က ျမိဳ႕အထြက္ ႏွစ္မိုင္ေလာက္မွာ ရိွတာဆိုေတာ့ ျမိဳ႕ထဲမွာ အခ်ိန္မျဖဳန္းေတာ့ဘဲ ဆက္ထြက္လာခဲ့တယ္။ လမ္းတေလ်ွာက္မွာ ေတာင္ခါးပန္းကို ေမးတင္ျပီး ေဆာက္ထားတဲ့ အိမ္လွလွ ေသးေသးေလးေတြကို ေတြ႕ရတယ္။ သူတို႕ကို တကယ္ခ်ီးက်ဴးမိပါတယ္- ကိုယ္သာဆို အဲဒီလိုအိမ္မ်ိဴးေလးမွာ ေနရဲမွာမဟုတ္ဘူး။ မေတာ္တဆ ငလ်င္လွဳပ္ရင္ <span style="color: #073763;"> ေတာင္ေအာက္ ျပဳတ္က်မွာစိုးလို႕ :-P</span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-FiP8kV9c2Vw/UOqLf5suC5I/AAAAAAAAFWM/GGWtXwU-J0A/s1600/IMG_1164.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-FiP8kV9c2Vw/UOqLf5suC5I/AAAAAAAAFWM/GGWtXwU-J0A/s320/IMG_1164.jpg" width="320" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-orjW8uitk3A/UOqNyMrVaKI/AAAAAAAAFW4/B9OZDM864_Y/s1600/IMG_1163.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="252" src="http://4.bp.blogspot.com/-orjW8uitk3A/UOqNyMrVaKI/AAAAAAAAFW4/B9OZDM864_Y/s320/IMG_1163.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-OW2ZtljS0LQ/UOqLD12bu4I/AAAAAAAAFWE/hMTvELqf-WI/s1600/IMG_1079.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">၀င္ခဲ့ပါျပီ </span><span style="color: #073763;"><span style="color: #073763;">( Pinewood Villa)</span> ဆီ။ P စာလံုးက ျပဳတ္က်ေနေသးရဲ့။ </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-MP8b7OAVhHs/UOqM30nV8bI/AAAAAAAAFWs/PjZ_lPU2SZE/s1600/IMG_0785.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-MP8b7OAVhHs/UOqM30nV8bI/AAAAAAAAFWs/PjZ_lPU2SZE/s320/IMG_0785.jpg" width="320" /></a></span></div>
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"> ဟိုတယ္မွာ </span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">အခန္း ၂၀ ရိွျပီး တည္းခိုေနတဲ့</span></span> ႏိုင္ငံျခားသားဧည့္သည္ နည္းနည္းပဲ ရိွပါတယ္။ အမ်ားစုက ငွက္ၾကည့္ရေအာင္ လာၾကတာပါ။ ဒီ ဟိုတယ္ရဲ့ အခန္းတြဲေတြက မသစ္လြင္ေပမဲ့ ထင္းရူးေတာထဲမွာ ေဆာက္ထားတဲ့ ဘန္ဂလိုေလးေတြကေတာ့ ခ်စ္စရာေကာင္းပါတယ္။ ကံေကာင္းစြာနဲ႕ ေဆာက္ျပီးစ ဘန္ဂလိုအသစ္ ကေလးမွာ ေနခြင့္ရခဲ့ပါတယ္။ ထင္းရူးနဲ႕က်ြန္း ေရာေဆာက္ထားတဲ့ အဲဒီ ဘန္ဂလိုေလးမွာ မိုးစက္တို႕က ပထမဆံုး သို႕မဟုတ္ ဒုုတိယ ဧည့္သည္ ျဖစ္ေလာက္ပါတယ္။ ကပ္လ်က္မွာ ေဆာက္လုပ္ဆဲ ဘန္ဂလိုတလံုးကိုလည္း ေတြ႕ရပါတယ္။</span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"> <a href="http://2.bp.blogspot.com/-OW2ZtljS0LQ/UOqLD12bu4I/AAAAAAAAFWE/hMTvELqf-WI/s1600/IMG_1079.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-OW2ZtljS0LQ/UOqLD12bu4I/AAAAAAAAFWE/hMTvELqf-WI/s320/IMG_1079.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ညေနေစာင္းလာတာနဲ႕အမ်ွ ပိုပိုျပီး ေအးလာပါတယ္။ ရဲ့ တည္ေနရာက ကန္ပက္လက္ထက္ ေပ ၁၀၀၀ ေက်ာ္ ပိုျမင့္တာမို႕ အေအးလည္းပိုပါတယ္။ အခန္းထဲမွာလည္း basic facilities ပဲရိွတာမို႕ ေရေႏြးေတာင္ မရိွပါဘူး။ ေအးေပမဲ့ ေကြးမေနအားပါဘူး။ ငါးနာရီခြဲေလာက္မွာေတာ့ ဆံုရပ္ျဖစ္တဲ့ ဘန္ဂလိုတဲေရွ႕က ဆင္ေျခေလ်ွာ ထင္းရွဳးေတာမွာ အားလံုးျပန္ဆံုၾကပါတယ္။ ေျမျပန္႕ျပန္႕တေနရာမွာ ပလပ္စတစ္စခင္း၊ အနီးအနားက ထင္းတံုးေတြနဲ႕ မီးဖိုျပီး ညစာခ်က္ၾကရပါတယ္။ ညေနစာက ၾကက္သားနဲ႕ ဗူးသီးဟင္းျဖစ္ျပီး ပါလာတဲ့ ငါးပိေထာင္း၊ ဘာလေခ်ာင္ေၾကာ္ေတြနဲ႕ စားရမွာပါ။ လံုးလာတဲ့ ၾကက္သားေတြကို ဗူးသီးေရာရံုပါပဲ။ ထမင္းကို ဟိုတယ္ရဲ့ မီးဖိုေခ်ာင္၀န္ထမ္းေတြက ခ်က္ေပးၾကမွာပါ။ ေရသယ္သူသယ္၊ ထင္းသယ္သူသယ္၊ ဗူးသီးအခြံႏႊာသူႏႊာ တေယာက္တလက္နဲ႕မို႕ ေပ်ာ္စရာပါ။ ခ်မ္းလြန္းလို႕ မီးဖိုနားမွာပဲ၀ိုင္းျပီး အလုပ္လုပ္ၾကပါတယ္။ </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">တေျဖးေျဖး အေမွာင္ရိပ္သန္းလာပါတယ္။ မၾကာခင္ဘဲ လျပည့္ေက်ာ္တရက္ေန႕မို႕ လမင္းၾကီးက ထင္းရူးပင္ေတြၾကားက တိုးထြက္လာတယ္။ “က်က္ျပီေဟ့” ဆိုတာနဲ႕ ပူပူေႏြးေႏြး ထမင္းေတြ ဟင္းေတြ ခူးခပ္လို႕ တူတူထိုင္ကာ စားၾကပါတယ္။ လက္ဆံုစားတဲ့ ထမင္းက မခမ္းနားေပမဲ့ ျမိန္လြန္းလွပါတယ္။ စားျပီးေတာ့ ဂစ္တာတီးတဲ့သူကတီး သီခ်င္းဆိုတဲ့သူကဆို၊ ပြဲေတာင္းတဲ့သူကေတာင္း၊ လက္ခုပ္တီးတဲ့သူက တီးေပါ့။ ညနက္ေလ အေအးဓါတ္က ပိုလာေလဘဲ။ အပူခ်ိန္ ၅ ဒီဂရီကေန ၁၀ ဒီဂရီၾကားေလာက္ ရိွမယ္လို႕ မွန္းရပါတယ္။ ေနေနက်သူေတြအတြက္ မေထာင္းတာေပမဲ့ ကိုယ္တို႕လို အေလ႕အက်င့္မရိွတဲ့သူေတြအတြက္ ေတာ္ေတာ္ ေအးတာပါ။ ေသာက္တတ္သူေတြက တခြက္တဖလားေမာ့ျပီး အေအးဒဏ္ကို အံတုၾကသလို မေသာက္တတ္သူေတြက ထင္းမီးပံုနားကို ပိုပိုတိုးကပ္လို႕ေပါ့။ အသင့္ပါလာတဲ့ ထန္းျမစ္ေတြကို မီးခဲေတြၾကား ထိုးထည့္ျပီး ထန္းျမစ္ဖုတ္ ပူပူေႏြးေႏြး ေမႊးေမႊးေလးကို အတူတူ စားၾကလို႕။ ညီမငယ္ေလးေတြ တေယာက္တေပါက္ ေျပာၾကတဲ့ ရယ္စရာေတြကလည္း မကုန္ႏိုင္။ မီးေရာင္ေအာက္မွာ သူတို႕ရဲ့ ႏုနယ္ပ်ိဴျမစ္တဲ့ မ်က္ႏွာေလးေတြက ပိုလို႕ လွပ ေနေတာ့တယ္။ </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ဒီခရီးကို အားလံုးေၾကနပ္ေပ်ာ္ရႊင္ေနၾကတယ္။ လျပည့္ျပည့္ေလးကို စြန္႕ခြာျပီး အခန္းထဲ၀င္ ညအိပ္ရမွာ ႏွေျမာေနၾကတယ္။ ေနာက္ဆံုးေတာ့ ၁၀နာရီမီးစက္ပိတ္မွာမို႕ အခ်ိန္မီ ကိုယ့္အခန္းကို ကိုယ္ျပန္ခဲ့ၾကေတာ့တယ္။ ဇြဲေကာင္းတဲ့ ဂစ္တာအဖြဲ႕က ေနာက္မွာ ခ်န္ရစ္ခဲ့ၾကတယ္။ အိပ္ခန္းထဲေရာက္ေတာ့ ခပ္ေ၀းေ၀းက သူတို႕ ဂစ္တာသံခ်ိဴခ်ိဴနဲ႕ သီခ်င္းသံသဲ့သဲ့ ၾကားေနရတုန္း။ အိပ္ယာေပၚမွာ ေစာင္ထူထူကို အထပ္ထပ္ျခံဳလို႕ မနက္ျဖန္သြားမဲ့ ၀ိတိုရိယ ေတာင္တက္ခရီးစဥ္အတြက္ စဥ္းစား ရင္ခုန္ေနတုန္း .....။</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #e06666;">မိုးစက္ပြင့္ </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: x-small;">(ေရးခ်င္တာတြ သိပ္မ်ားေနလို႕ အပိုင္းခြဲလိုက္ပါတယ္....Iora ေရ ေရးျဖစ္ခဲ့ျပီ... ေၾကနပ္ေတာ့ေနာ္)</span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-OW2ZtljS0LQ/UOqLD12bu4I/AAAAAAAAFWE/hMTvELqf-WI/s1600/IMG_1079.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-23165099636207775582012-12-26T17:31:00.001+06:302012-12-27T12:38:05.981+06:30ခ်စ္ေသာ ဒီဇင္ဘာ ႏွင့္ ေရာက္တတ္ရာရာမ်ား<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-dHZLIf3Aj5A/UNq3u88g5eI/AAAAAAAAFUc/b7TJqSFC9Pk/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-dHZLIf3Aj5A/UNq3u88g5eI/AAAAAAAAFUc/b7TJqSFC9Pk/s1600/1.jpg" /></a></div>
<span style="color: #073763;"><i><b><span style="font-size: small;"> </span></b></i></span><br />
<span style="color: #073763;"><i><b><span style="font-size: small;">ခ်စ္စရာ့ ေဆာင္း</span></b></i></span><br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;">ျမန္မာျပည္ရဲ့ ေဆာင္းရာသီက ဥေရာပလိုမ်ိဴး အေအးဓါတ္ မစူးရွ မျပင္းထန္ေလေတာ့ ေနလို႕ထိုင္လို႕ ေကာင္းရံုကေလးပါဘဲ။ ၾကံဳခဲ့ဖူးတဲ့ ရွမ္းျပည္ေဆာင္း၊ ရခိုင္ေဆာင္းတို႕ေလာက္ မေအးေပမဲ့ အညာေဆာင္းက ရန္ကုန္ေဆာင္းႏွင့္ယွဥ္လ်ွင္ေတာ့ ပိုပိုကဲကဲ ေအးလွပါတယ္။ ညဖက္ဆို ေစာင္ထူထူကေလး တထည္ျခံဳျပီး ေကြးလိုက္တာမ်ား <span style="font-size: small;"> ေကာင္းမွေကာင္းဘဲ။ မနက္ေရာက္ေတာ့ ကိုယ့္ကိုယ္ေငြ႕နဲ႕ ကိုယ္ ေႏြးလွတဲ့ ေစာင္ပံု ေအာက္မွာ အိပ္ယာေတာင္ မထခ်င္ေလာက္ေအာင္ ဇိမ္ရိွေနေတာ့တာေလ။</span></span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;">ကိုယ့္ရဲ့ ေဆာင္းရာသီ တေန႕တာက ရိုးစင္းလြန္းလွပါတယ္။ မနက္ေစာေစာ အိမ္ေရွ႕ လမ္းမကေန ”ပဲျပဳတ္၊ ေကာက္ညွင္းေပါင္း” ဆိုျပီး ဆြဲဆြဲငင္ငင္နဲ႕ ေအာ္တတ္တဲ့ ေစ်းသည္ အေဒၚၾကီး ျဖတ္သြားျပီ ဆိုရင္ ေျခာက္နာရီခြဲ ကြက္တိ။ ပိုရင္လိုရင္ ငါးမိနစ္ဘဲ။ သူ႕အသံက ကိုယ့္ကို လန္႕ႏိုးေစေပမဲ့ ခ်က္ခ်င္း အိပ္ယာမထေသးဘဲ နဲနဲ ဆက္ႏွပ္ တတ္တာလည္း အက်င့္တခု ျဖစ္ေနပါတယ္။ ေျခာက္နာရီေလးဆဲ့ငါး ဆိုရင္ေတာ့ မျဖစ္ေခ်ေတာ့။ ငယ္ငယ္က သင္ရတဲ့ သိပၼံေမာင္၀ရဲ့ စာထဲကလို (ၾကီးေတာ္ရဲ့ ၀ါးျခမ္း)ကို မေၾကာက္ (တာ၀န္၀ါးျခမ္း) ကို ေၾကာက္ရပံုမ်ိဴးနဲ႕ လူးလဲထ ရေတာ့တာကိုး။ ေရေအးထိတာနဲ႕ ဟတ္ခ်ိဴးေပါင္းမ်ားစြာ ဆက္တိုက္ ႏွာေခ်တတ္သူမို႕ ေရၾကက္သီးေနြးနဲ႕ မ်က္ႏွာသစ္ သြားတိုက္ ရပါတယ္။ ျပီးတာနဲ႕ ပထမဆံုး လုပ္ရတာက အိုးၾကီးၾကီးတလံုးနဲ႕ ေရေႏြးက်ိဴရတာဘဲ။ ဂက္စ္နဲ႕ဆိုေတာ့ ဆယ္မိနစ္အတြင္း ေရဆူပါတယ္။ </span></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;">ငါးဂါလံဆံ႕တဲ့
ေရပံုးထဲ ေရတ၀က္ေလာက္ ျဖည့္ျပီး ေရေႏြးစပ္လိုက္ေတာ့ အေတာ္ ပူေႏြးေနေသးတယ္။
ေျခ၊ လက္ေတြကို အေႏြးဆံုးအေနအထားမွာ ေလာင္းခ်ိဴး ေရေအးေတြ ဆက္တိုက္ ဖြင့္ထားျပီး
အေနေတာ္ရမွ ကိုယ္ကို ေလာင္းတယ္။ ေရခ်ိဴးျမန္တဲ့အက်င့္ရိွတာမို႕ ငါးလီတာ
ႏွစ္ပံုးစာေလာက္နဲ႕ ေရခ်ိဴးျခင္းအလုပ္ျပီးေျမာက္သြားပါတယ္။ </span></span></span>မနက္စာကိုေတာ့ ထမင္းအက်န္ကို ေႏႊးျပီး၊ ဘာလေခ်ာင္ေၾကာ္၊ ငါးေၾကာ္၊ ၾကက္ဥေၾကာ္ စသျဖင့္ ရိွတာကို သူနဲ႕အတူ တက္သုတ္ရိုက္ စားျပီး မနက္ ရွစ္နာရီ အိမ္က ထြက္ႏိုင္ေအာင္ ၾကိဳးစားရပါတယ္။ ရံုးကို ကိုယ္က ျဖစ္ႏို္င္ရင္ အေစာဆံုးေရာက္ခ်င္တာကိုး။</span></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;">တေန႕တာ ရံုးအလုပ္က ထူးထူးျခားျခား ေျပာျပစရာမရိွပါဘူး။ မိသားစုပံုစံ ေႏြးေႏြးေထြးေထြး အသိုက္အ၀န္းကေလးတခုပါဘဲ။ သံုးနာရီခြဲ၀န္းက်င္ဆိုရင္ dining room မွာ မံု႕တခုခု အျမဲစားၾကတယ္။ အလွည့္က် ဒကာခံတဲ့သူ တေယာက္ေယာက္ကေတာ့ အျမဲ ရိွေနတာပါဘဲ..။ </span></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;">ညေနေစာင္းေတာ့ အိမ္ျပန္ေရာက္ျပီ။ စိုက္ထားတဲ့ သစ္ခြပင္ကေလးေတြရဲ့ အေထြေထြ က်မ္းမာေရးကို ၾကည့္တယ္။ ႏြယ္သာကီ၊ စကၠဴ၊ ဇလပ္ျဖဴ၊ ႏွင္းဆီ ပန္းကေလးေတြရဲ့ အလွကို ခံစားတယ္။ သူတို႕မ်က္ႏွာ ရႊင္ေနရင္ ကိုယ္ေပ်ာ္တယ္၊ သူတို႕ညိွဳးေနရင္ လိုမယ္ထင္တဲ႕ ေျမၾသဇာကေလးေတြ ျဖည့္ေပးတယ္ ။ အနားက ေပါင္းျမက္ေလးေတြ နည္းနည္း ရွင္းေပးတယ္။</span></span></span><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;"> ညမိုးခ်ဴပ္ရင္ေတာ့ တီဗီေရွ႕ကို ေရာက္ေတာ့ တာပါဘဲ။ ေဘာလံုးပြဲၾကိဳက္တဲ့ ကိုသေကာင့္သား နဲ႕၊ သိပၼြံဆိုင္ရာ knowledge channel နဲ႕ National Geographic ၾကိဳက္တဲ့ ကိုယ္နဲ႕ အေပးအယူ ညိွႏိွဳင္းၾကရတယ္။ ေဘာလံုးပြဲစဥ္ေကာင္းေနရင္ ကိုယ္ကေလွ်ာ့၊ မေကာင္းရင္ သူကေလ်ွာ့ ေပါ့။ တခါတခါ fashion tv show နဲ႕ ရုပ္ရွင္ေကာင္းေကာင္းေတြဆိုရင္လည္း ကိုယ္က ၾကည့္ျဖစ္တယ္။ ရုပ္ရွင္နဲ႕ documentary ေတြမွာ ျမန္မာဘာသာျပန္ေတြပါတဲ့အတြက္ ပိုနားလည္ေစတယ္။ အဲဒီအတြက္ ေက်းဇူးတင္ေပမဲ့ မ်က္ေစ့ထဲမွာ ခိုးလိုးခုလု ျဖစ္တာေတြ မၾကာခဏ ၾကံဳရတယ္။ အသံုးအႏွံဳး အမွန္မဟုတ္ဘဲ dictionary ကို တိုက္ရိုက္ၾကည့္ျပန္တာေတြ မ်ားေနတာ ကို ေတြ႕ရတယ္။ ဥပမာ - saving ကို ေငြစုထားတယ္လို႕ ေျပာရမွာကို (ကယ္တင္ျခင္း) လို႕ဘာသာျပန္တာ၊ stretcher ကို ထမ္းစင္လို႕မျပန္ဘဲ ( ဆြဲဆန္႕တဲ့ပစၥည္း) လို႕ ဘာသာျပန္ ထားတာမ်ိဴးေပါ့။ အလားတူ အမွားေတြ အမ်ားၾကီးပါဘဲ။ အကုန္မမွတ္မိေတာ့ဘူး။ ျမန္မာလို ဘာသာျပန္ထားပံုကလည္း တခါတရံ အဓိပၼါယ္ မေပၚတဲ့၊ ဘာကိုဆိုလိုမွန္း နားမလည္ ႏိုင္ေလာက္တဲ့ စာေၾကာင္းေတြ ျဖစ္ေနတတ္ေသးတယ္။ </span></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;"> ေတာ္လြန္းလို႕ေတာ့ မဟုတ္ေပမဲ့ </span></span></span></span></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;">ကိုယ္ေတာင္ ဒီေလာက္ျမင္ေသးရင္ ပိုသိတဲ့ သူေတြက ပိုျမင္ဦးမွာပါ။ </span></span></span> ကိုယ္တိုင္ အနည္းဆံုး spelling တၾကိမ္စစ္၊ ေနာက္ထပ္ ကိုယ့္ထက္ နားလည္ တတ္က်ြမ္းသူေတြနဲ႕ ထပ္စစ္ခဲ့မယ္ဆိုရင္ တႏိုင္ငံလံုးျမင္ေနရတဲ့ အမွားေတြ နည္းသထက္နည္း သြားမွာပါ။ <span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: small;">တႏို္င္ငံလံုးကို ျပန္ၾကားေပးေနတဲ့ </span></span></span> Professional ၀န္ထမ္း ေတြကို တကယ္ဘဲ professional ျဖစ္ေစခ်င္လွပါတယ္။ </span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<i><b><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ခ်စ္ေသာ ဒီဇင္ဘာ</span></span></b></i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ခရစ္စမတ္နဲ႕ ႏွစ္ကူးကို ခ်စ္ရတဲ့ အခ်က္ေတြထဲမွာ သူငယ္ခ်င္း မိတ္ေဆြေတြၾကားက ေအးခဲစျပဳေနတဲ့ ခ်စ္ျခင္းေမတၱာ ေႏွာင္ၾကိဳးေတြကို ျပန္လည္ တင္းရစ္ႏိုင္တဲ့ အခြင့္အေရးတခု ေပးတဲ့အတြက္လည္း ပါပါတယ္။ သာမာန္အားျဖင့္ ကိုယ္က သြက္လက္ခ်က္ခ်ာျပီး ေဖၚေရြျပဴငွာတတ္သူ မဟုတ္လို႕ပါ။ မ်ားေသာအားျဖင့္ ခင္မင္မွဳေတြကို ကိုယ့္ရင္ထဲမွာဘဲ တိတ္တိတ္ေလး သိမ္းထားတတ္သူပါ။ သူတို႕ ေမြးေန႕ေတြကိုလည္း အျမဲတမ္း ေနာက္က်ျပီးမွ သတိရတတ္သူ။ သူငယ္ခ်င္းေတြဆီ အလႅာပ သလႅာပ အီးေမးေလးေတြ ပို႕ေပးဖို႕ တြန္႕ဆုတ္ေႏွာင့္ေႏွး တတ္သူပါ။ ငါ့ရဲ့ nonsense ကိုဖတ္ျပီး သူတို႕မ်ား အခ်ိန္ကုန္ အလုပ္ရွဳပ္ေလမလား.. အေတြးေတြ ၀င္ေနတတ္သူပါ...။</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ဒါေပမဲ႕ ဒီဇင္ဘာ တတိယပါတ္ ေန႕ရက္ေတြ ေရာက္လာတဲ့ အခါမွာေတာ့ ” Merry X'mas and Happy New Year" ႏွဳတ္ဆက္လႊာ ေလးေတြ ပို႕လို႕ ရင္ထဲက ခင္မင္ဆဲပါဆိုတဲ့ စကားေလးေတြ ပးပို႕ႏိုင္ခဲ့ပါတယ္။ သူငယ္ခ်င္း + မိတ္ေဆြ + ေဆြမ်ိဴးအရင္းအခ်ာ - စုစုေပါင္း ၅၄ ေယာက္ တိတိ ပါ။ (ဖဘ နဲ႕ ဘေလာ့က သူငယ္ခ်င္းတခ်ိဴ႕ေတာ့ က်န္ခဲ့တယ္) greeting123.com ရဲ့ အခမဲ့ အီးေမးလ္ greeting card ၀န္ေဆာင္မွဳကေလးကလည္း ခ်ီးက်ဴးခ်င္စရာ။ သူငယ္ခ်င္းေလးေတြ ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ား ဆီကလည္း ၀မ္းပန္းတသာ ျပန္လည္ႏွဳတ္ဆက္မွဳနဲ႕အတူ thank you greeting ကတ္ေလးေတြ ျပန္ရခဲ့တဲ့အတြက္ ေက်းဇူးတင္ပါတယ္ ဒီဇင္ဘာ လကေလးရယ္ - လို႕ ေျပာခ်င္ပါတယ္။ </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-3kTAf4tOa34/UNvBnpMVS_I/AAAAAAAAFVM/Rmy4U1_C_5c/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-3kTAf4tOa34/UNvBnpMVS_I/AAAAAAAAFVM/Rmy4U1_C_5c/s1600/2.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><i><b>ကမၻာပ်က္မယ္ဆိုတဲ့ ဒီဇင္ဘာ ၂၁</b></i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">မာယာျပကၡဒိန္နဲ႕ ဆက္စပ္ထားတဲ့ ကမၻာပ်က္ေန႕အေၾကာင္းကို မယံုတ၀က္ ယံုတ၀က္ ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ မယံုတာက မ်ားေပမဲ့ မျဖစ္ဘူးလဲ မေျပာႏိုင္ေတာ့ အေတြးေခါင္ေခါင္နဲ႕ ခဏခဏ ေတြးၾကည့္မိ ပါတယ္။ ေၾသာ္- ကမၻာမ်ား တကယ္ပ်က္ရင္ ဘယ္လိုေနမလဲ၊ ခက္ရခ်ည္ရဲ့ ေပါ့။ ေနလံုးၾကီး ကြယ္ေပ်ာက္သြားလို႕ အရာအားလံုး ေရခဲတံုးၾကီးလို ေအးခဲသြားမွာလား၊ ဖရဲသီးၾကီး ရိုက္ခြဲလိုက္သလို အာကာသထဲကို အစိတ္စိတ္အမႊာမႊာ ျပန္႕က်ဲသြားမ်ာလား၊ တေလာကလံုး ေမွာင္အတိ က်သြားမွာလား၊ ေခ်ာ္ရည္ပူေတြ မီးေတာက္မီးလ်ွံေတြ ထြက္လာမွာလား၊ ငလ်င္လွဳပ္သလို သြက္သြက္ခါသြားမွာလားေပါ့။ ေနာက္ျပီး အဆံုးအစမဲ့ မည္းေမွာင္တဲ့ စၾကာၤ၀ဠာတြင္းနက္ၾကီးထဲ လြင့္စင္က်သြားမလားေပါ့။ တကယ္ျဖစ္ခဲ့မယ္ဆိုရင္ အဲဒီတခဏေလးမွာ ေၾကာက္လန္႕တဲ့ စိတ္ေတြ အနည္းဆံုးနဲ႕ တည္ျငိမ္ေနခ်င္တာ။ ဘာသာတရားနဲ႕ မကင္းကြာေပမဲ့ တအားၾကီး ေပါက္ေရာက္ေနသူ မဟုတ္ေတာ့ တုန္လွဳပ္မွာေတာ့ အမွန္ဘဲေပါ႕။ အဲဒီအခ်ိန္မွာ ကိုယ္ အယံုၾကည္ရဆံုး၊ အရင္းႏွီးဆံုး သူတေယာက္ကိုေတာ့ အနားမွာ ရိွေစခ်င္တယ္။ သူ႕လက္ကိုသာ ခိုင္ခိုင္ျမဲျမဲ ဆုပ္ကိုင္ထားလို႕ရရင္ အဆိုးဆံုးေတြကိုလည္း ရင္ဆိုင္ဖို႕ အင္အားရိွမယ္ ထင္ပါရဲ့ လို႕ ေတြးမိတယ္။ အဲဒီလို တကယ္သာ ကမၻာၾကီးပ်က္စီးသြားခဲ့မယ္ဆိုရင္ သူမ်ား ပိုင္တဲ့ အိမ္ေျမကြက္ ၊ လယ္ကြက္ေတြကို အႏိုင္က်င့္ နည္းမ်ိဴးစံုနဲ႕ သိမ္းထားတဲ့သူေတြ အလကားျဖစ္ကုန္ေတာ့မွာလို႕လည္း မဆီမဆို္င္ ေတြးမိေသးရဲ့။ ဒါေပမဲ့ ၂၁ရက္ေန႕က သာမာန္ေန႕တေန႕လိုဘဲ ကုန္ဆံုးသြားခဲ့ျပန္ပါတယ္။</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><i><b>၂၀၁၂ စစ္တမ္း</b></i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">၂၀၁၂ ဆိုတဲ့ ႏွစ္တႏွစ္က ကိုယ့္အတြက္ ဘယ္လိုကုန္သြားမွန္းမသိေအာင္ ကိစၥမ်ားေျမာင္လွပါရဲ့။ ကိုယ့္ဘေလာ့ေလးမွာ အသစ္ ေရးဖို႕မဆိုထားႏွင့္၊ မိတ္ေဆြေတြရဲ့ ပို႕စ္အသစ္ေတြ ဖတ္ဖို႕ေတာင္ အႏိုင္ႏိုင္ျဖစ္ေနေတာ့တာပါ။ ေကာင္းတာေလးေတြ ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ား ေတာ့ လုပ္ျဖစ္ခဲ့တယ္ ထင္ပါရဲ့။ အဖြဲ႕အစည္း တခုကို ကူညီျပီး ျမိဳ႕ခံလူငယ္ကေလးေတြ ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားကို ဘာသာရပ္ ေခါင္းစဥ္တခုအေနနဲ႕ သင္တန္း ငါးၾကိမ္ ေပးျဖစ္တာ၊ ကိုယ့္ပညာေရးနယ္ပယ္ကို ခ်ဲ႕ထြင္ဖို႕အတြက္ ရေသာ္ရိွ မရေသာ္ရိွ ႏိုင္ငံရပ္ျခား ပညာသင္ အစီအစဥ္တခုကို ေအာင္ေအာင္ျမင္ျမင္ ေလ်ာက္ျဖစ္ခဲ့တာ၊ အေ၀းက ကိုယ့္မိသားစုရဲ့ဗာဟီရေတြကို တတ္ႏိုင္သေလာက္ လုပ္ကိုင္ေျဖရွင္းေပးႏိုင္ခဲ့တာေတြကေတာ့ အေပါင္းလကၡဏာေတြပဲ ထင္ပါရဲ့။ ေနာက္ျပီး လူမွဳေရး၊ ႏိုင္ငံေရး ျပႆနာေတြေၾကာင့္ ေဘးဒုကၡၾကံဳရသူ လူပုဂၢိဳလ္ ရဟန္းပုဂၢိဳလ္ ေတြအတြက္ ၀န္ထမ္းမိသားစုအားလံုးနဲ႕ စုေပါင္းျပီး ႏွစ္ၾကိမ္တိုင္တိုင္ အလွဴဒါနျပဳႏိုင္ခဲ့ပါတယ္။ အႏုတ္လကၡဏာ ၾကီးၾကီးမားမား ေျပာျပစရာ မရိွေပမဲ့ (မမွတ္မိတာလည္း ျဖစ္ႏိုင္တယ္ :-P )အသက္တႏွစ္ၾကီးသြားျပီး ေနရမဲ့ ဘ၀သက္တမ္းထဲက တႏွစ္ေလ်ာ့သြားျပီ ဆိုတာကေတာ့ အေသအခ်ာပါဘဲ။</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ေၾသာ္ ေမ့ေတာ့မလို႕။ ဒီႏွစ္ထဲမွာ ေရကူးလည္း သင္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ”ဘာၾကီးမွ ဘာေပးသင္တယ္” ဆိုလား၊ ေျပာရင္လည္း ခံရေတာ့ မွာပါဘဲ။ ကိုယ္ငယ္ငယ္က ေရကူးသင္ဖို႕ အခြင့္အေရးမရခဲ့ဘူး။ အခုေတာ့ အခ်ိန္အခါနဲ႕ အေျခအေန ေပးလာတုန္း အေကာင္အထည္ေဖၚလိုက္တာပါ။ ဆယ္ရက္အတတ္ဆိုေပမဲ့ ေရေၾကာက္တဲ့ က်မက အတတ္ေႏွးပါတယ္။ ကန္ေဘာင္မွာ ေျခေထာက္ေပၚေအာင္ခတ္ဖို႕ သံုးရက္ေလာက္ က်င့္ရတယ္။ ကန္ေဘာင္ရဲ့ အနံကို ေျခယက္ျပီး ကူးႏိုင္ေအာင္ ေနာက္ထပ္ သံုးရက္ေလာက္ ကူးရတယ္။ လက္လႊဲတတ္ေအာင္ ေနာက္ထပ္ သံုးေလးရက္ သင္ရတယ္။ အသက္တေအာင့္ဘဲကူးႏိုင္ေသးတယ္။ ေရထဲမွာ ေခါင္းေစာင္းျပီး အသက္ရွဴတာ ( breathing) မရေသးဘူး၊ ကိုယ္မေဖါ့တတ္ေသးဘူး၊ ေရနက္ထဲမွာ မကူးတတ္ေသးဘူး။ ေနာက္မွသင္တဲ့ ကေလးေတြ အရင္ေရကူးတတ္သြားၾကတယ္။ ရိွေစေတာ့။ ေႏြေပါက္လာမွ ဆက္ျပီး ေလ့က်င့္ ဦးမွာ။ အခုေတာ့ ေရကူးတဲ့ document ေတြဖတ္၊ how to ဗီဒီယိုေတြ youtube မွာ တၾကည့္ထဲ ၾကည့္ေနတုန္းပါ။ (အၾကံေကာင္း ဥာဏ္ေကာင္းေလးမ်ား ရိွရင္လည္း ေပးၾကပါဦးေနာ္)။</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><i><b>ခ်င္းေတာင္ ဆီသို႕</b></i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ငယ္ငယ္တုန္းက ေအာ္ေအာ္က်က္ခဲ့တဲ့ “ျမန္မာႏိုင္ငံ၏ အျမင့္ဆံုးေတာင္မွာ
ကခ်င္ျပည္နယ္မွ ခါကာဘိုရာဇီ ေတာင္ထိပ္ျဖစ္ျပီး အျမင့္ေပ ၁၉၂၉၆ ျဖစ္ပါသည္။
ဒုတိယအျမင့္ဆံုးမွာ ....................” ဆိုတာကေလး အမွတ္ရမိတယ္.....။ တကၠသိုလ္တုန္းက ေျခလ်ွင္ေတာင္တက္အသင္း ၀င္ျပီး ေတာင္တက္ဖို႕ မိန္းထဲက ဘူမိေဗဒ ဌာနမွာ စာရင္းသြင္းခဲ့ေသးတယ္။ သူငယ္ခ်င္းေတြက ကိုယ့္ကို ေနာက္ၾကတယ္ ”မစြံေတာင္တက္” တဲ့..။ မုန္းစရာေကာင္းလိုက္ပါဘိ။ အဲဒီေနာက္က ...” မတက္ ေလွေလွာ္၊ မေလွာ္ ေရကူး၊ မကူး လုပ္အားေပး၊ မေပး မိဘကူ” ဆိုတာေတြက်ေတာ့ ဆက္မဆိုဘူး။ အဲဒီ ေတာင္တက္မဲ့ အစီအစဥ္က အေၾကာင္းအမ်ိဴးမ်ိဴးေၾကာင့္ ရပ္ဆိုင္းခဲ့ရတယ္။ ကိုယ္က ေတာင္တက္ျခင္းနဲ႕ အက်ိဴးမေပးခဲ့ဘူး ဆိုပါေတာ့။ အဲဒီေနာက္ပိုင္း ႏွစ္အေတာ္ၾကာေတာ့မွ တကူးတက တက္ျဖစ္တဲ့ေတာင္ေတြကေတာ့ ေငြေတာင္ (ေမာင္ေတာ)၊ က်ိဴက္ထီးရိုး နဲ႕ ပုပၼါးေတာင္ တို႕ဘဲ ျဖစ္ပါတယ္။ </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">အခုေတာ့ အေဖၚစပ္မိတာနဲ႕ ခ်င္းျပည္ေတာင္ပိုင္းက ၀ိတိုရိယေတာင္ထိပ္ ( နတ္မေတာင္) ကို တက္ဖို႕ စီစဥ္ေနၾကပါျပီ။ ဒီဇင္ဘာ ၂၉-၃၁ မွာ ေတာင္ေပၚေရာက္ေနပါမယ္။ ဒီအခ်ိန္ အရမ္းေအးတယ္ လို႕ ေျပာၾကလို႕ အေႏြးဆံုး အ၀တ္အစားေတြ ထုပ္ပိုးေနမိတယ္။ </span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"> အခုေတာ့ ခရီးစဥ္အတြက္ အားလံုး စိတ္လွဳပ္ရွားေနၾကတယ္.... </span></span> ျပန္လာရင္ေတာ့ အေတြ႕အၾကံဳနဲ႕ ဓါတ္ပံုကေလးေတြ တင္ႏိုင္ေကာင္းပါရဲ့..။</span></span><br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><i><b>၂၀၁၃ အတြက္ ဆံုးျဖတ္ခ်က္</b></i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"><br /></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">၂၀၁၃ ဆိုတဲ့ ႏွစ္သစ္တႏွစ္က မၾကာခင္ ေရာက္လာေတာ့မွာ..။</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">တခ်ိဳ႕သူေတြက new year resolution ေတြဘာေတြ ခ်တတ္ၾကတယ္။ </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">ကိုယ္ကေတာ့ အခုထိ ဘာ resolution ခ်ရမွန္းမသိေသးပါ။ ေတြးမိသေလာက္ေတာ့ ေရကူးျခင္းကို က်ြမ္းက်င္လာေအာင္ ဆက္သင္မယ္၊ ေနာက္ျပီး ဂီတ တခုခုေတာ့ သင္မယ္ စိတ္ကူးတာပါဘဲ။ ဘာပဲျဖစ္ျဖစ္ .... မင္းကို ၾကိဳဆိုပါတယ္ ၂၀၁၃ ေရ..... ျမန္မာျပည္ၾကီးအတြက္ ျငိမ္းခ်မ္းမွဳေတြကိုလည္း မင္းနဲ႕အတူ သယ္ေဆာင္ လာႏိုင္ပါေစသား...။</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">သူငယ္ခ်င္းအားလံုးလည္း ေပ်ာ္ရႊင္ေသာ ႏွစ္သစ္မဂၤလာျဖစ္ပါေစေနာ္...</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-qTnZ5xESGO8/UNrJ5MHxW0I/AAAAAAAAFU8/wAQsjZRhTcc/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-qTnZ5xESGO8/UNrJ5MHxW0I/AAAAAAAAFU8/wAQsjZRhTcc/s1600/3.jpg" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: #e06666;">မိုးစက္ပြင့္</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: x-small;">(ပံုမ်ားအားလံုးကို <a href="http://www.fotosearch.com/">ဒီက</a> ရယူပါတယ္)</span></div>
Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-43617776290220762482012-11-29T16:42:00.000+06:302012-12-27T12:28:47.878+06:30မရဏလမ္းဆံု<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>EN-US</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt;
mso-para-margin-top:0in;
mso-para-margin-right:0in;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-d2eRYVFNz_g/ULcy_e4x7RI/AAAAAAAAFUA/RdcS4LZyamU/s1600/k3294686.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-d2eRYVFNz_g/ULcy_e4x7RI/AAAAAAAAFUA/RdcS4LZyamU/s1600/k3294686.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ရာနီဟာ စီရင္စုရိွ သူၾကြယ္ ဆာရဒစန္ကာ၏ ေနအိမ္ရိွ ခယ္မျဖစ္သူ
ကာဒမ္ဘီနီသည္ တေကာင္ၾကြက္ မုဆိုးမ ျဖစ္၏။
ထိုအိမ္တြင္ သူမခင္ပြန္းႏွင့္တကြ နီးနီးစပ္စပ္ေဆြမ်ိဴး သားခ်င္းမ်ားလည္း တေယာက္ျပီး
တေယာက္ ဆံုးပါးကုန္ၾကျပီျဖစ္သည္။ ယခုအခါ တအိမ္လံုးတြင္
ကာဒမ္ဘီနီ အသည္းေပါက္မတတ္ ခ်စ္ခင္တြယ္တာရေသာ တဦးတည္းပုဂၢိဳလ္မွာ သူမခဲအိုကေမြးေသာ သားကေလး ဆာတစ္ ျဖစ္ေလသည္။ ကေလးမိခင္မွာ
မီးတြင္းထဲကပင္ က်န္းမာေရး မေကာင္းသျဖင့္ ေဒၚေလး ကာဒမ္ဘီနီ ကပင္ ဆာတစ္ကေလးကို ေမြးစားမိခင္သဖြယ္
ျပဳစုေစာင့္ေရွာက္ခဲ့ရသည္။ မိမိႏွင့္ ေသြးသား မေတာ္စပ္ေသာ
ကေလးငယ္ကေယာက္ကို ျပဳစုေစာင့္ေရွာက္ရသူ တဦးအေနႏွင့္ ကေလးထံမွ ခ်စ္ျခင္းေမတၱာကလြဲ၍
ဘာတခုမွ ျပန္ရရန္ မေမ်ွာ္လင့္ခဲ့ပါေပ။ ကေလးငယ္၏
<span style="color: #660000;">“ေဒၚေဒၚ၊ ေဒၚေဒၚ”</span> ဟူေသာ ခ်စ္စဖြယ္အသံ တစာစာတြင္သာ သူမ၏ ဘ၀င္ႏွလံုးခ်မ္းေျမ့ခဲ့ရပါေပသည္။
အတိတ္ကာလက ဆံုးရံွဴးခဲ့ရေသာ ခ်စ္ျခင္းေမတၱာတရားတို႕အတြက္ အေလ်ာ္အစားျပန္ရေသာ
ရွားရွားပါးပါး ရတနာတံုး ရတနာခဲကေလးသဖြယ္ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ကေလးငယ္အား သေဘာထားကာ</span> ႏွစ္ဆတိုး၍ ျမတ္ႏိုးခဲ့ရပါသည္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">တရက္တြင္ေတာ့ ကာဒမ္ဘီနီတေယာက္ ႏွလံုးရပ္တန္႕ကာ
ရုတ္တရက္ဆံုးပါးသြားခဲ့သည္။ ခ်စ္ျခင္းေမတၱာႏွင့္ ပါတ္သက္ေသာ ခံစားခ်က္ေ၀ဒနာျပင္းျပင္း တို႕
ႏွစ္ေပါင္းမ်ားစြာ ရိုက္ခတ္ခံခဲ့ရေသာ သူမရင္အံုေသးေသးေလးသည္ ေနာက္ဆံုး မႏိုင္၀န္ကို လႊတ္ခ်ကာ ထာ၀ရ ရပ္တ့ံ အနားယူ သြားဟန္ရိွေပသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">အိမ္သူအိမ္သားမ်ားက ကာဒမ္ဘီနီ၏ စ်ာပနာကို တခန္းတနား လုပ္မေနေတာ့ဘဲ
ခ်က္ခ်င္းပင္ ျပီးျပတ္ေစသည္။ စီရင္စုနယ္နိမိတ္အတြင္းမွ ျဗဟၼဏႏြယ္၀င္
လူေလးေယာက္ကို ဆင့္ေခၚျပီး မီးသျဂိဳလ္မည့္ကိစၥ
အ၀၀ကို ေဆာင္ရြက္ေစခဲ့သည္။ ယင္းလူေလးေယာက္က
ကာဒမ္ဘီနီ၏ ခႏၵာကိုယ္ကို ရြာႏွင့္ အေတာ္အတန္ေ၀းေသာ သုႆာန္ေျမသို႕ သယ္ေဆာင္သြားခဲ့ၾကသည္။ သုႆန္ေျမ တြင္ ေညာင္ပင္ အိုၾကီးႏွင့္ တဲငယ္တလံုးရိွျပီး အနီးတ၀ိုက္တြင္ ေရလံုး၀ခမ္းေျခာက္ေနေသာ
ျမစ္တစင္း ရိွေလသည္။ ျမစ္ကမ္းပါးတြင္း လက္ယက္တြင္းတခုရိွျပီး လူအမ်ားက ယင္း တြင္းမွထြက္ေသာေရ ကို
ျမစ္ေရေခ်ာင္းေရသဖြယ္ သေဘာထားကာ အသုဘအခမ္းအနား ျပဳလုပ္ေလ့ရိွၾကသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">သျဂိဳလ္ထင္းေစာင့္ရင္း တေျဖးေျဖး အခ်ိန္ကုန္မွန္းမသိကုန္ကာ သုႆာန္ေျမတြင္ အေမွာင္ရိပ္လႊမ္းလာသည္။ </span>အေလာင္းကို တဲငယ္အတြင္းခ်ကာ ထင္းမ်ားကို
ေစာင့္ဆိုင္းရသည္မွာ ကာယကံရွင္ ေလးေယာက္ အတြက္ ျငီးေငြ႕ဖြယ္ရာ ျဖစ္သည္။ မေစာင့္ႏိုင္ေတာ့သည့္ အဆံုး လူႏွစ္ေယာက္က မိမိတို႕ဘာသာ
ထင္းျပန္ယူမည္ဟုဆိုကာ ရြာဘက္သို႕ ျပန္သြားသျဖင့္ ဘီဒူး ႏွင့္ ဘာနာနာလီ ႏွစ္ေယာက္တည္းသာ
အေလာင္းေစာင့္ရန္ က်န္ခဲ့သည္။ ေကာင္းကင္တြင္ တိမ္ညိဳတိမ္မည္းတို႕ ယွက္သန္းေနသလို
ၾကယ္တာရာ တလံုးတေလမွလည္း ရိွမေနခဲ့ပါေပ။ သူတို႕တြင္ မီးျခစ္ႏွင့္မီးအိမ္ အတူ ပါလာေသာ္လည္း
မီးျခစ္က စိုထိုင္းေနသည့္အတြက္ မီးမကူးေခ်။ အတန္ၾကာ ျငိမ္သက္ေနျပီးမွ ဘီဒူးက <span style="color: #b45f06;">“ေနာင္ၾကီးေရ၊
က်ဴပ္တို႕ ေဆးရြက္ၾကီး တစ္ဆံုေလာက္ယူခဲ့ရ ေကာင္းသား၊ အလ်င္လိုေနလို႕ ပါမလာခဲ့ဘူး”</span> ဟုဆိုေလရာ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"> ဘာနာနာလီ </span>က <span style="color: #b45f06;">“ဒါဆို က်ဴပ္ တေခါက္ေလာက္ ရြာျပန္ျပီး ေျပးယူလိုက္မယ္ေလ”</span> ဟု အၾကံျပဳသည္။ သရဲေျခာက္သည္ဟု
နာမည္ၾကီးလွသည့္ သုႆာန္ေျမမွ ကိုယ္လြတ္ရုန္းထြက္လိုေသာ ဘာနာနာလီ၏ အၾကံကို ရိပ္မိသည့္</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"> ဘီဒူးက</span>
<span style="color: #b45f06;">“ဟာ- ဒါဆိုရင္ က်ဴပ္တေယာက္တည္း အေလာင္းေစာင့္ေနရေတာ့မွာေပါ့”</span> ဟု ကန္႕ကြက္လိုက္သျဖင့္ ေခတၱျငိမ္သက္သြားၾကျပန္သည္။ တစံုတခုကို ေစာင့္ဆိုင္းရခ်ိန္တြင္ ငါးမိနစ္ကိုပင္ တနာရီေလာက္
ထင္ရေပရာ ထင္းရွာသြားသူႏွစ္ဦးကို စိတ္ထဲမွ က်ိန္ဆဲေနၾကသည္။ လမ္းၾကံု၀င္ျပီး အတင္းအဖ်င္း စကား၀ိုင္းတခုခုမွာ သေ၀ထိုးျပီး စကားေဖာင္ဖြဲ႕
ေနၾကေရာ့သည္ဟု အထင္ေရာက္ျပီး စိတ္ဆိုးမိၾကသည္။ ထိုအခိုက္မွာပင္ အေလာင္းေကာင္ဆီက သက္ျပင္းခ်သံတခ်က္ၾကားလိုက္သလိုလို
ထင္မိလိုက္သည္။ တဆက္တည္းမွာပင္ <span style="color: #38761d;">“အင္၊ဟင္၊ဟင္”</span> ညည္းတြားသံႏွင့္ အေလာင္းေကာင္ၾကီးသည္ သူ႕ခႏၵာကိုယ္ကို တဖက္ေစာင္းလိုက္သလို လွဳပ္ရွားမွဳကိုပါ
ျမင္လိုက္ရေသာ အခါ ႏွစ္ေယာက္သား မတိုင္ပင္ဘဲ တဲေပၚမွ ရုတ္ကနဲျပိဳင္တူခုန္ခ်ျပီး ရြာဖက္ဆီသို႕ သုတ္ေျခတင္ ေျပးၾကေလသည္။ အေတာ္ၾကာၾကာ ေျပးျပီးေသာအခါမွ မီးအိမ္မ်ားကိုဆြဲျပီးျပန္လာေသာ အေဖၚႏွစ္ေယာက္ႏွင့္
ဆံုမိၾကသည္။ သူတို႕၏ ေသြးပ်က္ဖြယ္ ျဖစ္ပံုပ်က္ပံုမ်ားကို အေမာတေကာ
ရွင္းျပေသာ္လည္း ယံုၾကည္ဟန္မျပဘဲ မစဥ္းမစား ကိုယ္လြတ္ရုန္းေျပးလာရမလားဟု ဆဲဆိုၾကိမ္းေမာင္း ခံရသည္သာအဖတ္တင္သည္။ ေနာက္ဆံုး ေလးဦးသား
သုႆာန္တဲသို႕ျပန္ေရာက္ေသာအခါ အသုဘစင္ေပၚတြင္ တင္ထားသည့္ အေလာင္းေကာင္ၾကီးကို မျမင္ရေတာ့ေခ်။
တေယာက္မ်က္ႏွာ တေယာက္ၾကည့္ျပီး ေခြးအမ်ား ၀င္ဆြဲ သြားေလသလား ဟု ေမးခြန္း ထုတ္ၾကသည္။
သို႕ရာတြင္ ေျခရာလက္ရာလည္း မပ်က္ေခ်။ တဲနံေဘးရိွ ရႊံ႕ေစးေျမတြင္ေတာ့ လတ္လတ္ဆတ္တတ္ အမ်ိဴးသမီးေျခရာမ်ားကို
ေတြ႕ရေလသည္။ ခက္ေခ်ျပီ။ သူတို႕၏ အသုဘရွင္ကို ျပန္ေျပာျပလ်ွင္လည္း အဆိုပါ သရဲပံုျပင္ကို ယံုၾကည္မည့္ပံုမရိွေပ။ သူတို႕တြင္ သက္ေသခိုင္ခိုင္မာမာ မရိွ။ ေနာက္ဆံုးေတာ့ သျဂိဳၤလ္ျခင္းကိစၥ ျပီးခဲ့ျပီဟု ေျပာလိုက္ျခင္းသာ
အေကာင္းဆံုးဟု အားလံုးက သေဘာတူၾကသည္။ တကယ္ေတာ့ သူတို႕စကားကို မည္သူမွ ေထြေထြထူးထူး ေမးခြန္းထုတ္ေနမည္ မဟုတ္ေပ။ မ်က္ႏွာမြဲ အေလာင္းတေလာင္းအတြက္ မည္သူတဦးတေယာက္မွ တန္ဖိုးထား အေရးတယူလုပ္ကာ စစ္ေဆးေမးျမန္း ေနမည္ မဟုတ္သည္ကို သူတို႕အားလံုး ေသခ်ာေပါက္ သိထားေလသည္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">--------------------------</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">(၂)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ဘ၀ဆိုသည္မွာ လ်ိဴ႕၀ွက္နက္နဲလွသည္။
ကာဒမ္ဘီနီတေယာက္ တကယ္ေတာ့ မေသပါ။ သူမ၏ ရွင္သန္မွဳ ဘ၀ယႏၱရားၾကီးက အေၾကာင္းတစံုတရာေၾကာင့္
ေခတၱရပ္ဆိုင္းသြားျခင္းသာ ျဖစ္ပါသည္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"> သတိျပန္လည္လာခ်ိန္တြင္ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">သူမ</span>ပါတ္၀န္းက်င္တခုလံုး ပိန္းပိတ္ေအာင္
ေမွာင္ေနသည္။ သူမ ေက်ာေအာက္ကအိပ္ယာကလည္း အိပ္ေနက်ေနရာမဟုတ္သည္ကို သတိထားမိေပရာ <span style="color: #b45f06;">“အစ္မေရ” </span>ဟု ေခၚၾကည့္လိုက္ေသာ္လည္း
မည္သူတဥိးတေယာက္မွ ျပန္မထူးေခ်။ ေၾကာက္ေၾကာက္လန္႕လန္႕ျဖင့္ ထထိုင္မိသည္။ ရင္ဘတ္ထဲကနာေနျပီး
လည္ေခ်ာင္း၀က တစ္ဆို႕ေနသည္။ ေနာက္ေတာ့ သူမ တေျဖးေျဖး ျပန္မွတ္မိလာသည္။ ေယာင္းမၾကီးက
ကေလးအတြက္ ႏို႕အိုးတည္ေနပံု၊ သူမ သတိလစ္ခ်င္သလိုျဖစ္ျပီး ကုတင္ေပၚလဲက်သြားပံု၊ <span style="color: #b45f06;">“အစ္မ၊
ကေလးကို ေခၚေပးပါ၊ က်မ ဘာျဖစ္မွန္း မသိဘူး”</span>ဟု ေျပာလိုက္မိပံု၊ ေနာက္ဆံုး စာရြက္ျဖဴေပၚကို
မွင္အိုးေမွာက္သြားသလို အာရံုထဲမွာ ေမွာင္အတိက်သြားပံုတို႕ကို တကြက္ခ်င္း ျပန္ျမင္လာသည္။
သို႕ရာတြင္ ကေလးငယ္၏ ေနာက္ဆံုးခြဲခြာျခင္း လက္ေတာင္ျဖစ္ေသာ <span style="color: #b45f06;">“ေဒၚေဒၚ၊ ေဒၚေဒၚေရ”</span>ဟု တီတီတာတာ
ေခၚသံ ႏွဳတ္ဆက္သံ တို႕ကိုမူ မၾကားႏိုင္ ေတာ့ေခ်။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ေအးျမစိုစြတ္ေသာေလက တခ်က္ေ၀ွ႕လာျပီး ဖားသူငယ္တို႕၏ တကြပ္ကြပ္ ေအာ္သံ၊ လ်ွပ္စီးတလက္တြင္ျမင္ရေသာ
ေညာင္ပင္ ကြင္းျပင္က်ယ္ ႏွင့္ အေ၀းက သစ္ပင္အုပ္မ်ားကို ျမင္ရေလေသာ္ သူမႏွင့္ ကမၻာေျမၾကီးတို႕
ဘယ္ေလာက္ ဆက္စပ္ေနသလဲဆိုတာ ခံစားမိသည္။ သူမ ငယ္စဥ္က ဒီသုႆာန္ေျမမွာ မီးသျဂိဳလ္အံ့ဆဲဆဲ
အေလာင္းေတြကို ျမင္ရစဥ္က ဘယ္ေလာက္ ေၾကာက္စရာ ေကာင္းလိုက္သလဲဆိုတာ သတိရမိသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-mXBewvoNJjc/ULczMvOlkVI/AAAAAAAAFUI/s5Z_6rnb1ik/s1600/k2416594.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-mXBewvoNJjc/ULczMvOlkVI/AAAAAAAAFUI/s5Z_6rnb1ik/s1600/k2416594.jpg" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ပထမဆံုးအေတြးကေတာ့ အိမ္ျပန္ရန္ျဖစ္သည္။ သို႕ေသာ္ <span style="color: #38761d;">“ ငါက ေသခဲ့ျပီဘဲ၊ ဘယ္လိုလုပ္ အိမ္ျပန္လို႕ရေတာ့မလဲ” </span> ဟု အေတြးေပၚလာသည္။ သူမကို ျမင္လိုက္ရလ်ွင္ သူတို႕အားလံုး အၾကီးအက်ယ္
ထိတ္လန္႕ ေၾကာက္ရြံ႕ၾကမွာ အမွန္ပင္။ </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ဤ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">အေတြး
ေပၚလာသည္ႏွင့္ တျပိဳင္နက္ သူမကိုယ္သူမ သက္ရိွေလာကႏွင့္ ေႏွာင္ၾကိဳးအားလံုး ျပတ္သြားသလို
ခံစားေနရသည္။ သူမသည္ လြပ္လပ္ေသာ သတၱ၀ါတေကာင္လို
သြားခ်င္ရာသြား၊ ေနခ်င္သလို ရူးသြပ္စြာ ေနလို႕ရေပျပီ။ အေတြးသစ္ျဖင့္ ထူးထူးျခားျခား
အားအင္ေတြ ျပည့္ျဖိဳးလာျပီး သုႆာန္တဲေပၚမွ ေလအဟုန္လို ေျပးဆင္းလာခဲ့သည္။ အခုေတာ့ သူမမွာ ရွက္ရြံ႕မွဳ၊ စိုးေၾကာက္မွဳေတြ အလ်င္းမရိွေတာ့ျပီ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ေျခဦးတည့္ရာ မနားတမ္းေလ်ွာက္သြားေနရင္း ကိုယ့္ေျခကိုပင္
ကိုယ္မသယ္ခ်င္ေလာက္ေအာင္ ပင္ပန္းလာေတာ့မွ အဆံုးအစမဲ့ လယ္ကြင္းျပင္ထဲမွ ဒူးေလာက္ရိွေသာ
ေရထဲတြင္ ရပ္ေနသည္ကို သတိထားမိေတာ့သည္။ အာရုဏ္က်င္းခဲ့ျပီမို႕ ဟိုးအေ၀း အိမ္တန္းမ်ားဆီမွ
ပ်ံသန္းလာေသာ ငွက္တေကာင္စ ႏွစ္ေကာင္စကို ျမင္ေတြ႕ေနရေပျပီ။ ဒီကမၻာေျမက သက္ရိွလူသားေတြႏွင့္
ဘယ္လို ဘယ္ပံု ဆက္စပ္ရပါ့မလဲ ဆိုသည့္အေတြးမ်ားႏွင့္ သူမရင္ထဲတြင္ စိုးရိမ္ေၾကာင့္ၾကမွဳမ်ား
ျပည့္ႏွက္လာသည္။ လူသားႏွင့္ ၀ိဥာဥ္ေလာကသားတို႕ တေယာက္ႏွင့္တေယာက္ စိုးေၾကာက္ၾကသည္မွာ
မဆန္းလွေခ်။ တကယ္ေတာ့ </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ဤ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">အုပ္စုႏွစ္စုသည္
ေသဆံုးျခင္း ျမစ္တစင္း၏ ဟိုဖက္ကမ္း ဒီဖက္ကမ္းမွာ တကြဲစီေနထိုင္ၾကသူေတြ မဟုတ္ပါလား။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">-----------------------</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">(၃)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">သူမ အ၀တ္အစားမ်ားက ရႊံ႕အလိမ္းလိမ္း ကပ္ေနသည္။ ညလံုးေပါက္
လမ္းေလ်ွာက္ထားသျဖင့္ ယိမ္းယိုင္ေနေသာ ေျခအစံုႏွင့္ အေတြးဆန္းဆန္း မ်က္ႏွာတို႕ေၾကာင့္
အရူးမအသြင္ျဖစ္ေနသည္။ ရြာသားမ်ားက သူမကို ထိတ္လန္႕ႏိုင္သည္၊ ကေလးမ်ားက ခဲမ်ားႏွင့္ေပါက္ထုတ္ႏိုင္ေသးသည္။ ကံေကာင္းေထာက္မစြာ သူမႏွင့္ ပထမဆံုး ေတြ႕ဆံုရသူက
သနားၾကင္နာတတ္ေသာ ခရီးသြားတဦး ျဖစ္သည္။ <span style="color: #b45f06;"> “
အို အေမ၊ ရည္ရည္မြန္မြန္ အသြင္အျပင္ ရိွပါလ်က္နဲ႕ ဒီလိုပံုစံနဲ႕ ဘယ္ခရီးကို တေယာက္တည္း
သြားမလို႕ပါလဲ”</span> ဟု ေမးရာ ကာဒမ္ဘီနီ မည္ကဲ့သို႕ေျဖရမည္ မသိ။ သူမကို သက္ရိွလူေတြက ဆက္ဆံၾကေသးပါလား၊ သူမ ရုပ္သြင္က
ရည္ရည္မြန္မြန္ ရိွေနေသးသလား ဆိုသည့္ အေတြးမ်ား ေခါင္းထဲတြင္ ခ်ာခ်ာလည္ေနသည္။ <span style="color: #b45f06;">“ ေျပာပါအေမ၊ ဘယ္မွာေနပါသလဲ၊ က်ြန္ေတာ္ ဘယ္ကို လိုက္ပို႕ရပါမလဲ”
</span>ဟု သူက ထပ္ေမးလာသည္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">သူမ ေတြးသည္။ သူစိမ္းျပင္ျပင္တို႕ေနထိုင္ရာ ေယာကၡမအိမ္ကိုလည္း
မျပန္ခ်င္။ ကာလကတၱားမွာေနေသာ ငယ္သူငယ္ခ်င္း ေဂ်ာမယာ ကို သတိရမိသည္။ မေတြ႕ရတာ ၾကာျပီျဖစ္ေသာ္လည္း
မၾကာေသးခင္ကအထိ ရံဖန္ရံခါ စာအဆက္အသြယ္ ရိွၾကသည္။<span style="color: #b45f06;"> “ ဆရီပတီ ( ေဂ်ာမယာ၏ခင္ပြန္း) ရဲ့အိမ္ကို
သြားမွာပါ” </span> ။ လမ္းကလည္းၾကံဳသျဖင့္ လူငယ္က ကူညီ ပို႕ေဆာင္ေပးသည္။ သူမတို႕ သူငယ္ခ်င္းႏွစ္ဦး ေတြ႕ေတြ႕ခ်င္း မမွတ္မိၾကေသာ္လည္း
တေျဖးေျဖး ငယ္ရုပ္မ်ား ဖမ္းမိလာၾကသည္။ <span style="color: #b45f06;">“ကံေကာင္းလိုက္တာ ေအရယ္၊ ငါျဖင့္ ညည္းနဲ႕ တခါျပန္ဆံုမယ္လို႕
ဘယ္တံုးကမွ အိမ္မက္ေတာင္မမက္မိဘူး၊ ႏို႕- ေယာကၡမအိမ္ကေရာ တားေသးလား”</span> ဟု ၀မ္းသာအားရ ေမးေသာ္လည္း ကာဒမ္ဘီနီက ဆိတ္ဆိတ္ေနလ်က္။
ေနာက္ဆံုးေတာ့ “ ေယာကၡမအေၾကာင္း မေမးပါနဲ႕ သူငယ္ခ်င္းရယ္၊ ငါ့ကို ဒီမွာ ေနစရာေလးတေနရာ
ေပးပါ၊ အိမ္အလုပ္မွန္သမ်ွ အေစခံလို လုပ္ပါ့မယ္” ဟု ေျပာေလသည္။ <span style="color: #b45f06;"> “ဘာေျပာတယ္၊ ငါ့အခ်စ္ဆံုး သူငယ္ခ်င္းကို ငါကအေစခံလို
ထားရမယ္ဟုတ္စ၊ ေျပာမွေျပာတတ္ပေလေအ….”</span> စသျဖင့္ မေက်မခ်မ္းေျပာစဥ္မွာပင္ ေဂ်ာမယာ၏ ခင္ပြန္း
ဆရီပတီ ျပန္ေရာက္လာသည္။ ကာဒမ္ဘီနီက ဆရီပတီအား
ေဖၚေဖၚေရြေရြ ႏွဳတ္ဆက္ျခင္း၊ အရိုအေသျပဳျခင္း မလုပ္ဘဲ ထြက္သြားသည့္ အတြက္ ေဂ်ာမယာက မိမိအခင္ဆံုးသူငယ္ခ်င္းျဖစ္ေၾကာင္း
ခင္ပြန္းေက်နပ္ေအာင္ ဖာဖာေထးေထး ေျပာရွာသည္။ ဆရီပတီကမူ ေဂ်ာမယာ ျပီးလ်ွင္ျပီးသည္မို႕
ယင္းကိစၥအား စိတ္ထဲတြင္ မည္သို႕မ်ွ အေလးအနက္မရိွေခ်။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ကာဒမ္ဘီနီသည္ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"> ေဂ်ာမယာထံ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">လာမည့္သာလာရသည္၊ သူမႏွင့္ စိမ္းေနသလို
ခံစားေနရသည္။ <span style="color: #38761d;">“သူ႕မွာ တြယ္တာရမဲ့ ခင္ပြန္းနဲ႕၊
ဆက္ဆံရမဲ့ လူ႕အသိုင္းအ၀ိုင္းနဲ႕ ၊ ငါကေတာ့ ဗလာထီးထီး အရိပ္တခုဘဲ၊ ဘ၀ျခင္းက ျခားေနျပီ”</span>
ဟု အျမဲအေတြး၀င္သည္။ ေဂ်ာမယာကိုယ္တိုင္ကလည္း
တစံုတခုကို တိတိက်က် ေျပာမျပတတ္ေသာ္လည္း ကာဒမ္ဘီနီႏွင့္ ဆက္ဆံရသည္မွာ စိတ္မသက္မသာ ျဖစ္မိသည္။
ကာဒမ္ဘီနီတြင္ လ်ိဴ႕၀ွက္ခ်က္တခုခု၊ စိတ္ပင္ပန္းစရာတခုခု ရိွမည္ဟုလည္း ထင္သည္။ ကာဒမ္ဘီနီ တေယာက္ အေတြးဆန္းမ်ားတြင္ နစ္မာေနေလေလ ေဂ်ာမယာ
တြင္ စိတ္ဖိစီးမွဳ ပိုေလေလျဖစ္သည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">သရဲတေစၦေၾကာက္သူသည္ မိမိေနာက္ေက်ာကို အျမဲမလံုမလဲ ျဖစ္ေနတတ္
သည္။ ကာဒမ္ဘီနီကမူ မိမိကိုယ္တိုင္ကို ကိုယ္ျပန္ေၾကာက္ေနရသလိုပင္။
ညၾကီးမင္းၾကီး လန္႕ဖ်ပ္ေအာ္ဟစ္မိသည္က အၾကိမ္ၾကိမ္၊ ညေနေစာင္း အခ်ိန္မ်ားတြင္လည္း မီးအိမ္မွ
တေစာင္းက်ေနေသာ ကိုယ့္အရိပ္ကို ကိုယ္ျပန္လန္႕ကာ တုန္လွဳပ္ေျခာက္ခ်ားေနတတ္သည္။ တေျဖးေျဖး သူမ၏ စိုးရြံ႕စိတ္မ်ားက ေဂ်ာမယာႏွင့္
အိမ္ေစမ်ားအား ကူးစက္လာခဲ့သည္။ တညတြင္ ကာဒမ္ဘီနီက
သူမ အခန္းထဲ အထိ လာေရာက္၍ ေၾကာက္လန္႕တၾကား ငိုေၾကြးေသာအခါတြင္မူ ေဂ်ာမယာ၏ စိုးရိမ္စိတ္မ်ားသည္
ေဒါသအသြင္သို႕ ေျပာင္းလဲလာေလသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ပထမဆံုး အျပစ္တင္ခံရသူမွာ သူမ၏ခင္ပြန္း ဆရီပတီ ျဖစ္သည္။
<span style="color: #b45f06;">“ဒီမွာ ရွင္ ဘယ္လိုလူလဲ၊ ေယာကၡမအိမ္က ထြက္ေျပးလာတဲ့ မိန္းမတေယာက္က ကိုယ့္အိမ္မွာ တလေလာက္ေန ေနတာေတာင္
ျပန္ဖို႕အေၾကာင္း တစက္ကေလးမွ အရိပ္အျမြက္မွ မဟဘူး။ ရွင္တို႕ ေယာက်ာ္းေတြက ဒီလိုဘဲ သာယာေနတာလား၊
ေျပာစမ္းပါဦး”</span> ဟူ၍။ ဆရီပတီက အမ်ိဴးမ်ိဴးၾကိမ္တြယ္၍ သူ၏ ကာဒမ္ဘီနီအေပၚထားေသာ ေစတနာမွာ
သူမရုပ္ရည္ေၾကာင့္ မဟုတ္ဘဲ သနားစရာေကာင္း ၍ျဖစ္ေၾကာင္း ေျဖရွင္းသည္။ သို႕ေသာ္ ေဂ်ာမယာက
အေလ်ွာ့မေပးသျဖင့္ ေနာက္ဆံုးတြင္ ကာဒမ္ဘီနီ၏ ေယာကၡမအိမ္သို႕ ကိုယ္တိုင္ကိုယ္က် ဆက္သြယ္သတင္းေပးပါမည္ဟု
ကတိေပး လိုက္ေလသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ဆရီပတီ ထြက္သြားျပီးေနာက္ ေဂ်ာမယာက ကာဒမ္ဘီနီအား ေအာက္ပါအတိုင္း
ေျပာ၏။ <span style="color: #b45f06;">“ သူငယ္ခ်င္း၊ ညည္းဒီမွာ ေရရွည္ေနလို႕ လူေတြအျမင္မွာ သင့္ေတာ္ပါ့မလား မဆိုႏိုင္ဘူး”</span>
။ ကာဒမ္ဘီနီက သူမကို စိတ္မသက္မသာၾကည့္ရင္း
“လူေတြျမင္တာ မျမင္တာ ငါနဲ႕ ဘာဆိုင္သလဲ”ဟု ျပန္ေျပာသည္။ <span style="color: #b45f06;">“မဟုတ္ဘူးေလ၊ ညည္းက ဂရုမစိုက္ေပမဲ့ ငါတို႕အေနနဲ႕က်ေတာ့
သူမ်ားေတြကို ဂရုစိုက္ရမွာေပါ့၊ တကယ္ဆို တျခားအိမ္ကပိုင္တဲ့ မိန္းမတေယာက္ကို ကိုယ့္အိမ္မွာ
ေခၚထားတာကို ငါတို႕က ဘယ္လို ေျဖရွင္းရမလဲ” </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #b45f06; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">“ ငါ့မွာ ေယာကၡမအိမ္ဆိုတာ ရိွလို႕လား” </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="color: #38761d;">(လုပ္ထားဟဲ့၊ ဒီ မိန္းမစုတ္ ဘာေတြ ဆက္ေျပာဦးမလဲမသိဘူး)</span> ဟု
ေဂ်ာမယာက စိတ္ထဲက ေတြးေလသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ကာဒမ္ဘီနီက <span style="color: #b45f06;">“ငါကေရာ ညည္းနဲ႕ ဘယ္လိုပါတ္သက္ရမလဲ၊ ဒီကမၻာေပၚမွာ
ကာဒမ္ဘီနီဆိုတဲ့ ငါ ရိွေသးရဲ့လား၊ ညည္းတို႕က ရယ္တတ္ ငိုတတ္ ခ်စ္တတ္ ပိုင္ဆိုင္တတ္တဲ့
လူသားေတြေလ၊ ငါက အရိပ္တခုပါဘဲ။ ဘုရားသခင္က ဘာေၾကာင့္ ငါ့ကို လူ႕ေလာကမွာ ဆက္ထားေနရသလဲ
မဆိုႏိုင္ဘူး” </span>ဟု ဆက္ေျပာေလရာ ေဂ်ာမယာသည္ မည္သို႕မ်ွ နားမလည္ႏိုင္ေတာ့ဘဲ စိတ္ကို ခ်ိဴးႏိွမ္၍
အေ၀းသို႕ ထြက္လာခဲ့ေတာ့သည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">---------------------------------</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">(၄)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ဆရီပတိ ျပန္ေရာက္လာခ်ိန္တြင္ ည ဆယ္နာရီခန္႕ရိွေပျပီ။ မိုးက
သည္းသည္းမည္းမည္း ရြာလ်က္။ ဆရီပတိက ေရစိုအ၀တ္မ်ား
လဲလွယ္ေနစဥ္တြင္ ေဂ်ာမယာက မေစာင့္ႏိုင္ေတာ့ဘဲ ေမးလိုက္သည္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #b45f06; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">“ ကဲ-ဘာေတြမ်ား ၾကားခဲ့သတုန္းရွင့္”</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="color: #b45f06;">“ ငါေျပာခ်င္တာကေတာ့ မင္းသိပ္မွားေနျပီ ဆိုတာဘဲ” </span>သူ႕စကားက
ေဂ်ာမယာကို ေဒါပြသြားေစသည္။ ဘယ္အမ်ိဴးသမီးမွ
ဒီလိုမ်ိဴးေ၀ဖန္တာကို ၾကိဳက္မည္မဟုတ္ေခ်။ <span style="color: #b45f06;">“ဘာေျပာလိုက္တယ္” ဆရီပတီက “ အိမ္မွာ မင္းေခၚထားတဲ့ မိန္းမက မင္းရဲ့သူငယ္ခ်င္း
ကာဒမ္ဘီနီ မဟုတ္ဘူး” </span>သူ႕စကားက ပိုလို႕ ေဒါပြစရာ။
ေနာက္ဆံုး ဆရီပတီက ကာဒမ္ဘီနီ၏ အသုဘသတင္းကို ေဂ်ာမယာ လက္ခံလာေအာင္ အၾကိမ္ၾကိမ္ရွင္းျပသည္။
သူ႕ဇနီးက သူ႕စကားကို မယံုျခင္းအတြက္လည္း နာက်ည္းသည္။ တေျဖးေျဖး သူတို႕အခ်င္းခ်င္း အျငင္းပြားသည့္
အသံမ်ားက တစစ က်ယ္သထက္က်ယ္လာသည္။ တဖက္ခန္းတြင္
ကာဒမ္ဘီနီ အိပ္စက္လ်က္ ရိွသည္ကို ေမ့ေလ်ာ့ေနၾကသည္။ ည တနာရီပင္ ရိွေပျပီ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">သူတို႕၏ အခန္းတံခါး ရုတ္တရက္ပြင့္သြားျပီး ကာဒမ္ဘီနီ ေပၚလာသည္။
<span style="color: #b45f06;">“ဒီမွာ သူငယ္ခ်င္း၊ ငါဟာ မင္းရဲ့ ငယ္သူငယ္ခ်င္း ကာဒမ္ဘီနီ အစစ္ပါဘဲ၊ ဒါေပမဲ့ ငါဟာ ေသျပီးသားလူပါ”</span>
ၾကားလ်ွင္ၾကားခ်င္း ေဂ်ာမယာ က ေၾကာက္လန္႕တၾကား ေအာ္ဟစ္လိုက္ေလသည္။ ကာဒမ္ဘီနီက ဆက္၍
<span style="color: #b45f06;">“ငါ့မွာ လူရွင္ေတြၾကားမွာလည္း ေနစရာမရိွဘူး၊ ၀ိဥာဥ္ေတြၾကားမွာလည္း ေနစရာမရိွဘူး၊ အို
- ငါဘယ္ကို သြားရမွာလဲ”</span> ကာဒမ္ဘီနီသည္ ေမ႕ေျမာေနေသာ သူငယ္ခ်င္းႏွင့္ ေမွာင္မည္းေသာအိမ္ကို
စြန္႕ခြာျပီး ကိုယ္ပိုင္ေနရာတခု ရွာေဖြရန္ ထြက္လာခဲ့ေတာ့သည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">---------------------------</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">(၅)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ကာဒမ္ဘီနီ တေယာက္ ေနရင္းေဒသကို မည္သို႕မည္ပံု ျပန္လာခဲ့မွန္း
ေျပာဖို႕မလြယ္ေခ်။ စစခ်င္း သူမသည္ တဦးတေယာက္ကိုမ်ွ အေတြ႕မခံ။ တေနကုန္ ဘုရားေက်ာင္းပ်က္ထဲတြင္
ေနရင္း ဗိုက္ေဟာင္းေလာင္း ျဖစ္ေနသည္။ ညေနေစာင္းတြင္ မိုးေမွာင္ၾကီးက်လာသျဖင့္ လူေတြက
မိုးသက္မုန္တိုင္းေၾကာက္ျပီး အိမ္ထဲ၀င္ေနၾကေသာအခါမွ သူမက အျပင္ ထြက္လာေလသည္။ ေယာကၡမအိမ္ေရွ႕ေရာက္ေသာအခါ
စိတ္အလြန္ လွဳပ္ရွား မိေလသည္။ ျခံဳပု၀ါကို
မ်က္ႏွာေပၚ အုပ္မိေအာင္ ဖံုးထားသျဖင့္ ျခံေစာင့္မ်ားက သူမကို အိမ္ေစမ်ားထဲမွ တဦးဟုထင္ကာ
မတားဆီးခဲ့ၾကပါ။ ထိုအခ်ိန္တြင္ မိုးေရာေလပါ သည္းထန္လ်က္ရိွသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">အိမ္ၾကီးရွင္မ သည္ မုဆိုးမျဖစ္သူ ညီမႏွင့္ ဖဲကစားလ်က္ရိွျပီး
အိမ္ေစက မီးဖိုေခ်ာင္ထဲတြင္ ရိွေနသည္။ ကေလးငယ္က အိပ္ခန္းထဲတြင္ ဖ်ားနာ လ်က္ရိွသည္။
တဦးတေယာက္မွ မရိပ္မိခင္ ကာဒမ္ဘီနီသည္ ကေလး အခန္းထဲ ၀င္သြားေလသည္။ သူမ ဘာလုပ္ေနသည္ကို သူမကိုယ္တိုင္ တိတိက်က် မသိဘဲ
ကေလးကို ျမင္ခ်င္ ေတြ႕ခ်င္စိတ္ တခုသာရိွသည္။ အခန္းထဲတြင္ ပိန္လွီ ခ်ံဴးက်ေနေသာကေလးငယ္က
အိပ္ေပ်ာ္လ်က္။ ဂရုဏာစိတ္တို႕ ရင္မွာ တလိပ္လိပ္တက္လာျပီး <span style="color: #38761d;">“ ငါမရိွေတာ့ ဒီကေလးကို ဘယ္သူေစာင့္ေရွာက္ပါ့မလဲ၊
သူ႕အေမက အေဖၚမက္၊ အတင္းေျပာ၊ ဖဲရိုက္တာေလာက္သာ စိတ္၀င္စားေတာ့ ငါ့လို ဒုကၡခံျပီး ျပဳစုမွာမဟုတ္ဘူး”</span>
ဟု ေတြးမိေလသည္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ကေလးငယ္က အိပ္တ၀က္ႏိုးတ၀က္ျဖင့္ တဖက္သို႕ ေစာင္းလွည့္ျပီး
<span style="color: #b45f06;">“ေဒၚေဒၚ၊ ေဒၚေဒၚ ေရေပးပါ”</span> ဟု ဆိုေလသည္။ ကေလးငယ္က
သူမကို မေမ့ေသးပါကလား။ အနီးမွ ေရကိုယူျပီး
ကေလးကို ေထြးေပြ႕ရင္း ေရတိုက္လိုက္သည္။ သူမက
ကေလးကို တခ်က္နမ္းရံွဴ႕လိုက္ျပီး ျပန္အိပ္ေပ်ာ္ေအာင္ လွဳပ္သိပ္လိုက္သည္။ သို႕ေသာ္ ကေလးငယ္က ႏိုးလာျပီး သူမကို ျမင္ေသာအခါ
ျပန္ဖက္ထား လိုက္သည္။ </span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="color: #b45f06;"> “ ေဒၚေဒၚ၊ ေဒၚေဒၚက ေသသြားျပီဆို”</span>
ဟု ေမးသည္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #b45f06; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">“ ဟုတ္တယ္၊ ကေလးရဲ့”</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="color: #b45f06;">“ဒါဆို အခု ျပန္လာတာလား၊ ေနာက္ထပ္ မေသေတာ့ဘူးေပါ့”</span> ဟု ေမးျပန္သည္။ </span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">သူမ မေျဖႏိုင္ခင္မွာပင္ အိမ္ေစက ကေလးအတြက္ သာကူခြက္ကို ကိုင္ကာ အခန္းတြင္း ၀င္လာသည္။
သူမသည္ အထိတ္တလန္႕ျဖစ္ျပီး ႏို႕ခြက္ က်ကြဲသြားေလရာ ဆူညံသံေၾကာင့္ အိမ္ၾကီးရွင္မ ၀င္လာေလသည္။
ကာဒမ္ဘီနီကို ျမင္သည္တြင္ မလွဳပ္မယွက္ႏိုင္ေတာ့ပဲ ေနရာတြင္ပင္ ၾကက္ေသေသေနသည္။ </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ဤ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">အျဖစ္အပ်က္မ်ားေၾကာင့္
ကေလးငယ္ကလည္း လန္႕ငိုေလသည္။</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="color: #b45f06;"> “ ေဒၚေဒၚ၊ သြားပါေတာ့၊ ထြက္သြားေတာ့”</span> ဟု ကေလးက ဆိုေလသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ယခုအခါ သူမ မေသေသးဆိုသည္ကို ကာဒမ္ဘီနီ ရွင္းရွင္းလင္းလင္း
သိသြားခဲ့ျပီ ျဖစ္သည္။ အရင္ကအခန္း၊ အရင္က ပစၥည္းမ်ား၊ သူမ၏ ကေလး၊ သူ႕အေပၚ ထားသည့္ခ်စ္ျခင္းေမတၱာ၊
စသျဖင့္ ေျပာင္းလဲျခင္းမရိွသည္ကို ေတြ႕ရသည္။
ေဂ်ာမယာႏွင့္တုန္းက ငယ္ဘ၀ ခံစားခ်က္တို႕ ေသဆံုးသလိုျဖစ္ေနခဲ့ေသာ္လည္း ကေလး၏
“ေဒၚေဒၚ” ဟူေသာ ေခၚသံက သူမကို လွဳပ္ႏိွဳးလိုက္သလိုပင္။ <span style="color: #b45f06;">“ အစ္မ၊ က်မကို ဘာလို႕ ေၾကာက္ေနတာလဲ၊
က်မက အစ္မသိခဲ့တဲ့ အရင္ ကာဒမ္ဘီနီပါဘဲ”</span> ဟု အိမ္ၾကီးရွင္မကို ေျပာလိုက္ေသာအခါ သူမသည္
တင္းမခံႏိုင္ေတာ့ပဲ ေမ့ေျမာလဲက်သြားေလသည္။ ထိုအခ်ိန္တြင္ သူမခဲအို ဆာရဒစန္ကာ ေရာက္လာသည္။
သူက လက္ပိုက္ျပီး <span style="color: #b45f06;">“ ဆာတစ္က ငါ့ရဲ့ တဦးတည္းေသာ သားပဲ။ နင္ ငါတို႕ကို ေဆြမ်ိဴးလိုသေဘာထားရင္
ဘာေၾကာင့္ သူ႕ေရွ႕မွာ ကိုယ္ထင္ျပရတာလဲ၊ နင္မရိွကတည္းက ကေလးက တပိန္ပိန္ တလိန္လိန္နဲ႕
ေဒၚေဒၚ၊ ေဒၚေဒၚ နဲ႕ ကေယာင္ကတမ္းေခၚျပီး ဖ်ားေနတာ၊ တကယ္ဆို နင္ငါတို႕နဲ႕ ဘ၀ျခားေနျပီပဲ၊ သံေယာဇဥ္ျဖတ္ပါေတာ့၊
ငါတို႕ ကုသိုလ္ျပဳ အမ်ွအတန္းေ၀ ေပးပါ့မယ္”</span>ဟု ဆိုသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ကာဒမ္ဘီနီ တကယ္ပင္ သည္းမခံႏိုင္ေတာ့ပါ။ <span style="color: #b45f06;">“က်မ မေသဘူး၊
မေသေသဘူးရွင့္ သိရဲ့လား၊ ရွင္တို႕ကို လက္ခံလာေအာင္ က်မ ဘယ္လို ရွင္းျပရမွာလဲ၊ က်မဟာ ရွင္တို႕လိုပဲ အေသြးအသားနဲ႕ သက္ရိွလူသားတေယာက္ပါ၊ အို -က်မဟာ အသက္ရွင္ေနဆဲလူပါ”</span>
။ <span style="color: #b45f06;">“ဒီမွာၾကည့္ပါ” </span>ဟု ေျပာ၍ အနားမွ ေၾကးအိုးျဖင့္
သူမနဖူးကို ထုခြဲလိုက္ရာ ေသြးမ်ား ျဖာစီးလာေလသည္။
ဆာရဒစန္ကာက ေက်ာက္ရုပ္တရုပ္လို ေၾကာင္ၾကည့္ေနမိသည္။ ကေလးငယ္က လန္႕ေအာ္လိုက္ျပီး
လဲက်ေနေသာ အမ်ိဴးသမီးႏွစ္ေယာက္မွာ မူလေနရာတြင္ မလွဳပ္မယွက္ ရိွေနဆဲပင္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ထို႕ေနာက္ ကာဒမ္ဘီနီသည္<span style="color: #b45f06;"> “က်မ မေသေသးဘူး၊ မေသေသးဘူး” </span>ဟု
ေအာ္ဟစ္ကာ ေလွခါးထစ္မွ ေျပးဆင္းသြားျပီး ေရတြင္းနံရံႏွင့္ ေခါင္းေျပးေဆာင့္လိုက္ေလသည္။
ဆာရဒစန္ကာသည္ အေပၚထပ္မွပင္ ခြပ္ကနဲ အသံကို
ၾကားလိုက္ရသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">တညလံုး မိုးကသည္းလ်က္၊ ေနာက္ေန႕ မနက္ႏွင့္ ေန႕လည္အထိ မစဲေပ။ ကာဒမ္ဘီနီသည္ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">
ေသငယ္ေဇာျဖင့္ ေျမာေနသည္။ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"> ေနာက္ဆံုးေတာ့ သူမ ယခင္က တကယ္ မေသခဲ့ေၾကာင္းကို လက္ေတြ႕ေသဆံုးျခင္းအားျဖင့္ သက္ေသ ျပႏိုင္ခဲ့ေလသည္။</span></div>
<br />
<span style="color: #783f04; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ရာဘင္ျဒာနတ္တဂိုး</span><br />
<span style="color: #783f04; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-7ntZzTmHFl8/ULcyD-IZH4I/AAAAAAAAFT4/lt7gJnegzt0/s1600/IMG_0572.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-7ntZzTmHFl8/ULcyD-IZH4I/AAAAAAAAFT4/lt7gJnegzt0/s320/IMG_0572.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">---------------------------</span><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">Greatest Works - Rabindranath Tagore မွ Living or Dead ကို ျပန္ဆိုပါသည္။ ယခင္က ဘာသာျပန္ဖူးသူ ရိွမရိွ မသိပါ။ က်ြန္မ မဖတ္ဖူးေသးသျဖင့္သာ လက္တည့္စမ္းလိုက္ပါသည္။</span></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;">ခ်စ္ခင္စြာျဖင့္ -</span></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small; line-height: 115%;"><span style="color: #a64d79;">မိုးစက္ပြင့္ </span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-52197369124379992112012-06-29T14:20:00.001+06:302012-06-29T14:21:38.177+06:30ခ်င္းေတာင္တန္းရဲ့အလွမ်ား<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #073763; font-size: small;">ခ်င္းျပည္နယ္ကို ကိုယ္တိုင္ကိုယ္က် ေရာက္ခဲ့တဲ့ ခရီးစဥ္နဲ႕ ဓါတ္ပံုေတြကို တခါက ေဖၚျပခဲ့ျပီးပါျပီ။ ဒီတခါေတာ့ ကိုယ္တိုင္ရို္က္တာမဟုတ္ဘဲ အလုပ္ထဲက ညီမေလးတေယာက္ရဲ့ ခရီးမွာ ရခဲ့တဲ့ ပံုလွလွေလးေတြကို သေဘာက်လို႕ သူ႕ကိုယ္စား တင္လိုက္ပါတယ္...။ </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-UhrVE5_qa8Q/T8dVHb29ndI/AAAAAAAAFQ4/3boh4OMx0UU/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://4.bp.blogspot.com/-UhrVE5_qa8Q/T8dVHb29ndI/AAAAAAAAFQ4/3boh4OMx0UU/s640/2.jpg" width="640" /></a><img border="0" height="480" src="http://3.bp.blogspot.com/-e_4ZFmfa-ss/T8dU5sWaMgI/AAAAAAAAFQw/Jv92uG_fq-s/s640/1.jpg" width="640" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-L0AHW8SatE0/T8dVazw2CDI/AAAAAAAAFRA/7xishTuQ_AM/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://2.bp.blogspot.com/-L0AHW8SatE0/T8dVazw2CDI/AAAAAAAAFRA/7xishTuQ_AM/s640/3.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-gp_A1ouqClw/T8dVpsKVNJI/AAAAAAAAFRI/QcKS9i6zeyY/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://3.bp.blogspot.com/-gp_A1ouqClw/T8dVpsKVNJI/AAAAAAAAFRI/QcKS9i6zeyY/s640/4.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Q91tYHY8XkI/T8dWAOvHz3I/AAAAAAAAFRQ/NlrRolkJpSQ/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://1.bp.blogspot.com/-Q91tYHY8XkI/T8dWAOvHz3I/AAAAAAAAFRQ/NlrRolkJpSQ/s640/5.jpg" width="640" /></a><a href="http://2.bp.blogspot.com/-otq2cpmrSAw/T8dWYUxUusI/AAAAAAAAFRY/RKLxqMQ8HAI/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://2.bp.blogspot.com/-otq2cpmrSAw/T8dWYUxUusI/AAAAAAAAFRY/RKLxqMQ8HAI/s640/6.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-MRL4QI6SCIk/T8dWpl-mMGI/AAAAAAAAFRg/nb3xLke0so8/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://2.bp.blogspot.com/-MRL4QI6SCIk/T8dWpl-mMGI/AAAAAAAAFRg/nb3xLke0so8/s640/7.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-WfNWabYE38o/T8dXK57u53I/AAAAAAAAFR4/vx83yGFy8dw/s1600/10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://3.bp.blogspot.com/-WfNWabYE38o/T8dXK57u53I/AAAAAAAAFR4/vx83yGFy8dw/s640/10.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-6m5tgfeiXOI/T8dXA6FIfeI/AAAAAAAAFRw/aXNC-WzPP_Q/s1600/9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="347" src="http://2.bp.blogspot.com/-6m5tgfeiXOI/T8dXA6FIfeI/AAAAAAAAFRw/aXNC-WzPP_Q/s400/9.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-3sR0nhPbyX4/T8dW2EVHQ6I/AAAAAAAAFRo/QcZmP9-7lZc/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-3sR0nhPbyX4/T8dW2EVHQ6I/AAAAAAAAFRo/QcZmP9-7lZc/s400/8.jpg" width="300" /></a></div>
<br />
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;">စုစုေပါင္း ဆယ္ပံုတိတိပါ။ သူငယ္ခ်င္းတို႕ ေရာ ၾကိဳက္ပါသလား။ ၾကိဳက္တယ္ဆိုရင္ ဘယ္ပံုအၾကိဳက္ဆံုးလဲ ေျပာၾကည့္ ၾကည့္ေလ။ က်မကေတာ့ နံပါတ္ 4 က လိပ္ျပာကေလး နားေနတဲ့ပံု အၾကိဳက္ဆံုးပါဘဲ........</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;">ေပ်ာ္ရႊင္ခ်မ္းေျမ႕ၾကပါေစ....</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #ea9999;">
<span style="font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span></div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-29900480883224198652012-06-11T12:12:00.000+06:302012-06-11T19:01:33.120+06:30လတ္တေလာ အေတြးရူးမ်ား<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-OWdR6oyWSGg/T9XlCni5jTI/AAAAAAAAFS4/pBNWblSdu3Y/s1600/gwg110053.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-OWdR6oyWSGg/T9XlCni5jTI/AAAAAAAAFS4/pBNWblSdu3Y/s1600/gwg110053.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<span style="font-size: small;">ကြန္ျပဴတာဖန္သားျပင္ေပၚက အနိဌာရံု ပံုရိပ္ေတြ၊ မီးေတာက္မီးလ်ံေတြ၊ ေသာကေတြ၊ ေဒါသ ေတြ ....... ရင္ထဲကို တိုး၀င္ကူးစက္ လာသည္။ ရင္ေတြ ပူလို္က္တာ။ ေရ ထေသာက္ေတာ့လည္း လည္ေခ်ာင္း၀မွာေတြ ေရေအးေအးေတြ ေႏြးလာသလိုလို။</span><br />
<span style="font-size: small;"></span><br />
<span style="font-size: small;">ဒီေဒသမွာ အျဖစ္အပ်က္ေတြက ဒီေလာက္ အရုပ္ဆိုး အက်ည္းတန္ သြားျပီလား ....</span><br />
<span style="font-size: small;">မေ၀းလွေသးေသာ ႏွစ္မ်ားတုန္းက </span><span style="font-size: small;">ကိုယ္ ေျခာက္ႏွစ္ေက်ာ္ က်င္လည္လာခဲ့တဲ့ အရပ္ေပဘဲ...</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">အဲဒီတုန္းကေတာ့ ျပႆနာ ၾကီးၾကီးက်ယ္က်ယ္ မရိွခဲ့။ </span><span style="font-size: small;">မၾကာခဏေတာ့ ပူညံပူညံကေလးေတြ ရိွေပသေပါ့။ </span><span style="font-size: small;"> ကိုယ္တိုင္က အတူလက္တြဲအလုပ္လုပ္ခဲ့ရတဲ့ အုပ္စု ႏွစ္ခုလံုးနဲ႕ ဘယ္ဖက္မွ မ်က္ႏွာမလိုက္ဘဲ မ်ွတစြာ ေနလာႏိုင္ခဲ့သည္လို႕ ထင္သည္။ </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">အခုေတာ့ ျပာဖံုးေနတဲ့ မီးခဲတစကို ေလျပင္းတိုက္လိုက္သလို။ ပါတ္၀န္းက်င္မွာ ကူးစက္ ေလာင္က်ြမ္းစရာ အမိွဳက္ေတြကလည္း မ်ားလြန္းလွသည္။ မီးသတ္ျခင္း သင္ခန္းစာထဲမွာေတာ့ ေလာင္စာရယ္၊ အပူ ရယ္၊ ေအာက္စီဂ်င္ရယ္ တခုခု ျဖတ္မွ မီးျငိမ္းမယ္တဲ့။ ကဲ- ဘာကို စလုပ္ၾကမလဲ။ ဒီအခ်ိန္ဆို ေတာေၾကာင္ေတြမ်ား လက္ခေမာင္း ခတ္ေနၾကမလား။</span><br />
<span style="font-size: small;"></span><br />
<span style="font-size: small;">ကိုယ္ အျမဲ စားေနက် လမ္းေဘး ထမင္းဆိုင္ကေလးေရာ ဘယ္လိုေနမလဲ....</span><br />
<span style="font-size: small;">လူမ်ိဴးမေရြး ဘာသာမေရြး ခင္မင္တတ္တဲ့၊ လူတိုင္းရဲ့ စားအိမ္ေသာက္အိမ္ျဖစ္ေနတဲ့ ဟို အစ္ကိုၾကီးေတြရဲ့ မိသားစုေရာ ဘယ္လိုရိွေနမလဲ.....</span><br />
<span style="font-size: small;">ပိေတာက္ပင္ရိပ္က ခံုပုကေလးေတြခင္းထားတဲ့ လက္ဖက္ရည္ဆိုင္ေလးမွာ အတူထိုင္ေနက် ေရာင္းရင္းေတြေရာ ဘယ္ေတြ ေရာက္ေနၾကမလဲ...</span><br />
<span style="font-size: small;">သိခဲ့ က်ြမ္းခဲ့ ခင္ခဲ့ဖူးတဲ့ သူေတြရဲ့ မ်က္ႏွာေတြ အေတြးထဲမွာ ခ်ာခ်ာလည္ေနသည္.....</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">ဆိုဒ္ဘားမွာ တင္ထားတဲ့ ဦးသန္႕ရဲ့ (စစ္ပြဲမွာ ပထမဦးဆံုး ထိခိုက္က်ဆံုးတာက အမွန္တရား) ဆိုတဲ့ စကားကေလး လိုပါဘဲ။ အမွန္တရားက တိမ္ဖံုးတဲ့လလို ေပၚခ်ည္တခါ ေပ်ာက္ခ်ည္တလွည့္။ စစ္တုရင္ေပၚမွာ ျပိဳလဲသြားတဲ့ နယ္ရုပ္ကေလးေတြ မ်ားလွေပါ့။ ဒီျဖစ္ရပ္မွာ အျပစ္မရိွတဲ့သူေတြရဲ့ ေသြးေတြ၊ မ်က္ရည္ေတြ ဘယ္ေလာက္မ်ား ေပးဆပ္ခဲ့ရျပီလဲ....</span><br />
<span style="font-size: small;">ဒီလို ျမံဳေနတဲ့အနာ၊ ယင္းေနတဲ့ အနာၾကီးကို ဘယ္လို ကုၾကမလဲ.... </span><br />
<span style="font-size: small;">ဥာဏ္မီေလာက္တဲ့အေျဖ မရိွေပမဲ့၊ ေစတနာမွန္နဲ႕ ၀ိုင္း၀န္းေျဖရွင္းၾကရင္ ေမ်ွာ္လင့္ခ်က္ ရိွပါေသးသည္။ စီမံခန္႕ခြဲသူတို႕အေနႏွင့္လည္း ပညာျပည့္၀ ႏွလံုးလွဖို႕ လိုလိမ့္မည္။ လတ္္တေလာမွာ မီးျငိမ္းေရး အဓိက ဆိုသည္ကို မျငင္းပါ။ သို႕ေပမဲ့ ေရရွည္မွာ ဒဏ္ရာေတြကို ကုစားဖို႕လိုသလို ဒီနာတာရွည္ေရာဂါရဲ့ အေၾကာင္းရင္း ဇစ္ျမစ္ႏွင့္ ေဆးခ်က္ကို ပိုင္ပိုင္မိမိ ေဖြရွာၾကည့္တတ္ဖို႕လည္းလိုမည္။ နားလည္ ႏွံ႕စပ္သူ ပညာရွင္ေတြနဲ႕ ပြင့္လင္းစြာ ညိွႏိွဳင္းတိုင္ပင္ဖို႕လိုလိမ့္မည္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">မရိွမဲ့ ရိွမဲ့ ဖံုးနံပါတ္ေတြကို ကေယာင္တတမ္းႏိွပ္ၾကည့္ေပမဲ့ မ၀င္တာက မ်ားေနေတာ့သည္.. ကိုယ္ဘာလုပ္ေပးႏိုင္သလဲ ဆိုတာ ကိုယ္ကိုယ္တိုင္ပင္ ခြဲျခား မသိေတာ့ေခ်.... ဒုကၡသည္ေတြအတြက္ တႏိုင္တပိုင္ ကူညီရံု၊ ေသဆံုးသြားသူေတြရဲ့ ၀ိဥာဥ္ေတြ ေအးခ်မ္းႏိုင္ဖို႕၊ ေနာက္ထပ္ေလာင္ဖို႕ရာ အဆင္သင့္ ေလထဲမွာ ပ်ံ၀ဲေနတဲ့ မီးခိုးျပာမွဳန္ေတြ စဲသြားဖို႕ ဆုေတာင္းရံုကလြဲျပီး ဘာမွ မတတ္ႏိုင္တဲ့ ကိုယ့္လက္ရိွ အေျခအေနကို မႏွစ္ျမိဳ႕မိတာကေတာ့ အမွန္ပါဘဲ...</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span><br />
<span style="color: #e06666; font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-41280468020343529552012-06-01T11:49:00.002+06:302012-06-01T16:44:26.318+06:30အိႏၵိယက ေရာ္ဘင္ဟုဒ္ ( Movie Retold )<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #073763; font-size: small;"> ပ်င္းပ်င္းနဲ႕ တီဗီခ်န္နယ္ေတြ ဟိုေျပာင္းဒီေျပာင္း ေျပာင္းရင္း မေန႕ညက မေမ်ွာ္လင့္ဘဲ ၾကည့္ျဖစ္လိုက္တဲ့ ေဘာလီး၀ုဒ္က ဟင္ဒီ ရုပ္ရွင္ပါ။ ဆယ္ေက်ာ္သက္တုန္းကေတာ့ ေဘာလီး၀ုဒ္ ဆို အေသၾကိဳက္၊ မင္းသမီး၀တ္တဲ့ ဆာရီ အေရာင္လြင္လြင္ </span><span style="color: #073763; font-size: small;">လွလွေတြေရာ၊ ျမဴးျမဴးၾကြၾကြ ကၾကတာေတြကိုေရာေပါ့။ ဇာတ္ရံတခ်ိဴ႕က မလိုအပ္ဘဲ ကလိထိုး အရႊန္းေဖါက္ ၾကတာကလြဲလို႕ သရုပ္ေဆာင္အမ်ားစုက ပီပီျပင္ျပင္ သရုပ္ေဆာင္ႏိုင္တယ္လို႕ ထင္လို႕ပါ။ ”ဆီသာ နဲ႕ ဂီသာ” ဆိုတဲ့ အျမႊာညီမ ဇာတ္လမ္းဆို အသည္းစြဲေပါ့။ အဲဒီတုန္းက ျမန္မာေတြလည္း ဆင္တူဇာတ္လမ္းေတြ ကက္ဆက္ေခြေတြ ထြက္လိုက္ေသးတယ္ ထင္ပါ့။</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-LwfinDrGhzQ/T8hNA_6f-WI/AAAAAAAAFSI/cDZQWrAPS5M/s1600/knockout1-475x325.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="218" src="http://1.bp.blogspot.com/-LwfinDrGhzQ/T8hNA_6f-WI/AAAAAAAAFSI/cDZQWrAPS5M/s320/knockout1-475x325.jpg" width="320" /></a></span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="color: #073763; font-size: small;">Knock Out ဆိုေတာ့ ( အလဲထိုး အႏိုင္ယူ ) လိုက္တယ္ လို႕ ဘာသာျပန္ရမယ္ ထင္ပါတယ္။ </span><span style="font-size: small;">ဇာတ္လမ္းအစအဆံုးက အထပ္ျမင့္တိုက္ေတြရိွေနတဲ့ </span><span style="font-size: small;">လမ္းမက်ယ္ၾကီးႏွစ္ခုဆံုတဲ့အလည္က တယ္လီဖံုးရံု ကေလးကိုပဲ ဗဟိုျပဳျပီးရိုက္ထားတာပါ။ စစခ်င္း ဘာခ်ဴး ( မင္းသား Irrfan Khan </span><span style="font-size: small;">) က သူ႕ကို ရွစ္ထပ္ တိုက္အျမင့္ေပၚကေန စႏိုက္ပါနဲ႕ ခ်ိန္ထားတဲ့ ( မင္းသား - ဆန္ေဂ်းဒတ္) နဲ႕ ဖုန္းေျပာေနရပါတယ္။ ဖုန္းက ဘာခ်ဴး ဖုံးရံုထဲ ၀င္လာလာခ်င္းျမည္တာပါ။ အျပင္ကိုထြက္သြားရင္ ပစ္မယ္လို႕ ေျပာထားတဲ့အတြက္ ဆက္ေျပာေနရတာပါ။ ဘယ္သူလဲလို႕ ေမးေတာ့ မေျဖပါဘူး။ ေနာက္ေတာ့ ဘာခ်ဴး တခါက အိပ္ေဆးခတ္ျပီး ေစာ္ကားခဲ့တဲ့ မိန္းကေလးရဲ့ ရည္းစားေဟာင္းလို႕ ေျပာပါတယ္။ ဘာခ်ဴးက ေတာင္းပန္ျပီး ေငြေပးဖို႕ ကမ္းလွမ္းေပမဲ့ စႏိုက္ပါသမားက လက္မခံပါဘူး။ ဘာခ်ဴးအၾကပ္ရိုက္ေနပါတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္မွာ ေဆးသမားတေယာက္က ဘာခ်ဴးရဲ့ အိတ္ကို လာလုပါတယ္။ စႏိုက္ပါသမားက သူ႕ကိုရွင္းလိုက္တယ္။ အဲဒီမွာဘဲ လူသတ္မွဳနဲ႕ ရုတ္ရုတ္သဲသဲျဖစ္ျပီး ရဲေတြေရာ သတင္းေထာက္ေတြေရာ ေရာက္လာၾကပါတယ္။ အိႏၵိယရုပ္သံက </span><span style="font-size: small;">သတင္းေထာက္မေလး နီရွား ( မင္းသမီး ကန္ဂါနာ) လည္းပါတယ္။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">စႏိုက္ပါသမားက ဘာခ်ဴးကို တိမ္းေရွာင္ခြင့္မေပးဘူး။ ရဲေတြကို ဘာခ်ဴးအနားကပ္လို႕ မရေအာင္ ဖုန္းရံုရဲ့ အံဆြဲထဲမွာ အဆင္သင့္သိမ္းထားတဲ့ စတီးခ်ိဴင့္တလံုးကို ထုတ္ခိုင္းလိုက္ျပီး <span style="color: #4c1130;">” ဒါ ဗံုးပဲ” </span> လို႕ ျပခိုင္းလိုက္တယ္။ လူေတြ အလန္႕တၾကားနဲ႕ ေနာက္ကို နည္းနည္းရွဲသြားတယ္။ စႏိုက္ပါသမားက ေနာက္တမ်ိဴးခိုင္းျပန္တယ္။ လူအမ်ားေရွ႕မွာ <span style="color: #741b47;">က ရမယ္</span>တဲ့။ ႏိုက္ကလပ္မွာ သူနဲ႕ တြဲတဲ့ မိန္းကေလးေတြကို အရွက္ခြဲျပီး က ခိုင္း သလိုမ်ိဴး တဲ့။ ဘာခ်ဴးက ျငင္းတဲ့အခါ သူ႕မိန္းမနဲ႕ ကေလးကို အႏၱရာယ္ေပးႏိုင္တယ္လို႕ စႏိုက္ပါသမားက ျခိမ္းေျခာက္တဲ့အတြက္ သူ က ရျပန္တယ္။ ဖုန္းေျပာေနတာကိုျမင္ေနရတဲ့ </span><span style="font-size: small;">ရဲေတြက </span><span style="font-size: small;">အျခားတဖက္မွာ တေယာက္ေယာက္ရိွေနမွန္း မရိ္ပ္မိဘဲ စိတ္မမွန္လို႕ တေယာက္တည္းေျပာေနတယ္ ထင္ေအာင္ အကြက္ဆင္တာလည္း ျဖစ္ႏိုင္ပါတယ္။ ေမာျပီး စိတ္တိုေနတဲ့ ဘာခ်ဴးက <span style="color: #4c1130;">မင္းခိုင္းတာ ငါလုပ္ျပီးျပီ၊ သြားလို႕ရျပီလား</span> ဆိုေတာ့ မျပီးေသးဘူးတဲ့။ သူ ေပြခဲ့ရွဳပ္ခဲ့တာေတြ မိန္းမကို လူသိရွင္ၾကား ၀န္ခံရမယ္တဲ့။ ဆန္ေဂ်းဒတ္ရဲ့ ထိမ္းခ်ဴပ္မွဳေအာက္မွာ လံုးလံုးလ်ားလ်ားေရာက္ေနတဲ့ ဘာခ်ဴးက ေနာက္ဆံုးေတာ့ သူလုပ္ခဲ့သမ်ွ ဆိုးခဲ့သမ်ွအျပစ္ေတြကို အိႏၵိယတီဗြီမွာ မခ်ြင္းမခ်န္၀န္ခံလိုက္ရတယ္။ ျပီးေတာ့ တီဗြီၾကည့္ေနမဲ့ (အျပင္မွာ တကယ္လဲ ရွက္ရြံ႕ငိုေၾကြးေနတဲ့) သူ႕မိန္းမနဲ႕ သမီးကို ေတာင္းပန္တယ္။ <span style="color: #4c1130;">မင္းတို႕ႏွစ္ဦးလံုးကို ငါတကယ္ ခ်စ္ပါ တယ္၊ ငါ့ကို ခြင့္လႊတ္ပါ၊ ေနာက္ဒီလိုမမွားေတာ့ပါဘူး</span> တဲ့။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ထက္ျမက္တဲ့ သတင္းေထာက္မေလး နီရွားက ဓါတ္ပံုရိုက္ရင္း ဖံုးရံုကာထားတဲ့ မွန္သားေပၚက က်ည္ဆံအေပါက္ေတြရဲ့ ထူးျခားခ်က္ကို သတိျပဳမိျပီး ရဲမွဴး ဗီခရမ္ကို ေသနတ္သမား တေယာက္ေယာက္ အျပင္မွာရိွရမယ္လို႕ မွတ္ခ်က္ေပးလိုက္တယ္။ ဗီခရမ္က လက္ခံျပီး က်ည္ဆံလားရာေဒါင့္ကို တြက္လို႕ ျဖစ္ႏိုင္ေခ်ရိွတဲ့ အေဆာက္အဦကို အဖြဲ႕နဲ႕ ၀င္ရွင္းတယ္။ ဆန္ေဂ်းဒတ္က အတက္အဆင္းမွာ ကင္မရာတပ္ထားတာမို႕ လက္ဦးမွဳရျပီး ၾကိဳတင္ျပင္ဆင္ထားတဲ့အတိုင္း လက္နက္ေတြသယ္လို႕ ခိုးထြက္ေပါက္ကေနတဆင့္ ေနာက္တေနရာကို ကူးသြားတယ္။ စကားေျပာေနရင္း ဖုန္းအဆက္အသြယ္ အၾကာၾကီးျပတ္သြားတဲ့အတြက္ ဘာခ်ဴးက ပြဲျပီးသြားျပီ၊ သူသြားလို႕ရျပီလို႕ ထင္လိုက္တယ္။ ထြက္သြားဖို႕ ဆံုးျဖတ္လိုက္တဲ့အခ်ိန္မွာ ဖံုးထဲကေန “ ဘာခ်ဴး” ဆိုျပီး သူ႕နာမည္ကို ေနာက္တေခါက္ ေခၚလိုက္တာကို ၾကားလိုက္ရေတာ့တယ္။</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-gzOLlh1bPUw/T8hNbL8P_jI/AAAAAAAAFSY/hxsDk2esI4M/s1600/1319b_KnockOut.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-gzOLlh1bPUw/T8hNbL8P_jI/AAAAAAAAFSY/hxsDk2esI4M/s1600/1319b_KnockOut.jpg" /></a></span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">စႏိုက္ပါသမားက ဘာခ်ဴးအလုပ္လုပ္ေနတဲ့ ဘဏ္လုပ္ငန္းရဲ့ မသမာမွဳေတြကို ေျပာျပတယ္။ မိဘမဲ့ မိန္းကေလးေတြအမ်ားၾကီးကို လူကုန္ကူးျပီး ရတဲ့ေငြေတြအပါအ၀င္ အျခားေသာ ဆင္းရဲသားေတြအေပၚ ဂုပ္ေသြးစုပ္ေငြေတြ ဆြစ္ဇာလန္ဘဏ္မွာ ကဲ့၀ွက္ထားတာေတြပါ ေဖၚထုတ္တယ္။ တျခားဖံုးတလံုးနဲ႕ သူကယ္ခဲ့တဲ့ မိန္းကေလးတေယာက္ကို ဆက္သြယ္ျပီး သူမခံစားခဲ့ရတဲ့ ဒုကၡေတြကို ဘာခ်ဴးကို နားေထာင္ေစတယ္။ ဘာခ်ဴး ၀မ္းနည္းသြားတယ္။ သူ ဒီလုပ္ငန္းေတြအေၾကာင္းမသိဘဲ ေငြေပးေငြယူ ပြဲစားလုပ္ရင္း ေကာ္မရွင္ယူေနတဲ့သူပါလို႕ ျပန္ေျပာတယ္။ ဆန္ေဂ်းဒတ္က <span style="color: #4c1130;">ဒါဆိုရင္ အခု ဖံုးရံုအျပင္က ကားထဲမွာပါလာတဲ့ ေငြသန္း၅၀၀ကို ျပည္သူကို ျပန္ေပးလိုက္ပါ </span> တဲ့။ ေသာ့ကို ရဲအပ္လိုက္ လို႕ ေျပာတယ္။ ဘာခ်ဴးက သူေဌးခိုင္းထားတဲ့ ေငြေတြမို႕ မလုပ္ရဲဘူး။ ျငင္းဆန္တယ္။ အဲဒါနဲ႕ ဆန္ေဂ်းဒတ္က <span style="color: #660000;">အခု မင္းသူေဌးက မင္းမိန္းမနဲ႕ သမီးကို ဓါးစာခံသြားဖမ္းေနျပီ၊ သူတို႕ကို လြတ္ေအာင္ ေျပးဖို႕ ငါအခ်ိန္မီ အေၾကာင္းၾကားေပးမယ္</span>လို႕ ဆိုေတာ့ ဘာခ်ဴး ကား ေသာ့ကိုရဲကို မေပးခ်င္ဘဲ ပစ္ေပးလို္က္ရပါတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္မွာပဲ ဘာခ်ဴး သတင္းကိုသိသြားတဲ့ သူေဌးက သူ႕လူယံုေတြကို လႊတ္ျပီး ကားကိုျပန္ယူဖို႕ လုပ္ပါတယ္။ မီဒီယာေတြေရာ မ်က္ျမင္သက္ေသလူေတြ အမ်ားၾကီးရိွေနတာေၾကာင့္ ထူလို႕မရပါဘူး။ </span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">သူေဌးမွာ သန္း၅၀၀ဆံုးရံွဳးရတဲ့အျပင္ ေနာက္ထပ္ ဆံုးရံွဳးစရာ အမ်ားၾကီးရိွေနပါေသးတယ္။ ဘာေၾကာင့္လဲဆိုေတာ့ သူ႕ရဲ့ ဘဏ္အေကာင့္အခ်က္အလက္အားလံုးကို ေငြလႊဲေနက် သူ႕လူယံု ဘာခ်ဴးက သိေနလို႕ပါ။ ဘာခ်ဴးကို ႏွဳတ္ပိတ္ဖို႕ လိုလာပါျပီ။ သူ႕မိန္းမနဲ႕ကေလးကို ျပန္ေပးဆြဲခိုင္းလိုက္ေပမဲ့ စႏိုက္ပါသမားက ဖံုးနဲ႕ဆက္သြယ္ျပီး ေျပးဖို႕ (အိမ္ေရွ႕မွာ နဂိုထည္းက ကားတစီးရပ္ထားေပးခဲ့တယ္) စီစဥ္ေပးလိုက္ပါတယ္။ လက္ေျဖာင့္တပ္ဖြဲ႕ေတြက ပုန္းျပီး ရဲမွဴး ၀ိုက္ခရမ္ ဘာခ်ဴးကို ပစ္ေပမဲ့ စႏိုက္ပါသမား ဆန္ေဂ်းဒတ္က ဘာခ်ဴးကို ဖံုးရံုေအာက္ေျခက က်ည္ကာမွန္ျဖစ္ေၾကာင္းေျပာျပီး အျမန္၀ပ္ခိုင္းလိုက္လို႕ မေသဘူး။ ရဲကိုပစ္တဲ့သူကိုလည္း သူက ရွင္းပစ္လို္က္တယ္။ စနိုက္ပါသမားက သူ႕ကို ကယ္ခဲ့တယ္ဆိုတာ ၀ိုက္ခရမ္ သိလိုက္တယ္။ ဒီအေၾကာင္းကို နီရွားကို ေျပာျပလိုက္တယ္။</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Iyo9pzemsHY/T8hNvblBIlI/AAAAAAAAFSg/gcBJrqnmzJ0/s1600/canvas.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-Iyo9pzemsHY/T8hNvblBIlI/AAAAAAAAFSg/gcBJrqnmzJ0/s1600/canvas.png" /></a></span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ဘဏ္သူေဌးၾကီးမွာ ေနာက္ထပ္ အသံုး၀င္တဲ့ ၀ွက္ဖဲတခ်ပ္ ရိွပါေသးတယ္။ ဒါကေတာ့ ျပည္နယ္ရဲခ်ဴပ္ကို အပိုင္ကိုင္ထားႏိုင္ျခင္းပါဘဲ။ ရဲခ်ဴပ္က ၀ိုက္ခရမ္ကို ဆက္သြယ္ျပီး မေတာ္တဆပံုစံနဲ႕ ဘာခ်ဴးကို အျပတ္ရွင္းခိုင္းပါတယ္။ ဗိုက္ခရမ္အတြက္ ေငြ သန္း ၁၀၀ကိုလည္း ေပးမယ္လို႕ ဆြဲေဆာင္လိုက္တယ္။ အထက္လူၾကီးရဲ့ မသမာမွဳကို ရိပ္မိသြားတဲ့ ၀ိုက္ခရမ္က အရမ္း တုန္လွဳပ္သြားပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ ခိုင္းတဲ့အတိုင္း သူမလုပ္ႏိုင္ဘူးလို႕ ျငင္းလို္က္ပါတယ္။ သတင္းေထာက္ နီရွားက ၀ိုက္ခရမ္တေယာက္ သူ႕ရံုးနဲ႕ ဖုန္းေျပာျပီးမွ မ်က္ႏွာအၾကီးအက်ယ္ပ်က္ေနတာကို သတိျပဳမိလို႕ ဘာေၾကာင့္လဲဆိုတာ ေမးေပမဲ့ သူက ဒီအေၾကာင္းကို ပာျပဖို႕ ျငင္းခဲ့ပါတယ္။ ဘာခ်ဴးကိုေတာ့ ၀ိုက္ခရမ္က လက္နက္ခ်ျပီးထြက္လာခဲ့ဖို႕ အခ်ိန္ ဆယ္မိနစ္ ေပးထားပါတယ္။ ေဒါသထြက္ေနတဲ့ ရဲခ်ဴပ္က ၀ိုက္ခရမ္ကို ေနာက္ရဲမွဴးတေယာက္နဲ႕ လဲလွယ္ခိုင္းပါတယ္။ ရုတ္တရက္ တာ၀န္ရုပ္သိမ္းျပီး ဌာနခ်ဴပ္ကို ျပန္ေရာက္သြားတဲ့ ၀ိုက္ခရမ္ကို ရဲခ်ဴပ္က ႏွဳတ္ပိတ္တဲ့အေနနဲ႕ ပစ္သတ္လိုက္ပါတယ္။ </span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">သူေဌးကလည္း ဘာခ်ဴးကို ထိမ္းခ်ဴပ္ေနတဲ့သူတေယာက္ေယာက္ အထပ္ျမင့္အေဆာက္အဦထဲမွာ ရိွေနတာကို ရိပ္မိတဲ့အတြက္ ဟယ္လီေကာ္ပတာ၀ဲျပီးရွာပါတယ္။ ေနာက္ အထဲကို၀င္စီးျပီး သတ္ၾကပုတ္ၾကရာမွာ ဆန္ေဂ်းဒတ္ အႏိုင္ရေပမဲ့ လက္ေမာင္းမွာ ဒဏ္ရာျပင္းျပင္းရသြားပါတယ္။ သူ႕ရဲ့ စႏိုက္ပါလည္း မရိွေတာ့ပါဘူး။ ဘာခ်ဴးနဲ႕ ဆက္သြယ္ေနတဲ့ နားၾကပ္ဖုန္းေလးဘဲ က်န္တယ္။ သတင္းေထာာက္မေလး နီရွားက ၀ိုက္ခရမ္ ရုတ္တရက္ တာ၀န္ေျပာင္းခံရတာကို အေတာ္ေလး သံသယရိွတယ္။ ေနာက္ေတာ့ တကိုယ္ေတာ္စြန္႕စြန္႕စားစား အေဆာက္အဦထဲကို သြားၾကည့္လိုက္တဲ့အခါမွာ ေအာက္ထပ္က ေကာ္ဖီခန္းထဲမွာ လူတေယာက္ေယာက္ရိွေနတာ သိသြားတယ္။ အဲဒီအခန္းထဲမွာ ဆန္ေဂ်းဒတ္က အနာကို ေသြးတိတ္ေအာင္ ပါတ္တီးစည္းရင္း ဘာခ်ဴးနဲ႕ စကားေျပာေနတာ ျဖစ္ျပီး နီရွားက (လူမျမင္ရေပမဲ့) ေျပာတာေတြ ၾကားသြားတယ္။ သတင္းဦးရျပီဆိုျပီး အခန္းတ၀္ုက္ကို ဓါတ္ပံုတခ်ိဴ႕ တိတ္တဆိတ္ ရိုက္လိုက္တယ္။ သူနားေထာင္ရင္း ဆန္ေဂ်းဒတ္ရဲ့ ရည္ရြယ္ခ်က္အမွန္ကို သိျပီး ေလးစားသြားတယ္။ နားပါးတဲ့ ဆန္ေဂ်းဒတ္က နီရွားေရာက္ေနတာကို သိသြားတယ္။ <span style="color: #4c1130;"> ” မင္းေတာ္တယ္ နီရွား”</span> တဲ့။ <span style="color: #4c1130;"> ” ရွင္က ပိုေတာ္ပါတယ္” </span>လို႕ နီရွားက ျပန္ေျပာတယ္။ <span style="color: #4c1130;"> ”က်မ ၀င္လာခဲ့ရမလား” </span> တဲ့ ။ <span style="color: #4c1130;">” ဟင့္အင္း၊ မၾကာခင္ သူေဌးရဲ့ လူေတြ ျပန္လာၾကဦးမွာ၊ မင္းျပန္ပါ၊ ျပီးေတာ့ တခုစဥ္းစားပါ အလုပ္နဲ႕ ႏိုင္ငံ ဘယ္ဟာ အေရးၾကီးသလဲ ဆိုတာ” </span>လို႕ ျပန္ေျပာလိုက္တယ္။ နီရွားက အခင္းျဖစ္တဲ့ ဖုန္းရံုနားကိုျပန္သြားတယ္။ သူမရဲ့ သတင္းေထာက္အေဖၚအမ်ိဴးသမီးကိုေမးတယ္။ <span style="color: #4c1130;"> နင္သာဆို အလုပ္နဲ႕ ႏိုင္ငံဘယ္ဟာ ေရြးမလဲ- ဟင္ </span>တဲ့။ အေဖၚက <span style="color: #4c1130;">” ႏိုင္ငံေပါ့ဟ၊ ဒါနဲ႕ နင္ဟိုဖက္အေဆာက္အဦမွာ ဘာေတြ႕ခဲ့လဲဟင္”</span> တဲ့။ နီရွားက<span style="color: #4c1130;"> ” ဘာမွ မေတြ႕ခဲ့ပါဘူး” </span>လို႕ေျပာျပီး ကင္မရာထဲက သူရိုက္လာတဲ့ ဓါတ္ပံုေတြကို အကုန္ဖ်က္ပစ္လိုက္ေတာ့တယ္။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ဆန္ေဂ်းဒတ္က ဘာခ်ဴးကိုေျပာတယ္။ <span style="color: #4c1130;">“ ဘာခ်ဴး- အခုဆို မင္းမွာ အခ်ိန္ ဆယ္မိနစ္မရိွတရိွပဲ က်န္ေတာ့တယ္။ သူေဌးက မင္းကို ရတဲ့နည္းနဲ႕ အေပ်ာက္ရွင္းေတာ့မယ္။ မင္းစဥ္းစားပါ။ ဒီေငြေတြဟာ ငါတို႕တိုင္းျပည္က ကေလးေလးေတြ ေကာင္းစားဖို႕ ပညာသင္ဖိုႈအတြက္ပါ။ သူတို႕က မတရားယူသြားတာမို႕ ဆႏၵရိွရင္ မင္းျပန္ေပးလို႕ရတယ္။ အခုငါေျပာေနတာ အလြတ္သေလာပါ။ မင္းကို စႏိုက္ပါ ခ်ိန္ထားတာလည္း မရိွေတာ့ဘူး။ စတီးခ်ိဴင့္ထဲမွာလည္း တကယ္ဗံုးမရိွဘူး။ မင္းဖာသာမင္း လြတ္လြတ္လပ္လပ္ စဥ္းစားျပီး ဦးေႏွာက္နဲက ဆံုးျဖတ္ပါ” </span> လို႕ ေျပာလိုက္တယ္။ ဘာခ်ဴး ေတြေ၀သြားတယ္။ ေတာ္ေတာ္ၾကာၾကာစဥ္းစားျပီးမွ တစံုတခုကို ဆံုးျဖတ္လိုက္တယ္။ <span style="color: #4c1130;">ဒီလူအုပ္ထဲမွာ ျပည္တြင္းအခြန္ကလူ ရိွလား</span> လို႕ ေအာ္ေမးတယ္။ နီရွားက သူ႕အနားက တြန္႕ဆုတ္ေနတဲ့ အခြန္အရာရိွကို <span style="color: #4c1130;">သူေမးေနတာပာလိုက္ပါ</span> ဆိုျပီး တိုက္တြန္းလိုက္တယ္။ <span style="color: #4c1130;"> ေငြမည္းေတြ ျပန္ေပးခ်င္လို႕ အခြန္ရံုးရဲ့ ဘဏ္နံပါတ္ေပးပါ</span> လို႕ဘာခ်ဴးက ေတာင္းတယ္။ အရာရိွက စကၠဴတရြက္မွာ ေရးျပီး ဖံုးရံုထဲ လံုးျပီးပစ္ေပးလိုက္တယ္။ ဘာခ်ဴးက လက္ဆြဲေသတၱာထဲက လက္ပ္ေတာ့ကိုထုတ္ျပီး ေငြလႊဲလုပ္ငန္းကို စလုပ္ပါတယ္။ အရာရိွကလည္း တဖက္က လက္ပ္ေတာ့ကိုဖြင့္ျပီး သူ႕စာရင္းကိုဖြင့္တယ္။ ခဏေနေတာ့ <span style="color: #4c1130;">” ငါတို႕ စာရင္းထဲကို ဘီလ်ံ ၂၈၀၀ ၀င္လာျပီ”</span> လို႕ ေအာ္တယ္။ လူအုပ္ၾကီးက”<span style="color: #4c1130;"> ေဟး”</span> ကနဲ အားေပးတယ္။ <span style="color: #4c1130;"> ေနာက္ထပ္ ဘီလ်ံ ၅၀၀၀ လား၊ ၇၀၀၀ လား</span>လို႕ ဘာခ်ဴးက ေအာ္ေမးေတာ့ လူအုပ္ၾကီးက ”ဘီလ်ံ ၇၀၀၀” လို႕ေအာ္တယ္။ ေငြလႊဲလုပ္ငန္း ေအာင္ျမင္စြာ ျပီးစီးသြားပါျပီ။ ဖံုးရံုထဲမွာ ဘာခ်ဴးက ေမာပန္းစြာ ေက်နပ္စြာ လွဲေလ်ာင္းေနတယ္။ သူ လူသား တာ၀န္ေက်ခဲ့ျပီ။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">လူေတြလည္း ေအာင္ပြဲခံၾကတယ္။ ေပ်ာ္ေနတယ္။ နီရွားလဲ လူတကာကို အင္တာဗ်ဴးျပီး အိႏၵိယရဲ့ အေပ်ာ္ဆံုးေန႕တေန႕အတြက္ အင္တာဗ်ဴးေနတယ္။ တခ်ိန္မွာ သူ႕အနားမွာျဖတ္သြားတဲ့ ကုတ္အက်ီၤအနက္၊ ဦးထုပ္အနက္နဲ႕ ပုဂၢိဳလ္ကို သူမ ခ်က္ခ်င္းမွတ္မိတယ္။ <span style="color: #4c1130;">” လူၾကီးမင္းက ျပည္နယ္ ပညာေရးဌာနရဲ့ အၾကီးအကဲ မဟုတ္လားရွင္၊ ဒီေန႕ကို ဘယ္လိုထင္ပါသလဲ”</span> တဲ့။ အဲဒီလူက <span style="color: #4c1130;">” ဟုတ္ပါတယ္၊ အခုလိုျဖစ္တာ သိတ္ေကာင္းပါတယ္၊ ဒါေပမဲ့ က်ဴပ္ကားလမ္းပိတ္ေနလို႕ ဒီကို အခုမွေရာက္တယ္၊ အစအဆံုး မျမင္လိုက္ရဘူးတဲ့” </span> ေျပာျပီး ထြက္သြားတယ္။ အဲဒီလူကေတာ့ စႏိုက္ပါသမား ဆန္ေဂ်းဒတ္ ပါဘဲ။</span></div>
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<div style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-size: small;">-------------------------------------------<br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;">ေဟာလီ၀ုဒ္ရုပ္ရွင္ Phone Booth </span><span style="font-size: small;"> ကို </span><span style="font-size: small;">ကူးခ်ထားတယ္လို႕ ေျပာရေလာက္ေအာင္ ဇာတ္လမ္းအႏွစ္မကူေပမဲ့ ဇာတ္ကြက္ အခင္း အက်င္းက တူညီေနပါတယ္။ ကူးခ်တယ္ဆိုတာ နားေထာင္ မေကာင္းလို႕ ေက်ာရိုး ယူထားတယ္ လို႕ပဲ ေျပာရေအာင္ေနာ္။ </span><span style="font-size: small;">အမ်ားစုကေတာ့ ေကာ္ပီလုပ္တာကို မႏွစ္သက္ဘဲ </span><span style="font-size: small;"> ေတာ္ေတာ္ေလး ေ၀ဖန္ၾကပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ သရုပ္ေဆာင္ေတြ ေတာ္တာရယ္၊ ဇာတ္လမ္းက အစအဆံုး ဆြဲေဆာင္မွဴရိွတာရယ္ကိုေတာ့ သေဘာတူၾကတာ မ်ားပါတယ္။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">စိတ္ကူးယဥ္ဆန္ေပမဲ့ ၾကည့္ေကာင္းတယ္။ ေနာက္ျပီး ေတြးစရာေလးေတြရတယ္။ ဥပမာ--- ရဲခ်ဴပ္က လူဆိုးေတြနဲ႕ ေပါင္းျပီး အဂတိလိုက္စားတဲ့အခါ၊ အဲဒါမ်ိဴးကို ကိုယ္တို႕ ဆီမွာ အဲလိုမ်ိဴး ရုပ္ရွင္ရိုက္ျပလို႕ ရမလား။ လြန္ခဲ့တဲ့ဆယ္ႏွစ္ေက်ာ္ေလာက္ကေတာ့ အထူးရဲကြန္မန္ဒိုဆိုတဲ့ ေဟာင္ေကာင္ဇာတ္လမ္းတြဲ မွာ ေနာက္ဆံုးမွာ ရဲအၾကီးအကဲက လူဆိုးျဖစ္ေနလို႕ဆိုျပီး (ဟုတ္မဟုတ္ေတာ့ မၾကည္ဘရလို႕ မသိပါ) အဆံုးအထိမျပဘဲ ရပ္ပစ္တာ ၾကံဳဖူးတယ္။ မီရွဲယိုးနဲ႕ ခ်စ္စရာေကာင္းလွတဲ့ ရဲေမအဖြဲ႕ကို ၾကိဳက္လြန္းလို႕ ၾက့ည့္ေနရင္း ဆံုးေအာင္မျပလို႕ စိတ္မေကာင္းျဖစ္ရတယ္။ ေနာက္တခုက ႏိုင္ငံနဲ႕ အလုပ္ ဘယ္ဟာကိုေရြးမလဲဆိုတဲ့ သတင္းေတာက္မေလး နီရွားရဲ့ စိတ္တြင္းက အတၱနဲ႕ပရ ၀ိေရာဓိလြန္ဆြဲပြဲ။ သူအေရြး မွန္ခဲ့ပါတယ္။ ဥပေဒနဲ႕ အမွန္တရားအတြက္ အထက္လူၾကီးကို ျငင္းဆန္ျပီး ကိုယ့္ အသက္ကို ေပးဆပ္သြားတဲ့ ရဲအရာရိွ၀ိုက္ခရမ္။ ဖံုးရံုနဲ႕ လူအုပ္ရဲ့ၾကားမွာ လက္ပ္ေတာ့ နဲ႕ ေငြလႊဲေနၾကတာကိုေတာ့ က်မ တအံ့တၾသၾကီးကို ျဖစ္မိပါတယ္။ ဒီေန႕ေခတ္ေငြေၾကးရဲ့ fluidity ျဖစ္မွဳနဲ႕ အိႏၵိယရဲ့ ဆက္သြယ္ေရးစံနစ္ အဆင့္အတန္း.........။ ဒါေတြက Phone Booth မွာ မပါတဲ့ ဇာတ္ကြက္ေတြပါ။ ( </span><span style="font-size: small;"> Phone Booth </span><span style="font-size: small;">ကို အႏွစ္ခ်ဴပ္ပဲ ဖတ္ဖူးပါတယ္) ေ၀ဖန္သူေတြက </span><span style="font-size: small;">Phone Booth </span><span style="font-size: small;">ကို မဆလာ ထည့္တားတာလို႕ ေျပာၾကတယ္။ ဒါေပမဲ့ အဲဒီမဆလာေလးေတြကိုေတာ့ က်ြန္မ ႏွစ္သက္မိပါတယ္...လို႕ေျပာပါရေစ။ ၾကံဳၾကိဳက္တဲ့အခါ အားေပးလိုက္ၾကပါဦး။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #ea9999; text-align: left;">
<span style="font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: left;">
<span style="font-size: small;">PS- ေရးမိတဲ့ ဇာတ္လမ္းက အစအဆံုးဆိုေတာ့ review မဟုတ္ဘဲ retold ျဖစ္သြားတယ္။ ဟုတ္ကဲ့- ဒီပြဲမွာ အလဲထိုးခံရသူကေတာ့ ေငြမည္းေတြဆံုးရံွဴးသြားတဲ့ ဘဏ္သူေဌးၾကီးပဲျဖစ္မယ္ ထင္ပါတယ္။ </span></div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-39258844489542206212012-05-17T11:13:00.006+06:302012-05-17T16:31:07.438+06:30အခ်ိန္ခရီးသြားသူရဲ့ အိမ္သူသက္ထား (The Time Traveller's Wife)<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div style="color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-e7tzTDBjvlw/T7Npr-hq4QI/AAAAAAAAFQM/fxefD0D8i7c/s1600/index.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-e7tzTDBjvlw/T7Npr-hq4QI/AAAAAAAAFQM/fxefD0D8i7c/s1600/index.jpg" /></a></span><span style="font-size: small;"><b> </b></span></div>
<div style="color: #073763;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><b><span style="color: #660000;">အပိုင္း(၁) ဇာတ္ေဆာင္မ်ား- characters</span></b></span></div>
<br />
<span style="font-size: small;"><b>ကလဲရာ </b></span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">က်မဘ၀ထဲကို သူေရာက္လာေတာ့ က်မက ၆ႏွစ္သမီးပဲရိွေသးတယ္။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ေက်ာင္းကအျပန္မွာ အိမ္ေနာက္ဖက္က က်မကစားေနက် ျမက္ခင္းျပင္ထဲ ကိုလာခဲ့တယ္။ ျမက္ခင္းရဲ့ အစပ္မွာ ေတာအုပ္ကေလးနဲ႕ ေက်ာက္တံုးအၾကီးၾကီးတခု ရိွတယ္။ ျခံဳကြယ္မွာ လူတေယာက္ကို ရိပ္ကနဲျမင္လိုက္ရေတာ့ က်မ တအားထိတ္လန္႕သြားမိတယ္။ <span style="color: #660000;"> “ဘယ္သူလဲ”</span> လို႕ ေမးေပမဲ့ ဘာအေျဖမွမရခဲ့ဘူး။ အိမ္နားက ေကာင္ေလးတေယာက္ေယာက္လားလို႕ သံသယျဖစ္မိတယ္။ ဒါနဲ႕ဘဲ ေၾကာက္ေၾကာက္နဲ႕ စီးထားတဲ့ ေဒါက္ဖိနပ္ဦးခ်ြန္ကေလးကိုခ်ြတ္ျပီး ပစ္ေပါက္ထည့္လိုက္တယ္...။ <span style="color: #660000;">”မင္းရဲ့ဖိနပ္ေၾကာင့္ ကိုယ့္ေမးေစ့ ေပါက္သြားျပီ သိလား၊ ေက်းဇူးျပဳျပီး ဘာနဲ႕မွ ထပ္မပစ္ပါနဲ႕လား မိန္းကေလးရယ္၊ ျပီးေတာ့ မင္းမွာရိွတဲ့ ျခံဳစရာတခုခုေပးပါလား”</span> လို႕ အသံရွင္ ကေျပာတယ္။ ေရွးေရစက္ေၾကာင့္ထင္ပါရဲ့။ အဲဒီအသံရွင္ကို က်မ ယံုတယ္။ ဒါနဲ႕ ကစားစရာ ထည့္ဖို႕ခင္းထားတဲ့ မ်က္ႏွာသုတ္ပု၀ါၾကီးကို ျခံဳနားအထိ ပစ္ေပးလုိက္ေတာ့ အဲဒီပု၀ါၾကီး ခါးမွာပတ္ျပီး သူထြက္လာတယ္။ သူက က်မတခါမွ မျမင္ဖူးတဲ့ ( က်မအေဖအရြယ္ ) ကိုလူေခ်ာတေယာက္ပါလား။ <span style="color: #660000;">“ရွင္ ဘယ္သူလဲ ဟင္၊ က်ြန္မဖိနပ္ျပန္ေပးပါ”</span> လို႕ ကလဲရာကေျပာေတာ့ <span style="color: #660000;">“ ကိုယ့္နာမည္က ဟင္နရီပါ၊ ကိုယ္က အခ်ိန္ခရီးသြားေနရတဲ့ သူပါ- ကလဲရာ၊ အခု ဗိုက္ဆာလွျပီ၊ တခုခုရိွရင္ ေက်ြးပါလား” </span> တဲ့။ အုိ- အို- သူ က်မနာမည္ကို သိေနတယ္။</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><b>ဟင္နရီ</b></span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ကိုယ္ရဲ့ အနာဂတ္ ဖူးစာဖက္ မိန္းကေလးက ဆံပင္နီနီနဲ႕ ခ်စ္စရာေကာင္းတဲ့ ကလဲရာ ဆိုတဲ့ မိန္းကေလးပါ။ သူ အသက္ႏွစ္ဆယ့္ႏွစ္ျပည့္ရင္ ကိုယ္နဲ႕ ေသခ်ာေပါက္ လက္ထပ္ရမယ္ဆိုတာ ၾကိဳသိေနလို႕ပါ။ သူကေလးရဲ့ မိဘေမာင္ႏွမေတြအေၾကာင္းကိုလည္း အားလံုးသိထားပါတယ္။ သူနဲ႕ကိုယ္ ဒီအိမ္ေနာက္ေဖးမွာ အၾကိမ္ၾကိမ္ ေတြ႕ဆံုျပီး ကံၾကမၼာက သတ္မွတ္ထားတဲ့ ေန႕တေန႕မွာ မိဘေတြကို ေတြ႕ဆံုျပီး လက္ထပ္ျဖစ္ၾကမွာပါဘဲ။ အခုေတာ့ ကိုယ္သိပ္ဆာေနတယ္။ ၾကင္နာတတ္တဲ့ မိန္းကေလးက ကိုယ့္ကို သူ႕ပါလာတဲ့ ေခ်ာကလက္နဲ႕မုန္႕ေတြေက်ြးမယ္၊ ေနာက္ျပီး သူ႕အေဖရဲ့ အက်ီၤ နဲ႕ ေဘာင္းဘီေဟာင္းေတြ တိတ္တဆိတ္ယူလာျပီး ၀တ္ဖို႕ေပးမယ္ဆိုတာလည္း သိေနခဲ့တာပါဘဲ။ အခ်ိန္ခရီးသြားရတဲ့ကိုယ္ဟာ ကိုယ္ပိုင္ဆႏၵမပါဘဲ ပစၥဳပၼန္အခ်ိန္တခ်ိန္မွာ ရုတ္တရက္ေပ်ာက္ကြယ္သြားျပီး၊ အနာဂတ္ သို႕မဟုတ္ အတိတ္ အခ်ိန္တခုခုမွာ ဗလာကိုယ္ထီး ၀င္ေရာက္လာတတ္တယ္ဆိုတာ မင္းကိုသိေစခ်င္တယ္ မိန္းကေလးရယ္။ အခုအခ်ိန္မွာ ကိုယ့္အသက္က ၂၅ႏွစ္ဆိုရင္လည္း ခဏအၾကာမွာ ၁၆ႏွစ္ သို႕မဟုတ္ ၃၆ ႏွစ္ ဆိုတဲ့အခ်ိန္ကာလကို ေရာက္သြားတတ္တဲ့ လူထူးလူဆန္းတေယာက္ပါ ။ ဒါေၾကာင့္လည္း မင္းကိုေရာ၊ မင္းမိသားစုအေၾကာင္းေရာ၊ ကိုယ္တို႕ လက္ထပ္တဲ့ ေန႕ကိုေရာ၊ ေမြးလာမဲ့ ကေလးေလးကိုေရာ သိေနတယ္ဆိုရင္ မင္းယံုႏိုင္မလား...။ ဒါေပမဲ့ သိပ္ငယ္လြန္းေသးတဲ့ မင္းကို ကိုယ္တို႕ရဲ့ အနာဂါတ္ပါတ္သက္မွဳအေၾကာင္း အခုေျပာျပလို႕ မျဖစ္ေသးဘူး။ ျပီးေတာ့ မင္းအသက္ ၁၈ႏွစ္ျပည့္တဲ့အထိ ကိုယ္ လံုး၀ မက်ဴးလြန္ေအာင္ ေစာင့္ထိန္းမွာပါ..။</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; color: #073763; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-8Ugx0TqrNh0/T7Ny8WuJ5SI/AAAAAAAAFQY/L6DRAjec6_8/s1600/index%E1%80%B1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-8Ugx0TqrNh0/T7Ny8WuJ5SI/AAAAAAAAFQY/L6DRAjec6_8/s1600/index%E1%80%B1.jpg" /></a></span></div>
<div style="color: #073763;">
<b><span style="font-size: small;"> အင္းဂရစ္</span></b></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">လူေတြက ဂ်ာမန္ေသြးပါတဲ့ က်မရဲ့ အလွကို ထင္ထင္ေပၚေပၚနဲ႕ ဆြဲေဆာင္မွဳရိွတယ္လို႕ ေျပာၾကတယ္..။ ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္ လွတယ္ဆိုတာလည္း က်မ သိတယ္။ က်မဘ၀ရဲ့ အၾကီးဆံုးအမွားကေတာ့ ဟင္နရီဆိုတဲ့လူကို နင့္နင့္နဲနဲ ခ်စ္မိတာပါဘဲ။ သူဖက္က က်မကို တကယ္မခ်စ္ခဲ့ပါဘူး။ ဒါေပမဲ့ တေန႕ေန႕မွာ သူခ်စ္လာႏိုးနဲ႕ က်မ စိတ္ရွည္ရွည္ေစာင့္ပါတယ္။ သူ႕လိုအင္မွန္သမ်ွကိုလည္း မျငိဳမျငင္ လိုေလေသး မရိွေအာင္ ျဖည့္ဆည္းေပးခဲ့တယ္။ သူ႕ရဲ့ ထူးဆန္းတဲ့ဘ၀ကိုလည္း က်မ စိတ္၀င္စားမိတယ္။ ဒါေပမဲ့ သူက ကလဲရာ ဆိုတဲ့ မိန္းကေလးကို အရူးအမူး စြဲလန္းေနပံုရတယ္။ ကလဲရာကို က်ြန္မမုန္းတယ္၊ သူမကို သတိေပးတယ္၊ ဒါေပမဲ့ သူက က်မကို ျပန္ေျပာခဲ့တယ္။ <span style="color: #660000;">ဟင္နရီက က်ြန္မ ေျခာက္ႏွစ္သမီးထဲက သိခဲ့ရတဲ့ ခ်စ္သူပါ </span>တဲ့။ သူတို႕ လက္ထပ္ၾကခ်ိန္မွာေတာ့ က်မႏွလံုးေၾကကြဲရတာပါဘဲ။ ဟင္နရီကေတာ့ က်မကို တခါမွ ျပန္လွည့္ မၾကည့္ေတာ့ပါဘူး။ သူ႕ကို က်မ ႏွလံုးသားက ခ်စ္ေနဆဲပါဘဲ။ ဒါေပမဲ့ တခ်ိန္တည္းမွာဘဲ သတ္ပစ္ခ်င္ေလာက္ေအာင္ကို မုန္းပါတယ္။</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763;">
<b><span style="font-size: small;">ဂိုမက္ဇ္</span></b></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ကလဲရာဆိုတဲ့ ေကာင္မေလးက ရုပ္ကေလး ခ်စ္စရာေကာင္းသေလာက္ ဘယ္ေယာက်္ားေလးနဲ႕မွ မတြဲဘူး။ ထူးျခားတဲ့ သူ႕ပံုစံေၾကာင့္ လူေတြက ေယာက်ာ္းလ်ာစိတ္၀င္ေနတယ္လို႕ေတာင္ အမ်ားက ထင္ၾကတယ္။ သူက က်ြန္ေတာ့ ေကာင္မေလး ခရစ္ဆီရဲ့ သူငယ္ခ်င္းဗ်။ ဒါေပမဲ့ က်ြန္ေတာ္ကလည္း ကလဲရာကိုေတာ့ နည္းနည္း ခိုက္မိတယ္။ သူသာလက္ခံမယ္ဆိုရင္ ခရစ္ဆီကိုေခါက္ျပီး သူ႕ကို ေျပာင္းတြဲလိုက္မွာဘဲ။ ခက္တာက ကလဲရာကို က်ြန္ေတာ္ ဘယ္လိုမွ ခ်ဥ္းကပ္လို႕မရဘူး ျဖစ္ေနတယ္။ တေန႕မွာေတာ့ သူမႏွဳတ္ဖ်ားဆီက က်ြန္ေတာ္ တခါမွ မၾကားဖူးတဲ့ နံမည္တခုၾကားရတယ္။ “ဟင္နရီ” တဲ့...။ သူက ဘယ္သူလဲဆိုတာ တခါေလာက္ေတြ႕ဖူးခ်င္ပါရဲ့ ..။</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763;">
<b><span style="font-size: small;">ေဒါက္တာ ကဲန္ဒရစ္</span></b></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ေမာ္လီက်ဴး ခ်ိဴ႕ယြင္းမွဳဆိုင္ရာအထူးကု ဆရာ၀န္တေယာက္အေနနဲ႕ က်ဴပ္ဆီကို ေရာက္လာတဲ့ လူနာေပါင္း ေသာင္းေျခာက္ေထာင္ ထဲမွာ ဒီလူက အထူးျခားဆံုးပဲ။ သူ႕ကိုယ္သူ အခ်ိန္ခရီးသြားေနသူပါ တဲ့။ ေဆးသက္တမ္းတေလ်ာက္ တခါမွ မေတြ႕ဘူးေပါင္ဗ်ာ။ ဒီလူ မူးယစ္ေဆး၀ါး ေၾကာင္ျပီး ေပါက္တတ္ </span><span style="font-size: small;">ကရ ေလ်ာက္ေျပာေနတာ </span><span style="font-size: small;">ဘဲျဖစ္ရမယ္။ သူ႕ကို မကူညီႏိုင္ပါဘူး လို႕ေျပာလိုက္တယ္။ စိတ္ပ်က္လက္ပ်က္နဲ႕ သူ က်ဴပ္ေဆးခန္းထဲက သူထြက္သြားတယ္။ အျပင္မေရာက္ခင္ ျပန္လွည့္လာျပီး က်ဴပ္ကို စာအိတ္တခုေပးခဲ့တယ္ဗ်။ <span style="color: #660000;"> မီးဖြားဖို႕ရက္ပိုင္းပဲ လိုေတာ့တဲ့ ခင္ဗ်ားဇနီး သားကေလး ေမြးျပီးမွ ဖြင့္ပါ </span>တဲ့။ ျပီးေတာ့ သူ႕ကို ဆက္သြယ္ခ်င္လာရင္အထဲက ဖံုးနံပါတ္ကို ေခၚပါတဲ့။ <span style="color: #660000;">“က်ဴပ္မိန္းမက မိန္းကေလးေမြးမွာဗ်၊ အာထရာေဆာင္းရိုက္ျပီးသား” </span> လို႕ေျပာေတာ့ သူက <span style="color: #660000;">လက္ေတြ႕ေစာင့္ၾကည့္ပါဦး</span>တဲ့။ တကယ္ထူးလဲထူးတဲ့လူဗ်ာ။ သူလဲထြက္သြားေရာ ခ်က္ခ်င္းဆိုသလို စာအိတ္ကိုဖြင့္ဖတ္လိုက္တယ္၊ က်ဴပ္မေစာင့္ႏိုင္ဘူးေလ။ အထဲမွာ ေရးထားတာက - ေမြးလာမဲ့ကေလးရဲ့ ကိုယ္အေလးခ်ိန္၊ အမည္၊ ေမြးရက္ ေမြးခ်ိန္အတိအက် နဲ႕ ေယာက်္ားေလးျဖစ္ေၾကာင္း ေတြပါ။ ကဲန္ဒရစ္ကို အၾကီးအက်ယ္ ထိတ္လန္႕ေစခဲ့တာကေတာ့ ကေလးမွာ Down Syndrome လို႕ေခၚတဲ့ ေမြးရာပါ အာရံုေၾကာ ခ်ိဴ႕တဲ့မဲ့ ေရာဂါပါလာလိမ့္မယ္ဆိုတဲ့ သတိေပးခ်က္ ပါဘဲ။</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"> -----------------------------</span></div>
<div style="color: #073763;">
<br />
<div style="color: #660000;">
<b>အပိုင္း(၂) အႏွစ္ခ်ဴပ္</b></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-sCOU4F2PdgM/T7OBICmg-3I/AAAAAAAAFQk/fSUwoqcOxR0/s1600/the_time_traveler_s_wife01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div style="color: #073763;">
</div>
<div style="color: #073763;">
</div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ကလဲရာက ဟင္နရီကို အျမဲ ေစာင့္ေမ်ွာ္ေနရသူပါ။ သူ႕ျပန္ေရာက္လာတာ ျမင္ရတိုင္း ေပ်ာ္ရႊင္မိတယ္။ ကလဲရာ အသက္ ဆဲ့ေျခာက္ႏွစ္မွာ ဟင္နရီနဲ႕ ပြင့္ပြင့္လင္းလင္း ခ်စ္သူျဖစ္သြားၾကတယ္။ သူကလြဲျပီး တျခားဘယ္သူ႕ကိုမွ မခ်စ္ႏိုင္သလို ဘယ္သူေတြ တားလို႕မွ သူ႕အေပၚထားတဲ့ ေမတၱာနဲ႕ ရည္မွန္းခ်က္ မပ်က္ႏိုင္ပါဘူး။ ၾကံဳလာသမ်ွ အဆိုးအေကာင္းကို ရဲရဲ ရင္ဆိုင္ဖို႕အသင့္ပါဘဲ။ ဟင္နရီက စိတ္လိုလက္ရတဲ့အခါ သူ႕ငယ္ဘ၀ ကို ေျပာျပတတ္တယ္။ သူ႕အသက္ ၅ ႏွစ္သားမွာ အိပ္ယာထဲမွာ အိပ္ေနရင္း ျပတိုက္တခုဆီ အခ်ိန္ ခရီးသြားတာ စျဖစ္ခဲ့တယ္။ ၇ ႏွစ္သားမွာ အေမက ကားတိုက္မွဳနဲ႕ဆံုးသြားတဲ့အေၾကာင္း၊ သူလည္း ကားထဲမွာပါေပမဲ့ အခ်ိန္ခရီးသြားတဲ့ျဖစ္စဥ္နဲ႕ </span><span style="font-size: small;">တိုက္တိုက္ဆိုင္ဆိုင္ျဖစ္ျပီး သူက ကားအျပင္မွာ ကိုယ္တံုးလံုးေလး လဲေနခဲ့ေၾကာင္း၊ သူ႕ အ၀တ္အစားေတြက ကားထဲမွာ အပံုလိုက္ က်န္ခဲ့ေၾကာင္း ၊ သူတေယာက္ထဲ ကြက္ျပီး အသက္မေသ က်န္ခဲ့တဲ့အတြက္ အျပစ္ရိွသလို တႏံု႕ႏံု႕ခံစားေနရေၾကာင္း၊ စတာေတြကိုေပါ့..။ ဟင္နရီက ေနာင္ျဖစ္လာမဲ့ ကိစၥေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားကို ၾကိဳသိေပမဲ့ ကလဲရာ ကို ေျပာျပဖို႕ ျငင္းဆန္ခဲ့ပါတယ္။ <span style="color: #660000;"> ကိုယ္ ျပဳျပင္လို႕ မရတဲ့ အနာဂတ္ကို ၾကိဳသိေနတာဟာ မလိုလားအပ္တဲ့ “ ရွဳပ္ေထြးမွဳ၊ စိတ္မခ်မ္းသာမွဳ” ေတြကိုဘဲ ေပးႏိုင္မွာ</span> တဲ့။ ဒါေပမဲ့ တၾကိမ္မွာေတာ့ မေတာ္တဆ စကားမွားရာကေန ႏွစ္အနည္းငယ္အတြင္း ကလဲရာရဲ့အေမ သားအိမ္ကင္ဆာနဲ႕ ဆံုးပါးမွာကို မျဖစ္မေန ဖြင့္ေျပာလိုက္ရတယ္။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ေဒါက္တာ ကဲန္ဒရစ္က </span><span style="font-size: small;">Down Syndrome</span><span style="font-size: small;"> ရိွတဲ့ သားကေလးတေယာက္ ရခဲ့ျပီးတဲ့ေနာက္မွာေတာ့ ဟင္နရီကို ယံုၾကည္လာျပီး သူ႕ကို စမ္းသပ္ကုသဖို႕ ျပန္ျပီး ဆက္သြယ္ခဲ့တယ္။ ( မူလက မိန္းကေလး ေမြးမယ္ဆိုတဲ့ ေဆးခန္းရဲ့ အာထရာေဆာင္း အေျဖက လူနာအမည္မွားျပီး ေပးခဲ့တာပါ) </span><span style="font-size: small;">ေဒါက္တာရဲ့ စမ္းသပ္ခ်က္အရ</span><span style="font-size: small;"> ဟင္နရီက ေမြးရာပါ ခရိုမိုဆုမ္းတခု မွားယြင္းေဖာက္ျပန္ျပီး အဲဒီခရိုမိုဆုမ္းကို ကိုယ္တြင္း ခုခံအားစနစ္က ခုခံတုန္႕ျပန္ရာကေန အခ်ိန္ခရီးသြားရတာပါတဲ့။ ေဒါက္တာ ကဲန္ဒရစ္က ဟင္နရီရဲ့ ေသြးနမူနာကိုယူျပီး ၾကြက္နဲ႕စမ္းသပ္တယ္။ ၾကြက္ကေလးေတြက ဟင္နရီလိုဘဲ အခ်ိန္ခရီးသြားတယ္။ ေဒါက္တာ ကဲန္ဒရစ္က ၾကိဳးစားပမ္းစား ကုထံုးရွာတယ္။ လူ႕ခႏၵာကိုယ္ထဲက ခုခံအားစနစ္ကို ထိမ္းခ်ဴပ္လိုက္ရင္ ေပ်ာက္ကင္းဖို႕ အလားအလာရိွပါတယ္ တဲ့။ ဟင္နရီကေတာ့ အခုအခ်ိန္မွာ အသက္ေတာ္ေတာ္ရေနျပီမို႕ ကိုယ္တြင္း စံနစ္ေတြ အလြန္ကေမာက္ကမျဖစ္ေနလို႕ ကုလို႕ မရႏိုင္တာ့ပါဘူးတဲ့။ တကယ္လို႕ အသက္ ငယ္ငယ္ရြယ္ရြယ္ မွာ ကုသတယ္ဆိုရင္ ေမ်ွာ္လင့္ခ်က္ရိွတယ္လို႕ ဆိုပါတယ္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> ကလဲရာ</span><span style="font-size: small;">အသက္ႏွစ္ဆယ့္ႏွစ္မွာ ဟင္နရီ အသက္သံုးဆယ္မွာ သူတို႕ႏွစ္ဦး လက္ထပ္တယ္။ ဂိုမက္ဇ္နဲ႕ ခရစ္ဆီက သတို႕သားနဲ႕ သတို႕သမီး အရံေပါ့။</span><span style="font-size: small;">လက္ထပ္ျပီး ႏွစ္ႏွစ္ေလာက္ၾကာတဲ့အခါမွာေတာ့ ကလဲရာက ဟင္နရီရဲ့ ရင္ေသြးေလး အရူးအမူး လိုခ်င္ေနမိတယ္။ ဒါေပမဲ့ ကိုယ္၀န္က ခဏခဏပ်က္ခဲ့တယ္။ ခုႏွစ္ၾကိမ္ေျမာက္ကိုယ္၀န္ေဆာင္ေတာ့မွ သမီးေလး အယ္လ္ဘာ ကို ရတယ္။ ဟင္နရီ အစိုးရိမ္ဆံုးက သမီးကေလးမွာ သူ႕လိုဗီဇမ်ိဴး ကပ္ပါလာမွာကိုပါဘဲ။ ကလဲရာက သမီးကေလး ၁၈ႏွစ္ျပည့္တဲ့အထိ စစ္ေဆးဖို႕ ကုသဖို႕ ဘာတခုမွ မလုပ္ေစခ်င္ဘူး။ <span style="color: #660000;">၁၈ႏွစ္ျပည့္မွ အရာရာကို သူ႕သေဘာအတိုင္း ဆံုးျဖတ္ပါေစ -</span> တဲ့။ ဒါေပမဲ့ ဟင္နရီက သမီးေလးရဲ့ ေသြးကို မရရေအာင္ေဖာက္ျပီး ေဒါက္တာကဲန္ဒရစ္ ဆီမွာ အပ္ႏွံျပီး စစ္ေဆးကုသဖို႕ လုပ္ခဲ့တယ္။ အခ်ိန္ခရီးသြားတဲ့အခါတိုင္း ၾကံဳေတြ႕ရတဲ့ ဆာေလာင္မြတ္သိပ္တာေတြ၊ ထိခိုက္အနာတရျဖစ္တာေတြ၊ အရွက္တကြဲျဖစ္ရတာေတြ သမီးကေလး အယ္လ္ဘာ ကို ထပ္မၾကံဳေစခ်င္လို႕ပါ...။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">ဟင္နရီဟာ </span><span style="font-size: small;">အသက္ ၄၃အေရာက္ ေန႕တေန႕မွာေတာ့ ထံုးစံအတိုင္း ရုတ္တရက္ ေပ်ာက္ကြယ္ျပီး အခ်ိန္ခရီးသြားခဲ့တာ ေနာက္ဆံုး ႏွင္းေတာ တေနရာမွာ ျပန္ေပၚေနပါတယ္။ သူ႕ ေျခေထာက္ေတြက ႏွင္းကိုက္ျပီး ေသြးမေလ်ွာက္ေတာ့ဘဲ ဆိုးဆိုး၀ါး၀ါးခံစားေနရတယ္။ ကလဲရာက အျမန္သြားကယ္ျပီး ေဆးရံုပို႕ေပမဲ့ ေျခေထာက္ႏွစ္ဖက္လံုး ဒူးဆစ္ကေန ျဖတ္ပစ္ လိုက္ရတယ္။ ေျခတု တပ္ရတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္ကစျပီး ဟင္နရီရဲ့ စိတ္ေတြ ရႊင္လန္းမလာေတာ့ဘူး....။ သူ႕ရဲ့ အသက္ရွင္တဲ့ ေန႕ေတြ မၾကာခင္ ကုန္ဆံုးေတာ့မယ္လို႕ အျမဲခံစားေနရတယ္..။ ကလဲရာက သူတတ္ထားတဲ့ ပညာနဲ႕ အႏုပညာျပပြဲ လုပ္တယ္။ ဟင္နရီအတြက္ သူမဆြဲထားတဲ့ ပန္းခ်ီကား တခ်ပ္က ေတာင္ပံေတြ အမ်ားၾကီး ပါတယ္..။ သူ လြပ္လြပ္လပ္လပ္ ပ်ံသန္းႏိုင္ဖို႕ အေတာင္ပံေတြပါ တဲ့။</span></div>
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">စိတ္ဓါတ္က်ေနတဲ့ ဟင္နရီကို ေပ်ာ္ရႊင္လာေစဖို႕ ေနာက္တနည္းကို ကလဲရာက ၾကိဳးပမ္း ပါတယ္။ ခင္မင္ရင္းႏွီးတဲ့ ေဆြမ်ိဴးသားခ်င္းနဲ႕ မိတ္ေဆြ သူငယ္ခ်င္းေတြကို ဖိတ္ျပီး အိမ္မွာ ႏွစ္သစ္ကူး ပါတီပြဲလုပ္ပါတယ္။ ဧည့္သည္ေတြ ေအာက္ထပ္က ျမက္ခင္းျပင္မွာ စားေသာက္ေပ်ာ္ရႊင္ေနၾကတုန္းမွာ အေပၚထပ္မွာ အတူတူရိွေနတဲ့ ဟင္နရီက ကလဲရာကို ဖြင့္ေျပာပါတယ္။ <span style="color: #660000;">သူ အျပီး ထြက္သြားရေတာ့မယ္</span> တဲ့။ ကလဲရာက အထိတ္တလန္႕ တားဆီးျပီး မသြားဖို႕ ေျပာေပမဲ့ ကံၾကမၼာကို မတားဆီးႏိုင္၊ မေျပာင္းလဲႏိုင္ပါဘူး လို႕ ဟင္နရီက ဆိုပါတယ္။ ဒါဆိုရင္ဘာေၾကာင့္ ပါတီပြဲကို မတားခဲ့ရတာလဲလို႕ ကလဲရာကေမးေတာ့ <span style="color: #660000;">”ကိုယ္သူတို႕ကို ႏွုဳတ္ဆက္ခ်င္တယ္ေလ” </span>တဲ့။ ေနာက္ဆံုးေတာ့ ဟင္နရီနဲ႕ ကလဲရာဟာ အတူတူ လဲေလ်ာင္း ၊ </span><span style="font-size: small;"> ေစာင္တထည္ကို တူတူျခံဳလို႕၊</span><span style="font-size: small;"> တဦးကိုတဦး ညင္ညင္သာသာ ေပြ႕ဖက္ျပီး မဖိတ္ေခၚဘဲ ေရာက္လာမဲ့ ေသျခင္းတရားကို ေစာင့္ေမွ်ာ္ၾကတယ္..... ဘယ္အခ်ိန္ရိွျပီလဲ လို႕ေမးေတာ့ ကလဲရာက သန္းေခါင္တိုင္ေတာ့မယ္ လို႕ ေျပာပါတယ္......ဟင္နရီက <span style="color: #660000;"> “မင္းကို ကိုယ့္ဘ၀မွာ အခ်စ္ဆံုးနဲ႕ အယံုၾကည္ဆံုးပါ ကလဲရာ ရယ္”</span> လို႕ ေျပာျပီး ကလဲရာကို အနမ္းခိုင္းလိုက္ပါတယ္.... ေအာက္ထပ္က အသံေတြ လြင့္တက္လာပါတယ္ ... <b style="color: #660000;">” တစ္ဆယ္ ကိုး၊ရွစ္၊ခြန္၊ ေျခာက္၊ ငါး၊ ေလး၊ သံုး၊ႏွစ္၊ တစ္၊ ဟက္ပီနယူးရီးယား”</b> တဲ့။ ရွန္ပိန္ေဖါက္သံ မီးပန္းေဖါက္သံေတြနဲ႕အတူ <span style="color: #660000;">” ဟင္နရီနဲ႕ ကလဲရာ ေရာ” </span> လို႕ တေယာက္ကို တေယာက္ ေမးေနၾကတာကို ၾကားရတယ္.........</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">သမီးကေလးနဲ႕ ဧည့္သည္ေတြ အေပၚထပ္ကို အေျပးကေလး ေရာက္မလာခင္အတြင္းမွာ </span><span style="font-size: small;"> ျပင္းထန္တဲ့ အဖ်ားတက္မွဳမ်ိဴးနဲ႕အတူ ဟင္နရီရဲ့ ၀ိဥာဥ္က အေ၀းကို ထြက္ခြာသြားပါေတာ့တယ္.......</span></div>
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #073763;">
<span style="font-size: small;"> -----------------------------</span><br />
<br />
<div style="color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"> ဟင္နရီက သူေသမွ ဖတ္ပါလို႕ ေျပာခဲ့တဲ့ စာကေလးကို အံဆြဲထဲက ထုတ္ယူျပီး ကလဲရာက စာအိတ္ကို ဖြင့္ဖတ္ၾကည့္ လိုက္ပါတယ္.................</span></div>
<div style="color: #660000;">
<b><span style="font-size: small;"><br />
</span></b></div>
<div style="color: #e06666;">
<i><b><span style="font-size: small;">အခ်စ္ဆံုးေလး ကလဲရာ</span></b></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;">ဒီစာကို မင္းရဲ့ စတူဒီယိုအလုပ္ခန္းရဲ့ အျပင္မွာ ေ၀ေနတဲ့ ညေနခင္း ႏွင္းျပာျပာမွဳန္မွဳန္ေတြကို ၾကည့္ရင္း ကိုယ့္ရဲ့ စားပြဲမွာ ထိုင္ေရးခဲ့တာပါ..... တကယ္ျပီးဆံုးသြားတာ သိပ္မေသခ်ာလွေပမဲ့ မင္းဒီစာကို ဖတ္ေနရခ်ိန္မွာ ကိုယ္ဟာ ေသဆံုးျပီးတဲ့ လူတေယာက္ ျဖစ္ေကာင္းျဖစ္ေနလိမ့္မယ္....... ဘ၀ရဲ့ရွင္သန္ခ်ိန္ေတြ အလ်င္အျမန္ကုန္ဆံုးလာျပီလို႕ ခံစားမိခ်ိန္မွာ ကိုယ္မင္းကို တခုခု မွာခဲ့သင့္တယ္လို႕လည္း ေတြးမိတယ္.....</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;"><br />
</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;">ကလဲရာ.... မင္းကို သိပ္ခ်စ္ပါတယ္လို႕ ထပ္ေျပာပါရေစ..... တို႕ႏွစ္ဦးရဲ့အခ်စ္ေတြဟာ ႏွစ္ေပါင္း အသေခ်ၤအနႏၱ ၾကာျမင့္ခဲ့သလိုမ်ိဴး ျမဲျမံလွပါတယ္..။ ဒီညမွာ မင္းအေပၚမွာထားတဲ့ ကိုယ့္ရဲ့အခ်စ္ေတြ ပိုျပီး ေလးနက္သိပ္သည္းလာသလိုပါဘဲ..... မင္းရဲအနားမွာလာျပီး ေထြးေပြ႕ထားခ်င္မိတယ္...</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;"><br />
</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;">ဘယ္အခ်ိန္မွ မင္းေရွ႕ကို ေနာက္တၾကိမ္ ျပန္ေပၚလာမယ္ဆိုတာ မသိႏိုင္တဲ့ကိုယ့္ကို မင္းဘ၀ တေလ်ွာက္လံုး ေစာင့္စားျပီး ခ်စ္ ေနခဲ့ရတာ ကိုယ္ အရမ္း အားနာလွတယ္ ကလဲရာ.....။ </span></i><i><span style="font-size: small;">ကိုယ္က မင္းအပါးမွာ ေပၚလာလိုက္ ေပ်ာက္သြားလိုက္ ရိွေနခဲ့ရတယ္ေလ။ </span></i><i><span style="font-size: small;"> ခက္ခဲၾကမ္းတမ္းတဲ့ ပင္လယ္ခရီးကိုသြားခဲ့တဲ့ သေဘာၤသား Odysseus ကို သူ႕ခ်စ္သူ ေစာင့္ေမ်ွာ္ေနရသလိုဘဲေပါ့။ ဒါေပမဲ့ မင္းဟာ အလွတရားနဲ႕ အႏုပညာကို ဖန္တီးႏိုင္တယ္။ ကိုယ့္အတြက္ မင္းဟာ အရာရာပါဘဲ..။</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;"><br />
</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;">ကိုယ့္အေမေသျပီးခ်ိန္မွာ အေဖ့ရဲ့ ဘ၀ေတြ ေမွာင္အတိက်သြားခဲ့တယ္...။ ဒါကို အေမ ျမင္ရင္ ၾကိဳက္လိမ့္မယ္မဟုတ္ဘူး ကလဲရာ။ မင္းမရိွရင္လည္း ကိုယ္ဒီလိုဘဲ ျဖစ္ေနမွာပါဘဲ။ ဒါေပမဲ့ ကလဲရာ ရယ္။ ကိုယ့္မ်က္လံုးနဲ႕ မေတြ႕မျမင္ႏိုင္ေတာ့တဲ့အခ်ိန္မွာေတာင္ မင္းကို ေနေရာင္ျခည္ေအာက္မွာ ဆံပင္နီနီ ေတာက္ေတာက္ကေလးေတြ တခါခါ နဲ႕ ေပ်ာ္ေပ်ာ္ရႊင္ရႊင္လမ္းေလ်ာက္ေနတာ စိတ္ကူးၾကည့္ခ်င္ပါေသးတယ္..။</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;"><br />
</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;">ကလဲရာ - ေရ။ ကိုယ္ အခုေျပာျပမဲ့ ဒီအေၾကာင္းကို ေျပာထြက္ဖို႕ သိပ္၀န္ေလးပါတယ္။ ဘာေၾကာင့္လဲဆိုေတာ့ မင္းကို သိပ္ရွည္ၾကာပင္ပန္းတဲ့ ေစာင့္ေမ်ွာ္မွဳနဲ႕ ေမ်ွာ္လင့္ခ်က္ေတြ မေပးခ်င္လို႕ပါ။ ဒါေပမဲ့ ကိုယ္မေျပာဘဲ မေနႏိုင္ျပန္ဘူး။ ျပီးခဲ့တဲ့ ေႏြရာသီက ေဒါက္တာ ကဲန္ဒရစ္ရဲ့ ေဆးခန္းမွာထိုင္ေနရင္း ရုတ္တရက္ ကိုယ္ အခ်ိန္ခရီး သြားခဲ့ရတယ္။ မိုးရြာျပီးစ အခ်ိန္တခ်ိန္ ျဖစ္ေနတယ္။ ျပဴတင္းေပါက္ တခုရဲ့အနားမွာ ဆံပင္ဆြတ္ဆြတ္ျဖဴေနတဲ့ အမ်ိဴးသမီးၾကီး တေယာက္ကို ေက်ာေပးထိုင္ေနတာ ေတြ႕ရတယ္။ သူ႕အနားက စားပြဲေပၚမွာ လက္ဖက္ရည္ခြက္တခြက္ တင္ထားတယ္။ ကိုယ့္ေျခသံေၾကာင့္လား သူဘဲ အာရံုတခုခုရလို႕လားမသိဘူး။ အဲဒီအမ်ိဴးသမီးက ေနာက္ကို ျပန္လွည့္ၾကည့္လိုက္တယ္။ သူမရဲ့မ်က္ႏွာက မင္း ျဖစ္ေနတယ္ ...။ ကလဲရာ ဆိုတဲ့ ခ်စ္စရာ</span></i><i><span style="font-size: small;">အဖြားၾကီး </span></i><i><span style="font-size: small;"> ေပါ့..။ အဲဒီလိုျပန္လည္ဆံုေတြ႕ရတာ ကိုယ့္အတြက္ေတာ့ အရမ္းခ်ိဴျမိန္တာဘဲ ကလဲရာ...။ မင္းလည္း အာရံုထဲမွာ ျမင္ေယာင္ၾကည့္လိုက္ပါ။ တကယ္ ျဖစ္ရမဲ့ တခ်ိန္ခ်ိန္က်ရင္ တကယ္ ျဖစ္လာမွာဘဲေပါ့..။ အဲဒီလို ျပန္လည္ဆံုေတြ႕တဲ့အခ်ိန္အထိ မင္းကိုယ္မင္း လွလွပပေလး ျပဳျပင္လို႕၊ ဘ၀မွာ</span></i><i><span style="font-size: small;"> အျပည့္အ၀ ေပ်ာ္ေပ်ာ္ရႊင္ရႊင္</span></i><i><span style="font-size: small;"> ေနလိုက္စမ္းပါ ကလဲရာ ရယ္...။</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;"><br />
</span></i></div>
<div style="color: #274e13; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: small;">အခု ေမွာင္ေနျပီ...။ ကိုယ္လဲ သိပ္ပင္ပန္းေနျပီ ကြယ္။ မင္းကို ကိုယ္သိပ္ခ်စ္ပါတယ္။ အခ်ိန္ကာလရဲ့ အကန္႕အသတ္ ဆိုတာ တကယ္ေတာ့ ဘာမွ အေရးမပါလွပါဘူး အခ်စ္ရယ္။</span></i></div>
<i><span style="font-size: small;"> </span></i><br />
<div style="color: #e06666;">
<b><i><span style="font-size: small;">ဟင္နရီ</span></i></b></div>
<br />
<span style="font-size: small;">------------------------------ </span></div>
<div style="color: #073763;">
<br /></div>
<div style="color: #073763;">
<div style="color: #660000;">
<b><span style="font-size: small;">အပိုင္း(၃) က်မအျမင္</span></b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">မ်ွေ၀ခ်င္တဲ့ စာေရးဆရာမ Audrey Niffenegger ရဲ့ ထူးျခားလွတဲ့ ဇာတ္လမ္းတပုဒ္ပါ....</span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; color: #073763; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-e7tzTDBjvlw/T7Npr-hq4QI/AAAAAAAAFQM/fxefD0D8i7c/s1600/index.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></span></div>
<div style="color: #073763;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">စာအုပ္ကိုလက္ေဆာင္ေပးခဲ့တဲ့ သူငယ္ခ်င္း NEW ကိုေရာ၊ သယ္လာေပးခဲ့တဲ့ MM နဲ႕ WPPA တို႕ကို ေက်းဇူးတင္ေနမိပါတယ္။ ဖတ္ခါစက ပ်င္းစရာေကာင္းသလိုလိုခံစားရတဲ့အတြက္ ခဏခဏ ခ်ထားခဲ့ရေပမဲ့ စာမ်က္ႏွာ ၅၀-၆၀ ေလာက္မွာေတာ့ အေတာ္ေလး စိတ္၀င္စား လာပါတယ္။ ေနာက္ပိုင္းေတာ့ ဇာတ္ရည္လည္လာျပီး ဘာဆက္ျဖစ္မလဲ ဘာဆက္ျဖစ္မလဲနဲ႕ ျပီးတဲ့အထိ ေတာက္ေလ်ာက္ ဖတ္ျဖစ္သြားပါတယ္။ စာေရးဆရာမရဲ့ ေရးသားပံုကလည္း တမူထူးလို႕ေနပါတယ္။ ကလဲရာရဲ့ ရွဳေဒါင့္ကေရးလိုက္ ဟင္နရီရဲ့ ရွဳေဒါင့္ကေနေရးလိုက္ တလွည္႕စီ ဆြဲေခၚသြားပါတယ္။ ဇာတ္လမ္းဇာတ္ကြက္ထဲက အခ်ိန္ကာလေတြကလည္း ဟင္နရီအတြက္ အတိတ္၊ ပစၥဳပၼန္၊ အနာဂတ္ေတြကို တလွည့္စီသြားေနတာမို႕ ရင္တလွပ္လွပ္နဲ႕ စိတ္၀င္စားစရာ ေကာင္းလာပါတယ္။ ဇာတ္ကို အစအဆံုး တေျဖာင့္တည္း ေခၚသြားတာမဟုတ္ဘဲ jigzaw pieces ဆက္ယူရသလို ဟင္နရီရဲ့ ဘ၀အပိုင္းအစကေလးေတြ တစစီဆက္ျပီး သူကြယ္လြန္ခ်ိန္ ၄၃ႏွစ္အထိ ပံုေဖၚယူရတာကလည္း စိတ္ေက်နပ္စရာပါ။ ဟင္နရီမကြယ္လြန္ခင္ အာရံုျမင္မက္ခဲ့သလို ကလဲရာ အိုမင္းသြားတဲ့တေန႕မွာ ဟင္နရီျပန္ေပၚလာဦးမွာလား ဆိုတာကိုေတာ့ မေျပာျပေတာ့ပါဘူး။ ကိုယ့္ဖာသာ ၀တၱဳဖတ္ရင္း၊ ရုပ္ရွင္ၾကည့္ရင္း အေျဖရွာၾကပါ - လို႕...။</span></div>
<br />
<span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;">---------------------------------------------</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">အဲဒီ၀တၱဳကေလးနဲ႕ ဆက္စပ္ျပီး လူေတြဟာ အခ်ိန္ခရီးသြားသူ ဟင္နရီလို ကိုယ့္အနာဂတ္ေတြကို ၾကိဳသိရင္ ေကာင္းသလား လို႕ ေတြးမိပါတယ္။ အဲဒီလို သိခ်င္ၾကလို႕ဘဲ ေငြကုန္အခ်ိန္ကုန္ခံျပီး ေဗဒင္ေတြ ေမးၾကတာ မဟုတ္လား။ တခ်ိဴ႕ကလည္း ယၾတာေခ်ရင္ အဆိုး ေပ်ာက္တယ္လို႕ ေျပာၾကတယ္။ ကိုယ့္အတြက္ အနာဂတ္ကို အေကာင္းဖက္ ေျပာင္းလဲဖို႕ ၾကိဳးစားတာေပါ့ေနာ္။ တကယ္လို႕မွ ေျပာင္းလဲမရတဲ့ အဆိုးကံၾကမၼာမ်ိဴး ဆိုရင္ေတာ့ ၾကိဳမသိတာဘဲ ခပ္ေကာင္းေကာင္းရယ္။ က်မတို႕ လက္ရိွကာလမွ ဘ၀ ပ်ားရည္စက္ကို မက္မက္ေမာေမာ စိတ္သန္႕သန္႕ လ်က္ႏိုင္တာေပါ့ေနာ္..။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> သိပၼံ </span><span style="font-size: small;">Documentary </span><span style="font-size: small;">တခုမွာ ၾကည့္လိုက္ရတာက ပညာရွင္ေတြဟာ စၾကာ၀ဠာကိုေလ့လာရင္း အခ်ိန္ ဆိုတဲ့ ဒိုင္မင္းရွင္းကို ေလ့လာစူးစမ္းေနၾကတယ္တဲ့။ အဲဒါကိုသာ ေသေသခ်ာခ်ာသိျပီး ထိမ္းခ်ဴပ္ႏိုင္ခဲ့ရင္ အတိတ္အနာဂတ္ကို ခရီးသြားႏိုင္ေတာ့မွာတဲ့။ အဲဒီအခါ ဘာေတြ အသံုး၀င္လာမလဲဆိုေတာ့ ကင္ဆာေရာဂါကို လြန္မွ သိေပမဲ့ ျဖစ္စအခ်ိန္ကို ျပန္သြားျပီး ကုသႏိုင္မယ္၊ တိုက္တန္းနစ္သေဘာၤၾကီးကို မနစ္ေအာင္ျပန္ျပီး ကာကြယ္ႏိုင္မယ္၊ ကမၻာစစ္လိုဟာမ်ိဴးေတြကို မျဖစ္ေအာင္ ကာကြယ္တားဆီးမယ္ စသျဖင့္ေပါ့ေနာ္။ <b>ဒီလိုအေတြးဟာ အခုအခ်ိန္မွာ အလြန္စိတ္ကူးယဥ္ဆန္တယ္လို႕ ဆိုရမွာ ျဖစ္ေပမဲ့ ေနာင္မွာ လံုး၀မျဖစ္ႏိုင္ဘူးလို႕ ေျပာမရတဲ့ အေျခအေန မဟုတ္လား...။</b></span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">အဲဒီလိုသာ တကယ္ရခဲ့ရင္ ေကာင္းတာေတြ ျဖစ္လာသလို အဆိုးေတြေရာ မျဖစ္လာႏိုင္ဘူးလား။ ရွဳပ္ေထြးမွဳေတြ အက်ိဴးစီးပြားခ်င္း ထိပ္တိုက္တိုးမွဳေတြ ျဖစ္မလာႏိုင္ဘူးလား လို႕ က်ြန္မရဲ့ ဥာဏ္တိမ္တိမ္ ကေလးနဲ႕ ေတြးေနမိပါတယ္။ ဘာပဲေျပာေျပာ သဘာ၀ကို လြန္ဆန္တဲ့အတြက္ သူ႕ရဲ့ ေနာက္ဆက္တြဲ ဆိုးက်ိဴးေတြ က်ိန္းေသရိွလာမယ္လို႕ ေတာ့ ထင္မိပါတယ္.......။</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;">---------------------------------------------</span></div>
</div>
<div style="color: #073763; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-sCOU4F2PdgM/T7OBICmg-3I/AAAAAAAAFQk/fSUwoqcOxR0/s1600/the_time_traveler_s_wife01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="http://4.bp.blogspot.com/-sCOU4F2PdgM/T7OBICmg-3I/AAAAAAAAFQk/fSUwoqcOxR0/s320/the_time_traveler_s_wife01.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">Vintage Books, London Co. က ၂၀၀၅ခုႏွစ္မွာ ထုတ္ေ၀ျပီး အေရာင္းရဆံုး စာအုပ္စာရင္း၀င္ျဖစ္တဲ့ ဒီ၀တၱဳ ကို Warner Bros Pictures ကုမၼဏီ က ၂၀၀၉ မွာ ရုပ္ရွင္ ရိုက္ကူးခဲ့ပါတယ္။ PG-13 အဆင့္ရိွတာကေတာ့ ကလဲရာနဲ႕ ဟင္နရီတို႕ရဲ့ love scene ေတြေၾကာင့္ ထင္ပါရဲ့ ။ The Time Traveler's Wife ရဲ့ Trailer ကိုေတာ့ ေအာက္က လင့္ခ္မွာ ၾကည့္ႏိုင္ပါတယ္..... ပရိသတ္ အမ်ားစုကေတာ့ ရုပ္ရွင္က ၾကည့္ေပ်ာ္ရွဳေပ်ာ္အဆင့္ ရိွေပမဲ့ မူရင္း၀တၱဳရဲ့ ရသကို မမီဘူးလို႕ ေျပာၾကပါတယ္....။ ဒါကေတာ့ နာမည္ၾကီး ၀တၱဳေတြ ရုပ္ရွင္ရိုက္တိုင္း ျဖစ္ေလ့ျဖစ္ထရိွတဲ့ သဘာ၀ပါဘဲ၊ </span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;">အေခြ၀ယ္လို႕ ရရင္ေတာ့</span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #073763;"> ရုပ္ရွင္အစအဆံုးကို ၾကည့္ခ်င္ပါေသးတယ္။ ၀တၱဳေလးလိုဘဲ က်မကို ရင္နင့္ေစဦးမလားဆိုတာ သိခ်င္ေနပါလို႕ပါေလ ..........။</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<div style="color: #0b5394;">
<span style="font-size: small;">http://www.youtube.com/watch?v=USUDlMBR-dQ</span></div>
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="color: #ea9999; font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-34221683765103569132012-04-25T13:52:00.000+06:302012-04-25T16:44:06.961+06:30ဒီသၾကၤန္<div style="color: #0b5394;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"> ဒီသၾကၤန္မွာ ဘာလုပ္မလဲ တဲ့၊ ခ်စ္ရတဲ့ သူငယ္ခ်င္းကေလးတခ်ိဳ႕က ေမးတယ္။ ကိုယ့္မွာ ထူးထူးျခားျခား ဘာအစီအစဥ္မွ မရိွတာေၾကာင့္ “ အိမ္တြင္း ပုန္းျဖစ္မယ္ ထင္တယ္" လို႕ဘဲ ေျဖျဖစ္ခဲ့တယ္...။ </span><span style="font-size: small;">နဂိုကတည္းက</span><span style="font-size: small;"> ေရထိမွာ ေၾကာက္ရတဲ့အထဲ မီးသတ္ပိုက္တို႕ ဘာတို႕နဲ႕ ၾကမ္းၾကမ္းတမ္းတမ္း ေရပက္ၾကမွာကို အေတြးနဲ႕တင္ ေၾကာက္တတ္တဲ့အတြက္ အျပင္ထြက္ဖို႕ကို တြန္႕ဆုတ္ေနမိတာပါ။ ဒါေပမဲ့ ေရမပက္ေသးတဲ့ အၾကိဳေန႕မနက္ ခပ္ေစာေစာမွာေတာ့ အာသာေျပ ျမိဳ႕တပါတ္ လွည့္ၾကည့္ပစ္လိုက္တယ္။ </span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span><br />
<span style="font-size: small;"><b>လွတဲ့ ပိေတာက္</b></span><br />
<span style="font-size: small;"> သၾကၤန္လက္ေဆးမိုး ဟုတ္တိပတ္တိ မရြာေပမဲ့ အဲဒီအၾကိဳေန႕မွာ တျမိဳ႕လံုးက ပိေတာက္ပန္းေတြ ပင္လံုးက်ြတ္ပြင့္ၾကတာမ်ား ၀ါလို႕ ၀င္းလို႕။ ေမႊးလို႕ သင္းလို႕။ အိမ္နီးခ်င္းကပိေတာက္ပန္းလာေပးလို႕ ဘုရားတင္တယ္၊ စားပြဲေပၚမွာ ေငြဖလားေလးနဲ႕ အလွထိုးတယ္။ တအိမ္လံုးအႏွံ႕ ပိေတာက္ပန္းေတြ လိုက္ထိုးထားလိုက္တယ္။ ပိေတာက္ရနံ႕ကို နမ္းရွဳရတာ သိပ္ၾကိဳက္တာေလ။ ဒါေပမဲ့ ညေနေစာင္းေတာ့ ႏြမ္းေနတဲ့ ပန္းကေလးေတြ စြန္႕ရတာ၊ ပန္းေၾကြေလးေတြ လိုက္ေကာက္ရတာေတာ့ သိပ္မႏွစ္ျခိဳက္လွ။ ႏုလိုက္တဲ့ပန္းကေလး။ တကယ္ဆို သၾကၤန္ သံုးေလးရက္လံုး မႏြမ္းမေၾကြ ရိွေစခ်င္ပါတယ္။ ပိေတာက္ပန္း</span><span style="font-size: small;"><span dir="auto"><i><i><span style="font-size: small;">(</span>Pterocarpus
macrocarpus)</i></i></span><span style="font-size: x-small;"><i> </i></span>က ျမန္မာရဲ့ national flower ေလ။ ဒီေန႕မွာ ၀ီကီမွာရွာရင္း တိုက္တိုက္ဆိုင္ဆိုင္ မွတ္သားမိတာက ထိုင္းရဲ့ national flower က “ငုပန္း” တဲ့။ ကိုယ္ျဖင့္ ဒီမတိုင္ခင္အထိ ထိုင္းရဲ့ပန္းက ခရမ္းေရာင္ သစ္ခြလို႕ ထင္ထားတာ။ ႏွံ႕စပ္ပံုမ်ား ေျပာပါတယ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-QBF6wS4byzM/T5FUGEmeNOI/AAAAAAAAFP4/zjQqDKLoEJA/s1600/576221_10150715900485772_792905771_9288388_957351348_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="255" src="http://1.bp.blogspot.com/-QBF6wS4byzM/T5FUGEmeNOI/AAAAAAAAFP4/zjQqDKLoEJA/s400/576221_10150715900485772_792905771_9288388_957351348_n.jpg" width="400" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><b>သတင္းဆိုး</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">အဲဒီအၾကိဳေန႕မွာဘဲ ျမိဳ႕ထဲက မဏၳၥပ္တခုမွာ လူတေယာက္ ေရစိုေနတဲ့ မီးၾကိဳးကေန ဓါတ္လိုက္ျပီး ေသသြားတယ္ လို႕ ၾကားလိုက္ရတယ္။ မဏၥၳပ္လည္း ပိတ္လိုက္ရတယ္တဲ့။ စိတ္မေကာင္းစရာပါဘဲ။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span><br />
<span style="font-size: small;"><b>တရားသဘင္</b></span><br />
<span style="font-size: small;">အိမ္နားမွာ လမ္းမႏွစ္ခုဆံုတဲ့အတြက္ ရပ္ကြက္ထဲမွာ တရား</span><span style="font-size: small;">မဏၥၳပ္</span><span style="font-size: small;"> တခုေဆာက္ျပီး ညစဥ္တရားပြဲ လုပ္ပါတယ္။ အၾကိဳေန႕ကေန ႏွစ္ဆန္းတရက္ အထိ ေျခာက္ရက္ေျခာက္ည တဲ့။ ၀မ္းေျမာက္၀မ္းသာ ျဖစ္မိပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ တေနကုန္ ဖြင့္ထားတဲ့ သီခ်င္းေတြက ဆူညံသံေတြ ျဖစ္လာတယ္။ ဘုရားသီခ်င္း၊ သၾကၤန္သီခ်င္းေတြဆိုရင္လည္း ေတာ္ေသးရဲ့။ အခုေတာ့ ဒံုဒံုဂြမ္ဂြမ္ မ်ားေနတယ္။ ဒီၾကားထဲ အလွဴခံပုဂၢိဳလ္ကလည္း မိုက္ကရိုဖုန္းကို လက္က မခ်တမ္း ေျပာေဟာေနေလရဲ့။ မွတ္ေလာက္ သားေလာက္စရာေတာ့ သိပ္မပါလွ။ </span><span style="font-size: small;">အလွဴရွင္အမ်ားစုကလည္း “ကြယ္လြန္သူ ----- ကို ရည္စူး၍”
ဆိုတာေတြမ်ားတယ္။ မိတ္ေဆြတေယာက္ေျပာတဲ့ (ငါ့ဘၾကီးလည္း ဖ်ားေနပါျပီကြ) အားက်မခံ ေျပာတာေလးကို သတိရမိတယ္။ </span><span style="font-size: small;"> ကိုယ္တိုင္ အလွဴသြားထည့္ရင္း အလွဴရွင္ နံမည္မေၾကျငာပါနဲ႕လို႕ ေျပာတာလည္း သူတို႕က လက္မခံဘူး။ အမ်ားသာဓုေခၚႏိုင္ေအာင္ လုပ္ေပးရမွာေပါ့ဆိုျပီး မိုက္ကရိုဖုန္းနဲ႕ ၃-၄ခါထပ္ျပီး ေၾကျငာပါတယ္။ Customer ရဲ့ သေဘာထားကို မေလးစားတာေပါ့ေနာ္......။ </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">ဘုန္းဘုန္းေတြေဟာတဲ့ တရားေတြကိုေတာ့ အိမ္ကဘဲ </span><span style="font-size: small;">ဒရင္းဘက္ ေလးနဲ႕ ဇိမ္က်က်</span><span style="font-size: small;">နာလိုက္တယ္။ ပရိတ္အသင္းက ၀တ္သံျပိဳင္ရြတ္လို႕၊ တရားေတာင္းစာေတြ ဖတ္လို႕၊ ငယ္ငယ္တုန္းက ၀တ္ရြတ္အသင္း လိုက္ခဲ့ဖူးတာ သတိတရ ျဖစ္သြားပါတယ္။ အလယ္ညမွာ ေဟာတဲ့ ဆရာေတာ္က တရားနာနည္း ေလးနည္း ( ခြာနာ၊ ရွာနာ၊ ၀ဌ္နာ၊ ကံနာ) ထဲမွာ “ခြာနာ ဆိုတာ အေ၀းကေန တရားကို ခပ္ခြာခြာေလးနာတာ၊ ဥပမာ- ကက္ဆက္ကေလးပဲ ဖြင့္ဖြင့္ျပီး တရားနာတာ၊ အိမ္ကေန လွမ္းလွမ္းျပီး တရားနာတာ)” လို႕ေဟာေတာ့ ကိုယ့္ကို ရည္ညႊန္းျပီးေျပာေနသလိုလို မလံုမလဲ ျဖစ္လို႕....။ ေနာက္ဆံုးညက ကိုယ္ေတာ္ေလးက ၾကာနီကန္ကိုယ္ေတာ္နဲ႕ ဘြဲ႕ေရာ၊ အသံေနအသံထား၊ ေလယူေလသိမ္း တူတယ္။ ေနာက္ဆံုး အဟမ္း ဆိုျပီး ခပ္က်ယ္က်ယ္ ေခ်ာင္းဟန္႕တာကအစ တူတယ္။ ၾကာနီကန္ ကိုယ္ပြားေပါ့။ တခ်ိဴ႕ကိုယ္ေတာ္ေတြက ေဟာရင္းလည္ေနတယ္။ ၀ိပႆနာအားထုတ္ဖို႕ ေဟာတဲ့ ဒုတိယညကတရားကို အၾကိဳက္ဆံုးပါဘဲ။ တရားနာရတာ ႏွစ္သက္ေပမဲ့ ေျခာက္ရက္တိုင္တိုင္ တေနကုန္အသံခ်ဲ့စက္နဲ႕ ႏွိပ္စက္တာေတာ့ မခံစားႏိုင္ဘူး။ ေနာင္ႏွစ္က်ရင္ တေနရာရာ ခရီးထြက္မယ္လို႕ အိမ္ကလူက ေျပာပါတယ္...။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span><br />
<span style="font-size: small;"><b>အစားအေသာက္</b></span><br />
<span style="font-size: small;">အခ်ိန္ေတြ ပိုပိုလ်ံလ်ံရိွေနတာမို႕ မုန္႕ဟင္းခါးတို႕၊ သာကူ၊ မုန္႕ႏွပ္ လုပ္စားျဖစ္တယ္။ မုန္႕ဟင္းခါးကလြဲရင္ က်န္တဲ႕ႏွစ္မ်ိဴးက (အရမ္းလြယ္ေပမဲ့) ကိုယ့္ဖာသာကိုယ္ ပထမဦးဆံုးအၾကိမ္ လုပ္စားျဖစ္တာမို႕ အခ်ိန္အဆက ေသခ်ာမသိ၊ ေဒၚရမ္းခ်က္ေပါ့ ။ </span><span style="font-size: small;">အကဲ့ရဲ့ခံရမွာစိုးလို႕ အရသာ </span><span style="font-size: small;">အၾကိမ္ၾကိမ္ျမည္းျပီးမွ အိမ္နီးနားခ်င္း၃-၄ အိမ္ကို ေ၀ရဲတယ္။ ေအာင္ျမင္သြားေတာ့ မာန္ေတြတက္ျပီး ေနာက္တခါ ေပါက္ဆီ လုပ္စားမယ္။ သူငယ္ခ်င္းေတြ ဘေလာ့ထဲမွာ ၾကည့္လုပ္မယ္ လို႕ အိမ္သားအခ်င္းခ်င္း ၾကြားပစ္လိုက္တယ္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><b>အိမ္သန္႕ရွင္းေရး</b></span><br />
<span style="font-size: small;">အေမက ႏွစ္ဆန္းတရက္ေန႕ဆိုရင္ အျမဲတမ္း အိမ္က အသံုးၾကာတဲ့ပစၥည္းေတြကို ဂရုစို္က္ျပီး ေဆးေၾကာေလ်ွာ္ဖြပ္ေလ့ရိွတယ္။ ( တႏွစ္မွတခါေလ်ွာ္တာေတာ့ မဟုတ္ဘူးေပါ့)။ ကိုယ္က အဲဒီလို တထစ္ခ်ၾကီး အစြဲအလန္းမထားေပမဲ့ အခ်ိန္ရတုန္း အိမ္မွာရိွတဲ့ ေစာင္၊ျခင္ေထာင္၊ ခန္းဆီးလိုက္ကာ၊ ၾကမ္းခင္း အပါအ၀င္၊ ရတတ္သမ်ွ သန္႕ရွင္းေရး လုပ္တယ္။ အမ်ားၾကီးဆိုေတာ့ ကိုယ့္ဖာသာ ကိုယ္လည္းလုပ္၊ သူမ်ားကိုလည္း အကူအညီ ေခၚရတာေပါ့ကြယ္..။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-N3IM-zMJSyk/T5egD6p3A-I/AAAAAAAAFQA/msUW2X2ZDhY/s1600/u20147595.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-N3IM-zMJSyk/T5egD6p3A-I/AAAAAAAAFQA/msUW2X2ZDhY/s1600/u20147595.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ပံုကို <a href="http://www.fotosearch.com/illustration/washing.html">ဒီက</a> ယူပါတယ္</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span><br />
<span style="font-size: small;"></span><br />
<span style="font-size: small;"><b>အီး သၾကၤန္</b></span><br />
<span style="font-size: small;">ဖတ္ဖို႕ အေၾကြးတင္ေနတဲ့ စာအုပ္ သံုးေလးအုပ္ေလာက္ ျပီးေအာင္ ဖတ္ျဖစ္တယ္။ TV မွာ National Geographic နဲ႕ Knowledge Channel ေအးေအးေဆးေဆး ၾကည့္ျဖစ္တယ္။ ကြန္ျပဴတာမွာ Zuma ကစားတယ္။ ရုပ္ျမင္သံၾကား Channel အသီးသီးကေန ရန္ကုန္၊ မႏၱေလး၊ ေနျပည္ေတာ္ အသီးသီးမွာ ေရကစားတာ ေဖ်ာ္ေျဖတာေတြ၊ အင္တာဗ်ဴးေတြကို Live ျပသတာေၾကာင့္ ဟိုဖက္ဒီဖက္ေျပာင္းေျပာင္း ၾကည့္ရင္း ေျခမေညာင္း၊ ေနမပူ၊ ေရမစိုဘဲ သၾကၤန္ကို ပါ၀င္ဆင္ႏႊဲႏိုင္ခဲ့ပါတယ္..။ အီး သၾကၤန္ေပါ့..။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><b>အ၀တ္အစား</b></span><br />
<span style="font-size: small;">ခုတေလာ သၾကၤန္မွာ မိန္းကေလးေတြရဲ့ ၀တ္စားဆင္ယင္မွဳနဲ႕ ပါတ္သက္ျပီး အင္တာနက္မွာ အသံေတြ ဆူညံေနပါတယ္။ က်မရဲ့ ကိုယ္ပိုင္သေဘာထားကေတာ့ ေခတ္နဲ႕အညီ ေျပာင္းလဲ ၀တ္ဆင္ၾကတာကို ႏွစ္သက္လက္ခံႏိုင္ေပမဲ့ အမ်ိဴးသားပြဲေတာ္မွာ National Identity ကို ထိပါးလာတဲ့အထိ ၀တ္စား ဆင္ယင္ၾကတာမ်ိဴးကိုေတာ့ တယ္ျပီး ခံတြင္းမေတြ႕လွဘူး...။ သူမ်ားယဥ္ေက်းမွဳကိုပံုတူကူးခ်ရင္း ကိုယ့္ရဲ့ ၀ိေသသ လကၡဏာေတြ ေပ်ာက္ဆံုးကုန္မွျဖင့္------။ </span><span style="font-size: small;">ကိုိုယ့္ အေမကေတာ့ အျပင္ထြက္တိုင္း သတိေပးတတ္တယ္။ </span><span style="font-size: small;">”</span><span style="font-size: small;"> ဒီခရီးနဲ႕ ဒီထီး” ” ဒီလမ္းနဲ႕
ဒီပန္း” သင့္ေအာင္ ဆင္ရမတဲ့။ </span><span style="font-size: small;">စကပ္တိုနဲ႕ သူမ်ား </span><span style="font-size: small;">အလွဴမဂၤလာပြဲ </span><span style="font-size: small;">မသြားသင့္</span><span style="font-size: small;">သလို၊ ဘတ္စကားစီးျပီး အလုပ္ခြင္ဆင္းတဲ့အခါ လံုခ်ည္
ေျခမ်က္စိဖံုးနဲ႕ </span><span style="font-size: small;">လွဳပ္လီလွဳပ္လဲ့ </span><span style="font-size: small;">သြားေနတာထက္ ဂ်င္းေဘာင္းဘီ၀တ္ျပီး သြားတာက ပိုျပီး လက္ေတြ႕က်သလိုေပါ့။ </span><span style="font-size: small;">မိမိ တကိုယ္ရည္
လြပ္လပ္မွဳဟာ တျခားသူေတြရဲ့ ယဥ္ေက်းမွဳတန္ဖိုး ( cultural values) </span><span style="font-size: small;">ေတြကို </span><span style="font-size: small;">မျခိမ္းေျခာက္သင့္ပါဘူး။ ဒီကိစၥမွာ </span><span style="font-size: small;">ဘယ္သူနဲ႕မွ မျငင္းခံုခ်င္ေပမဲ့ ေတြးမိသလိုေလးဘဲ
ေရးခ်မိတာပါ..။ </span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
</div>
<span style="font-size: small;"></span></div>
<div style="color: #0b5394;">
<br />
<span style="font-size: small;">ဘာပဲေျပာေျပာ ေကာဇာသကၠရာဇ္ ၁၃၇၃ ကေန ၁၃၇၄ ကူးေျမာက္ခဲ့ျပီ....။ ဘ၀ ခရီးသည္ေတြ ဆက္လက္ လိုက္ပါသည္ျဖစ္ေစ၊ ဆင္းက်န္ခဲ့သည္ျဖစ္ေစ အခ်ိန္ရထားၾကီးကေတာ့ တႏွစ္ကို ၃၆၅မိုင္ႏွဳန္းနဲ႕ သူ႕ဟာသူ မွန္မွန္ၾကီး ခုတ္ေမာင္းေနဆဲပါဘဲ။</span></div>
<div style="color: #0b5394;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #0b5394;">
<br /></div>
<span style="color: #e06666; font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္ </span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-57669627413045965802012-04-12T13:58:00.006+06:302012-04-13T14:04:16.403+06:30ေရနံ႕သာ<div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">မတ္လ တလလံုးကေတာ့ ရံုးအလုပ္နဲ႕ သာေရးနာေရး ႏွစ္ခုေပါင္းျပီး နားရက္တရက္မွ မရိွခဲ့ပါဘူး။ စေနတနဂၤေႏြ မွာေတာင္ ခရီးသြားေနရတယ္။ ဧျပီတရက္ေန႕မွ ရခိုင္ကေန ရန္ကုန္ကို ျပန္ေရာက္ပါတယ္။ အဲဒီေန႕ကေတာ့ ရန္ကုန္မွာ လူေတြ ေတာ္ေတာ္ေပ်ာ္ေနၾကတယ္ေတာ့ ကိုယ္လဲအတူတူေပ်ာ္ခဲ့ရတာေပါ့့..။ ဧျပီ ႏွစ္ရက္ေန႕မွ ခ်စ္ေသာအညာကို ျပန္ေရာက္ပါတယ္။ ခရီးသြားရတာ ႏွစ္သက္ျပီး ၀ါသနာပါတဲ့ အလုပ္ကို လုပ္ေနရတာမို႕ ပင္ပန္းတယ္ေတာ့ မထင္မိပါဘူး။ ဒါေပမဲ့ ၾကာၾကာ၀ါးမဲ့သြား အရိုးၾကည့္ေရွာင္ ဆိုသလို အသက္လတ္ပိုင္း ေရာက္ေနတဲ့ ကိုယ့္အတြက္ အနားယူမွဳတခုခုေတာ့ ရိွသင့္တယ္ လို႕့ ေတာင့္ေတာင့္တတ ေတြးေနမိတယ္..။ <span style="color: #741b47;"> သၾကၤန္ရက္က်ရင္ေတာ့ ......အင္း.... နားရမယ္ထင္ပါရဲ့ေလ</span>...။ အဲဒီ သၾကၤန္ မတိုင္ခင္ေလးမွာဘဲ ရုတ္တရက္ေကာက္ခါငင္ခါ တညအိပ္ ခရီးထြက္ဖို႕ၾကံဳလာရျပန္တယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-dAo1IjzV-9s/T4Z1fTC1GjI/AAAAAAAAFOs/y91V5JehrVs/s1600/DSC06706aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://2.bp.blogspot.com/-dAo1IjzV-9s/T4Z1fTC1GjI/AAAAAAAAFOs/y91V5JehrVs/s320/DSC06706aa.jpg" width="320" /></a></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #e69138;"><b><span style="font-size: small;">ဧရာ၀တီျမစ္ကမ္းနားက </span></b></div><div style="color: #e69138;"><b><span style="font-size: small;"> အလ်ားရွည္တဲ့ ျမိဳ႕ကေလးဆီသို႕......</span></b></div><div style="color: #e69138;"><br />
</div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ဆည္းဆာရဲ့အလွမွာ</span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">က ေနတဲ့ နတ္သမီးလို </span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">အတိတ္ရဲ့ ေရႊေရာင္ေတြ တစြန္းတစ ထင္က်န္ေနဆဲ ...</span></div><div style="color: #b45f06;"><br />
</div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ႏို႕မ်က္ေနတဲ့ မိခင္လို</span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ေရနံစင္ၾကီးေတြ ရင္မွာ တေပြ႕တပိုက္နဲ႕</span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ေရနံ မထြက္ခ်င္ေတာ့တဲ့ ျမိဳ႕ .... </span></div><div style="color: #b45f06;"><br />
</div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ေမာင္သိန္းဆိုင္ လွလွပပခ်ယ္သခဲ့တဲ့ </span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ေရနံ႕သာခင္ခင္ၾကီးတို႕ရဲ့ျမိဳ႕ ....</span></div><div style="color: #b45f06;"><br />
</div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ရင္ခုန္သံ ေခတ္သစ္စကားနဲ႕</span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">စာအေရးအေကာင္းတဲ့ ဆရာ၀န္မေလးရဲ့ဇာတိျမိဳ႕ ...</span></div><div style="color: #b45f06;"><br />
</div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ေတာင္ကုန္းကေလးေတြ ေကြ႕ကာ၀ိုက္ကာနဲ႕</span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ဖူးစာေရးကုန္း ဆိုတဲ့ လြမ္းေမာစရာ ကုန္းကမူကေလးနဲ႕ျမိဳ႕ .....</span></div><div style="color: #b45f06;"><br />
</div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">အ၀တ္ႏြမ္းႏြမ္းေတြ ဆင္ထားတာေအာင္</span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">အလွတရားမျပယ္တဲ့ သူငယ္မေလးလို ျမိဳ႕ ..... </span></div><div style="color: #b45f06;"><br />
</div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">အားလပ္ရက္မွာ အလည္အပတ္ ထြက္ရေအာင္</span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ျမိဳ႕အႏွ႔ံ ျမင္းလွည္းကေလး </span><span style="font-size: small;">တို႕- အတူတူ</span><span style="font-size: small;">စီးဖို႕ </span></div><div style="color: #b45f06;"><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">လာေလ သြားၾကပါစို႕ ....</span></div><div style="color: #b45f06;"><span style="font-size: small;">ဧရာ၀တီျမစ္ကမ္းနားက </span></div><div style="color: #f6b26b;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #b45f06;"> အလ်ားရွည္တဲ့ ျမိဳ႕ကေလးဆီသို႕..</span>...။</span></div><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"></span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">ေရာက္ဖူးခဲ့တဲ့ ျမိဳ႕ေလးေတြထဲမွာ ျပင္ဦးလြင္နဲ႕ ဒီျမိဳ႕ကေလးကို သေဘာအက်ဆံုးပဲ....</span> လို႕ ခရီးသြားေဖၚမိတ္ေဆြ ကိုေျပာျပမိေတာ့ သူက နားမလည္ႏိုင္စြာ ျပန္ၾကည့္တယ္။ ဒီျမိဳ႕ေတြမွာ အတိတ္က အေငြ႕အသက္ ေတြကို ခံစားရလို႕၊ မခမ္းနားေပမဲ့ ထည္၀ါတဲ့ ေရွးလက္ရာေလးေတြနဲ႕၊ စိတ္ကူး ေကာင္းေကာင္း ေလးေတြကို ပံုေဖၚထားတဲ့ ဗိသုကာ အေငြ႕အသက္ကေလးေတြ ေတြ႕ရလို႕၊ ျမစ္နဲ႕ေခ်ာင္းနဲ႕ ေတာင္နဲ႕ အပင္လွလွေလးေတြရိွလို႕..။ ဘယ္လိုရွင္းျပေပမဲ့ သူကေတာ့ သိပ္လက္ခံခ်င္ပံုမရ။ ရိွပါေစေလ။ အလွဆိုတာ ၾကည့္သူရဲ့အၾကိဳက္နဲ႕ဘဲ ဆိုင္သည္မဟုတ္လား။ </span>္</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ျမိဳ႕စြန္မွာေတာ့ သူေဌးကုန္း၊ တြင္းကုန္း စသျဖင့္ အတိတ္ရဲ့ ပံုရိပ္ကိုထင္ဟပ္တဲ့ အမည္ေလးေတြနဲ႕ ရပ္ကြက္ကေလးေတြရိွပါတယ္။ တြင္းကုန္းလမ္းခြဲကေန ညာဖက္ကိုခ်ိဴးလို႕ သြားလိုတဲ့ ေက်းရြာေလးဆီ ဆက္ျပီး ဦးတည္လာၾကပါတယ္။ လမ္းမွာ ဆိုင္းအဖြဲ႕ေတြပါတဲ့ ကားနဲ႕ ဆုံခဲ့ပါေသးတယ္။ အလွဴပြဲ ေဖ်ာ္ေျဖၾကမလို႕ ထင္ပါရဲ့။ အညာေက်းလက္မွာ ဆိုင္းတို႕ အျငိမ္႕တို႕ ဆိုတဲ့ အဖြဲ႕ေတြ အမ်ားၾကီးရိွပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-BGsSjMqlfuw/T4Z0lNi8reI/AAAAAAAAFOc/ti4DHSSI-WA/s1600/DSC06676a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="261" src="http://2.bp.blogspot.com/-BGsSjMqlfuw/T4Z0lNi8reI/AAAAAAAAFOc/ti4DHSSI-WA/s400/DSC06676a.jpg" width="400" /></a></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တေနကုန္ အလုပ္လုပ္ျပီး ညဖက္ အနားယူဖို႕အတြက္ ျမိဳ႕ကေလးဆီ ျပန္ခဲ့ၾကပါတယ္။ ညစာစားျပီးေတာ့ ကိုးနာရီထိုးေနပါျပီ။ ေရြးခ်ယ္ထားတဲ့ ေနရာက “ေလသာကုန္း” လို႕ေခၚတဲ့ ကမ္းနားက ဧည့္ရိပ္သာကေလး။ ကမ္းပါး္ေတာင္ကုန္းက ၀င္းျခံက်ယ္ၾကီးထဲမွာ ဘန္ဂလိုပံုစံ ႏွစ္ခန္းတြဲကေလးေတြ သပ္သပ္ယပ္ယပ္ ေဆာက္ထားတာမို႕ ႏွစ္သက္ သေဘာက်မိပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-k2WowxT0PgQ/T4ZxpgrjmEI/AAAAAAAAFNc/xLmOFplGIr8/s1600/DSC06695aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="http://3.bp.blogspot.com/-k2WowxT0PgQ/T4ZxpgrjmEI/AAAAAAAAFNc/xLmOFplGIr8/s400/DSC06695aa.jpg" width="400" /></a></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> အခန္းကေလးေတြကေတာ့ ဟိုတယ္လိုမ်ိဴး သိပ္မက်ယ္၀န္းေပမဲ့ ေနသာရံု အေလာေတာ္ပါ။ က်မ အႏွစ္သက္ဆံုးက မ်က္ႏွာက်က္အမိုးပါ။ ေရျပင္ညီမဟုတ္ဘဲ အမိုးနဲ႕ မ်ဥ္းျပိဳင္ကပ္ထားတာမို႕ အခန္းက ပိုျမင့္ပိုက်ယ္သြားသလို ခံစားရပါတယ္။</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-OUHQrFhs-l0/T4ZxaEHPcKI/AAAAAAAAFOA/Hplg_MwZCyI/s1600/DSC06677aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="http://1.bp.blogspot.com/-OUHQrFhs-l0/T4ZxaEHPcKI/AAAAAAAAFOA/Hplg_MwZCyI/s400/DSC06677aa.jpg" width="400" /></a></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ျမစ္ျပင္ဆီက တိုက္ခတ္လာတဲ့ ေလကို ခံစားရင္း သက္ေတာင့္သက္သာလဲေလ်ာင္းေနမိတာမို႕ သယ္လာတဲ့စာအုပ္ေတြကို အားနာစြာနဲ႕၊ စာဖတ္ဖို႕စိတ္ကူးကို ဖ်က္လိုက္ပါတယ္။ ေမွးကနဲ အိပ္ေပ်ာ္ သြားျပီး တေရးႏိုးခ်ိန္မွာေတာ့ မိုးနည္းနည္းရြာျပီး ေလခပ္ျပင္းျပင္းတိုက္ေနပါတယ္။ ေခါင္မိုးဆီက တဂ်ြတ္ဂ်ြတ္ ၾကားရတာမို႕ စိုးရိမ္စိတ္ေတြ ျဖစ္ေနမိပါတယ္။ တေယာက္တည္းမို႕ နည္းနည္း အားငယ္မိေပမဲ့ နာရီ၀က္ တနာရီၾကာေတာ့ ရိုးသလိုျဖစ္သြားျပီး ျပန္အိပ္ေပ်ာ္သြားပါေတာ့တယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">မနက္ခင္းႏိုးလာခ်ိန္မွာေတာ့ ရာသီဥတုက သူမဟုတ္သလို သာသာယာယာ။ ေျခာက္နာရီသာသာဘဲ ရိွေသးတာမို႕ ကိုယ္လင္သန္႕စင္ျပီး ရွဳခင္းၾကည့္ဖို႕ လမ္းေလ်ာက္ထြက္ပါတယ္။ အလွအပျမင္တိုင္း ခံုမင္ ႏွစ္သက္ တတ္သူမို႕ ေက်ာက္စရစ္ စီထားတဲ့ ေလ်ာက္လမ္းကေလးေတြ၊ ထန္းပင္စည္ နဲ႕လုပ္ထားတဲ့ ထိုင္ခံုကေလးေတြကအစ ခ်စ္ေနမိပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-v7jyrYB-VRc/T4aBnUJUh8I/AAAAAAAAFPc/Y4eECOYYxjw/s1600/DSC06700a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-v7jyrYB-VRc/T4aBnUJUh8I/AAAAAAAAFPc/Y4eECOYYxjw/s320/DSC06700a.jpg" width="180" /></a></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-ApVUPBZ82Eg/T4ZwsISO1fI/AAAAAAAAFM4/zCic9Fqyxy8/s1600/DSC06697aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-ApVUPBZ82Eg/T4ZwsISO1fI/AAAAAAAAFM4/zCic9Fqyxy8/s320/DSC06697aa.jpg" width="180" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-QhCYlt3JXwc/T4Z8fzp3QkI/AAAAAAAAFPM/X5TSLQsobRg/s1600/DSC06692a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-QhCYlt3JXwc/T4Z8fzp3QkI/AAAAAAAAFPM/X5TSLQsobRg/s320/DSC06692a.jpg" width="180" /></a></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><span style="font-size: small;">ေႏြရာသီမို႕ ဧရာျမစ္ျပင္က ကမ္းနဲ႕ အလွမ္းေ၀းေနခဲ့ျပီ။ ဒါေပမဲ့ ေသာင္ေပၚက သစ္ပင္အုပ္စုေလးေတြက ခ်စ္စရာ။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-S2komIOkFzY/T4ZykwIPs5I/AAAAAAAAFOw/cWk0rx1Lzhc/s1600/DSC06693a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="http://2.bp.blogspot.com/-S2komIOkFzY/T4ZykwIPs5I/AAAAAAAAFOw/cWk0rx1Lzhc/s400/DSC06693a.jpg" width="400" /></a></div><span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၀င္းျခံထဲမွာ ေနာက္ထပ္ ဘန္ဂလိုအသစ္ႏွစ္လံုး ထပ္ေဆာက္ေနတာ ေတြ႕ရပါတယ္။ ပန္းပင္ကေလးေတြကို ေျမအိုးကေလးေတြနဲ႕ လွလွပပ စိုက္ထားတာ ဓါတ္ပံုတဖ်ပ္ဖ်ပ္ရိုက္ေနမိပါတယ္။ </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-VI-vQZJHfSk/T4aBrWyLbcI/AAAAAAAAFPs/yLhaPZXISEI/s1600/DSC06687a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="195" src="http://2.bp.blogspot.com/-VI-vQZJHfSk/T4aBrWyLbcI/AAAAAAAAFPs/yLhaPZXISEI/s320/DSC06687a.jpg" width="320" /></a></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">တေနရာမွာေတာ့ သိပ္လွတဲ့ ငု၀ါပန္းပင္ပ်ိဴကေလး။ အရြက္စိမ္းေတြ မရိွသေလာက္ေပမဲ့ သူ႕ရဲ့ ပြင့္၀ါ၀ါအခိုင္ေတြက တစက္ကေလးမွ မညိွဳးႏြမ္းဘဲ ပူျပင္းတဲ့ ေႏြကို အံတု အလွဆင္ေနေလရဲ့။ <span style="color: #741b47;"> “အင္း- ပိေတာက္က ေႏြရဲ့အလွ ဆိုရင္ ငုက ေႏြရဲ့ အားမာန္ဘဲ” </span> လို႕ ဘာသာ ေရရြတ္မိေနခဲ့ပါတယ္။</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-614wL4tqcuI/T4Z7nObUrgI/AAAAAAAAFO0/sH0pnDFsaf0/s1600/DSC06689a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-614wL4tqcuI/T4Z7nObUrgI/AAAAAAAAFO0/sH0pnDFsaf0/s320/DSC06689a.jpg" width="180" /></a></span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Bu_CaSDiX4c/T4ZxLZFlDRI/AAAAAAAAFNE/oSpViq1v_uM/s1600/DSC06691aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-Bu_CaSDiX4c/T4ZxLZFlDRI/AAAAAAAAFNE/oSpViq1v_uM/s320/DSC06691aa.jpg" width="180" /></a></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-lWemc2ymSos/T4Z712r9o9I/AAAAAAAAFO8/FsqwWaqEF4U/s1600/DSC06690aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="http://2.bp.blogspot.com/-lWemc2ymSos/T4Z712r9o9I/AAAAAAAAFO8/FsqwWaqEF4U/s320/DSC06690aa.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">လမ္းေလ်ာက္ရင္း ပန္းပင္ေတြကို ျပဳစုေနတဲ့ အေစာင့္ဦးေလးၾကီးနဲ႕ စကားလက္ဆံုက်ခဲ့ပါတယ္။ ပိုင္ရွင္က အေနာက္တိုင္းကျပားေသြးစပ္တဲ့ အသက္ငါးဆယ္ေက်ာ္ ျမန္မာတဦးျဖစ္ေၾကာင္း၊ သူက မူလက အပန္းေျဖအိမ္ ေဆာက္ဖို႕ရည္ရြယ္ခဲ့ေပမဲ့ ေနာက္ပိုင္းမွာ သူတည္ေထာင္ထားတဲ့ မိဘမဲ့ကေလးေက်ာင္းရဲ့ ရံပံုေငြရေအာင္ တည္းခိုရိပ္သာ အသြင္ေျပာင္းခဲ့တာျဖစ္ေၾကာင္း၊ ေလာေလာဆယ္ ဘန္ဂလိုသံုးလံုး အခန္းေျခာက္ခန္းရိွေၾကာင္း၊ ေနာင္မွာ ဆယ္ခန္း ျဖစ္လာမွာျဖစ္ေၾကာင္း ေျပာျပတာမို႕ ပီတိျဖစ္ရျပန္ပါတယ္။ ဒီေျမကြက္ ၀ယ္ယူစဥ္ကလည္း ေရာင္းသူရဲ့ ဆိုေစ်းကို နားလည္မွဳလြဲျပီး ဆယ္ဆတိတိ ေပးေခ်မိေပမဲ့ ေရာင္းသူက ပိုေငြကို ျပန္ေပးလိုက္ေၾကာင္း၊ ဦးေလးၾကီးက ေဖာက္သည္ခ်ပါတယ္။</span> <span style="color: #741b47;">ေၾသာ္- ေလာကမွာ ဒီလို ရိုးသားေျဖာင့္မတ္တဲ့ လူေကာင္း သူေကာင္းေတြ အမ်ားၾကီး ရိွေသးပါလား</span> <span style="color: #0b5394;">လို႕ အေကာင္းျမင္စိတ္ကေလး ဖ်တ္ကနဲ ၀င္လာမိပါတယ္။</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">လမ္းေလ်ာက္လို႕ ၀ေတာ့မွ ပန္းျခံအငယ္စားေလးထဲက ၀ါးဆက္တီကေလးေပၚမွာ အသာအယာထိုင္ျပီး မိန္းကေလးေတြ လာခ်ေပးတဲ့ ေပါင္မုန္႕မီးကင္၊ ေထာပတ္၊ ယို၊ ပန္းသီး စတာေတြနဲ႕ မနက္စာ စားပါတယ္။ ပန္းျခံထဲမွာ လမ္းေလ်ာက္စဥ္ကတည္းက ခင္မင္ခဲ့တဲ့ ေခြးကေလးေတြ သံုးေလးေကာင္က အနားမွာ အျမီးတႏွံ႕ႏွံ႕နဲ႕ လာေတာင္းေနတာမို႕ လူအလစ္မွာ ေပါင္မုန္တခ်ိဴ႕ မ်ွေက်ြးရင္း <span style="color: #741b47;">မိသားစုေတြနဲ႕ျဖစ္ျဖစ္၊ သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႕ျဖစ္ျဖစ္ ေနာက္တေခါက္ေတာ့ လာဦးမွဘဲ</span> - လို႕ ေတြးေနမိပါေတာ့တယ္။ </span></span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အဲဒီတေခါက္က လုပ္လဲျပီးေျမာက္၊ ကိုယ္ေရာစိတ္ပါ အနားရခဲ့တာမို႕ လန္းဆန္းတက္ၾကြစြာ ျပန္လာႏိုင္ခဲ့ပါတယ္။ </span></span><span style="font-size: small;">သူငယ္ခ်င္းတို႕လည္း ၾကံဳရင္ သြား အပန္းေျဖလိုက္ဦးေနာ္....... ။ မဂၤလာ ျမန္မာႏွစ္သစ္ပါ လို႕ ႏွဳတ္ခြန္းဆက္ပါတယ္။ ပိေတာက္ေမႊးေမႊးေလးလဲ လက္ေဆာင္ေပးလိုက္ပါတယ္..... :D</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-RXGuuZY5dYY/T4aC_AeeTfI/AAAAAAAAFPw/76Ses-ziS9A/s1600/DSC06658a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://1.bp.blogspot.com/-RXGuuZY5dYY/T4aC_AeeTfI/AAAAAAAAFPw/76Ses-ziS9A/s320/DSC06658a.jpg" width="320" /></a></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">မိုးစက္ပြင့္</span></span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-v7jyrYB-VRc/T4aBnUJUh8I/AAAAAAAAFPc/Y4eECOYYxjw/s1600/DSC06700a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a></div><div style="color: #0b5394;">ူ<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-16775775858463557002012-04-05T10:52:00.012+06:302012-04-05T19:06:29.413+06:30ပထမဦးဆံုး ”မိုး”<div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ျပဴတင္းတံခါးဖြင့္လိုက္တာနဲ႕ ေျမသင္းနံ႕ေတြ ႏွာသီးဖ်ားဆီ ေျပးေ၀ွ႕ႏွဳတ္ဆက္ၾကတယ္။ ျမိဳ႕ျပမွာ အေနၾကာေပမဲ့ ေက်းလက္က </span><span style="font-size: small;">သူမရဲ့ </span><span style="font-size: small;">ငယ္ဘ၀ကို အမွတ္ရေစေသာ ေျမသင္းန႕ံေလးေတြ ကို ခ်စ္ျမတ္ႏိုးတတ္သူရယ္ပါ ။ အစိမ္းႏုေရာင္သစ္ရြက္ဖ်ားမွာ တင္က်န္ေနဆဲ ေငြေရာင္ မိုးေရစက္ကေလးေတြက ဖန္တံုးကေလးေတြ၊ စိန္ပြင့္ကေလးေတြလို လင္းလက္ဆဲ။ ေၾသာ္- မေန႕က တကယ္ပဲ မိုးရြာခဲ့သည္ေလ ...။ </span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">--------------------------</span></div><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-eaqQqxpZ6hs/T30mv0AVOXI/AAAAAAAAFME/W6KO2EFHsuM/s1600/2994797427_3f1ab5c3b7_t.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-eaqQqxpZ6hs/T30mv0AVOXI/AAAAAAAAFME/W6KO2EFHsuM/s1600/2994797427_3f1ab5c3b7_t.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.flickr.com/search/?q=rain+drops+and+leave&f=hp#page=2"><span style="color: #3d85c6;">photo source</span></a></td></tr>
</tbody></table></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">မေန႕ကမိုးက စံခ်ိန္တင္ေအာင္ ပူေလာင္ အိုက္စပ္လွတဲ့ သူမေနထိုင္ရာ အ၀ါေရာင္ျမိဳ႕ကေလးမွာ သၾကၤန္မတိုင္ခင္ ဦးဦးဖ်ားဖ်ားရြာေပးခဲ့တာျဖစ္ပါတယ္။ မိုးမရြာခင္ အခ်ိန္ကေလးမွာ </span><span style="font-size: small;">သူမရင္ထဲက </span><span style="font-size: small;"> တဒဂၤ ခံစားခ်က္ေတြ </span><span style="font-size: small;">တရစ္ျပီးတရစ္ တင္းတင္း ေႏွာင္ဖြဲ႕ကာ</span><span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;">တင္းၾကပ္ ရွဳပ္ေထြးေနခဲ့</span><span style="font-size: small;">တာ အခုထိ အမွတ္ထင္ထင္ ျဖစ္မိျပန္ေသးတယ္။ </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">အဲဒီ မနက္ခင္းက မိုးသားတိမ္လိပ္ေတြ ညိဳ႕ညိဳ႕ မိွဳင္းမိွဳင္း အံု႕ဆိုင္းလို႕၊ ခါတိုင္းဆို က်စ္က်စ္ေတာက္ ပူေလာင္ျပင္းျပတတ္တဲ့ ရွင္ေနမင္း ကလည္း သူ႕အရိွန္အ၀ါကို တိမ္သားေနာက္ ယာယီ ကြယ္၀ွက္ကာ အိေျႏၵရင့္က်က္ဟန္ အသြင္ကို ေဆာင္ယူလို႕၊ ပါတ္၀န္းက်င္ ေလထုကလည္း မိုးေငြ႕နဲ႕ ေနပူရိွန္ ေပါင္းစပ္ထားတဲ့ အိုက္စပ္ပူေႏြးေနတဲ့ ခံစားခ်က္ကို ဖန္တီးလို႕။ မိုး- မိုး ရြာပါေတာ့ကြယ္ လို႕ သူမႏွဳတ္ဖ်ားက တီးတိုးတမ္းတ မိေနခိုက္မွာဘဲ ေလျပင္းႏွင္လို႕ အေ၀းကို တိမ္းပါးလြင့္စင္သြားတဲ့ မိုးတိမ္စိုင္ မိုးတိမ္ထုေတြရဲ့ အေၾကာင္း သတိတရ ျဖစ္မိျပန္တယ္။ ဒီမိုးစက္ေတြ ငံ့လင့္ေနသူအတြက္ မခ်င့္မရဲ ျဖစ္တဲ့စိတ္နဲ႕ နာက်င္ခံစားခဲ့တဲ့ အခ်ိန္ေတြလည္း အတိတ္မွာ ရိွခဲ့ဘူးတာေပါ့။ အခုေရာ- တကယ္ဘဲ ရြာဦးမွာလား မိုးရယ္ လို႕ သံသယ အေတြးနဲ႕ ပူပင္ေသာက ျဖစ္ေနရျပန္သည္။ တကယ္ေတာ့ သူမဟာ မိုးေမ်ွာ္သူ သက္သက္ေတာ့ မဟုတ္ပါေလ။ မိုးေငြ႕မိုးစက္ေတြရဲ့ မိတ္ေဆြဟာ သစ္ပင္ေလးေတြဆိုတာ ေကာင္းေကာင္းသိသူမို႕ အျမဲစိမ္းသစ္ပင္ကေလးေတြ အဆက္မျပတ္ စိုက္ခဲ့သည္ဘဲေလ။ တပင္ ႏွစ္ပင္ တရာ ႏွစ္ရာ ငါးရာ တေထာင္ - အို အခြင့္အေရး ရတဲ့ အခါတိုင္းမွာေပါ့။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> ေဟာ- ေျပာရင္းဆိုရင္း မိုးျခံဳးသံသဲ့သဲ့ၾကားရျပီေလ။</span><span style="font-size: small;"> ျခံထဲက ပန္းပြင့္ပ်ိဴမေလးေတြကလည္း သူမတို႕ရဲ့ ပြင့္ခ်ပ္လႊာေလးေတြ မဟတဟနဲ႕။ ရြက္ေၾကြကိုင္းဖ်ားက ပုရစ္ႏုအငံုကေလးေတြက ျပဴတစ္ျပဴတစ္နဲ႕ မိုးစက္တို႕အလာကို ငံ့လင့္ေနၾကတယ္။ ေဟာ- ေျပာရင္းဆိုရင္း တိမ္ညိဳတို႕ ေျမျပင္ဆီ နိမ့္ဆင္းလို႕ မိုးရြာဖို႕ ဟန္ျပင္ေလတယ္။ ေလေအးတခ်က္ ေ၀းကနဲအတိုင္းမွာ ရြက္ေၾကြေလးေတြ ေျမျပင္တဖက္ကို လိမ့္ဆင္းသြားတယ္။ မန္က်ည္းကိုင္းေပၚက ၀မ္းစာအတြက္ ပိုးေကာင္ကေလးေတြကို အစာစားဖို႕ ေခ်ာင္းေနတဲ့ ငွက္ညိဳကေလးက သူ႕ရဲ့ လံုျခံဳရာအသိုက္ဆီ ျဖဳတ္ကနဲထပ်ံသြားေတာ့တယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-KL8OpJkzyX4/T30W1ML3idI/AAAAAAAAFL0/wCxSWPAERLY/s1600/1427096072_923e802a47_t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="135" src="http://4.bp.blogspot.com/-KL8OpJkzyX4/T30W1ML3idI/AAAAAAAAFL0/wCxSWPAERLY/s200/1427096072_923e802a47_t.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.flickr.com/search/?q=first+rain&f=hp#page=3"><span style="color: #0b5394;">photo source:</span></a></td></tr>
</tbody></table></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေကာင္းကင္ဆီက ေငြမ်ွားတံကေလးေတြ တဖြဲဖြဲ က်လာတာကို </span><span style="font-size: small;">သူမ </span><span style="font-size: small;">ၾကည္ႏူးစြာ ေငးၾကည့္ေနမိေတာ့ မိုးစက္တခ်ိဴ႕က မ်က္ႏွာဆီ ပါးျပင္ဆီ ႏွဳတ္ခမ္းေတြဆီ အနမ္းနဲ႕ ႏွဳတ္ဆက္သလို ေျပး၀င္ထိေတြ႕လာၾကတယ္။ ေပ်ာ္လိုက္တာကြယ္။ ဟင့္အင္း- မ်က္ႏွာေပၚက ေရစက္ေတြ မသုတ္ပစ္ခ်င္ပါဘူး၊ ျပဴတင္းတံခါးကိုလည္း မပိတ္ခ်င္ပါဘူး၊ ေႏြဦးေပါက္ကာလ တေလ်ွာက္လံုး ေမ်ွာ္လင့္ေနခဲ့ရတဲ့ ဒီမိုး၊ ရြာစမ္းပါေစ၊ သည္းစမ္းပါေစ၊ ေအးစမ္းပါေစ - လို႕။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: center;"><span style="font-size: small;">----------------------------</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">မိုးရြာစဥ္ခိုက္မွာ သိသိသာသာၾကီး ေအးစိမ့္သြားေပမဲ့ ၊ မိုးစဲသြားခ်ိန္မွာ </span><span style="font-size: small;">မဟာပထ၀ီေျမၾကီးက </span><span style="font-size: small;">ကာလရွည္ၾကာ ေအာင္းထားရတဲ့ အပူေတြကို သက္ျပင္းရွည္ၾကီးတခ်က္မွဳတ္ျပီး ေျဖေလ်ွာ့ လႊတ္ထုတ္ လိုက္တာမို႕ ၀န္းက်င္တခိုက ေလထုထဲမွာ ခပ္ေႏြးေႏြးျဖစ္ေနျပန္ေတာ့တယ္။ မိုးကိုေမ်ွာ္ေနတဲ့ ပင္ျမင့္ေပၚက ျမစိမ္းေရာင္ ပိေတာက္ဖူးေတြက ပြင့္ရေကာင္းႏိုး မပြင့္ရေကာင္းႏိုး နဲ႕ ေရႊ၀ါေရာင္ပြင့္ခ်ပ္လႊာေတြ ထံုသင္းတဲ့ ေမႊးရနံ႕ ေတြကို သူတို႕ရင္မွာ သိမ္း၀ွက္ထားတုန္းပဲ ျဖစ္ေနေေသးတယ္။ တကယ္ဆို မုတ္သုန္ရဲ့ ပထမဆံုးမိုးဟာ အလည္လာရံုသာ ရိွေသးတာ မဟုတ္လား။ မိုးျဖိဳင္ျဖိဳင္က်ဖို႕ က်န္ေနေသးတဲ့ ေႏြရက္ရွည္ကို ျဖတ္သန္းရေပဦးမယ္..။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပထမဦးဆံုးမိုးက လွပခဲ့တယ္.....</span><br />
<span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;">ပထမဦးဆံုးမိုးက ေအးျမမွဳတခ်ိဴ႕ေပးခဲ့တယ္....</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပထမဦးဆံုးမိုးက ေျမသင္းန႕ံကေလးေတြကို ဖန္တီးေပးခဲ့တယ္....</span> </div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပထမဦးဆံုးမိုးက ေျမေပၚက ဖုန္မွဳန္႕တခ်ိဴ႕ကို သိပ္သည္းသြားေစခဲ့တယ္...</span><br />
<span style="font-size: small;">ပထမဦးဆံုးမိုးက ေကာင္းကင္မွာ သက္တန္႕ေရာင္စံုတိမ္ပန္းခ်ီကို ေရးခ်ယ္ျပခဲ့တယ္...</span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"></span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပထမဦးဆံုးမိုးက နားခိုရာ အိမ္မေဆာက္ရေသးတဲ့ ငွက္ေတေလေလးေတြကို သတိေပးခဲ့တယ္.....</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပထမဦးဆံုးမိုးက အနင္းခံျမက္ကေလးေတြကို ဆက္လက္ရွင္သန္ဖို႕ အားသစ္ေလာင္းေပးခဲ့တယ္....</span><span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပထမဦးဆံုးမိုးက ပုရစ္ႏုသစ္ေလးေတြကိုေ၀ျပီး ပန္းပြင့္ေလးေတြ လန္းဆန္းဖူးပြင့္လာဖို႕ ကူညီခဲ့တယ္...</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">အဲဒီပထမဦးဆံုးမိုးကဘဲ သူမရင္ကို အတိုင္းမသိ ၾကည္ႏူးခ်မ္းေျမ့ သာယာေစခဲ့တယ္....</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေနာင္ကိုလည္း မိုးေတြ သည္းသည္း ဆက္လို႕ ရြာႏိုင္ပါေစသားကြယ္ .......</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-paebogCKA8Y/T30cBJQSiZI/AAAAAAAAFL8/y9hJjtOZj1Y/s1600/4674533593_30546465d3_t.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-paebogCKA8Y/T30cBJQSiZI/AAAAAAAAFL8/y9hJjtOZj1Y/s1600/4674533593_30546465d3_t.jpg" /></a></div><div style="color: #134f5c;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #134f5c;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #e06666;"><span style="font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span></div><div style="color: #134f5c;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><span style="font-size: x-small;"><span style="color: #134f5c;">( စာၾကြင္း - ရည္ရြယ္ရာသုိ႕ ရည္ရြယ္ပါသည္....)</span></span>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-33730807969364211382012-03-19T14:04:00.011+06:302012-04-25T15:58:31.874+06:30ပိုးသတ္ေဆး<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ေန႕ခင္းဘက္ ထမင္းစားျပီး ထန္းပက္လက္ကုလားထိုင္မွာ နာရီ၀က္ တနာရီ မွိန္းတတ္တာ ကိုတက္တူ အက်င့္။ ဒီေန႕ ထမင္းစားရတာလည္း အေတာ္ခံတြင္းျမိန္ခဲ့တယ္။ ခ်ဥ္ေပါင္ရြက္ဟင္းခ်ိဴနဲ႕ ၊ ငါးငပိေရက်ိဴ ပ်စ္ပ်စ္ႏွစ္ႏွစ္ကို ျငဳပ္သီးစိမ္းေထာင္းႏိုင္ႏိုင္နဲ႕၊ ယာခင္းထြက္ ခရမ္းၾကြပ္သီးနဲ႕ ဆလပ္ရြက္ နံနံပင္ သခြားသီးတို႕စရာ လတ္လတ္ဆတ္ဆတ္၊ ငါးကေလးအိုးကပ္။ သားၾကီးငါးၾကီး မပါဘဲနဲ႕ ဗိုက္ထဲ ငရုပ္က်ည္ေပြ႕နဲ႕ ေထာင္းသြင္းသလို ၀င္တာပ။ ထမင္းပူပူဟင္းခ်ိဴပူပူနဲ႕ဆိုေတာ့ နားသယ္စပ္ႏွစ္ဖက္ကေတာင္ ေခ်ြးျပိဳက္ျပိဳက္စီးလို႕၊ ပုခံုးေပၚက ပု၀ါပိုင္းနဲ႕ သုတ္သုတ္ပစ္ရတယ္။ သံုးပန္းကန္ ေမာက္ေမာက္ အဆက္မျပတ္ စားျပီးေတာ့မွ ရပ္ႏိုင္တယ္။ လက္ေဆးေရ ကမ္းေပးတဲ့ ရွင္မက မ်က္ေစာင္း ခ်ိဴခ်ိဴ ခ်ိတ္လို႕။ ထိုင္ေနက်ကုလားထိုင္ေပၚ ပက္လက္မွိန္း ေနရင္ အိပ္ခ်င္သလိုလို ငိုက္မ်ဥ္းလာျပန္တယ္။ အိမ္ေရွ႕က ၀ါးကြပ္ပ်စ္နံေဘးက အညာေႏြကိုအံတုျပီး ထီးလိုမိုးေပးထားတဲ့ ထေနာင္းပင္ၾကီးက သူ႕အာရံုထဲမွာ နီးလာလိုက္ ေ၀းသြားလိုက္ ၾကီးလာလိုက္ ေသးသြားလိုက္။ ဇရက္မင္းစည္းစိမ္ဆိုတာ ဒါမ်ိဴးထင္ပါရဲ႕..။</span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">(က်ြတ္ က်ြတ္) မတိုးမက်ယ္ အိမ္ေျမွာင္စုတ္ထိုးသံေၾကာင့္ မ်က္လံုးဖ်ပ္ကနဲပြင့္လာျပီး အငိုက္ေျပသြားတယ္။ လူ႕စိတ္ကလည္း အခက္သားကလား။ အိပ္ခ်င္စိတ္ေတြက အပူျပင္းျပင္းေပးလိုက္တဲ့ ေရခိုးေရေငြ႕ေတြလို တမုဟုတ္ခ်င္း ပါးလ်ားေပ်ာက္ကြက္သြားတာ အစအနေတာင္ ရွာလို႕မရေတာ့ပါဘူး။ ဇိမ္ဖ်က္တဲ့သတၱ၀ါကို မလိုတမာ ေစာင္းငဲ့ၾကည့္လိုက္ေတာ့ သင္းက နံရံမွာ အျမီးတရမ္းရမ္းနဲ႕။ ဘာရယ္မဟုတ္။ သူနဲ႕မလွမ္းမကမ္း </span><span style="font-size: small;">ဖုန္အလိမ္းလိမ္းတက္ေနတဲ့ </span><span style="font-size: small;">ၾကြက္ေလ်ွာက္တန္းေပၚမွာ သံုးလက္စ ပိုးသတ္ေဆး တပုလင္းကို သြားျမင္တယ္။ အိမ္ေျမွာင္က ပိုးသတ္ေဆးကို စားစရာမဟုတ္မွန္းသိသလိုလို ဂရုပင္မစိုက္ဘဲ ေက်ာခိုင္းလို႕ ၊ သူ႕အတြက္ ေန႕လည္စာအျဖစ္ မ်က္ေစ့လည္ လမ္းမွားလာမဲ့ ပိုးေကာင္မႊားေကာင္ တေကာင္တေလမ်ား ရမလားလို႕ ၀ီရိယထားျပီး တြင္တြင္ေခ်ာင္းေနတယ္။ တကယ္ေတာ့ ဒီပိုးသတ္ေဆးက သူ႕ ငရုပ္ခင္းနဲ႕ ခရမ္းခင္းေတြမွာ လက္စြဲအျဖစ္သံုးခဲ့တာေပါ့။ အလို ငါေနာက္ဆံုး ပိုးသတ္ေဆးျဖန္းခဲ့တာ ဘယ္ရက္ပါလိမ့္လို႕ သူ မ်က္ေစ့ေမွးျပီး စဥ္းစားမိတယ္။ ျပီးခဲ့တဲ့ တပါတ္ကလား ဆယ္ရက္ကလား။ အသက္ကေလးရလာေတာ့ မွတ္ဥာဏ္ေတြလဲ မွဳန္၀ါးလာသလိုပါဘဲ။ ဒီလိုပိုးသတ္ေဆးေတြ သူ႕စိုက္ခင္းမွာသံုးခဲ့တာ ဆယ္စုႏွစ္တစုေတာင္ မကေတာ့။ ဒီပိုးသတ္ေဆးေတြကို စိုက္ပ်ိဴးေရးရဲ့ ရဲေဘာ္ရဲဘက္လို႕ေတာင္ အမည္ေပးလိုက္ခ်င္တယ္။ တႏွစ္ျပီးတႏွစ္ တံဆိပ္ေတြသာ အမ်ိဴးမ်ိဴးေျပာင္းသြားတယ္။ ပိုးသတ္ေဆးကေတာ့ ပိုးေတြရဲ့ ဇီ၀ိန္ကို မွန္မွန္ေျခြေနျမဲ။ ဒီ သီးႏွံဖ်က္ပိုးမႊားေတြကို မသတ္ခ်င္လို႕လဲမရ။ ေတာင္းပန္လို႕လည္းမရ၊ ေမာင္းထုတ္လို႕လည္း မႏိုင္တဲ့ အမ်ိဴးေတြ။ ကိုယ့္လည္ေခ်ာင္းထဲေရာက္မဲ့ အစားအစာေတြ သင္းတို႕က အုပ္နဲ႕ က်င္းနဲက လုယက္ယူငင္ စားသံုးေတာ့မွာမို႕ လူနဲ႕ သတၱ၀ါတို႕ရဲ့ အစာလုပြဲမွာ အားၾကီးသူ ႏိုင္စတမ္းေပပ။ </span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ရြာေတြမွာက ဗဟုသုတကနည္း စာမတတ္ ေပမတတ္မို႕ ကိုယ့္အတတ္ကိုယ္ျပန္စူးတဲ့ ျဖစ္ရပ္ေတြ လည္း မနည္းလွေတာ့။ မယံုမရိွနဲ့။ တျမန္ႏွစ္က ငရုပ္ခင္းေတြ ပိုးသတ္ေဆးျဖန္းရင္း ပိုက္ဆို႕ေနလို႕ ပါးစပ္နဲ႕ မွဳတ္ထုတ္ တဲ့ ရြာထဲကေကာင္ေလး တေယာက္ ယာခင္းထဲတင္ စင္းစင္းေသပါေရာလား။ ျမိဳ႕ေပၚက တူတေယာက္ကေတာ့ ဟင္းသီးဟင္းရြက္ေတြ ေရေဆးတာ နည္းလို႕ ထင္ရဲ့ လင္မယားႏွစ္ေယာက္လံုးေရာ၊ ကေလးေတြပါ ေဆးရံုတက္လိုက္ရတယ္။ ဒါဆိုရင္ ကိုယ့္လက္နက္ ကိုယ့္ျပန္စူးျပီထင္ပါ့။ ေျခရင္းအိမ္က ကိုက်ြဲသမီး အပ်ိဴေပါက္မကေတာ့ ရည္းစားနဲ႕ကြဲျပီး သူ႕အေဖယာခင္းထဲပက္မဲ့ ပိုးသတ္ေဆးကို ပုလင္းတ၀က္ေလာက္ ေမာ့ေသာက္လိုက္တာ၊ ေရေရာျပီးသားမို႕လို႕တေၾကာင္း ေဆးရံု ခ်က္ခ်င္းပို႕ႏိုင္လို႕ တေၾကာင္း ေသတြင္းထဲက သီသီေလး လြတ္ခဲ့သေပါ့။ အခုေတာ့ ရပ္ထဲရြာထဲမွာ လင္မယားခ်င္း ခိုက္ရန္ျဖစ္ရင္ေတာင္ ပိုးသတ္ေဆးပုလင္း ၀ွက္ထားရေပါ့။</span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ဟိုတေလာက ငယ္သူငယ္ခ်င္းတေယာက္ သူ႕ဆီ လမ္းၾကံဳလို႕ အလည္လာတုန္း ေျပာသြားတာေတြ အခုထိမွတ္မိေသးတယ္။ သူက ျမိဳ႕မွာစာသင္၊ အဲဒီမွာဘဲ အလုပ္၀င္၊ ျမိဳ႕သူနဲ႕အိမ္ေထာင္က်၊ အခုေတာ့ ဘာတဲ့ ပါတ္၀န္းက်င္ထိမ္းသိမ္းေရး ပရဟိတလုပ္ငန္း လုပ္ေနတယ္ ဆိုလား။ သူက ေျပာေသးတယ္။ “ဟ-ေကာင္ရ၊ ငါတို႕ငယ္ငယ္က ယာခင္းထဲမွာ ေတြ႕တဲ့အသီးခူးျပီး ေရမေဆး ဘာမေဆး ဂ်ိဴးဂ်ိဴးဂ်ြတ္ဂ်ြတ္၀ါးစားခဲ့တာ ခ်ိဴလည္းခ်ိဴ သိပ္အရသာရိွတာဘဲ ေမာင္၊ အခုေတာ့ျဖင့္ လက္လြတ္စပယ္ မစားရဲေပါင္ကြာ၊ မင္းတို႕အဲဒီ ပိုးသတ္ေဆးဆိုတာၾကီး မသံုးလို႕ မရဘူးလား” တဲ့ ။ ျပီးေတာ့ ပိုးသတ္ေဆးရဲ့ ဆိုးက်ိဴး ဆိုးေမြေတြ ဆက္ေျပာေနေသးရဲ့။ ပိုးသတ္ေဆးေၾကာင့္ လူကို အက်ိဴးျပဳတဲ့ တျခားအင္းဆက္သတၱ၀ါေတြ ေသေၾကရသတဲ့။ ေျမဆီလႊာေတြ ပ်က္ယြင္းသတဲ့။ ပါတ္၀န္းက်င္ ညစ္ညမ္းသတဲ့။ လူေတြ က်မ္းမာေရးထိခိုက္သတဲ့။ အင္း- သူနဲ႕ အေျခအတင္ေျပာမေနေတာ့ပါဘူး၊ ကိုယ့္၀မ္းနာကိုယ္သာသိ ဆိုသကိုး ။ ဘယ္သူက အလကား ေငြကုန္ခံ၊ ပါဏာတိပါတာ အကုသိုလ္တက္ခံ ခ်င္ပါ့မလဲ။ ကိုယ့္အခင္းက ပိုးသတ္ေဆးမဖ်န္းရင္ ပိုးသတ္ေဆးဖ်န္းထားတဲ့ သူမ်ားအခင္းက ပိုးေတြ ကိုယ့္ဆီ စုျပံဳလာမွာေပါ့။ စိုက္ခင္းေတြ ပ်က္ကုန္ရင္ ဘယ္လိုထမင္းစားရမလဲ။ အခုလို ထမင္း၀ရံုသာသာ ရုန္းကန္ေနရတဲ့အခ်ိန္မွာ ဘယ္လိုလုပ္ ဒါေတြ ဂရုုစိုက္ႏိုင္ပါ့မလဲ။ အင္း၊ သူေျပာသြားတဲ့ “ဘိုင္အို နည္းပညာ” တို႕ “ဇီ၀ ပိုးသတ္ေဆး” တို႕ ကိုယ့္ရြာနီးခ်ဴပ္စပ္မွာ လြယ္လြယ္ကူကူ လက္လွမ္းမွီမဲ့ အခ်ိန္ေရာက္ရင္ေတာ့ တမ်ိဴးေပါ့ေလ။</span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">စိတ္ေထြေထြနဲ႕ တီဗြီၾကည့္ရင္ေကာင္းမလား စဥ္းစားျပီး ရီမုတ္ကို ရွာတယ္။ </span><span style="font-size: small;">တီဗြီရီမုတ္ကို ႏွိပ္ၾကည့္လိုက္ေတာ့ ထင္းရူး ေသတၱာစုတ္ေပၚက </span><span style="font-size: small;">ဘက္ထရီအိုးနဲ႕ တြဲထားတဲ့ ၁၄လက္မ အျဖဴအမည္းတီဗြီကေလးက </span><span style="font-size: small;">တာ၀န္ေက်စြာ</span><span style="font-size: small;"> တရွဲရွဲ ခဏျမည္ျပီး ပံုရိပ္တခ်ိဴ႕ ေပၚလာတယ္။ အျပိဳင္းအရိုင္း ေအာင္ျမင္ေနတဲ့ သီးႏွံခင္းေတြထဲမွာ ေနာက္ခံ ေတးဂီတနဲ႕အတူ ေပ်ာ္ရႊင္ကခုန္ေနၾကတဲ့ နံမည္ေက်ာ္မင္းသားနဲ႕ မင္းသမီးေလးစံုတြဲကို </span><span style="font-size: small;">ပိုးသတ္ေဆးပံုးကိုလြယ္ျပီး ေဆးျဖန္းပိုက္တရမ္းရမ္းနဲ႕ ဂိုက္ေပးၾကမ္းၾကမ္း </span><span style="font-size: small;">သရုပ္ေဆာင္ေနတာ </span><span style="font-size: small;">ေတြ႕ရတယ္။ တိုက္ဆိုင္လိုက္ပံုမ်ား ေျပာဘဲမေျပာခ်င္။ အမွတ္မထင္ သူ႕ညာဖက္လွည့္ၾကည့္လိုက္ေတာ့ အိမ္နံရံမွာ ခ်ိတ္ထားတဲ့ မွန္ေပၚမွာ သူ႕ရုပ္ကို သူျပန္ျမင္လိုက္ရတယ္။ အသားမည္းမည္း၊ ပါးစပ္ျပဲျပဲ ၊ ဆံပင္ ျဖဴတ၀က္ နက္တ၀က္နဲ႕ ထူးမျခားနား ျမင္ေနက်မ်က္ႏွာ။ အဲ- ထူးျခားတာက သူ႕မ်က္ေစ့ေတြက ပိုးသတ္ေဆးစားမိထားတဲ့ ဖားတေကာင္လို ျပဴးက်ယ္က်ယ္ ျဖစ္ေနတယ္လို႕ ခံစားရတယ္။ ခ်က္ခ်င္း အသက္ရွဳၾကပ္ခ်င္သလိုျဖစ္လာတာနဲ႕ ကုလားထိုင္လက္တန္းကို တင္းတင္းဆုပ္ထားလိုက္မိတယ္။ ရွင္မေရ ရွင္မ။ အသံက လည္ေခ်ာင္းထဲမွာပဲ တိမ္ျပီးေပ်ာက္သြားတယ္။ ဗိုက္ထဲက ထိုးေအာင့္ျပီးနာလာတယ္၊ ေလခ်ဥ္တခ်က္တက္တယ္ ျပီးေတာ့ နားေခါင္းထဲမွာ၊ ပါးစပ္ထဲမွာ ပိုးသတ္ေဆးနံ႕ေတြ စူးရွလာျပန္တယ္။</span></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #444444; text-align: justify;">
မိုးစက္ပြင့္</div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-87347375799876138442012-03-05T17:09:00.005+06:302012-03-05T17:24:49.754+06:30ငယ္နာမည္ ၾကက္ၾကီး၊ အခုေတာ့ ခ်က္ၾကီး<div style="color: #073763; text-align: justify;"><br />
<span style="font-size: small;"> </span><span style="color: #0c343d; font-size: small;">မိုးစက္တို႕ </span><span style="color: #0c343d; font-size: small;">တကၠသိုလ္ တက္စဥ္ကဆို မိန္းကေလးေတြက ရွပ္အက်ီၤဖားဖားၾကီး၀တ္၊ လံုခ်ည္တိုတို၊ ဆံပင္ဖားလ်ားခ်ျပီး လြယ္အိတ္အေမြးပြၾကီးေတြကို ေက်ာ္သူထံုးလို႕ေခၚတဲ့ အဖုထံုးျပီး ေက်ာင္းတက္ၾကတာေပါ့ ။ အဲဒီတုန္းက ၾကားဖူးနား၀ရိွခဲ့တဲ့ ကံ့ေကာ္ေတာပံုျပင္ေတြထဲမွာ အခ်စ္ပံုျပင္၊ ဟာသပံုျပင္၊ အသည္းကြဲပံုျပင္ေတြအျပင္ စာက်က္လြန္းလို႕ ၊ စိတ္ဖိစီးမွဳမ်ားလြန္းလို႕ စိတၱဇေ၀ဒနာျဖစ္သြားခဲ့တဲ့ ျဖစ္ရပ္မွန္ပံုျပင္ေတြလည္း အမ်ားၾကီးပင္။ <span style="color: #b45f06;">ဘယ္တုန္းက ဘယ္အေဆာင္က ေက်ာင္းသူေလးက စာေမးပြဲနီးေတာ့ စိတ္ေၾကာင္ျပီး အေပၚထပ္ကေန ခုန္ခ်သြားတာတဲ့။ ဘယ္တကၠသိုလ္က ေက်ာင္းသားကေတာ့ ဆရာေတြကို တေယာက္ျပီးတေယာက္ လိုက္ေတြ႕ျပီး က်ြန္ေတာ္ အိပ္ခ်င္တယ္၊ အိပ္ပါရေစလို႕ တတြတ္တြတ္ လိုက္ေျပာေနေတာ့သတဲ့ </span>စသျဖင့္ စသျဖင့္ ေျပာမဆံုးေပါင္ ေတာသံုးေတာင္။ အဲဒီအထဲမွာ ကိုယ္တိုင္ဇာတ္လိုက္ေက်ာ္ တေယာက္မျဖစ္လိုက္ရတာ အေတာ္ကံေကာင္းသည္ဟု ဆိုခ်င္ပါသည္။ ဘာေၾကာင့္လဲဆိုေတာ့ မိုးစက္တေယာက္ ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္ ၾကိမ္တို႕ျပီး အေသအလဲ စာက်က္ခဲ့ရလို႕ပါဘဲ။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">ငယ္စဥ္ကစျပီး အတြက္အခ်က္ ၀ါသနာထုံေသာ္လည္း ဆယ္တန္းရမွတ္ အေျခအေနအရ က်က္စာသီးသီးသာရိွေသာ ဘာသာရပ္အားလံုးကို အဂၤလိပ္လိုသာ ပို႕ခ်သင္အံေလ့ရိွေသာ အထူးျပဳဘာသာရပ္ကို ယူျဖစ္ခဲ့သည္။ စာက်က္ တကယ္ပ်င္းေသာ္လည္း ေယာင္ေတာင္ေပါင္ေတာင္နဲ႕ ေတာ္ေတာ္ေလး စာက်က္ျဖစ္ခဲ့သည္။ ကိုယ့္သူငယ္ခ်င္း အခ်င္းခ်င္း ေတြ႕ရင္ အရင္ဆံုးေမးျဖစ္တဲ့ စကားက ... <span style="color: #741b47;">“နင္ညက က်က္ ျဖစ္ေသးလားဟင္”</span> ...လို႕-ေပါ့။ </span><span style="font-size: small;">ေနာက္တတ္တဲ့ သူငယ္ခ်င္းတေယာက္က <span style="color: #741b47;">“ ဟင့္အင္း၊ ၾကက္မျဖစ္ပါဘူး - ငါ လံုး၀ ၾကက္မျဖစ္ခဲ့ပါဘူးဟာ”</span> ဆိုျပီး ျပာျပာသလဲ ျငင္းေနလို႕ အားလံုး တေသာေသာ ရယ္ၾကရေသးသည္။ အဲဒီကစျပီး စာက်က္သန္သူေတြကို စာၾကမ္းပိုးလို႕ မေခၚဘဲ “ၾကက္ၾကီး” လို႕ နာမည္ေျပာင္ ေပးခဲ့ၾကသည္။ </span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-CntcNz9Izjs/T1SYXeSJ4PI/AAAAAAAAFLs/5D5XcOK-wNM/s1600/u19066330.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-CntcNz9Izjs/T1SYXeSJ4PI/AAAAAAAAFLs/5D5XcOK-wNM/s1600/u19066330.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.fotosearch.com/illustration/book-worm.html"><span style="color: #999999;">photo credit</span></a></td></tr>
</tbody></table><span style="font-size: small;">မိုးစက္တေယာက္ စာ အသည္းအသန္က်က္ရတဲ့ အေၾကာင္းရင္းသံုးခု ရိွပါသည္။ အမွတ္စဥ္တစ္က မွတ္ဥာဏ္အားနည္းတာျဖစ္သည္။ သူမ်ားေတြ တနာရီက်က္ရတဲ့စာကို ကိုယ္က ႏွစ္နာရီက်က္ရသည္ ဟုထင္သည္။ တခါက်က္ျပီးရင္လည္း မမွတ္မိတတ္။ ေနာက္တခ်က္က </span><span style="font-size: small;">ေအာင္စာရင္းထြက္လို႕မွ လူရိုေသ ရွင္ရိုေသ ဂုဏ္ထူးကေလးတခုႏွစ္ခု မပါမျဖစ္ ပါရေလေအာင္ရည္မွန္းခ်က္ ခ်ထားလို႕ျဖစ္သည္။ ေနာက္ဆံုးအခ်က္က စာခိုးခ်ဖို႕ သတၱိေရာ အရည္အခ်င္းပါ မရိွလို႕ျဖစ္သည္။ အခုအခ်ိန္ျပန္ေတြးေတာ့ ေက်ာင္းသက္တေလ်ာက္လံုး စာမခိုးခ်ဖူးခဲ့ပါလားလို႕ ၾကံဖန္ပီတိျဖစ္ရသည္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">မွတ္မွတ္ရရ ပထမႏွစ္ က်ဴတိုရီယယ္ေျဖေတာ့ အိမ္က က်က္လာခဲ့တဲ့ စာက သိပ္မေၾက။ ပထမ တပိုဒ္ေလာက္ေရးျပီး ေမ႕ေနသည္။ ေခါင္းကိုကုတ္သည္- မထြက္။ မ်က္ေတာင္ကို ပုတ္ခတ္ပုတ္ခတ္ လုပ္သည္ - လံုး၀မေပၚ။ ခက္ေခ်ျပီ။ ေဘးနားက သူငယ္ခ်င္းကို တီးတိုးေမးလိုက္သည္။ “<span style="color: #741b47; font-size: x-small;">ဟဲ့- လဲ့ႏြယ္၊ ဒုတိယပိုဒ္အစက ဘာလဲဟင္”</span> သူက တခုခုကို ရြတ္ျပသည္။ မၾကားရသျဖင့္ ထပ္ေမးလိုက္သည္။ သူက ထပ္ရြတ္ျပျပန္သည္။ မသဲကြဲျပန္ပါေခ်။ သုံးေလးခါ ေလာက္က်ေတာ့ သူလည္း စိတ္မရွည္ေတာ့။ ကိုယ္လည္း အားနာျပီး ထပ္မေမးျဖစ္ေတာ့။ တကယ္ေတာ့ သူငယ္ခ်င္းက သူ႕ ေျခာက္ေျမွာင့္ပံုစံ ရာဘာေဘာပင္မွာ ကြန္ပါခ်ြန္နဲ႕ စာလံုးေသးေသးေလးေတြ အတန္းလိုက္ေရးထားျပီး အဲဒါေဘာပင္ကေလးကို လွည့္လွည့္ျပီး တပုဒ္လံုး အထစ္အေငါ့မရိွ ပိပိယိယိ ေျဖသြားႏိုင္သူပါ။ ဒါနဲ႕ သူက က်ြန္မကို လက္ဖ်ားခါေလသည္။ <span style="color: #741b47;">နင္အဲ့ေလာက္ တံုးတာ၊ နင္နဲ႕သာ အတူတူ ခိုးစားရင္ ငါ ေထာင္ခဏခဏ က်မွာပဲ- </span>တဲ့။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">ေျပာရရင္ မိုးစက္တို႕အုပ္စုထဲက “မွန္ေၾကာင္ေလး” လို႕ နာမည္ေျပာင္ရထားတဲ့ သူငယ္ခ်င္းတေယာက္က တတန္းလံုးမွာ ပထမ ရတဲ့အထိ အစြမ္းျပႏိုင္သူ။ စာမွန္မွန္ က်က္သူ။ မိုးစက္ အေဆာင္က အခန္းေဖၚကလည္း မနက္ေလးနာရီကေနစျပီး သူနဲ႕ကိုယ္ၾကားက လိုက္ကာကေလး တခုကို ဆြဲကာျပီး သူ႕ကုတင္ေပၚ တင္ပလႅင္ေခြကာ တေန႕သင္သမ်ွ စာအားလံုး တေန႕အျပတ္က်က္တတ္တဲ့သူ ဆိုေတာ့ .....အင္း- မလြယ္ပါလားေနာ္။ သူ႕ေလာက္ မက်က္ႏိုင္ေပမဲ့ ကိုယ္နဲ႕ တတန္းတည္းသားရဲ့ စာက်က္သံကို လ်စ္လ်ွဴရွဳကာ ေစာင္ေခါင္းျမီးျခံဳျပီး အိပ္ေနရ ေလာက္ေအာင္လည္း အသည္းမမာႏိုင္ပါေပ။ အင္း-အဲ ညည္းညဴျပီး ငါးနာရီခြဲ၊ ေျခာက္နာရီေလာက္ဆို စာစဖတ္ျဖစ္ေတာ့သည္။ ဒီေတာ့လည္း အခန္းေဖၚက ၾကက္ၾကီးစီနီယာဆိုရင္ မိုးစက္က ၾကက္ၾကီးဂ်ဴနီယာ ျဖစ္ရေပေတာ့မည္။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">သူငယ္ခ်င္းေတြကို တခါတခါ ေျပာျဖစ္သည္။ <span style="color: #741b47;">“ငါေလ ေသရမွာ သိပ္ေၾကာက္တာပဲဟာ”</span> - လို႕။ သူတို႕က နားမလည္စြာ ဘာျဖစ္လို႕လဲလို႕ ျပန္ေမးၾကသည္။ က်ြန္မအေျဖကေတာ့ - <span style="color: #741b47;">“ ေနာက္ဘ၀ လူျပန္ျဖစ္ရင္ အခုလို ပင္ပင္ပန္းပန္း စာက်က္ရမွာ ေၾကာက္လို႕” </span> တဲ့။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #073763; text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">------------------------------------- </span></div><br />
<span style="font-size: small;">“ခ်က္ၾကီး” အေၾကာင္း ေျပာျပခ်င္ပါေသးတယ္...။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> မိန္းကေလး ပီသရမွာ ၀န္ေလးတတ္တဲ့ မိုးစက္ဟာ ဟင္းေကာင္းေကာင္း စားရတာၾကိဳက္ေပမဲ့ ဟင္းခ်က္ရမွာ အတန္ငယ္ တြန္႕ဆုတ္ ၀န္ေလး ေလ႕ရိွပါတယ္။ အေဆာင္ေန က်ဴတာေပါက္စဘ၀တုန္းကေတာ့ ရတဲ့ လခနဲ႕ ကာမိေအာင္ မျဖစ္မေန ခ်က္စားရပါတယ္။ အျမဲခ်က္ေလ့ရိွတဲ့ ဟင္းကေတာ့ ခ်ဥ္ေပါင္၊မ်ွစ္၊ ဇရစ္ရိုး၊ ကင္ပြန္းခ်ဥ္ရြက္ ေတြကို အိမ္ကသယ္လာတဲ့ ပုဇြန္ေျခာက္ႏိုင္ခ်င္းနဲ႕ ျငဳပ္သီးသံုးမ်ိဴး ( ဟင္းခ်က္မွဳန္႕၊ ေလးစိတ္ကြဲမွဳန္႕၊ ျငဳပ္စိမ္း) န႕ဲ ငံျပာရည္ႏိုင္ႏိုင္ထည့္ ေၾကာ္ထားတဲ့ ”ရြက္စံုေၾကာ္” ဟင္းပါ။ ေျခာက္ေျခာက္ေလး ခ်က္ထားရင္ ႏွစ္ရက္သံုးရက္ ဆက္စားလို႕ ရပါတယ္။ က်ြန္မက သူ႕တမ်ိဴးတည္းကိုလည္း ထမင္းနဲ႕ စားတတ္ပါတယ္။ ဘယ္အခ်ိန္ခ်က္ခ်က္ ဘယ္အခါစားစား စားေကာင္းတယ္လို႕လည္း ထင္ပါတယ္။ အတူ၀ိုင္းစားေနက် သူငယ္ခ်င္းေတြကလည္း အားနာပါးနာပဲ ျဖစ္ျဖစ္ ငတ္ၾကီးက်လို႕ပဲျဖစ္ျဖစ္ ေတာ္ေတာ္ေကာင္းတယ္လို႕ ေျပာၾကတာေပါ့ေနာ္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">သတိ၀ီရိယ ရိွေသာ ကိုယ့္အရည္အခ်င္းကို ကိုယ္တိုင္ေၾကာ္ျငာ၀င္ရမည္ဆိုလ်ွင္ ေဟာ့ပလိတ္ မီးမပိတ္မိဘဲ ထမင္းအိုးႏွပ္ျပီး ထားပစ္ခဲ့သျဖင့္ အိုးတူးေငြ႕တေထာင္းေထာင္း ေဘးအခန္းေတြ မခံႏိုင္ေအာင္ထြက္သျဖင့္ တံခါးကို ရိုက္ဖ်က္ျပီး ထမင္းအိုးကို ကယ္ဆယ္ၾကရ၏။ သို႕ေသာ္ အသက္မမီေခ်။ ထမင္းအိုးမွာ မဲေျခာက္ထူပိန္းျပီး ရုပ္မေပၚေတာ့သျဖင့္ ဒန္အိုးစုတ္၀ယ္သူပင္ စိတ္၀င္စားမည္မဟုတ္။ ေနာက္တခါ ဆီဒယ္အိုးတည္စဥ္ မီးပ်က္သြားသျဖင့္ ျပန္လာႏိုးေစာင့္ရင္း ေမ့သြားေပရာ အလုပ္သြားခ်ိန္တြင္ သတိမမူမိဘဲ ဒီတိုင္းထားသြားလိုက္သည္။ ေနာက္တခါ လ်ွပ္စစ္မီးလာခ်ိန္တြင္ ဆီပူအိုးထဲ မီး၀င္ေတာက္ကာ မီးစြယ္မီးညြန္႕တို႕ တရိွန္ရိွန္တက္ျပီး လက္ႏွီးကိုပါ စြဲေလာင္ကာ </span><span style="font-size: small;">မီးပံုပြဲသဖြယ္ ျဖစ္ေန</span><span style="font-size: small;">ေတာ့သည္။ ေမ့ျပီးဖြင့္ထားခဲ့မိေသာ ျပဴတင္းေပါက္မွ မီးေတာက္မီးလ်ွံမ်ားကို အျပင္မွျမင္လိုက္ရေသာ အိမ္နီးခ်င္းတို႕က မေနသာသျဖင့္ တေယာက္တလက္ ၀ိုင္း၀န္းျငိမ္းသတ္ၾကရာ မိုးစက္တေယာက္ ရိွတာအကုန္ျပဳတ္ျပီး လူကိုယ္တိုင္ အခ်ဴပ္ခန္း စံျမန္းရမည့္ ေဘးက ကင္းသြားေလသည္။</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">-------------------------------------- </span></div><span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">အဲသလို အခ်က္အျပဳတ္ကို စိတ္နာခဲ့တဲ့ မိုးစက္ဟာ လခ အသင့္အတင့္ေကာင္းတဲ့ ဒုတိယအလုပ္ကို ၀င္ျပီးကတည္းက လံုး၀ ထမင္းခ်က္ မစားေတာ့ပါဘူး။ အခ်ိန္မရိွလို႕၊ ဘာျဖစ္လို႕ မ်ိဴးစံုအေၾကာင္းျပကာ ခ်ိဴင့္ဆြဲတမ်ိဴး၊ ဆိုင္မွာတဖံု စားပါတယ္။ </span><span style="font-size: small;">ေနာက္ျပီး ကိုယ္ၾကိဳက္တဲ့ ဟင္းကို စားဖို႕အတြက္ </span><span style="font-size: small;">ျငဳပ္သီးေထာင္းစရာ မလို၊ ပန္းကန္ ေဆးစရာမလို၊ ဆီပူေလာင္စရာ မလိုတာမို႕ သိပ္သက္သာတယ္လို႕ ထင္ခဲ့ပါတယ္။ အိမ္ထမင္း အိမ္ဟင္းေလာက္ စားမေကာင္းေတာ့လည္း ေဘာ္ဒီ၀ိတ္ ထိန္းျပီးသား ျဖစ္တယ္လို႕ ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္ ေျဖပါတယ္။ ခြင့္ရက္ယူလို႕ အေမ့အိမ္ျပန္မွ ဗိုက္ေခြးနမ္းမတတ္ စားပါတယ္။ အေမကေတာ့ ကရုဏာေတြ အၾကီးအက်ယ္ သက္လို႕ ေပါ့။ အဲဒီလို ႏွစ္ေပါင္းမ်ားစြာ ေနလာတဲ့အခါ ထမင္းဟင္း ခ်က္ခ်င္စိတ္က အလိုလို ကြယ္ေပ်ာက္လို႕ သာ ေနပါေတာ့တယ္။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">အေမက သူ႕သမက္ေလာင္းနဲ႕ ပထမဆံုး စကားစေျပာေတာ့ <span style="color: #741b47;">“ သမီးက ထမ</span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">င္းမခ်က္တတ္ဘူး”</span> လို႕ ေျပာပါတယ္။ အေမ့ပံုစံက တင္တင္စီးစီး ေျပာတဲ့ ပံုစံမ်ိဴးဟုတ္ဘဲ က်ြန္မတို႕ေရွ႕ေရးကို အမွန္တကယ္ ပူပူပင္ပင္ ေၾကာင့္ေၾကာင့္ၾကၾက ေျပာတဲ့ပံုဆိုတာ သူေရာ က်ြန္မေရာ ခံစားသိရိွခဲ့ပါတယ္။ သူက က်ြန္မေျပာျပဖူးလို႕ အေၾကာင္းစံု သိေနျပီးသားပါ။ ဒါေပမဲ့ သူ အေမ့ကို ဘယ္လို တုန္႕ျပန္မလဲဆိုတာ့ က်ြန္မ မ်က္လံုးေဒါင့္ကေန ခိုးၾကည့္ျပီး နားရြက္ႏွစ္ဖက္လံုးကို ကားေနေအာင္ စြင့္ထားလိုက္ပါတယ္။ <span style="color: #741b47;">“က်ြန္ေတာ္ ခ်က္တတ္ပါတယ္”</span> တဲ့။ ေရြ- နိပ္ပဟ လို႕ စိတ္ထဲက ၾကံဳး၀ါးလုိ္က္တယ္။ </span><span style="font-size: small;">အဲဒီကေနစျပီး က်ြန္မက မီးဖိုေခ်ာင္ကို မေနအပ္တဲ့အရပ္လို သေဘာထားခဲ့ပါတယ္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">တကယ္ေတာ့ က်ြန္မက ဟင္းခ်က္ျခင္း အတတ္ပညာကို စိတ္၀င္စားပါတယ္။ အေမခ်က္ရင္လည္း သေဘာတက် ေဘးကေန ဟိုဟာေလးကူလုပ္ ဒီဟာေလး ကူလုပ္ လုပ္တတ္ပါတယ္။ ထမင္းဟင္းခ်က္ရင္း တတြတ္တြတ္ သြန္သင္ေနတတ္တဲ့ အေမ့ရဲ့ လက္ခ်ာေတြလည္း အလြတ္ရေနျပီးသားပါ။</span><br />
<div style="color: #38761d;"><span style="font-size: small;">- ဘဲဥခြဲရင္ အပ္ခ်ည္ကို ပါးစပ္ကိုက္ျပီး ထက္ျခမ္းခြဲ၊ ဓါးနဲ႕ဆို အျခမ္းမလွဘူး။</span></div><div style="color: #38761d;"><span style="font-size: small;">- အရြက္ေၾကာ္ရင္ မီးျပင္းျပင္းနဲ႕ အျမန္ေၾကာ္မွ စိမ္းစိမ္းေလးရတယ္။ အရိုးကို အရင္ေၾကာ္ျပီးမွ အရြက္ကို ထည့္ရတယ္။</span></div><div style="color: #38761d;"><span style="font-size: small;">- သီးစံုဟင္းမွာ မန္က်ည္းရည္ကို အသီးအားလံုးႏူးမွထည့္၊ ႏို႕မို႕ရင္ အသီးေတြ မာေတာက္ဆတ္ၾကီး ျဖစ္သြားမယ္။</span></div><span style="font-size: small;"><span style="color: #b45f06;">- ဟင္းရြက္ျပဳတ္ကို အသက္ေသရံု ေရေႏြးပြက္ပြက္ဆူထဲ ႏွစ္ျပီးရင္၊ ေရေအးဇလံုထည္းမွာ ျပန္စိမ္ထားမွ အရြက္အေရာင္မပ်က္တာ</span> တို႕ အို- စံုလို႕စံုလို႕ပါဘဲ။</span><br />
<span style="font-size: small;"> </span><br />
<span style="font-size: small;">“ သမီးက ထမင္းခ်က္တဲ့ အိမ္ရွင္မ မလုပ္ဘူး အေမ” လို႕ အသံတိတ္ ေျပာေနမိတာ အေမမသိပါ။ တအိုးတအိမ္ ထူေထာင္ၾကေတာ့ က်ြန္မက ဟင္းခ်က္ဖို႕ အခ်ိန္အၾကာၾကီးမေပးခ်င္သလို၊ အိမ္တအိမ္မွာ ေယာက်ာ္းေလးေတြ မီးဖိုေခ်ာင္၀င္ျပီး ခ်က္ျပဳတ္တာ အရမ္းသေဘာက်သူပါ။ ထမင္းဟင္းခ်က္မဲ့ အခ်ိန္ေတြကို စာဖတ္လို႕သာ ေနခ်င္ခဲ့မိတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ခ်က္ေရးျပဳတ္ေရး ဘာမွမသိတဲ့သူတေယာက္လိုဘဲ ေနလာခဲ့တာပါ။ သူခ်က္သမ်ွ ေကာင္းတယ္၊ ေကာင္းတယ္နဲ႕ အားေပးရတာလည္း အေမာပါဘဲ။ တခါတေလေတာ့ သူ႕လက္ရာေတြက စားလို႕ေသာက္လိုု႕ သိပ္အဆင္မေခ်ာတဲ့ အခါေတြလည္း ရိွပါတယ္။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">ဒါနဲ႕ သူဖတ္လို႕ရေအာင္ အင္တာနက္ထဲက လုလု၊ မရွင္ေလး၊ စူးႏြယ္ေလး၊ မေခ်ာ၊ ကိုအင္ဒီ၊ စႏၵကူး၊ တမင္းအိုး၊ စတဲ့စတဲ့ ဘေလာ့ဂါေပါင္းစံုရဲ့ ဟင္းခ်က္နည္း တရာေက်ာ္ကို ကူးယူစုေဆာင္းျပီးသကာလ ပရင့္ထုတ္ျပီး စာအုပ္တအုပ္ ခ်ဴပ္လိုက္ပါတယ္။ ေခါင္းစဥ္ကိုေတာ့ “ဟင္းခ်က္နည္း အမ်ိဴးမ်ိဴး - အိမ္ရွင္မတဦး စုစည္း တင္ျပသည္” ဆိုျပီးတပ္လိုက္တယ္။ သူက မ်က္ရည္ထြက္မတတ္ရီပါတယ္။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">------------------------------------- </span></div><br />
<span style="font-size: small;">တနဂၤေႏြတေန႕ကေတာ့ အိမ္မွာ ဧည့္သည္တေယာက္ ထမင္းလာစားပါတယ္။ ဧည့္သည္လာမယ္ဆိုေတာ့ က်မလည္း တတ္သေလာက္ မွတ္သေလာက္ ကူခ်က္ပါတယ္။ ျဖစ္ခ်င္ေတာ့ ေထာင္းထားတဲ့ ငဆုပ္လံုးက ဆန္မွဳန္႕မ်ားျပီး ၀ါးလို႕အဆင္မေျပေလာက္ေအာင္ အရမ္းမာေနပါတယ္။ အသုပ္က အခ်ဥ္ကဲေနပါတယ္။ ပဲသီးႏွပ္ကေလးကသာ ပုဇြန္ေျခာက္ေတြ မႏိုင္ရင္ကာ ထည့္ထားတာမို႕ သိပ္မဆိုးလွ။ <span style="color: #741b47;">“ေနာက္လည္း လာစားေနာ္၊ စားလို႕ရရဲ့လား” </span>လို႕ ေမးေတာ့ ဧည့္သည္က <span style="color: #741b47;">“ စားလို႕ရပါတယ္”</span> လို႕ ေျဖပါတယ္။ အဲဒါနဲ႕ <span style="color: #741b47;">“ ဒီေန႕ကေတာ့ ဟင္းခ်က္တာက တခုခု ဘာလိုမွန္းေတာ့မသိဘူး၊ အရသာ နည္းနည္း လိုသြားတယ္” </span> လို႕ အရွက္ေျပေျပာလိုက္ေတာ့ <span style="color: #741b47;">“ေန႕တိုင္း အလုပ္တက္ရတဲ့သူေတြ ဆိုေတာ့လည္း ဟင္းခ်က္တဲ့ ဖက္ကို ဘယ္သိပ္ အာရံုစိုက္ႏိုင္ပါ့မလဲ” </span>လို႕ ေျပာျပန္ပါတယ္။ ကဲ- အရသာ မေကာင္းတာေတာ့ ရွင္းေနျပီေပါ့။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">------------------------------------- </span></div><br />
<span style="font-size: small;">မခံခ်င္စိတ္လို႕ ေျပာရမလား။ အဲဒီေန႕ကစျပီး - မိုးစက္လည္း အားထည့္ျပီး ခ်က္ ျဖစ္ေတာ့တာဘဲ။ ကိုယ္ခ်က္ထားတဲ့ဟင္းေတြကို ဇြန္းနဲ႕ ျမည္းျပီး အိမ္ကလူၾကီးက မ်က္ခံုးပင့္တယ္။ ပုဇြန္ေျခာက္ ထည့္ေသးလား လို႕ ခပ္ေငါ့ေငါ့ေမးသည္။ “ ပုဇြန္ေျခာက္မပါဘူး၊ အခ်ိဴမွဳန္႕မပါဘူး၊ သဘာ၀အတိုင္း ခ်က္ထားတာကို ခ်ိဴေနတာ” လို႕ ခပ္တင္းတင္း ျပန္ေျဖလိုက္ တာေပါ့။ <span style="color: #741b47;">“ဒီေန႕ကစျပီး က်ြန္မလည္း မီးဖိုေခ်ာင္၀င္မယ္၊ ဒါေပမဲ့ ၅၀-၅၀ ေနာ္၊ တေယာက္က breakfast ခ်က္ရင္၊ ေနာက္တေယာက္က lunch ေပါ့” </span>လို႕ တခါတည္း အေမြခြဲလိုက္တယ္။</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">အခုထိ ခ်က္ထားတဲ့အထဲက တခ်ိဳ႕ ေပါ့။ (မယံုမွာစိုးလို႕-အဟဲ)</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-HjFaDqZIvog/T1Mr2manJ4I/AAAAAAAAFLE/7CybJCDswu8/s1600/3-soup.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="302" src="http://4.bp.blogspot.com/-HjFaDqZIvog/T1Mr2manJ4I/AAAAAAAAFLE/7CybJCDswu8/s320/3-soup.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ခရမ္းခ်ဥ္သီး၊ ဗူးသီး၊ဒန္႕ဒလြန္သီး၊အာလူး၊ ငါးအေရခြံလိပ္၊ နံနံပင္အုပ္</td></tr>
</tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-dS0JUvf_eXE/T1MsffzNKyI/AAAAAAAAFLM/lGzPdLCOSvY/s1600/4-paste.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="312" src="http://3.bp.blogspot.com/-dS0JUvf_eXE/T1MsffzNKyI/AAAAAAAAFLM/lGzPdLCOSvY/s320/4-paste.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ငါးပိကင္၊ ၾကက္သြန္ျဖဴ၊ မရမ္းသီး၊ ျငဳပ္သီးစိမ္းေလွာ္ (ပုဇြန္ေျခာက္မွဳန္႕ေမ့သြားသည္)</td></tr>
</tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-iDEFJG9O0N8/T1MssQz1URI/AAAAAAAAFLU/wND-Fajxc0E/s1600/5-mutton1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-iDEFJG9O0N8/T1MssQz1URI/AAAAAAAAFLU/wND-Fajxc0E/s320/5-mutton1.jpg" width="195" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဆိတ္သားဒိန္ခ်ဥ္ႏွပ္၊ ျပဳတ္ေၾကာ္</td></tr>
</tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-HSWp-HuXr2o/T1MuWzZV_OI/AAAAAAAAFLc/ET1AXE23y3w/s1600/1-mhg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="233" src="http://3.bp.blogspot.com/-HSWp-HuXr2o/T1MuWzZV_OI/AAAAAAAAFLc/ET1AXE23y3w/s320/1-mhg.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">မုန္႕ဖတ္၊ ပဲေၾကာ္၊ ငံျပာရည္၊ ျငဳပ္မွဳန္႕၊ နံနံပင္၊ ေရွာက္သီးစိတ္၊ မုန္႕ဟင္းရည္</td></tr>
</tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-ItHkeVw7ts8/T1RR7ThILxI/AAAAAAAAFLk/2uhVyF1dkes/s1600/DSC06392a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-ItHkeVw7ts8/T1RR7ThILxI/AAAAAAAAFLk/2uhVyF1dkes/s320/DSC06392a.jpg" width="216" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဆိတ္သား၊ခရမ္းခ်ဥ္သီး အစပ္ခ်က္</td></tr>
</tbody></table><span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">အင္း- ဘယ္ေလာက္အထိ ဆက္ ခ်က္ ျဖစ္ဦးမယ္ မသိေပမဲ့ ေလာေလာဆယ္ေတာ့ စ်ာန္၀င္ျပီး ဆက္တိုက္ ဆိုသလို ခ်က္ၾကီးမမ ျဖစ္ေနပါေၾကာင္း။</span><br />
<br />
<br />
<div style="color: #e06666;"><span style="font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္ </span></div></div><div style="color: #073763;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-39320722150281628522012-03-02T11:07:00.001+06:302012-03-02T11:08:46.198+06:30သမီးေခ်ာ ့ေတး<link href="file:///C:%5CUsers%5Ckhinmoe.aye%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CUsers%5Ckhinmoe.aye%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_editdata.mso" rel="Edit-Time-Data"></link><link href="file:///C:%5CUsers%5Ckhinmoe.aye%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CUsers%5Ckhinmoe.aye%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:1;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-format:other;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-520092929 1073786111 9 0 415 0;}
@font-face
{font-family:Zawgyi-One;
panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:1627400839 -2147483648 8 0 66047 0;}
@font-face
{font-family:WinWingDings;
panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page WordSection1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
-->
</style> <br />
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoTableGrid" style="border-collapse: collapse; border: medium none;"><tbody>
<tr style="color: #274e13;"> <td colspan="3" style="border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-style: none none solid; border-width: medium medium 1pt; padding: 0in 5.4pt; width: 6.65in;" valign="top" width="638"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; ; ; ; ; ;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; ; ; ; ; ;</span></b></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: small;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-qUpQVPijvKk/T09g9gF83CI/AAAAAAAAFK8/qa217lqpcK8/s1600/226468703_05cbf48a9b_t.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-qUpQVPijvKk/T09g9gF83CI/AAAAAAAAFK8/qa217lqpcK8/s1600/226468703_05cbf48a9b_t.jpg" /></a></span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><o:p></o:p></span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div></td> </tr>
<tr> <td style="border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext windowtext; border-style: none none solid solid; border-width: medium medium 1pt 1pt; color: #741b47; padding: 0in 5.4pt; width: 135.9pt;" valign="top" width="181"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; </span></b></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">မ်က္ေတာင္ေကာ့စင္း<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ပုခက္တြင္းမွာ</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ႏွင္း၀ါခဲႏု ပုလဲဥလို<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ႏုစို ေရႊေသြး<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">သမီးေလး။<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; </span></b></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဖူးသစ္စပန္း<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေနျခည္ျဖန္းသို႕<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ႏွဳတ္ခမ္းသႏၱာ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ပန္းႏုလႊာက<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">အိမ္မက္ကမၻာထဲ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဘာကို ျမင္၍<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ျပံဳးသည္လဲကြယ္..။<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; </span></b></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ခ်စ္သမီးရဲ့<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဘ၀ခရီးတေလ်ွာက္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေရာက္ေလရာရာ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">စခန္းသာတြင္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">လိပ္ျပာခ်ိဴေတး<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">စမ္းေရေအးႏွင့္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ထံုေမႊး ပန္းပြင့္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">အရံသင့္ေစလိုပါရဲ့..။<o:p></o:p></span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div></td> <td style="border-color: -moz-use-text-color -moz-use-text-color windowtext; border-style: none none solid; border-width: medium medium 1pt; color: #741b47; padding: 0in 5.4pt; width: 157.5pt;" valign="top" width="210"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; </span></b></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဒါေပမဲ့ကြယ္..<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဘ၀ဆိုတာ</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><o:p>ေရစီးနဲ႕ေရသာ</o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">တမာနဲ႕ပ်ား<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေရာယွက္ထားသတဲ့</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><o:p>ဘ၀ရဲ့ဇာတ္ဆရာ</o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">သူေစစားသမ်ွ</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><o:p>လူသားတိုင္း က ခဲ့ရေပါ႕။</o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; </span></b></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေမ့သမီးရဲ့ <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေရွ႕ခရီးတေလ်ွာက္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ခ်ိဳတဲ့ ပ်ားေတြ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">မလိုတဲ့ က်ားေတြ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ႏွင္းေတာင္တန္းေတြ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">အဖ်င္းအေမွာင္လမ္းေတြ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ခင္သူ ၾကင္သူ <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ႏွင္သူ လ်င္သူ ေတြ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဘ၀င္ျပံဳးခ်ိဴစရာေတြ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ရင္ႏွလံုးဖိုစရာေတြ အျပင္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">တမင္အမုန္းပိုစရာေတြကိုလည္း<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေတြ႕လိ္မ့္မေပါ့…။<o:p></o:p></span></div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><br />
</div></td> <td style="border-color: -moz-use-text-color windowtext windowtext -moz-use-text-color; border-style: none solid solid none; border-width: medium 1pt 1pt medium; color: #741b47; padding: 0in 5.4pt; width: 185.4pt;" valign="top" width="247"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; </span></b></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဒီေတာ့ သမီးငယ္ေရ…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေလာက ခရီးရွည္မွာ<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေမတၱာ ၀တ္ရံုကို လံုေအာင္ဆင္ျပီး<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">သစၥာ ဆိုတဲ့ ဖိနပ္တရံကိုလည္း </span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">အျမဲသာ စီးထားလိုက္ပါကြဲ႕….<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ပညာကို မွန္လိုၾကည့္၊</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">သတိကို အျမဲယွဥ္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">အသိ ဆိုတဲ့ လက္နက္ကိုင္စြဲလို႕<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဇြဲ ရိွရိွသာ ခရီးႏွင္ပါေနာ္….။<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: WinWingDings;">;</span></b><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><b><span style="font-family: WinWingDings;">; </span></b></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">မေမာမပန္း<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">သည္ေတာလမ္းတေလ်ာက္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">အစဥ္သာ သမီးဘ၀င္ မညိွဳးရေအာင္<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">(ေမ အသက္ရွင္သမ်ွ)</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">အၾကင္နာ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"> ထီးလိုမိုးပါလို႕<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ေမတၱာကို ဖ်ာခင္း</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><o:p>ကရုဏာ ႏွင္းစက္ရည္ဖ်န္းမယ္ေပါ့</o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဘ၀ပန္းတိုင္ခရီး </span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">မညည္းစတမ္း<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">နီးေအာင္ပင္ လွမ္းေလေတာ့<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ခ်စ္ရပါေသာ သမီးငယ္…။<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"><div style="text-align: right;"><span style="color: #e06666; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><span style="font-size: x-small;">(ျပာရီမိုးညိဳ - ၂၊၃၊၂၀၁၂)</span></span></div><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <b><o:p></o:p></b></span></div></td> </tr>
</tbody></table>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-71683080894957689922012-03-01T11:54:00.006+06:302012-03-01T14:27:16.405+06:30ေမာဟ ေ၀ဒနာ<div style="text-align: center;"><link href="file:///C:%5CUsers%5Ckhinmoe.aye%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CUsers%5Ckhinmoe.aye%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CUsers%5Ckhinmoe.aye%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 415 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-520092929 1073786111 9 0 415 0;}
@font-face
{font-family:Zawgyi-One;
panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:1627400839 -2147483648 8 0 66047 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page WordSection1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
-->
</style> </div><div class="separator" style="clear: both;"></div><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-nZqbYwWpf_M/T08HPuSqBNI/AAAAAAAAFK0/nOQPzvqY0jY/s1600/6357996795_b19cecc774_t.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-nZqbYwWpf_M/T08HPuSqBNI/AAAAAAAAFK0/nOQPzvqY0jY/s1600/6357996795_b19cecc774_t.jpg" /></a></td></tr>
<tr style="color: #e69138;"><td class="tr-caption" style="text-align: center;">flickr.com</td></tr>
</tbody></table><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ေအာ္ဂလီဆန္တယ္</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">လက္ညိွဳးထိုးျပီး အန္ပစ္လိုက္ေတာ့</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">အစာအိမ္ထဲက ေဆြးေျမ႕ေနတဲ့ </span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"> အိမ္မက္ေတြ</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">အကုန္လံုး ပါသြားေပါ့..။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">“သြားေတာ့မယ္” တဲ့</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ေၾကြခါနီးသစ္ရြက္က</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"> </span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ငါ့ကိုႏွဳတ္ဆက္တယ္</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">သယ္ေဆာင္သူ ေလရူးက</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"></span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ႏွဳတ္ဆိတ္ေနတဲ့ ငါ့ကို</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"> </span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ခနဲ႕ျပံဳးမ်ား ျပံဳးျပသြားခဲ့ေသးသလား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">တကယ္ေတာ့ မေသခ်ာ </span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ငါ့အျမင္အာရံုုေတြ “မွဳန္” ေနတယ္...။ </span></span></div><br />
<div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ေသာက္ေနက် စီးကရက္တရိွဳက္</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ဘယ္လိုပဲ ဖြာပစ္လိုက္ေပ့ေစ</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ဆားမပါတဲ့ ဟင္းလို </span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">အရသာမဲ့ကင္း</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ငါ့ရဲ့ ခံတြင္းေတြ “ပ်က္”ေနတယ္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"></span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ကေလာင္ကိုင္ထား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">လက္မ်ား တုန္လ်က္</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">စာရြက္ျဖဴတထပ္ရဲ့</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ေလွာင္မဲ့မဲ့အျပံဳး</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">အို- မုန္းလိုက္တာ</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ငါ့ရဲ့ အၾကည္ဓါတ္ေတြ “ ကုန္”ေနတယ္...။ </span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"><br />
</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ဘ၀ေဖၚ သူ႕အတြက္</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ေအးစက္စိမ္းကား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">နံရံ၏အျခားတဖက္က ငါ</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ရင္ခုန္သံ ကာရံပ်က္</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ငါ့ရဲ့ ႏွလံုးသား “ထံု” ေနတယ္...။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"></span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">အခ်ိန္ေၾကာင့္လား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ျဖတ္သန္းမွဳေၾကာင့္လား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ရိုက္ခတ္မွဳေၾကာင့္လား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">ေ၀ဒနာေၾကာင့္လား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">------ လား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">------- လား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;">------- လား</span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"><span style="color: #4c1130;">ငါ့ရဲ့ ဘယ္ဖက္ရင္ဘတ္တျခမ္းလံုး ”ျမံဳ” ေနတယ္....။</span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 115%;"><span style="color: #e06666;">မိုးစက္ပြင့္ </span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div><div></div><div style="text-align: center;"></div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-75884981426476205032012-02-16T17:54:00.002+06:302012-02-28T11:13:05.519+06:30တခုေသာ ဆဲမ္မီနာ<div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-WN7bX_CU5bk/Tzzhfd3-8CI/AAAAAAAAFKc/id_OIOTotbs/s1600/invitation.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="227" src="http://1.bp.blogspot.com/-WN7bX_CU5bk/Tzzhfd3-8CI/AAAAAAAAFKc/id_OIOTotbs/s320/invitation.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-size: small;">အီးေမးလ္ စာတိုက္ပံုးေလးထဲကို UMFCCI Seminar ဖိတ္စာေလးေတြ မၾကာခဏေရာက္လာတတ္ေပမဲ့ </span><span style="font-size: small;">အခ်ိန္မအားလပ္တာေရာ၊ ကိုယ္နဲ႕ တိုက္ရိုက္မဆက္ႏြယ္တဲ့ ဘာသာရပ္ကေလးေတြ ျဖစ္ေနတာေရာ တို႕ေၾကာင့္ တခါမွ မတက္ျဖစ္ခဲ့ပါဘူး။ </span><span style="font-size: small;">ဒီတခါေတာ့ အေၾကာင္းအရာက ျမန္မာႏိုင္ငံရဲ့ ဖြံ႕ျဖိဳးေရးဆိုင္ရာ ေရွ့အလားအလာ နဲ႕ ေဟာေျပာမဲ့ သူေတြက ကိုလံဘီယာတကၠသိုလ္ပါေမာကၡ ဂ်ိဴးဇက္စတစ္ဂလစ္၊ ကိုလံဘီယာတကၠသိုလ္ ပါေမာကၡ ေရာ္နယ္ဖင္ေလ တို႕အျပင္ အျငိမ္းစား ရန္ကုန္တကၠသိုလ္ ပါေမာကၡခ်ဴပ္ၾကီး ဦးလွျမင့္ တို႕ ပါ၀င္ေနလို႕ပါဘဲ။ စီးပြားေရး ႏိုင္ငံေတာ္အၾကံေပး ပါေမာကၡဦးျမင့္က ေမာ္ဒေရတာ လုပ္မယ္လို႕ ဆိုပါတယ္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;">ဖိတ္စာထဲမွာ RSVP လို႕ ေတြ႕တာနဲ႕ အဲဒီထဲက နံပါတ္တခုကို ဖံုးဆက္ျပီး ေမးလိုက္တာ့ <span style="color: #a64d79;">“ေၾသာ္- မလိုေတာ့ပါဘူးခင္ဗ်ာ၊ က်ြန္ေတာ္တို႕ xxxxxxxxxx လုပ္လိုက္ပါျပီ”</span> တဲ့။ ဆက္သြယ္ေရး ဖုန္းလိုင္းရဲ့ ၀ါးတားတား တိုးလ်လ် အသံေတြေၾကာင့္ေရာ၊ က်မရဲ့ ေသာတအာရံု ခ်ိဴ႕တဲ့တာေၾကာင့္ေရာ သူေျပာတာ သဲသဲကြဲကြဲ မၾကားရပါဘူး။ ပြဲဖ်က္လိုက္တာလားမသိ လို႕ ေတြးျပီးစိတ္ပူသြားပါတယ္။ ေတာင္းပန္ျပီး ထပ္ေမးေတာ့လည္း သိပ္မေသခ်ာျဖစ္ေနပါတယ္။ ေနာက္ဆံုးမွ <span style="color: #a64d79;">“ အားလံုးကို တက္ဖို႕စီစဥ္ထားျပီးပါျပီ၊ ေစာေစာသာလာခဲ့ပါခင္ဗ်ာ၊ ေနရာမရမွာစိုးလို႕ ” </span>ေစတနာစကား ဆိုပါတယ္။ အဲဒီေတာ့မွ <span style="color: #a64d79;">“ေၾသာ္သူက အိုးပင္းတူေအာလ္ - လို႕ ေျပာတာကိုး၊ ငါ့ႏွယ္”</span> လို႕ ျပံဳးမိလိုက္ေသး။ </span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span id="goog_144887834"></span><span id="goog_144887835"></span><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အဲဒီေန႕မနက္ေတာ့ က်မ ပြဲမစမီ ၄၅မိနစ္တိတိ ေစာေရာက္သြားပါတယ္။ လူေတြ က်ိဴးတိုးက်ဲတဲသာ ရိွပါေသးတယ္။ အ၀င္၀မွာ registration လုပ္ရပါတယ္။ ဂ်ာနယ္ေတြလည္း ေရာင္းေနတာေတြ႕ရပါတယ္။ တအုပ္၅၀၀ ဆိုေတာ့ ႏွစ္အုပ္အားေပးလိုက္ပါတယ္။ ပြဲေစာင့္ရင္း ဖတ္ရတာေပါ့။ ဆယ္တန္းေျမာက္ေလာက္မွာ ထိုင္ခံု တတန္းလံုးရွင္းေနတာနဲ႕ ေလ်ွာက္လမ္းေဘးမွာ ေနရာယူ လိုက္ပါတယ္။ လူေတြကလည္း ေနာက္ထပ္ ၀င္လာမစဲ တသဲသဲနဲ႕ပါဘဲ။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #a64d79;">အမ- ထိုင္မယ္ေနာ္</span>ဆိုျပီး အသက္အစိတ္ေလာက္ ညိဳညိဳသြယ္သြယ္ ဂ်င္းေဘာင္းဘီ၀တ္ မိန္းကေလးတေယာက္ လာထိုင္ေတာ့ ျပံဳးျပီးေခါင္းညိတ္လိုက္တယ္။ အန္တီမေခၚလို႕လည္း ေပ်ာ္သြားေသးတာေပါ့။ ျပီးေတာ့ ပြဲတက္သမွ် လူေတြကို မ်က္ေစ့စားပြဲထိုင္ပါတယ္။ ရန္ကုန္သူေတြက ၀တ္တာစားတာက အလန္းပါဘဲလား။ ငါ့ဒီဇိုင္းၾကီးကိုလည္း နည္းနည္းျပင္ဦးမွ စသျဖင့္ ေတြးရင္းေပါ့။ ၁၅မိနစ္ေလာက္ အလိုက်ေတာ့ ခန္းမတခုလံုး လူေတြ ျပည့္သိပ္လာသည္။ ဒီေလာက္လူအမ်ားၾကီးထဲမွာ ကိုယ့္အသိ ႏွစ္ေယာက္သာ ေတြ႕လိုက္သည္။ အဲသလို မိတၱဗလ ျပည့္စံုသူ မဟုတ္လား။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အစီအစဥ္ေၾကျငာသူ အမ်ိဴးသမီးက အသံခ်ိဴသာလွသည္။ <span style="color: #a64d79;">“ အဲဒီ Announcer က- ျမန္မာ့အသံက ငွားထားတာ အမ” </span>ေဘးနားက ညီမငယ္က မီဒီယာေလာကသားပီပီ သတင္းေပးသည္။ <span style="color: #a64d79;">“ဟိုမွာ စာေရးဆရာကိုတာေလ- အက်ီၤအျပာနဲ႕” </span> သူျပသမ်ွ ေစာင္းငဲ့ရွာေဖြၾကည့္ရေသးသည္။ ကိုယ္က ျဖန္႕ထြက္ေတြးျခင္း စာအုပ္နဲ႕ ရင္းႏွီးခဲ့သူမို႕ပါ။ <span style="color: #a64d79;">“ ထိုင္ခံုမ်ားကို ေနရာဦးမထားၾကပါရန္ ေမတၱာရပ္ခံပါတယ္ရွင္....” </span>အစီအစဥ္ေၾကျငာသူက ေျပာေပမဲ့ ေဘးနားမွာ အိတ္တင္ထားသူေတြက တုတ္တုတ္မွ မလွဳပ္ၾကပါ။ လူေတြက အလည္ေလ်ွာက္လမ္းမွာပါ မတ္တပ္ရပ္လာၾကေတာ့ ထိုင္ေနရတာ အားနာသလိုလို။ အားေနတာနဲ႕ တတန္းခ်င္း ခံုအေရအတြက္နဲ႕ ခံုတန္းအေရအတြက္ကို ေျမွာက္၊ မတ္တပ္ရပ္တဲ့သူေတြကို ခန္႕မွန္းျပီးေပါင္းၾကည့္ေတာ့ လူတေထာင္ေက်ာ္ေလာက္ထြက္ပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ ပြဲစီစဥ္သူေတြက registration လက္မွတ္အရ ၂၅၀၀ ေက်ာ္တယ္လို႕ ေျပာပါတယ္။ လြဲျပန္ျပီေပါ့။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေဟာေျပာမဲ့ ႏိုင္ငံျခားသား ပါေမာကၡႏွင့္ ဘီးတပ္ကုလားထိုင္ေပၚမွ ဆရာၾကီးတဦး ၀င္လာျပီး မၾကာခင္ ပြဲစ ပါေတာ့တယ္။ UMFCCI နဲ႕ MIEGA (ျမန္မာႏိုင္ငံ စီးပြားေရးတကၠသိုလ္ဘြဲ႕ရမ်ားအသင္း)မွ ဥကၠဌအသီးသီးက အဖြင့္အမွာစကားေျပာၾကတာမို႕ ၁၀နာရီခြဲသြားပါတယ္။ ပြဲျပီးဖို႕သတ္မွတ္ထားတာက ၁၂နာရီျဖစ္လို႕ အခ်ိန္ေလာက္ပါ့မလားလို႕ က်ြန္မနည္းနည္း စိတ္ပူေနမိပါတယ္။</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">---------------------------------------</span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-rdv-HYjnExs/TzzjkED9kOI/AAAAAAAAFKk/9rfn3eKzXOg/s1600/DSC06351.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://1.bp.blogspot.com/-rdv-HYjnExs/TzzjkED9kOI/AAAAAAAAFKk/9rfn3eKzXOg/s320/DSC06351.JPG" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"></div></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပါေမာကၡ စတစ္ဂလစ္က ပရိုဂ်က္တာႏွင့္ ပါ၀ါပြိဳင့္ထိုးက ေဟာေျပာပါတယ္။ က်ြန္မ မွတ္မိသေလာက္ အက်ဥ္းခ်ဴပ္အခ်က္မ်ားကေတာ့-</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁။ ယခုအခါ ျမန္မာႏိုင္ငံအတြက္ အခြင့္အလမ္းေကာင္းတရပ္ ရိွေနတဲ့ အခ်ိန္အခါျဖစ္ပါတယ္။ အေၾကာင္းရင္းကေတာ့ အာရွတုိက္ရဲ့ စီးပြားတိုးတက္မွဳ၊ သဘာ၀ အရင္းအျမစ္မ်ား ပိုင္ဆိုင္မွဳ၊ ျပင္ပအေထာက္အပံ့မ်ား စီး၀င္လာမွဳ တို႕ျဖစ္ပါတယ္။ ျမန္မာႏိုင္ငံအေနနဲ႕ တျခားႏိုင္ငံမ်ားထက္ ဖြံ႕ျဖိဳးမွဳ ေနာက္က် ေနေပမဲ့ အဲဒီအခ်က္ကဘဲ သူမ်ားရဲ့ အားနည္းခ်က္ အားသာခ်က္ သင္ခန္းစာေတြကို ေလ့လာခြင့္ ရေစႏိုင္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၂။ ေက်ာ္လႊားရမဲ့ အခက္အခဲေတြ တပံုတပင္ၾကီးလည္း ရိွေနပါတယ္။ ျမန္မာႏိုင္ငံမွာ လူတိုင္းနီးပါး စာတတ္ေျမာက္ၾကတယ္ဆိုေပမဲ့ အားထားစရာ လူသားအရင္းအျမစ္ ျဖစ္လာတဲ့အထိ ေျမေတာင္ေျမွာက္ေပးဖို႕ရာ ပညာေရးအသံုးစရိတ္ ခ်ထားမွဳ အလြန္႕အလြန္ နည္းပါးေနပါတယ္။ အေျခခံလူသံုးကုန္ပစၥည္းေတြရဲ့ ေစ်းႏွဳန္းကလည္း ရိွသင့္တာထက္ အလြန္ျမင့္ေနတဲ့အတြက္ ဆင္းရဲမြဲေတမွဳက ျမင့္မားေနတယ္။ လူမ်ားစုကို အက်ိဴးျဖစ္ထြန္းေစမဲ့ စီးပြားေရး နဲ႕ ဥပေဒ မူ၀ါဒသစ္ေတြ လိုအပ္ေနပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၃။ အထူးဦးစားေပးျမွင့္တင္ရမဲ့ နယ္ပယ္ေတြကေတာ့ ႏိုင္ငံျခားေငြလဲႏွဳန္း၊ စိုက္ပ်ိဴးေရး၊က႑၊ သဘာ၀အရင္းအျမစ္ စီမံခန္႕ခြဲမွဳ၊ စီးပြားေရးမွာ လြပ္လပ္စြာ ျပိဳင္ဆိုင္ေစမွဳ၊ ဘ႑ာေရး က႑၊ ပညာေရးနဲ႕ က်န္းမာေရး က႑၊ ဥပေဒေရးရာ က႑၊ အေျခခံအေဆာက္အဦ က႑၊ တတိုင္းျပည္လံုး အညီအမ်ွ ဖြံ႕ျဖိဳးေရး စီမံခ်က္ ႏွင့္ မူ၀ါဒမ်ား ခ်မွတ္အေကာင္အထည္ေဖၚေရး က႑ တို႕ဘဲ ျဖစ္ပါတယ္။ အရာအားလံုုးကို တျပိဳင္နက္တည္း ေဆာင္ရြက္ဖို႕ မျဖစိႏိုင္တဲ့အတြက္ ဦးစားေပး က႑အလိုက္ အဆင့္ဆင့္ အေကာင္အထည္ေဖၚသြားရမွာ ျဖစ္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၄။ ဖြံ႕ျဖိဳးတိုးတက္မွဳလို႕ ဆိုရာမွာ တိုင္းျပည္အသားတင္ထုတ္ကုန္တန္ဖိုး ( GDP ) တခုတည္းနဲ႕ တိုင္းတာတာဟာ မွန္ကန္မွဳမရိွပါဘူး။ လူနည္းစုေဒသေတြအပါအ၀င္ လူထုတရပ္လံုးရဲ့ ၀င္ေငြေတြ မ်ွမ်ွတတ မတိုးတက္ရင္ တိုင္းျပည္ရဲ့ </span><span style="font-size: small;">( GDP )</span><span style="font-size: small;"> တက္ေပမဲ့ လူေတြပိုဆင္းရဲသြားတာမ်ိဴးျဖစ္ေစႏိုင္ပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ဖြံ႕ျဖိဳးမွဳေတြဟာ လူမွဳေရးရွဳေဒါင့္ကဘဲၾကည့္ၾကည့္ စီးပြားေရးနဲ႕ သဘာ၀ပါတ္၀န္းက်င္ဆိုင္ရာ ရွဳေဒါင့္ကဘဲ ၾကည့္ၾကည့္ ေရရွည္တည္တံ့ခိုင္ျမဲတဲ့လကၡဏာကို ေဆာင္ဖို႕လိုပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၅။ တိုင္းျပည္စီးပြားေရးတိုးတက္ဖို႕ရာ ပံုတူကူးခ်ရမဲ့ႏိုင္ငံ (ဥပမာ- အေမရိကန္၊စကၤာပူ၊ မေလးရွား၊..) ရယ္လို႕ မရိွပါဘူး။ သူတို႕ဆီက ကိုယ္နဲ႕ ကိုက္ညီသင့္ေလ်ွာ္တဲ့ စံနစ္နဲ႕ မူ၀ါဒေတြကို အတုယူ ေပါင္းစပ္အသံုးျပဳရမွာပါ။ ဒါေပမဲ့ စီးပြားေရးအရ ေအာင္ျမင္တဲ့ ႏိုင္ငံတိုင္းမွာ တူညီတဲ့ ဘံုလကၡဏာ တခ်ိဴ႕ရိွပါတယ္။ ဒါေတြကေတာ့ ခိုင္မာေတာင့္တင္းတဲ့ ေငြရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံမွဳ ( ဥပမာ စကၤာပူရဲ့ CPI )၊ ပညာေရးနဲ႕ နည္းပညာပိုင္းကို ရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံမွဳတရပ္ပမာ အေလးထားေငြေၾကးသံုးစြဲမွဳ၊ ပညာေရးရပိုင္ခြင့္ေတြ တန္းတူညီမ်ွရေစမွဳ၊ ဖြံ႕ျဖိဳးမွဳေဖၚေဆာင္တဲ့ ကနဦးအဆင့္ေတြမွာ ေျမယာစံနစ္ ျပဳျပင္မွဳ ေတြ ပါ၀င္ပါတယ္။ ဒါ့အျပင္ လြပ္လပ္ေသာ ေစ်းကြက္စံနစ္ကို တဖက္ကေဖၚေဆာင္ျပီး ႏိုင္ငံအစိုးရပိုင္းမွလည္း မူ၀ါဒခ်မွတ္ေပးရံုမဟုတ္ပဲ ကိုယ္တိုင္၀င္ေရာက္ ကူညီပံ့ပိုးေပးရမွာ ျဖစ္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၆။ ဆင္းရဲသူေတြ အမ်ားအျပားကို အင္တာဗ်ဴးရင္ အလုပ္အကိုင္မရိွလို႕ဆိုတဲ့အေျဖကို မၾကာခဏၾကားရပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ႏိုင္ငံဖြံ႕ျဖိဳးမွဳက သူတို႕ကို လုပ္ငန္းကိုင္ငန္းရဖို႕ အေထာက္အကူျဖစ္ေစတဲ့ စီးပြားေရးလုပ္ငန္းမ်ိဴးအေပၚမွာ အေျခခံသင့္ပါတယ္။ ႏိုင္ငံပိုင္လုပ္ငန္းမ်ားကို ပုဂၢလိကပိုင္ျပဳျခင္းတခုတည္းနဲ႕ အျမဲေအာင္ျမင္မယ္လို႕ ေျပာမရပါဘူး။ အဲဒီကေန လက္သင့္ရာ စားေတာ္ေခၚမွဳေတြ၊ အခ်င္းခ်င္း မ်က္ႏွာေပး လက္၀ါးၾကီးအုပ္မွဳေတြ၊ ေနာက္ထပ္ မညီမ်ွမွဳေတြ ျဖစ္ေပၚလာႏိုင္ပါတယ္။ လုပ္ငန္းအငွားခ်ထားျခင္းကရတဲ့ ၀င္ေငြကိုသာ မွီခိုမေနဘဲ လူအမ်ားပါ၀င္ႏိုင္တဲ့ ကုန္ထုတ္လုပ္ငန္းနဲ႕ ကုန္သြယ္မွဳေတြကိုလည္း ေဆာင္ရြက္ရမွာ ျဖစ္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၇။ ကမၻာေပၚက လူမွဳစီးပြားဖြံ႕ျဖိဳးေရး စီမံကိန္းေတြအေနနဲ႕ အရင္းနည္းနည္းမွာ အက်ိဴးအျမတ္မ်ားမ်ားရတဲ့ လုပ္ငန္းေတြကေတာ့- ေက်ာင္းတက္ဖို႕ ကာကြယ္ေဆးထိုးဖို႕ စသည္တို႕ကို ေငြေၾကးေထာက္ပံ့ စည္းရံုးတဲ့ လုပ္ငန္းမ်ား၊ အေသးစား ေငြေခ်းစံနစ္၊ စြမ္းအင္ေခ်ြတာေရးမီးဖိုမ်ား၊ လူမွဳသစ္ေတာမ်ား၊ အာဟာရဓါတ္ဖြံ႕ျဖိဳးေရးႏွင့္ ဓါတ္ဆားေရတိုက္ေက်ြးျခင္းကုထံုးမ်ား၊ ေက်းလက္အလုပ္အကိုင္ရရိွေရး အစီအစဥ္သစ္မ်ား ျဖစ္ၾကပါတယ္။ ျမန္မာႏိုင္ငံအေနနဲ႕ မိမိနဲ႕ သင့္ေတာ္တာေတြကို ေရြးခ်ယ္ေဆာင္ရြက္သြားရမွာ ျဖစ္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၈။ သဘာ၀အရင္းအျမစ္ေတြ ေပါၾကြယ္၀တဲ့ ႏိုင္ငံေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားဟာ ဖြံ႕ျဖိဳးမွဳ ပိုေႏွးၾကပါတယ္။</span><span style="font-size: small;"> အဲဒါကို “သဘာ၀အရင္းအျမစ္က်ိန္စာ” လို႕ေခၚၾကပါတယ္။ ဘာေၾကာင့္လဲဆိုေတာ့ အဲဒီ၀င္ေငြေတြကေန ျပည္တြင္းမညီမ်ွမွဳေတြ ျဖစ္ေပၚေနေစလို႕ပါဘဲ။ ဒါကိုေကာင္းေကာင္း စီမံခန္႕ခြဲႏိုင္တဲ့ ႏိုင္ငံတခ်ိဴ႕ကေတာ့ တိုးတက္ဖြံ႕ျဖိဳးသြားၾကပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၉။ ကိုယ့္ႏိုင္ငံရဲ့ ေငြလဲႏွဳန္းက ရိွသင့္တာထက္ပိုျမင့္ေနရင္ ျပည္ပပို႕ကုန္ ေစ်းၾကီးျပီး မိမိစီးပြားေရးကို ဆုတ္ယုတ္ေစပါတယ္။ အဲဒါကို “ Dutch Disease ” လို႕ေခၚပါတယ္။ ဘတ္ဂ်က္ကို ေကာင္းေကာင္း မစီမံမခန္႕ခြဲႏိုင္ရင္ ေငြေၾကးေဖါင္းပြမွဳေတြ ျဖစ္ေစပါမယ္။ ေငြေၾကးစံတခု မသတ္မွတ္ႏိုင္ေသးရင္ေတာင္ ေမွာင္ခိုေစ်းႏွဳန္းကို တိတိက်က် ကိုင္တြယ္ထိမ္းသိမ္းႏိုင္ရပါမယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၀။ တိုင္းျပည္ဟာ မိမိ၀င္ေငြကို ေျမေပၚေျမေအာက္ ျပန္လည္ရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံမွဳမရိရင္ ဒီတိုးတက္မွဳဟာ ေရရွည္လကၡဏာ ( sustainable ) မေဆာင္ပါဘူး။ အထူးသျဖင့္ လူေတြရဲ့ (ပညာေရ၊က်န္းမာေရး၊ ဖြံ႕ျဖိဳးေရး) မွာ မျမွဳပ္ႏွံရင္ ခ်မ္းသာတဲ့တိုင္းျပည္နဲ႕ သူ႕ရဲ့ဆင္းရဲတဲ့လူထုပဲ ျဖစ္ေနမယ္။ (လက္ခုပ္သံမ်ား)</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၁။ သဘာ၀ အရင္းအျမစ္ေတြကရတဲ့ ၀င္ေငြနဲ႕တင္ ေရာင့္ရဲမေနဘဲ ျပည္တြင္းအေကာက္အခြန္ကို တိတိက်က် မ်ွမ်ွတတ ေကာက္ခံ အသံုးျပဳရမယ္။ အဲဒီလိုလုပ္ဖို႕ အတြက္ စံနစ္ေကာင္းေကာင္း တရပ္လိုပါတယ္။ ၂၁ရာစုမွာ အလုပ္ၾကမ္းသမားေတြရဲ့ လုပ္ခနဲ႕ အဲဒီက အခြန္ေငြေတြကိုဘဲ မွီခိုေနလို႕မရဘူး။ လူေတြဟာ ၀ယ္ေရာင္းစီးပြားေရးနဲ႕ဘဲ ေငြရွာေနလို႕မျဖစ္ဘူး။ ပညာတတ္လူ႕အဖြဲ႕အစည္း တခုျဖစ္လာေအာင္ ႏိုင္ငံရဲ့ ဘတ္ဂ်က္ရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံမွဳ လုပ္ရပါမယ္။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၂။ စိုက္ပ်ိဴးေရးမွာ ထုတ္လုပ္သူေတြရဲ့ ရတဲ့ေစ်းနဲ႕ စားသံုးသူေတြ ေပးရတဲ့ေစ်းက သိပ္ကို ကြာျခားေနတယ္။ ဒါကေတာ့ အလယ္က ကုန္သြယ္သူေတြရဲ့အိတ္ထဲကို ေရာက္သြားလို႕ျဖစ္တယ္။ အဲဒီကြာဟမွဳကို က်ဥ္းႏိုင္သမ်ွက်ဥ္းေအာင္ ေဆာင္ရြက္ရမယ္။ ေစ်းကြက္မွာ လြပ္လြပ္လပ္လပ္ျပိဳင္ဆိုင္မွဳျဖစ္လာေအာင္ လုပ္ေပးရမယ္။ ဒီလိုမွမျဖစ္ရင္ အစိုးရက တိုက္ရိုက္၀င္ေရာက္ စြက္ဖက္သင့္ရင္ စြက္ဖက္ရမယ္။ လိုင္စင္ကန္႕သတ္ေရာင္း၀ယ္ေစတဲ့ စံနစ္ဟာ အက်ိဴးယုတ္ေစတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၃။ ေက်းလက္ဖြံ႕ျဖိဳးေရးအတြက္ အငယ္စားလယ္ယာစိုက္ပ်ိဴးေရးလုပ္ငန္းေတြကို အားေပးရမယ္။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၄။ လယ္ယာေျမအခြင့္အေရးေတြကို ရွင္းရွင္းလင္းလင္း ျပဌာန္းရပါမယ္။ ေျမပိုင္ဆိုင္မွဳအေပၚမေရရာမွဳက ရင္းႏွီးျမွပ္ႏွံမွဳမ်ားကို အဟန္႕အတားျဖစ္ေစကာ လယ္ယာကုန္ထုတ္လုပ္မွဳကိုလည္း က်ဆင္းေစပါတယ္။ ေျမယာသိမ္းယူျခင္းကိုလည္း အမ်ားျပည္သူ အက်ိဴးစီးပြားႏွင့္ တိုက္ရိုက္ သက္ဆိုင္ေသာ စီမံကိန္း လုပ္ငန္းမ်ား အတြက္သာျဖစ္ေစျပီး ေလ်ာ္ေၾကးအျပည့္အ၀ေပးျခင္း၊ အက်ိဴးထိခိုက္သူမ်ားရိွမရိွ ဆန္းစစ္ျခင္း၊ အက်ိဴးအျမတ္ ရရိွမည့္သူမ်ားကိုဆန္းစစ္ျခင္း၊ အက်ိဴးအျမတ္ႏွင့္ဆံုးရံွဳးမွဳ ႏိွဳင္းယွဥ္ကာ သာလြန္မွဳပမာဏကို ဆန္းစစ္ျခင္း တို႕ကို ျပဳလုပ္ရပါမည္။ က်ြဲႏြားစားက်က္ေျမမ်ားကိုလည္း ေျမလြတ္ေျမရိုင္းဟု မယူဆရပါ။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၅။ ေျမယာစံနစ္ျပဳျပင္ေရးမွာ ကိုရီးယားနဲ႕ ထိုင္၀မ္တို႕ရဲ့ ေအာင္ျမင္တဲ့ နမူနာကို ယူသင့္တယ္။ လူေတြပိုျပီး ေျမမဲ့ယာမဲ့ျဖစ္သြားရင္ ဆင္းရဲမြဲေတမွဳ ပိုဆိုးလာမယ္။ သီးႏွံထုတ္လုပ္မွဳက်ဆင္းလာမယ္။ လယ္လုပ္သူလယ္ပိုင္ေရးကို ေခ်းေငြလုပ္ငန္း နဲ႕ နည္းပညာပံ့ပိုးမွဳေတြနဲ႕ ေပါင္းစပ္ေပးရမယ္။ ေျမယာဆိုတာ သဘာ၀အရင္းအျမစ္တရပ္ျဖစ္တဲ့အတြက္ ေကာင္းမြန္စြာ စီမံခန္႕ခြဲမွဳမလုပ္ရင္ “သဘာ၀ရင္းျမစ္ က်ိန္စာ” ကို ျဖစ္ေပၚေစတယ္ဆိုတာ တခ်ိဴ႕ေသာႏိုင္ငံေတြမွာ သက္ေသရိွပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၆။ ျမန္မာဟာ တခါက ကမၻာ့အၾကီးဆံုးဆန္တင္ပို႕သူအျဖစ္ကို ဆံုးရံွဳးခဲ့ျပီးပါျပီ။ လယ္သမားေတြကို စိုကိႏိုင္ပ်ိဴးႏိုင္လာေအာင္ မ်ိဴးေစ့၊ ေျမၾသဇာတို႕အတြက္ လံုေလာက္တဲ့ အေသးစားေခ်းေငြ ပံ့ပိုးေပးရပါမယ္။ ေငြတိုးေခ်းသူေတြအေပၚမွီခိုေနတာကို ေလ်ာ့ခ်ရပါမယ္။ ေခ်းေငြ အလြဲသံုးစားမွဳမ်ားကိုလည္း ေသေသခ်ာခ်ာ ျပဌာန္း ကာကြယ္ရပါမယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၇။ တိုင္းျပည္မွာ အေရးၾကီးဆံုးက လူသားအရင္းအျမစ္ျဖစ္ပါတယ္ ( လက္ခုပ္သံမ်ား)။ လက္ရိွမွာ လူမ်ားစုၾကီးျဖစ္တဲ့ ေက်းလက္ေဒသမွာ အတိုင္းအတာတခုအထိ ဖြံ႕ျဖိဳးမွဳ ေတာ္ေတာ္နိမ့္က်ေနပါတယ္။ က်န္းမာေရးနဲ႕ ပညာေရးမွာ ျပန္လည္ျမွဳပ္ႏွံတဲ့အျပင္ လူမွဳကယ္ဆယ္ေရးကြန္ယက္အေနနဲ႕ အတိဒုကၡေရာက္သူေတြကို ကူညီေပးရပါမယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၈။ ေစ်းကြက္အျပည့္အ၀လည္ပတ္ေရးအတြက္ အားေပးရမယ္။ အထူးသျဖင့္ ႏိုင္ငံျခားေငြလဲလွယ္မွဳမွာ ဘ႑ာေရးစည္းကမ္းေတြ အေသအခ်ာခ်မွတ္ျပီး အလြဲသုံးစားမွဳမ်ား မတည္ျငိမ္မွဳမ်ား ကာကြယ္ရမယ္။ ႏိုင္ငံတကာက စီးပြားေရးလုပ္ငန္းေတြနဲ႕ ဆက္သြယ္ လည္ပတ္ေဆာင္ရြက္ရပါမယ္။ ႏိုင္ငံတကာ ပိတ္ဆို႕မွဳမ်ားဖယ္ရွားျခင္းဟာ အတိုင္းအတာတခုအထိ အေထာက္အကူျဖစ္ေစပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ အဲဒီပိတ္ဆို႕မွဳေတြေၾကာင့္ စီးပြားေရးနဲ႕ ကုန္သြယ္မွဳမတိုးတက္တာလို႕ မဆိုႏိုင္ပါဘူး။ လက္ရိွ ႏိုင္ငံတြင္းမွာျဖစ္ေနတဲ့ ပံုပ်က္ေနတဲ့ စီးပြားေရး အေျခအေနနဲ႕ အဟန္႕အတားေတြက အခရာ ျဖစ္ပါတယ္။ ျမန္မာႏိုင္ငံအေနနဲ႕ ႏိုင္ငံျခားကုမၼဏီေတြ လာေရာက္ရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံတဲ့အခါ (ျပည္တြင္းကုမၼဏီမ်ားအပါအ၀င္) အလုပ္သမားရပိုင္ခြင့္မ်ား၊ သဘာ၀ပါတ္၀န္းက်င္ထိမ္းသိမ္းေရးစံမ်ားပါ ျမင့္ျမင့္မားမား သတ္မွတ္ထားရန္ လိုပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၉။ အမ်ိဴးသားျငိမ္းခ်မ္းေရးကိုတည္ေဆာက္ျပီး ယခင္က ပ႗ိပကၡျဖစ္ခဲ့သည့္ေဒသမ်ားတြင္ ဖြံ႕ျဖိဳးေရးလုပ္ေဆာင္ရန္ လိုပါတယ္။ သဘာ၀အရင္းအျမစ္က ရရိွတဲ့၀င္ေငြေတြကို အခ်ိဴးညီညီ ခြဲေ၀သံုးစြဲျခင္းျဖင့္ အတူတကြဖြံ႕ျဖိဳးကာ ျငိမ္းခ်မ္းသာယာႏိုင္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၂၀။ မိမိလုပ္ငန္းတိုင္းကို ဆင္းရဲသားမ်ားအတြက္ အေထာက္အကူျပဳမျပဳ အျမဲဆန္းစစ္ရန္လိုပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၂၁။ နိဂံုးခ်ဴပ္အေနႏွင့္ အထက္ပါစီးပြားေရးျပဳျပင္ေျပာင္းလဲမွဳမ်ားကိုေဆာင္ရြက္ျပီး ရင္းႏွီးျမဳပ္ႏွံမွဳမ်ား ျပန္လည္ရရိွေစကာ အထီးက်န္ႏိုင္မွဳကို အဆံုးသတ္ရပါမယ္။ အစိုးရမွ ေငြေၾကးလည္ပတ္သံုးစြဲမွဳ ပိုမိုျမွင့္တင္ကာ တဖက္မွာလည္း ျပည္တြင္းပ႗ိပကၡမ်ားကို ေျပျငိမ္းေအာင္ေဆာင္ရြက္ရင္း ျမန္မာႏိုင္ငံရဲ့ ေခတ္သစ္ကို ေဖၚေဆာင္သြားႏိုင္မွာ ျဖစ္ပါတယ္။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ပါေမာကၡစတစ္ဂလစ္ရဲ့ ေဟာေျပာခ်က္က မြန္းလြဲ ၁၂နာရီမွ ျပီးပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ ေနာက္ထပ္ ပါေမာကၡ ဖင္ေလက ဆက္ျပီးေဟာေျပာပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁။ ၁၉၆၉ ကေန ကေန႕အထိ ကမၻာတ၀ွမ္းက ျဖစ္ရပ္အမ်ားအျပားကို (ဥပမာ- တရုပ္ယဥ္ေက်းမွဳေတာ္လွန္ေရး၊ အေမရိကန္တို႕ရဲ့ ဗီယက္နမ္စစ္ပြဲ အထိနာမွဳ၊ ၉၁၁ ကုန္သြယ္ေရးအေဆာက္အဦေပါက္ကြဲမွဳ စသျဖင့္) ေျပာျပ သြားပါတယ္။ အဲဒီ အျဖစ္အပ်က္ေတြအနက္ ဘယ္အျဖစ္အပ်က္ေတြက ကမၻာၾကီးအတြက္ အထင္ကရအျဖစ္ဆံုးလဲလို႕ ေမးခဲ့မယ္ဆိုရင္ တခုမွ မဟုတ္ပါဘူးတဲ့။ သူအေနနဲ႕ ကေတာ့ “ဓနဥစၥာေတြ အေရွ႕ကမၻာေတြဆီ ေရြ႕လ်ားလာမွဳ” ကိုသာ ေျဖပါမယ္ တဲ့။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၂။ တိုင္းျပည္ရဲ့ စီးပြားေရးစံနစ္ႏွစ္မ်ိဴး - ပို႕ကုန္အသားေပး ( Export Promotion- EP) နဲ႕ သြင္းကုန္အစားထိုး ( Import Substitution- IS ) ကို ယွဥ္ျပသြားပါတယ္။ စံနစ္ႏွစ္ခုလံုးမွာ အားနည္းခ်က္ အားသာခ်က္ရိွတဲ့အတြက္ ဒီေန႕ေခတ္မွာ မ်ွေျခတိုးတက္မွဳ ( balanced growth ) အတြက္ ဒီႏွစ္ခုကိုေရာစပ္အသံုးျပဳေနၾကေပမဲ့ သဘာ၀အားျဖင့္ EP က IS ထက္ ပိုမိုအက်ိဴးစီးပြားျဖစ္ေစတယ္ လို႕ဆိုပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၃။ ျမန္မာဟာ အိႏၵိယနဲ႕ တရုပ္ၾကားမွာ တည္ရိွေနတဲ့အတြက္ အလားအလာေကာင္းတယ္လို႕ ဆိုသလို က်ြဲႏွစ္ေကာင္ခတ္တဲ့ၾကားက ေျမဇာပင္ ျဖစ္ႏိုင္တယ္လို႕ ဆိုသူေတြလည္း ရိွပါတယ္။ ကိုရီးယားေက်ာင္းသားတေယာက္က တခါကေျပာဖူးပါတယ္။ ဂ်ပန္နဲ႕ တရုပ္ၾကားမွာ သူတို႕ အသားညွပ္မုန္႕ ( Sandwich ) ျဖစ္ေနပါတယ္တဲ့။ သူ႕ကိုျပန္ေျပာသလို ေျပာရရင္ မစိုးရိမ္ပါနဲ႕၊ မိတ္ေဆြဖြဲ႕ထားပါ၊ အဲဒီကေန အခြင့္အလမ္းေကာင္းေတြ ရွာပါလို႕ ေျပာခ်င္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၄။ ပါေမာကၡ စတစ္ဂလစ္ကဲ့သို႕ သူသည္လည္း “ပို႕ကုန္အေရအတြက္” နဲ႕ ဖြံံ႕ျဖိဳးမွဳကို မတိုင္းတာလိုပါ။ သို႕ေသာ္ လူဦးေရအခ်ိဴးအစားႏွင့္ယွဥ္ျပီး ေလ့လာၾကည့္လ်ွင္ လူဦးေရတူတဲ့ ျမန္မာႏိုင္ငံထက္ ထိုင္းက ၂၅ဆ ၊ တရုပ္က အဆ၂၀ ပို႕ႏိုင္တာ ေတြ႕ရမွာပါ။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၅။ ျမန္မာႏိုင္ငံက ေနာက္က်သူျဖစ္ေပမဲ့ သူမ်ားအမွားကေန သင္ခန္းစာယူ၊ ေျခလွမ္းသြက္သြက္နဲ႕ အမီလိုက္ဖို႕ ၊ ကိုယ့္ သဘာ၀အရင္းအျမစ္ေတြ လာေရာက္ အျမတ္ထုတ္၀ယ္ယူတာသက္သက္ကို လက္မခံဘဲ ရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံမွဳမ်ားဖိတ္ေခၚျပီး စီးပြားတိုးတက္ေအာင္လုပ္ဖို႕ တိုက္တြန္းသြားပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၆။ ျမန္မာျပည္ ရန္ကုန္တကၠသိုလ္မွာ ႏွစ္ေပါင္းမ်ားစြာ လုပ္ခဲ့တဲ့ ပါေမာကၡဖင္ေလဟာ လြန္ခဲ့တဲ့ ႏွစ္၄၀ေက်ာ္က လက္တြဲအလုပ္လုပ္ခဲ့တဲ့ ပညာေရးေလာကက အေပါင္းအသင္း မိတ္ေဆြ ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားရဲ့အမည္ကို ျမန္မာသံပီပီသသနဲ႕ ထည့္သြင္းေျပာဆိုသြားပါတယ္။ ဆရာၾကီးရဲ့ ေျပာၾကားခ်က္ေတြနားေထာင္ရင္း ဘာေၾကာင့္မွန္းမသိ မ်က္ရည္၀ဲခဲ့ရပါေသးတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေနာက္ထပ္ေဟာေျပာသူက ဆရာၾကီးေဒါက္တာလွျမင့္ပါ။ ႏိုင္ငံတကာက ဆရာၾကီးရဲ့ ေဘာဂေဗဒ စာအုပ္စာတမ္းေတြကို ေက်ာင္းသံုးစာအုပ္ျပဳခဲ့တဲ့အထိ ေတာ္တဲ့ထက္တဲ့ ဆရာၾကီးပါ။ က်မတို႕ေက်ာင္းေနစဥ္က စီးပြားေရးနဲ႕ပါတ္သက္တဲ့ ႏိုင္ငံျခားစာအုပ္စာတမ္းေတြမွာ ( H.Myint )ဆိုျပီး ရည္ညႊန္းကိုးကားထားတာ မၾကာခဏ ေတြ႕ဖူးခဲ့ပါတယ္။ ရန္ကုန္တကၠသိုလ္ပါေမာကၡခ်ဴပ္အျဖစ္ ၁၉၆၀ျပည့္လြန္ႏွစ္မ်ားမွာ ေဆာင္ရြက္ခဲ့ပါတယ္။ အသက္၉၀ေက်ာ္ျဖစ္ေနေပမဲ့ အသံေတြကေတာ့ မာေၾကာ ျပတ္သားေနဆဲပါ။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ဆရာၾကီးကေတာ့ <span style="color: #b45f06;">“ မ်ားေျမာင္လွတဲ့ေျပာင္းလဲေရး လုပ္ငန္းစဥ္ေတြေၾကာင့္ ႏိုင္ငံ၀န္ထမ္းေတြ အရမ္းပင္ပန္း ေနျပီ”</span> ဆိုတဲ့ ေဆာင္းပါးတပုဒ္အေပၚ သံုးသပ္ခ်က္ေပးမွာ ျဖစ္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁။ ႏိုင္ငံတြင္းမွာ ေသခ်ာေလ့က်င့္ထားတဲ့ ၀န္ထမ္းအင္အား နည္းပါးေနတာကေတာ့ အမွန္ပဲျဖစ္ပါတယ္။ အခုအခါ ျပဳျပင္ေျပာင္းလဲေရးလုပ္ငန္းစဥ္ေတြေၾကာင့္ ေန႕မနားညမအား အစည္းအေ၀းေတြ ရုံးလုပ္ငန္းေတြ ရံုးခ်ိန္ျပင္ပနဲ႕ ရံုုးပိတ္ရက္မ်ားပါလုပ္ေဆာင္ေနရတဲ့အတြက္ </span><span style="font-size: small;">( burn-out ) </span><span style="font-size: small;">အေျခအေနတရပ္ကို ဦးတည္ေနတယ္လို႕ဲ သံတမန္နဲ႕ ၀န္ထမ္းေလာကမွာ ေျပာဆိုေနၾကပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၂။ ျပဳျပင္ေရးလုပ္ေဆာင္ေနတဲ့ အစိုးရအေနနဲ႕ အေျခအေနႏွစ္မ်ိဴးကို ေရြးခ်ယ္ႏိုင္ပါတယ္။ (က) ၀န္ထမ္းေတြရဲ့ ဖိစီးမွဳကိုေတာင့္ခံရင္း ေရွ႕ကိုရဲရဲဆက္တိုးလုပ္ကိုင္သြားမယ္။ တခ်ိဳ႕အလုပ္ေတြ မေသမသပ္ မျပီးမစီးျဖစ္သြားႏိုင္တယ္။ ျပဳျပင္ေရးလုပ္ငန္းေတြ က်ဆံုးတဲ့အခါ ျပဳျပင္သူေတြအတြက္ မ်က္ႏွာပ်က္သိကၡာက်စရာျဖစ္လာျပီး သူတို႕ကိုယ္တိုင္ သေဘာထားတင္းမာသူေတြအျဖစ္ ျပန္လည္ ကူးေျပာင္းသြားမယ္။ (ခ) အင္အားကို ေထာက္ဆျပီး ျပဳျပင္ေရးအလုပ္ေတြကို အရိွန္ေလ်ာ့ခ်တဲ့အခါ တခ်ိဴ႕အေရးၾကီးလုပ္ငန္းေတြ ျပီးဆံုးေအာင္ ေဆာင္ရြက္ႏိုင္ေတာ့မွာ မဟုတ္ဘူး။ အထက္ပါ အေျခအေနႏွစ္ရပ္လံုးက ဆံုးရံွဳးနစ္နာေစတာခ်ည္းပါဘဲ။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၃။ အထက္ပါယူဆခ်က္ဟာ အေၾကာင္းခံႏွစ္မ်ိဴးေပၚမွာ အေျခခံျပီးတြက္ဆထားတာျဖစ္တယ္။ (က) ၀န္ထမ္းေတြရဲ့ လက္ရိွစြမ္းရည္ဟာ ပံုေသျဖစ္တယ္ (ခ) အဲဒီစြမ္းရည္ေတြကို အျပိဳင္အဆိုင္ ျဖစ္ေနေသာ ျပဳျပင္ေရးလုပ္ငန္းအသီးသီးရဲ့ လိုအပ္ခ်က္မ်ားအတြက္ မ်ွေ၀သံုးစြဲရတဲ့အတြက္ ဆြဲဆန္႕လိုက္တဲ့အခါ ခါးရိုးျပတ္သြားႏိုင္တယ္ - တို႕ပါပဲ။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၄။ အထက္ပါအခ်က္မ်ားအတြက္ ျပန္လည္ေျဖရွင္းခ်င္တာကေတာ့ - (က) ၀န္ထမ္းေတြရဲ့ အုပ္ခ်ဴပ္စီမံစြမ္းရည္ကို တိုးျမွင့္ႏိုင္တယ္ ( ေနာက္ပိုင္းမွာ အေသးစိတ္ထပ္ရွင္းပါမယ္) (ခ) ျပဳျပင္ေရးလုပ္ငန္းေတြဟာ အျပိဳင္အဆိုင္သေဘာ ( competing) )ထက္ တခုနဲ႕တခုအျဖည့္ခံသေဘာ (complimentary) ျဖစ္ေနၾကတယ္။ လုပ္ငန္းေတြကို တခုခ်င္းစီ သီးသန္႕လုပ္ေနတာထက္ ျခံဳငံုစဥ္းစား လုပ္ေဆာင္ႏိုင္ပါတယ္။ ဥပမာ - တရားဥပေဒနဲ႕ စည္းကမ္းထိမ္းသိမ္းမွဳကို ျပဳျပင္ေဆာင္ရြက္ျခင္းဟာ စီးပြားေရးဖြံ႕ျဖိဳးမွဳအတြက္ အေထာက္အကူျပဳေနတယ္။ ေနာက္တခါ ဆန္စပါးထုတ္လုပ္ဖို႕ လယ္သမားေတြကို မက္လံုးေပးျပီး၊ ထြက္ကုန္ေတြအေပၚ ေစ်းကြက္ခ်ဲ့ထြင္သလို တဖက္မွာလည္း ဆန္စပါးတင္ပို႕မွဳလိုင္စင္ကိစၥေတြကို ျပန္လည္သံုးသပ္မွဳေတြ လိုအပ္ေနတယ္။ တခုခုကို အခ်ိန္ဆြဲျပီး ေဆာင္ရြက္မယ္ဆိုရင္ သူနဲ႕ ဆက္စပ္ေနတဲ့ တျခား ျပဳျပင္ေရးလုပ္ငန္းေတြကို ထိခိုက္နစ္နာေစလိမ့္မယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၅။ ျပဳျပင္ေျပာင္းလဲေရးရဲ့ အက်ိဴးဆက္အေနနဲ႕ ပ်က္စီးဆံုးရံွဴးရတဲ့အေျခအေနႏွစ္မ်ိဴးရိွပါတယ္။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၆။ ပထမအေျခအေနကေတာ့ ျမန္မာႏိုင္ငံလြပ္လပ္ေရးရခါစက ေစ်းကြက္ျပိဳင္ဆိုင္မွဳရိွေသာ ကိုလိုနီစီးပြားေရးစံနစ္ရဲ့ ပုဂၢလိကလုပ္ငန္းေတြကို ရုပ္သိမ္းျပီး အစိုးရက ဗဟိုခ်ဴပ္ကိုင္တဲ့ သြင္းကုန္အစားထိုးစံနစ္ က်င့္သံုးစဥ္အခါက ျဖစ္ပါတယ္။ အဲဒီတံုးက အုပ္ခ်ဴပ္စီမံစြမ္းရည္ကို အလြန္အမင္း ဆန္႕ထုတ္သံုးစြဲခဲ့ရသလို ေရရွည္မွာ အရာရာဟာ က်ိဴးျပတ္ဆံုးရံွဴးခဲ့ရတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၇။ ဒုတိယအေျခအေနတရပ္ျဖစ္တဲ့ လက္ရိွအခါမွာ ျပဳျပင္ေရးတရပ္အေနနဲ႕ ႏိုင္ငံပိုင္လုပ္ငန္းတခ်ိဴ႕ကို ေျဖေလ်ွာ့ေပးျခင္းအားျဖင့္ အုပ္ခ်ဴပ္ေရး လိုအပ္ခ်က္ေတြ နည္းပါးသြားေစပါတယ္။ သို႕ေသာ္ ျပည္ပရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံမွဳ လုပ္ငန္းစဥ္မ်ားႏွင့္ စီးပြားေရးမူ၀ါဒ ခ်မွတ္ေရးလုပ္ငန္းမ်ားအတြက္ အုပ္ခ်ဴပ္စီမံလုပ္ငန္းလိုအပ္ခ်က္ေတြ ပိုမ်ားလာမွာကေတာ့ အမွန္ဘဲျဖစ္ပါတယ္။ သို႕ေသာ္ ယင္းလိုအပ္ခ်က္မ်ားဟာ အေျပာင္းအလဲ လုပ္ငန္းစဥ္အစပိုင္းမွာသာ ယာယီလိုအပ္တာျဖစ္ျပီး ေနသားတက်ျဖစ္သြားတာနဲ႕ ျပန္လည္ ေျပေလ်ာ့သြားႏိုင္ပါတယ္။ ေနာက္တခ်က္က ယင္းအုပ္ခ်ဴပ္ေရးစီမံခန္႕ခြဲမွဳစြမ္းရည္မ်ားကို ျပင္ပက အတတ္ပညာ အကူအညီနဲ႕ ျမွင့္တင္ေပးလို႕ရပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၈။ ပုဂၢိဳလ္ေရးအေတြ႕အၾကံဳအရ အခ်ိန္ပိုင္းစီးပြားေရးအၾကံေပးအျဖစ္ ဦးႏုအစိုးရကို ကူညီခဲ့စဥ္က ၀န္ထမ္းမ်ားအလားတူ ပင္ပန္းခဲ့ၾကပါတယ္။ ဗိုလ္ခ်ဴပ္ေန၀င္း အာဏာယူျပီး မၾကာခင္မွာဘဲ လူေတာ္ထက္ လူေကာင္းကို ဦးစားေပးရမယ္ဆိုကာ အစိုးရအေပၚ လိုလားသူမ်ားကို ေနရာေပးခဲ့ပါတယ္။ တကၠသိုလ္မ်ားမွာ အဂၤလိပ္စာႏွင့္ သင္ၾကားျခင္းမျပဳေတာ့ဘဲ ေက်ာင္းသားအေရအတြက္ကို မတန္တဆ တိုးခ်ဲ့ခဲ့ပါတယ္။ ရ</span><span style="font-size: small;">ာႏွင့္ခ်ီေသာ အေမရိကန္ပညာေတာ္သင္မ်ားကို </span><span style="font-size: small;">ဖို႕ဒ္နဲ႕ အာရွေဖာင္ေဒးရွင္းမွ ေစလႊတ္ေပးေနတဲ့ အကူအညီမ်ားကို ရပ္စဲပစ္ခဲ့ပါတယ္။ အဂၤလိပ္ႏွင့္ အေမရိကန္မ်ား ကိုယ္တိုင္သင္ၾကားေပးေနတဲ့ အဂၤလိပ္စာသင္တန္းမ်ားကို ရပ္စဲပစ္ခဲ့ပါတယ္။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၉။ လက္ရိွအေျခအေနမွာေတာ့ အေရွ႕ေတာင္အာရွက သံအမတ္တဦးေျပာသလို ျမန္မာႏိုင္ငံဟာ စာရင္းကိုင္ေတြ၊ ဘဏ္လုပ္ငန္းက်ြမ္းက်င္သူေတြနဲ႕ နည္းပညာသမားေတြ ေလ႕က်င့္သင္ၾကား ေပးဖို႕လိုေနပါျပီ။ ဒီအခ်က္ကို သမၼတဦးသိန္းစိန္ ရဲ့ စကၤာပူခရီးစဥ္မွာေရာ စက္မွဳ၀န္ၾကီး ဦးစိုးသိန္းရဲ့ ဒါဗို႕စ္ စီးပြားေရးညီလာခံမွာေရာ ေထာက္ခံေျပာဆိုထားပါတယ္။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၀။ အခ်ဴပ္ေျပာရရင္ (က) တိုင္းျပည္ရဲ့ လက္ရိွ ဌာနဆိုင္ရာအုပ္ခ်ဴပ္စီမံစြမ္းရည္ကို တိုးတက္ေသာအေနာက္ႏိုင္ငံမ်ားသာမက အလ်င္အျမန္ဖြံ႕ျဖိဳးလ်က္ရိွေသာ အေရွ႕ေတာင္အာရွႏိုင္ငံမ်ားမွ အတတ္ပညာနည္းပညာအကူအညီျဖင့္ တိုးတက္ေအာင္ ေဆာင္ရြက္ေစလိုပါတယ္။ (ခ)လက္ရိွစြမ္းရည္ကို စီးပြားေရးႏိုင္ငံေရးနယ္ပယ္မွာ အျပိဳင္အဆိုင္ခြဲေ၀သံုးစြဲမဲ့အစား အျပန္အလွန္ ျဖည့္ဆည္း မ်ွေ၀ သံုးစြဲေစလိုပါတယ္။ (ဂ) လြပ္လပ္ေသာစီးပြားေရးစံနစ္ကိုေဖၚေဆာင္ေျပာင္းလဲမွဳတြင္ ၾကံဳရသည့္ အုပ္ခ်ဴပ္စီမံမွဳ လိုအပ္ခ်က္ မ်ားသည္ ယာယီသေဘာေဆာင္ျပီး လက္ရိွအၾကပ္အတည္းမ်ားမွာ စပ္ကူးမတ္ကူးကာလအလြန္တြင္ ေျပေလ်ာ့သြားပါမည္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">၁၁။ စီမံအုပ္ခ်ဴပ္စြမ္းရည္တိုးျမွင့္ရန္မွာ လိုအပ္ခ်က္အရ အလ်ွင္အျမန္ေဆာင္ရြက္ရမည္သာ ျဖစ္ပါသည္။ ဒီေနရာတြင္ ေဒၚေအာင္ဆန္းစုၾကည္ ေျပာၾကားခဲ့ေသာ စကားတခြန္းကို သေဘာတူစြာ ရည္ညႊန္းလိုပါသည္။ ယင္းမွာ <span style="color: #bf9000;">“ ဥပေဒပိုင္းဆိုင္ရာ ေျပာင္းလဲမွဳမျပဳဘဲ စီးပြားေရးျပဳျပင္ေျပာင္းလဲမွဳကို စစ္မွန္စြာ မေဖၚေဆာင္ႏိုင္ပါ။ ရင္းႏွီးျမွဳပ္ႏွံမွဳဥပေဒေကာင္းမ်ားရိွရံုႏွင့္မလံုေလာက္ဘဲ ယင္းဥပေဒမ်ားကို ေလးစားလိုက္နာမွဳရိွမရိွ စိစစ္ႏိုင္သည္ ဥပေဒစံနစ္ေကာင္းတရပ္လည္း ရိွဖို႕လိုပါသည္။ စီးပြားေရးလုပ္ငန္းရွင္မ်ားအေနႏွင့္ မိမိေကာင္းက်ိဴးသာမက တိုင္းျပည္ေကာင္းက်ိဴးအတြက္ပါ အနည္းငယ္ေစာင့္ၾကည့္ၾကဖို႕ လိုပါသည္...”</span> ဟူ၍ ျဖစ္ပါသည္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေဆြးေႏြးခ်က္ေတြကို စိတ္၀င္စားလြန္းလို႕ ဗိုက္ဆာဖို႕ သတိမရဘဲ ရင္တလွပ္လွပ္ျဖစ္ေနပါတယ္။ ေဟာေျပာသူသံုးဦးလံုးႏွင့္ ေမာ္ဒေရတာ ဦးျမင့္ကို ေမးခြန္းေမးလိုသူေတြ မ်ားလွေပမဲ့ အခ်ိန္ကန္႕သတ္ခ်က္အရ ေလး-ငါးခုသာ ေမးေစျပီး ေျဖၾကားေပးခဲ့ပါတယ္။ ေဟာေျပာပြဲတေလ်ွာက္မွာ ဟိုကသည္က ဖုန္းေတြလာေနတာကေတာ့ စိတ္အေႏွာင့္အယွက္ ျဖစ္စရာပါဘဲ။ ေနာင္လုပ္မည့္ေဟာေျပာပြဲေတြမွာ ဖုန္းေတြ အသံပိတ္ထားဖို႕ ေၾကျငာေပးရင္ ေကာင္းမွာဘဲလို႕ ေတြးေနမိပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေဟာေျပာပြဲက မြန္းလြဲ ၂နာရီမွာမွ ျပီးစီးသြားပါတယ္။ အျပင္မွာ တိုက္ေနတဲ့ ေကာ္ဖီတခြက္ကို ေသာက္ျပီးမွ ၀မ္းမီးကို အျပီးသတ္ျငိွမ္းဖို႕ အိမ္ကို အေျပးအလႊား ျပန္ခဲ့ရပါတယ္ရွင္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #e06666;"><span style="font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span></div><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-size: x-small;"><span style="color: #0b5394;">( မွတ္မိသမ်ွႏွင့္ ျဖန္႕ေ၀ေသာ စာရြက္စာတမ္းမ်ားကို အကိုးအကားျပဳ၍ ျပန္လည္ေဖၚျပပါသည္။ အခ်ိန္မရသူမ်ားအတြက္ ေလ့လာႏိုင္ေအာင္ လံုးေစ့ပတ္ေစ့မဟုတ္ဘဲ အက်ဥ္းခ်ဴပ္ေရးသားျခင္းျဖစ္သည္။ မရွင္းလင္းမွဳ၊ အဓိပၼါယ္လြဲမွားခ်ြတ္ေခ်ာ္ခဲ့ပါက က်ြန္မ၏ လိုအပ္ခ်က္ေၾကာင့္သာ ျဖစ္ပါသည္။ )</span></span></span></div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-80033761113410891142012-01-25T13:57:00.007+06:302012-01-26T10:05:03.568+06:30ရွန္ဟိုင္းက သံမဏိႏွင္းဆီ ( Life and Death in Shanghai )-၄ ( ဇာတ္သိမ္း)<div style="color: #0b5394;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-LK3tInCFtGc/Tx-yoL1Jv8I/AAAAAAAAFKU/xHGpAuHE9IE/s1600/rose2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="135" src="http://2.bp.blogspot.com/-LK3tInCFtGc/Tx-yoL1Jv8I/AAAAAAAAFKU/xHGpAuHE9IE/s200/rose2.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><b><a href="http://www.flickr.com/search/?q=red+rose&f=hp#page=3" style="color: #999999;"> photo credit</a></b></span></div><span style="font-size: small;"><b>လြတ္ေျမာက္ျခင္း နဲ႕ အမွန္တရားရွာပံုေတာ္</b></span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အက်ဥ္းစခန္းမွာ ေျခာက္ႏွစ္ေက်ာ္လာလာတဲ့ ၁၉၇၁ခုႏွစ္ ေႏွာင္းပိုင္းမွာ ေျပာင္းလဲမွဳတခ်ိဴ႕ကို ၾကံဳရပါတယ္။ ပထမဦးဆံုးကေတာ့ အက်ဥ္းသားတိုင္း မဖတ္မေနရ ျပဌာန္းထားတဲ့ ေမာ္စီတံုးမွတ္စုစာအုပ္တိုေလးကို အားလံုးဆီက လာသိမ္းသြားျပီး ေရွ႕ဆံုး မိတ္ဆက္စာမ်က္ႏွာကို ဆုတ္ျဖဲျပီးမွ ျပန္ေပးခဲ့တာပါဘဲ။ သူမ ဆက္စပ္စဥ္းစားေနပါတယ္။ ဒီစာမ်က္ႏွာကို ေရးသားသူက ေမာ္ရဲ့ ညာလက္ရံုးလို႕ ေခၚႏိုင္တဲ့ ကာကြယ္ေရးအၾကီးအကဲ “လင္ေျပာင္“ ပါ။ ေမာ္ရဲ့ ဟိမ၀ႏၱာ ခ်ီးက်ဴးခန္းေတြ ဖြင့္ထားတဲ့ ဒီစာမ်က္ႏွာကို ဘာေၾကာင့္ ဆုတ္ပစ္ရပါသလဲ။ မၾကာခင္ပဲ သတင္းစာေတြမွာ လင္ေျပာင္ရဲ့ ပံုေတြကို မေဖၚျပေတာ့ပါဘူး။ ေဆာင္းပါးေတြက အမည္မေဖၚျပေပမဲ့ “အရင္းႏွီးဆံုး သစၥာေဖာက္” ေတြရဲ့ အေၾကာင္းကို ေရးသားလာၾကပါတယ္။ ၁၉၇၁ခုႏွစ္ ေအာက္တိုဘာလ ၁ရက္ေန႕ အမ်ိဴးသားေန႕မွာ ခါတိုင္းလို တီယန္အန္မင္ ရင္ျပင္မွာ ခ်ီတက္ပြဲ၊ ေၾကြးေၾကာ္ပြဲေတြ က်င္းပမေနဘဲ သတင္းစာမွာ ေမာ္ရဲ့ ဓါတ္ပံုတပံုကိုသာ ရိုးရိုးစင္းစင္း ေဖၚျပခဲ့ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ခါတိုင္းၾကမ္းၾကမ္းတမ္းတမ္း ဆက္ဆံေလ႕ရိွတဲ့ အေစာင့္ေတြရဲ့ေလသံကလည္း မေပ်ာ့ေျပာင္းေပမဲ့ ပံုမွန္အေျခအေနနဲ႕ ေျပာဆိုတတ္လာပါတယ္။ တရုတ္ျပည္သူေတြက သူတို႕လို ၀န္ထမ္္းမ်ိဴးကို ရာသီအလုိက္ အေရာင္ေျပာင္းတတ္တဲ့ “ပုတ္သင္ညိဳေတြ” လို႕ ေခၚၾကပါတယ္။ ပါတီကခ်ေပးတဲ့ ညႊန္ၾကားခ်က္အတိုင္း တေသြမတိမ္း ျပဳမူေနထိုင္တတ္ၾကလို႕ပါ။ သူမက ေဆာင္းရာသီအတြက္ အိပ္ယာခင္းနဲ႕ အေႏြးထည္ လဲလွယ္ခြင့္ျပဳဖို႕ ေတာင္းဆိုပါတယ္။ ေျခာက္ႏွစ္ၾကာခဲ့ျပီမို႕ သူမရဲ့ အိပ္ယာခင္းနဲ႕ အေႏြးထည္ေတြက အေပါက္ဗရပြျဖစ္ေနပါျပီ။ ေခါင္းအံုးစြပ္ကလည္း လက္က အနာစည္းဖို႕ ဆုတ္ျဖဲအသံုးျပဳထားတာမို႕ တ၀က္သာ ရိွပါေတာ့တယ္။ ေထာင္က်စဥ္က သူမထံကသိမ္းဆည္းထားတဲ့ ေငြေၾကးအခ်ိဴ႕ရိွသည္မို႕ အဲဒီအထဲက ၀ယ္ခြင့္ျပဳဖို႕ ေတာင္းဆိုပါတယ္။ သူတို႕က စဥ္းစားေပးမယ္ တဲ့။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ရက္အနည္းငယ္အတြင္း သူမဆီကို အထုပ္တထုပ္ေရာက္လာပါတယ္။ ပံုမွန္အားျဖင့္ လစဥ္ ေထာင္၀င္စာပို႕တဲ့ ၅ရက္ေန႕တိုင္း သမီးငယ္ကို ေမွ်ာ္ရင္း ေၾကကြဲေနက် ျဖစ္ပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ ပါတီ၀င္ သမီးငယ္ဟာ သစၥာေဖာက္လို႕ စြပ္စြဲခံရတဲ့ မိခင္ကို လာမေတြ႕ရဲတာျဖစ္မွာပါ လို႕ သူမ ေျဖသိမ့္ပါတယ္။ ေနာက္ျပီး ဒီအက်ဥ္းေထာင္ေျမကို သမီးလို ႏုနယ္တဲ့မိန္းကေလးတေယာက္ ေျခမခ်ျဖစ္တာဟာ ေကာင္းတဲ့အရာဘဲလို႕ စဥ္းစားရင္း ေနသားတက် ျဖစ္လာခဲ့ဘူးပါတယ္။ အထုပ္ကို ေျဖလိုက္ခ်ိန္မွာေတာ့ သူမရင္ထဲကို သံသယအေတြးေတြ တလိပ္လိပ္ ၀င္ေရာက္လာေစခဲ့ပါတယ္။ သမီးရဲ့ အေႏြးထည္နဲ႕ မ်က္ႏွာသုတ္ပု၀ါက လြန္ခဲ့တဲ့ ေျခာက္ႏွစ္ကအတိုင္း မေျပာင္းမလဲ အသစ္စက္စက္။ ေရေႏြးမတ္ခြက္ရဲ့ အနားစြန္းေတြက အညိဳရစ္ေတြသန္းလို႕ လက္ဖက္ေျခာက္ဖတ္ေလးအစအနေတြပင္ ခြက္ေအာက္ေျခမွာ ကပ္လို႕ - တခါမွ မေဆးေၾကာဘဲပစ္ထားတဲ့အသြင္ ။ <i><span style="color: #351c75;">ဒါဆိုရင္ သမီးေလး ဒီေလာကမွာ သက္ရိွထင္ရွား ရိွမွ ရိွပါေသးရဲ့လား။</span></i> </span><span style="font-size: small;">သူမက အထုပ္လာပို႕တဲ့ အေစာင့္ကို သမီးရဲ့ ကံၾကမၼာနဲ႕ ပါတ္သက္ျပီး အဆက္မျပတ္ ေမးခြန္းထုတ္ပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ မသိပါ၊ မျမင္ပါ ဆိုတဲ့အေျဖကိုသာ ရရိွခဲ့ပါတယ္။ ျပီးေတာ့ အခန္းထဲက အျမန္ထြက္သြားပါတယ္။ ေနာက္ထပ္ ျဖတ္သြားသမ်ွ အေစာင့္ကို ေခၚေပမဲ့ ဘယ္သူမွ မလာေတာ့ပါဘူး။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သမီးအတြက္ စိုးရိမ္စိတ္နဲ႕ မအိပ္ႏိုင္မစားႏိုင္ျဖစ္ျပီး ေနာက္တၾကိမ္ အၾကီးအက်ယ္ ဖ်ားပါတယ္။ သမီးဆီက စာတေစာင္ေစာင္ ယူလာေပးႏိုင္မလားလို႕ သူမက ေတာင္းဆိုေပမဲ့ စည္းကမ္းနဲ႕မကိုက္ညီဘူးဆိုျပီး ပယ္ခ် ခံရပါတယ္။ သူမက ေနာက္ဆံုး ဘုရားထံဆုေတာင္းရင္းသာ စိတ္ကို ေျဖသိမ့္ရပါတယ္။ သမီးသာမရိွခဲ့ရင္ သူမဘ၀က အဓိပၼါယ္မဲ့ေနေတာ့မွာပါ။ ဒါေပမဲ့ ဆက္လက္ရွင္သန္ဖို႕ကို ဆံုးျဖတ္ထားတဲ့အတိုင္း ပင္ပန္းတၾကီး ၾကိဳးပမ္းအားထုတ္ေနရပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">----------------------------------------</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">၁၉၇၂ ေဖေဖၚ၀ါရီလမွာ သမၼတ နစ္ဆင္ တရုတ္ျပည္ကို လာလည္ပါတယ္။ ေမာ္စီတံုးနဲ႕ ျပံဳးျပံဳးရႊင္ရႊင္လက္ဆြဲ ႏွဳတ္ဆက္ပါတယ္။ ေမာ္စီတံုးရဲ့ အိမ္မွာ ညစာတည္ခင္းပါတယ္။ သမၼတမျပန္ခင္မွာ ပူးတြဲေၾကျငာခ်က္တေစာင္ထုတ္ပါတယ္။ အေမရိကန္က တရုတ္ျပည္နဲ႕ တိုင္ေပဟာ တႏိုင္ငံတည္း ျဖစ္ေၾကာင္း အသိအမွတ္ျပဳတဲ့အခ်က္ပါ၀င္ပါတယ္။ ေဘက်င္းနဲ႕ ရွန္ဟိုင္း ခရီးတေလ်ွာက္လံုးကို လိုက္ပါရသူက ၀န္ၾကီးခ်ဴပ္ ခ်ဴအင္လိုင္း ျဖစ္ျပီး သူ႕ရဲ့ သံတမာန္စြမ္းရည္ေတြကို အားလံုးက ေလးစား အသိအမွတ္ျပဳခဲ့ရပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">------------------------------------------</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အက်ဥ္းေထာင္၀န္ထမ္းေတြဟာ အရင္လို စက္ရုပ္ဆန္ဆန္ မဟုတ္ၾကေတာ့ပါဘူး။ အသားဟငိးေတြလည္း ပံုမွန္ေက်ြးေမြးလာပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ စိတ္ဖိစီးမွဳေၾကာင့္ သူမရဲ့ က်မ္းမာေရးက ပိုလို႕သာ ဆိုးလာခဲ့ပါတယ္။ ေသြးေတြ အဆက္မျပတ္ဆင္းတဲ့အတြက္ သားဖြားမီးယပ္ဆရာ၀န္နဲ႕ ျပသတဲ့အခါ “သားအိမ္ကင္ဆာ“ လို႕ ေျပာပါတယ္။ စမ္းသပ္စစ္ေဆးမွဳေတြက ေစ့ေစ့စပ္စပ္မရိွတဲ့အျပင္ ဆရာ၀န္ကလည္း မည္ကာမတၱ ျဖစ္တဲ့အတြက္ ေရာဂါစြဲဆိုခ်က္ကို သူမကေတာ့ သိပ္အယံုအၾကည္ မရိွပါဘူး။ အေစာင့္ေတြကေတာ့ သူမကို သနားသလိုအၾကည့္ေတြနဲ႕ မၾကာခဏ ၾကည့္ၾကပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">၁၉၇၃ခုႏွစ္ မတ္လ ၂၇ရက္ေန႕မွာေတာ့ အက်ဥ္းတံခါးကို အေစာင့္တေယာက္က လာဖြင့္ပါတယ္။</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“အထုပ္ျပင္ပါ”</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ဘာျဖစ္လို႕လဲ“</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ အထုပ္ယူျပီးေတာ့သာ ထြက္ခဲ့ပါ“</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သူမ သိလုိက္ပါျပီ။ ေနာက္ဆံုးေတာ့ ရွားပါးတဲ့ တရားမ်ွတမွဳကို ရခဲ့ျပီ။ ေျခာက္ႏွစ္ေက်ာ္ “အိမ္“ ျဖစ္ခဲ့ရတဲ့ အခန္းက်ဥ္းေလးကို ေနာက္ဆံုးၾကည့္လိုက္သည္။ ေအးစက္တဲ့ သံလက္ထိပ္နဲ႕ စိတ္ေသာက ေရာက္စရာအျဖစ္ေတြက အသစ္တဖန္ ရင္ထဲကို ျပန္ေရာက္လာသည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">“ျမန္ျမန္ထြက္ခဲ့ပါ၊ အဲဒီအခန္းထဲမွာ ဒီေလာက္ ေနျပီးလို႕ မ၀ေသးဘူးလား“</span> အေစာင့္က ေလာေဆာ္သည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သူမ ဆရာ၀န္နဲ႕ ထပ္ေတြ႕ရပါသည္။ လိုအပ္ေသာေဆးေတြကို ေပးျပီး အျပင္က ဆရာ၀န္နဲ႕ ဆက္ျပပါ တဲ့။</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">” ေက်းဇူးတင္ပါတယ္”</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ခင္ဗ်ား မၾကာခင္လြတ္ေတာ့မယ္၊ ၀မ္းမသာဘူးလား”</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ အျပစ္မရိွတဲ့ လူတေယာက္အတြက္ ေျခာက္ႏွစ္ခြဲ ေထာင္ထဲမွာေနရတာဟာ ၀မ္းသာတဲ့လြတ္ေျမာက္မွဳ မျဖစ္ႏိုင္ပါဘူး ေဒါက္တာ“</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဆရာ၀န္က မၾကားဟန္ျပဳျပီး ဆက္ေျပာသည္။</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ခင္ဗ်ားအတြက္ တခုေတာ့ အၾကံေပးလိုက္ခ်င္တယ္။ လူတိုင္းခင္ဗ်ားလို ကံမေကာင္းၾကဘူး။ ေျပာရမယ္ဆိုရင္ အက်ဥ္းသားထဲမွာ ခင္ဗ်ားေလာက္ ေခါင္းမာျပီး ေစာဒက သန္တဲ့သူမရိွဘူး။ ဒါေပမဲ့ အျပင္ေရာက္သြားရင္ ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္ဆင္ျခင္ပါ။ ရွန္ဟိုင္းဟာ ေတာ္လွန္ေရးမတိုင္ခင္က ရွန္ဟိုင္းမဟုတ္ေတာ့ဘူး။ ခင္ဗ်ား ဒီကို ေနာက္တေခါက္ျပန္ေရာက္ခ်င္လိမ့္မယ္ မဟုတ္ပါဘူး”</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ခဏေနေတာ့ သူ ထြက္သြားပါသည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">-------------------------------------</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ထြက္ခါနီးမွာ သူမရဲ့အထုပ္ိကို ေစ့ေစ့စပ္စပ္ ရွာေဖြၾကသည္။ ေနာက္ျပီး ရံုးခန္းထဲကိုေခၚကာ သံုးသပ္ခ်က္တေစာင္ကို ဖတ္ျပသည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="color: #783f04; font-size: small;">“ ............<i>.............. အဆိုပါ အမည္ရိွ ပုဂိၢဳလ္သည္ တိုင္းျပည္တြင္းမွ ဆန္ခြဲတမ္းကို ျပည္ပသို႕ဆက္သြယ္ေပးပို႕မွဳႏွင့္ လ်ွဴေရွာက္ခ်ီအား ေထာက္ခံေျပာဆိုမွဳတို႕အတြက္ အျပစ္ဒဏ္ ေျခာက္ႏွစ္ခြဲကို က်ခံျပီး ယခုအခါ အျပဳအမူမ်ား တိုးတက္ေကာင္းမြန္လာသည့္အတြက္</i></span> <i><span style="color: #783f04; font-size: small;">လြတ္ေျမာက္ခြင့္ျပဳရန္ ဆံုးျဖတ္လိုက္သည္”</span>......</i>.......</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သူမက သူတို႕ကို ေဒါသျဖင့္ စိုက္ၾကည့္လိုက္သည္။</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“က်မ ဒီသံုးသပ္ခ်က္ကို လက္မခံႏိုင္ဘူး။ အရင္ေျပာခဲ့သလိုဘဲ တႏိုင္ငံလံုးသိတဲ့ ဆန္ခြဲတမ္းကို အသစ္ေရာက္လာမဲ့ ၀န္ထမ္းကို အသိေပးတာ သက္သက္ဘဲ။ ေနာက္တခုကလဲ စြပ္စြဲခ်က္ သက္သက္ပဲ။ ဒီသံုးသပ္ခ်က္ကို က်မရဲ့ ကိုယ္ေရးရာဇ၀င္ထဲ အပါမခံႏိုင္ဘူး။ ဒီလိုမ်ိဴးနဲ႕ေတာ့ ထြက္မသြားႏိုင္ပါဘူး။ ဒီလိုသာဆိုရင္ေတာ့ က်မ အက်ဥ္းေထာင္ထဲမွာဘဲ ျပန္ေနမယ္”</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ရံုးခန္းထဲက လူၾကီးေတြ အၾကပ္ရိုက္သြားပါသည္။ </span><br />
<span style="font-size: small;"> <span style="color: #741b47;"> </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">“ေထာင္တဲကထြက္ဖို႕ ျငင္းဆန္တဲ့ အက်ဥ္းသားမ်ိဴး တခါမွ မေတြ႕ဖူးဘူး။ ခင္ဗ်ား အခုေျပာတာေတြကို အထက္ကို တင္ျပေပးမယ္။ အခုေတာ့ ဒီကေန ထြက္သြားပါ။ ဒီအက်ဥ္းစခန္းက လူအိုရံုမဟုတ္ဘူး”</span></span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ က်မမွာ အျပစ္မရိွလို႕ လႊတ္တာပါလို႕ စာေရးျပီး ျပင္ေပးမွ ထြက္သြားပါမယ္”</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ခင္ဗ်ားေတာ္ေတာ္ ေျပာရခက္ပါလား။ အျပင္မွာ ခင္ဗ်ားမိသားစု ေစာင့္ေနတယ္”</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">မိသားစု။ မိသားစုဆိုတာ သမီးကိုေျပာတာလား။ သမီးေလး ေမပင္း အျပင္မွာ ေစာင့္ေနတယ္ေပါ့။ ေတြ႕ခ်င္လိုက္တာ ၊ ေတြ႕ခ်င္လိုက္တာကြယ္။ </span><span style="font-size: small;">ခ်က္ခ်င္းပင္ အမ်ိဴးသမီးအေစာင့္ႏွစ္ေယာက္ ေရာက္လာျပီး သူမကို ခ်ိဴင္းတဖက္စီက မျပီး အျပင္ကို ဆြဲထုတ္သြားေတာ့သည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အျပင္မွာ အျပာေရာင္ တကၠစီကေလးတစီးရပ္ထားျပိး မိန္းမပ်ိဴကေလးတေယာက္ ရပ္ေနတာ ေတြ႕ရသည္။ သူမ အေသအခ်ာၾကည့္လိုက္ေတာ့ ဒီမိန္းကေလး အရပ္က သမီးကေလး ေမပင္းေလာက္ မျမင့္မားပါ။ သမီးလိုခ်စ္ရတဲ့ မိန္းကေလး “ဟီယန္” ဆိုတာ သိလိုက္ရေတာ့သည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">------------------------------</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဟီယန္က သူမကို တင္းတင္းဖက္ထားသည္။</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ေမပင္းေရာ ဟင္၊ ေမပင္း ဘယ္မွာလဲ”</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေျပာလာမဲ့ အေျဖကို မၾကားရဲေပမဲ့ အားတင္းျပီး ေမးလိုက္သည္။ ဟီယန္က မေျဖဘဲ ပိုျပီး တင္းတင္းၾကပ္ၾကပ္ဖက္လိုက္သည္။ ကားေပၚမွာလည္း ႏွစ္ဦးသား တိတ္တိတ္ဆိတ္ဆိတ္ လိုက္ပါလာၾကသည္။ ကားက အုတ္တံတိုင္းကာရံျပီး က်ဥ္းေျမာင္းမည္းေမွာင္ေသာ သစ္သားဂိတ္၀ တခုေရွ႕မွာ ရပ္လိုက္သည္။ အာဏာပိုင္ေတြက သူမကို အစားေပးသည့္အိမ္ဟု ဟီယန္က ဆိုသည္။ သပ္ယပ္သန္႕ရွင္းမွဳအားနည္းေသာ အခန္းႏွစ္ခန္းပါ အိမ္ခန္းတြဲျဖစ္သည္။ ေအာက္ထပ္ကိုေတာ့ အျခားမိသားစုတစုက လာေနမည္။ မူလ လူဦးေရ ၄သန္းမွ ယခု ၁၀သန္းအထိ ထူထပ္လာေသာ ရွန္ဟိုင္းျမိဳ႕တြင္ အစိုးရက မိသားစုမ်ားကို အိမ္တအိမ္တည္းတြင္ စုေပါင္းေနထိုင္ေစျခင္းျဖစ္သည္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> အသက္ၾကီးၾကီး အေဒၚၾကီးတေယာက္ကို ဟီယန္က ငွားရမ္းေပးထားသည္။ သူမရဲ့ က်မ္းမာေရးေၾကာင့္ ခြင့္ျပဳျခင္းျဖစ္သည္။ သူမ ပိုင္ဆိုင္မွဳအားလံုးအနက္မွ ယြမ္ ၅၀၀၀ကို အသံုးစရိတ္ ျပန္ခ်ေပးထားသည္- တဲ့။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဟီယန္ဆီမွ ၾကားရသည္က စစ္ဦးစီးလင္ေျပာင္သည္ အေျခအေနမလွသည့္အတြက္ ရုရွကိုထြက္ေျပးရာမွ ေလယာဥ္ပ်က္က်ျပီး ေသဆံုးသြားသည္ -တဲ့။ လက္ရိွတြင္ ၀န္ၾကီးခ်ဴပ္ခ်ဴအင္လိုင္းက ေမာ္ျပီးလ်ွင္ နံပါတ္၂ ျဖစ္ေနသည္ -တဲ့။ ဒါေၾကာင့္လည္း အေျခအေနအရပ္ရပ္ တိုးတက္လာျပီး သူမပင္ လြတ္ေျမာက္လာသည္ မဟုတ္လား။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">“ကဲ - တို႕ေတြ ေမပင္းအေၾကာင္း ေျပာၾကရေအာင္” </span> သူမက ေတာင္းဆိုေတာ့ ဟီယန္က သူမ အေျခအေနကို ခံႏိုင္ရည္ရိွမရိွ အကဲခတ္ျပီး တလံုးခ်င္း ေျပာျပသည္။</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“က်မလည္း အဲဒီအခ်ိန္က ရွန္ဟိုင္းမွာ မရိွဘူး ေဒၚေဒၚ။ သိတဲ့အတိုင္း ယဥ္ေက်းမွဳေတာ္လွန္ေရးစေတာ့ က်မ ဂီတတကၠသိုလ္က ဘြဲ႕ယူျပီးျပီးခ်င္း ၾသဂုတ္လမွာ ေမပင္းရဲ့ေမြးေန႕ကို လာခဲ့ပါတယ္။ ၁၉၆၆ ဒီဇင္ဘာလမွာ ေကြ႕ယန္က စိုက္ပ်ိဴးေရးေဒသမွာ လုပ္အားေပးရပါတယ္။ သိပ္မၾကာခင္ဘဲ ေမေမက စာေရးလာတယ္။ ေမပင္း သူ႕ကိုယ္သူ သတ္ေသသြားတယ္ -တဲ့”</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">မျဖစ္ႏိုင္ဘူး။ မျဖစ္ႏိုင္ဘူး။ စိတ္ထဲက ျငင္းဆန္ရင္း က်မခႏၵာကိုယ္က ယိမ္းယိုင္သြားေတာ့ ဟီယန္က ေထြးေပြ႕လိုက္ပါသည္။ က်မတို႕ အတူတူ ငိုၾကသည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ဘာေၾကာင့္လဲ၊ ဘာေၾကာင့္မ်ားတဲ့လဲကြယ္” “ ရုပ္ရွင္စတူဒီယိုက ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္ သတ္ေသသူေတြရဲ့ စာရင္းဘဲထုတ္ျပန္တာပါ။ ဘာမွေတာ့ ရွင္းလင္းခ်က္ မေပးပါဘူးေဒၚေဒၚ”</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သမီးလို ငယ္ရြယ္ျပီးတက္ၾကြတဲ့ မိန္းကေလးက ဘယ္ေတာ့မွ သတ္မေသပါဘူး။ ဒီျဖစ္ရပ္ကို အမွန္အတိုင္းေပၚေအာင္ ၾကိဳးစားမယ္ လို႕ စိတ္ထဲက ခိုင္ခိုင္မာမာ ဆံုးျဖတ္လိုက္ေတာ့သည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">-----------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေရခ်ိဴးခန္းထဲက မွန္မွာ သူစိမ္းမိန္းမတေယာက္ကို ျမင္လိုက္ရသည္။ ေျခာက္ေသြ႕ မြဲျပာေနေသာဆံပင္မ်ား၊ </span>ေဟာက္ပက္ပက္ မ်က္လံုး<span style="font-size: small;">မ်ား ႏွင့္ အေရာင္အဆင္းမဲ့ေသာ မ်က္ႏွာတခု။ မွန္မၾကည့္ရတာ ေျခာက္ႏွစ္ခြဲ ရိွခဲ့ပါပေကာ။ အိမ္အကူအေဒၚၾကီးယူလာေသာ ေရေႏြးဗူး ေျခာက္ဗူးကုန္သည့္အထိ စိမ္ေျပနေျပ ေရခ်ိဴးပစ္လိုက္သည္။</span> </div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အိမ္ေဖာ္အေဒၚၾကီး (အာယီး)က ၾကက္သားစြပ္ျပဳတ္၊ ၀က္သားျပားေၾကာ္ႏွင့္ ေဂၚဖီရြက္ေၾကာ္တို႕ကို ဟီယန္တို႕ သားအမိႏွင့္အတူစားဖို႕ ျပင္ဆင္ေပးသည္။ ႏွစ္ေပါင္းမ်ားစြာ ကင္းကြာေနသည့္ စားေကာင္းေသာက္ဖြယ္မ်ားေပမင့္ စိတ္မၾကည္လင္တာေရာ သြားဖံုးနာတာေရာေၾကာင့္ မစားႏိုင္ပဲ အရည္ေသာက္မ်ားႏွင့္သာ တင္းတိမ္လိုက္သည္။ ဟီယန္တို႕ႏွင့္ သြားဖံုးကုရန္ သင့္ေတာ္သည့္ ဆရာ၀န္ရွာေပးမည္ဟု ဆိုသည္။ ေသြးဆင္းတာႏွင့္ပါတ္သက္၍ နာက်င္မွဳမခံစားရသည့္အတြက္ ကင္ဆာဟု သူမမထင္ေၾကာင္း၊ စိတ္ခ်ရသည့္ဆရာ၀န္ရွာေဖြရန္ အကူအညီေတာင္းလိုက္သည္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ညခင္းေစာေစာမွာ သပ္ယပ္သန္႕ရွင္းသည့္ အိပ္ယာေပၚ လွဲခ်ျပီး အိပ္ဖို႕ၾကိဳးစားလိုက္သည္။ ရင္ထဲက တင္းၾကပ္ဆို႕နင့္ေနသျဖင့္ အိပ္မရပါ။ ဟီယန္တို႕သားအမိေရွ႕တြင္ ျမိဳသိပ္ထားေသာခံစားမွဳမ်ားကို ဖြင့္ထုတ္လိုက္ေသာအခါ မ်က္လံုးထဲမွ မ်က္ရည္မ်ား တသြင္သြင္ စီးက်လာေတာ့သည္။</span></div><br />
<div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">------------------------------------------</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေနာက္တေန႕နံနက္မွာ ရုပ္ရွင္စတူဒီယိုမွ လူႏွစ္ဦးလာျပီး ေမပင္း၏ ေသဆံုးမွဳကို အတည္ျပဳ ေျပာၾကားပါသည္။ </span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“က်မသမီး ဘယ္အခ်ိန္မွာ ဘယ္လိုဘယ္ပံု ေသဆံုးရသလဲဆိုတာ ရွင္းရွင္းလင္းလင္း သိပါရေစ”</span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">” ၁၉၆၇ ဇြန္လ ၁၆ရက္ေန႕မွာ နန္ကင္းလမ္းက ရွန္ဟိုင္းအားကစားအသင္း အေဆာက္အဦရဲ့ ကိုးထပ္ေျမာက္ ျပဴတင္းေပါက္က ခုန္ခ်ခဲ့တာပါ”</span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“သူက ဘာလို႕ အဲဒီကို ေရာက္ေနရတာလဲ”</span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“ေတာ္လွန္ေရးအဖြဲ႕ေတြက စစ္ေမးစရာရိွလို႕ ေခၚသြားတာပါ”</span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“ဘာအတြက္ အစစ္ခံရတာလဲ”</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">“ဒါက အေရးမၾကီးပါဘူး“</span> ထိုသူက ေမးခြန္းကို လွီးလြႊဲလိုက္သည္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">”အေရးၾကီးတာေပါ့ရွင္။ ဒီအေၾကာင္းေၾကာင့္ သူ ေသခဲ့ရတာေလ”</span> သူမက ခိုင္မာစြာဆိုသည္။ </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> သို႕ေသာ္ ထိုသူက လက္မခံပါ။ သူမေသဆံုးရမွဳကို ရုပ္ရွင္စတူဒီယိုက စံုစမ္းစစ္ေဆးခဲ့ပါသလား ဟု သူမက ဆက္ ေမးေသာအခါ ထိုစဥ္က သတ္ေသမွဳမ်ား တေန႕ကို တရာမက အလြန္မ်ားျပားသည့္အတြက္ မစံုစမ္း မစစ္ေဆးႏိုင္ပါ ဟုဆိုသည္။ သူမက ကိုယ့္စိတ္ကိုထိမ္းျပီး ဆက္ေမးပါသည္။</span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“ ဥပေဒေၾကာင္းအရ သတ္ေသမွဳေတြကို ေဆးစစ္ခ်က္ယူျပီးမွ သျဂိႈလ္ရပါတယ္။ အဲဒီစစ္ခ်က္ကို က်ြန္မ ၾကည့္ခ်င္ပါတယ္”</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ထိုသူက ေမပင္း၏ ေဆးစစ္ခ်က္ရိွမရိွ သူ မသိပါေၾကာင္း၊ ေျဖဆိုသည္။ ျပန္လိုသည့္အမူအယာျဖင့္ ထ ရပ္သည္။ လက္ထဲက စာရြက္စာတမ္းႏွင့္ စာအိတ္တခ်ိဴ႕ကို စားပြဲေပၚတင္ေပးသည္။ ေမပင္း၏ လစာေငြ၊ ေသဆံုးသူအတြက္ ေထာက္ပံ့ေငြ ႏွင့္ ေမပင္း၏ ဒိုင္ယာရီစာအုပ္၊ အျခားစာရြက္အခ်ိဴ႕..။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ဒိုင္ယာရီေလးကို သူမ မထိရဲ မကိုင္ရဲသလို ေငးၾကည့္ေနမိပါသည္..........။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">------------------------------------</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အိမ္မက္ထဲမွာ ေမပင္းကို ေသြးအိုင္ထဲမွာ ေခြေခြကေလးေတြ႕ရသည္။ နန္ကင္းလမ္းေပၚမွာ အသက္မဲ့ေနတဲ့ ေမပင္းရဲ့ ရုပ္ပံုလႊာ။ သူမ ၀မ္းနည္းထိတ္လန္႕စြာ အိပ္ယာမွ လန္႕ႏိုးလာခဲ့သည္။</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"> </span></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ေမပင္း ေသဆံုးသည့္ေနရာဟု ဆိုေသာ နန္ကင္းလမ္းက အမ်ိဴးသားအားကစားအသင္းအေဆာက္အဦကို သြားၾကည့္ဖို႕ သူမ ဆံုးျဖတ္ထားသည္။ ရုတ္တရက္ၾကီး သြားလို႕ေတာ့မရ။ ဟီယန္ရဲ့အေမက တိုးတိုးတိတ္တိတ္ မွာထားသည္။ အိမ္ေဖၚအေဒၚၾကီး အာယီး ကို မယံုပါနဲ႕ - တဲ့။ အိမ္မွ ေန႕စဥ္ လမ္းေလ်ွာက္ထြက္သည့္အေလ့အထ ကို အစျပဳသည္။ ျပန္လာတိုင္း အေဒၚၾကီးက ေသာက္ေရခပ္ေပးရင္း “ အေ၀းၾကီးေလ်ွာက္လိုက္တယ္ ထင္ပါရဲ့၊ မ်က္ႏွာေတြေတာင္ ရဲလို႕” စသျဖင့္ စကားဆိုတတ္ေပမဲ့ တေျဖးေျဖး က်င့္သားရသြားေတာ့ အထူးအဆန္းလုပ္ျပီး ထပ္မေမးေတာ့။ ႏွစ္ပါတ္ေက်ာ္ၾကာသည့္ ေန႕တေန႕တြင္ လမ္းေလ်ွာက္ထြက္ရင္း မွတ္တိုင္ကေန ဘတ္စ္ကားၾကပ္ၾကပ္စီးကာ နန္ကင္းလမ္းကို ထြက္ခဲ့သည္။ ဆင္းရမည့္မွတ္တိုင္မွာ လမ္းဆင္းေလ်ွာက္ျပီး ေဘးဘယ္ညာကို ၾကည့္ေတာ့ လူေတြ ဥဒဟိုသြားလာေနၾကသည္။ မည္သူမွ သူမကို ထူးထူးျခားျခားသတိမထားမိၾကပါ။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အမ်ိဴးသားအားကစားအသင္း၏ ကိုးထပ္အခန္းကို ေမာ့ၾကည့္သည္။ နန္ကင္းလမ္းမဖက္တြင္ ကိုးထပ္ကို ထင္ထင္ရွားရွား မျမင္ရ။ ျမင္ရသည့္အျခားတဖက္မွၾကည့္ေတာ့ ျပဴတင္းေပါက္ကို သံတိုင္မ်ား ကာရံ ထားသည္ကို ေတြ႕ရသည္။ ခုန္ခ်လိုသူတေယာက္အေနႏွင့္ ဒီသံတိုင္ၾကားမွ ခက္ခက္ခဲခဲ တိုးထြက္လို႕ ရႏိုင္မလားဆိုတာ အေ၀းကမို႕ မွန္းဆလို႕ မလြယ္ပါ။ သူမ ေလ်ွာက္သြားရင္း အေဆာက္အဦအ၀င္၀ အုတ္ခံုတေနရာမွာ ဇာပန္းထိုင္ထိုးေနေသာ အမ်ိဴးသမီးေလးတေယာက္ကို မိတ္ဖြဲ႕လိုက္သည္။ ေဘဂ်င္းမွ အလည္လာသူ အေဒၚၾကီးတဦးဟု မုသားသံုးျပီး ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္ မိတ္ဆက္လိုက္သည္။</span></span></div><br />
<div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“ </span><span style="font-size: small;">ဒါနဲ႕ စကားမစပ္ကြယ္။ ၁၉၆၇ ေလာက္မွာ </span><span style="font-size: small;">ရုပ္ရွင္မင္းသမီးငယ္ေလးတေယာက္</span><span style="font-size: small;"> ဒီအေဆာက္အဦ အေပၚထပ္ ကေန ခုန္ခ်ျပီး ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္ သတ္ေသသြားတယ္ဆို”</span></div><div style="color: #741b47;"><br />
</div><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">မိန္းကေလးက မ်က္ခံုးေၾကာရံွဳ႕ျပီးစဥ္းစားသည္။</span></span><br />
<br />
<span style="color: #741b47; font-size: small;">“ အဲဒါ က်မတို႕ လင္မယား ရွန္ဟိုင္းေရာက္ျပီး ေနာက္တႏွစ္ပဲ။ က်မတို႕က ဒီနားမွာဘဲ ေနေနၾကတာေလ။ အင္း- အဲဒီလိုမ်ိဴး အျဖစ္အပ်က္ မၾကားမိလိုက္ပါဘူး။ အဲဒီတုန္းက ဒီအေဆာက္အဦးၾကီးျပင္ဖို႕ ျငမ္းေတြ ပါတ္ပါတ္လည္ ထိုးထားတာေလ။ ျပင္လို႕မျပီးခင္ကို အလုပ္သမားေတြ လက္စမသတ္ဘဲ ဒီအတိုင္း ပစ္ထားခဲ့ၾကတာ </span><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><span style="color: #741b47;">အၾကာၾကီးပါဘဲ။ </span>”</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">နန္ကင္းလမ္းက ျပန္လာျပီးေနာက္ပိုင္း သူမရဲ့ အိမ္မက္ေတြ ေျပာင္းလဲသြားျပန္သည္။ ရိုက္ႏွက္ ထုေထာင္းမွဳေၾကာင့္ အညိုအမဲ စြဲေနေသာ၊ ခႏၵာကိုယ့္အႏွံ႕ ေသြးစလိမ္းက်ံေနေသာ ေမပင္းကို ျမင္ရျပန္သည္။ </span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">-----------------------------------</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #741b47;">“သခင္မ၊ သခင္မ ”</span></span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"></span></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">တေန႕ ေတာ့ လမ္းေလ်ာက္ထြက္လာရင္း ေခၚသံတခုၾကားရသည္။ ယဥ္ေက်းမွဳေတာ္လွန္ေရးရဲ့ အက်ိဴးဆက္ေၾကာင့္ ဒီအေခၚအေ၀ၚကိုပင္ အံ့ၾသထူးဆန္းေနမိသည္။ မိမိကို ေခၚမည္လို႕လည္း လံုး၀ ထင္မထား။ အေျပးကေလးလိုက္လာသူ အနားေရာက္ေတာ့မွ မိမိအရင္အိမ္က ဥယ်ာဥ္မွဳး ေဟာင္းျဖစ္ေနသည္။ သူမရဲ့ေက်းဇူးရွင္။ အဖမ္းခံရမဲ့ညက သူ႕ကိုလခႏွင့္ဆုေၾကးေပးဖို႕ ေငြေတြ အိတ္ကပ္ထဲ ပါလာခဲ့တာမို႕ ေထာင္ထဲမွာ လိုအပ္သည့္ပစၥည္းေလးေတြ အေတာ္အသင့္ ၀ယ္ႏိုင္ခဲ့သည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">လာလည္ဖို႕ အိမ္လိပ္စာေပးလိုက္သည္။ သူ႕ကိုလည္း တင္ေနသည့္ ထိုအေၾကြးျပန္ဆပ္ဖို႕ရိွသည္။ အျခား အိမ္ေတာ္ထိန္းေတြရဲ့ အေျခအေနကို ေမးျမန္းလိုက္သည္။ ေနာက္ျပီး တခ်ိန္က ေမပင္းရဲ့ခ်စ္သူ ဆြန္ကိုင္းကိုေတြ႕ရင္ ေပးဖို႕ သူမရဲ့လိပ္စာကို ေပးလိုက္သည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အိမ္ေဖၚေဟာင္း ေလာင္ေခ်ာင္ႏွင့္ေတြ႕ေသာအခါ သူမ သံသယက ပိုခိုင္မာသြားသည္။ သူမကို ဖမ္းသြားျပီးေနာက္ပိုင္း ေတာ္လွန္ေရးအင္အားစုေတြက ေမပင္းကို အျခားအိမ္တအိမ္မွာ ေျပာင္းေရႊ႕ ေနေစသည္ တဲ့။ သူမကို အဲဒီအိမ္မွာဘဲ ျပည္သူ႕စစ္အဖြဲ႕ေတြ ညၾကီးမင္းၾကီး လာေခၚ သြားသည္ဟု ၾကားမိေၾကာင္း ေျပာျပသည္။ အဲဒီအိမ္ကို ကိုယ္တိုင္ သြားျပီးစံုစမ္းဖို႕ေတာ့ သူမက အားမေပး။ သူတို႕အားလံုးကို ထုတ္မေျပာဖို႕ ပိတ္ထားျပီးျဖစ္ေၾကာင္း၊ အခုအခ်ိန္မွာ ေမပင္းအေၾကာင္း ေမးလားျမန္းလားလုပ္တာက န်န္ခ်န္းအတြက္ အႏၱရာယ္ၾကီးေၾကာင္း ေျပာပါသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ရက္အေတာ္ၾကာေသာအခါ ဆြန္ကိုင္းက သူမဆီ ေရာက္လာပါသည္။ ေမပင္းသာရိွခဲ့လ်ွင္ သည္လူေခ်ာကေလးက သူမ၏ သမက္ကေလး ျဖစ္ေနေလာက္ေပျပီ။ ဆြန္ကိုင္းက ေမပင္းအေၾကာင္း သူသိသမ်ွ ေျပာျပသည္။ သူမကို ဖမ္းဆီးသြားျပီး တေယာက္တည္းက်န္ခဲ့သည့္ေမပင္းကို သူႏွင့္သူ႕မိသားစုက လက္ထပ္ျပီး အိမ္မွာေခၚထားလိုေပမဲ့ ေမပင္းက လက္မခံ။ <i><span style="color: #741b47;">“အေမမရိွဘဲ က်ြန္မ လက္မထပ္ႏိုင္ဘူး၊ အျပစ္မရိွတဲ့ ေမေမ မၾကာခင္ ျပန္လြတ္လာမွာပါ” </span></i>တဲ့။ သူတို႕အားလံုး ဒီအျဖစ္အပ်က္ၾကီးက တႏွစ္ေလာက္မၾကာခင္ ျပီးဆံုးသြားမယ္လို႕ ထင္ခဲ့ပါသည္။ အခုေတာ့ ေမပင္းကို သူတို႕ ဆံုးရံွဳးခဲ့ၾကသည္။ ဆြန္ကိုင္းက သူမေရွ႕ေမွာက္မွာ ငိုေၾကြးခဲ့ပါသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">------------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ျပင္ပမွာ ႏိုင္ငံေရးမုန္တိုင္းက ထန္ေနဆဲ။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">မဒမ္ခ်န္ခ်င္းေခါင္းေဆာင္ေသာ ေလးဦးဂိုဏ္းက ၀န္ၾကီးခ်ဴပ္ ခ်ဴအင္လိုင္းႏွင့္ ဒူ၀န္ၾကီးခ်ဴပ္ တိန္႕ေရွာင္ဖိန္ကို တဖက္လွည့္ႏွင့္ တိုက္ခိုက္ဖို႕ၾကိဳးစားေနၾကသည္။ နာမက်န္းျဖစ္ေနေသာ ေမာ္စီတံုးကြယ္လြန္လ်င္ ခ်န္ခ်င္းက ထုိေနရာကို ရယူဖို႕အထိရည္မွန္းခ်က္ထားသည္။ ခ်ဴအင္လိုင္းက သူမဘ၀တက္လမ္းအတြက္ အဓိက အေႏွာင့္အယွက္ျဖစ္ေနသည္။ သို႕ရာတြင္ ခ်ဴ က လိမၼာပါးနပ္သျဖင့္ လ်ွဴေရွာက္ခ်ီလို ေမာ္လမ္းစဥ္ကို တိုက္ရိုက္မေ၀ဖန္၊ သူလုပ္စရာရိွသည္ကို ေခါင္းေအးေအးျဖင့္ လုပ္ကိုင္သျဖင့္ ပ ထုတ္ဖို႕ အကြက္ရွာမရႏိုင္ေသး။ ခ်ဴ၏ တာ၀န္က ေမာ္လမ္းစဥ္ႏွင့္ ယဥ္ေက်းမွဳေတာ္လွန္ေရးေၾကာင့္ နစ္နာပ်က္စီးမွဳမ်ားကို နည္းႏိုင္သမ်ွနည္းေအာင္ ကာကြယ္ဖို႕၊ ျပဳျပင္ဖို႕ျဖစ္သည္။ ယခုအခါ ၀န္ၾကီးခ်ဴပ္ ခ်ဴ သည္ ကင္ဆာေရာဂါခံစားေနရသျဖင့္ ေဆးကုသမွဳခံယူူေနရသည္ဟု သိုးသိုးသန္႕သန္႕ၾကားသည္။ အကြက္ေခ်ာင္းေနေသာ ခ်န္ခ်င္းတို႕လူသိုက္ကို မေထာက္ခံသည့္ ပါတီေခါင္းေဆာင္မ်ားက ခ်ဴအင္လိုင္း၏ လက္ေထာက္ တိန္႕ေရွာင္ဖိန္ကို ဆက္ခံဖို႕ လိုလားလ်က္ ရိွၾကသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"> </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ေနာက္ပိုင္းမွ ျပန္လည္သိရိွရသည္မွာ ႏိုင္ငံျခားစီးပြားေရးျမွဳပ္ႏွံမွဳကို လိုလားေသာ ၀န္ၾကီးခ်ဴပ္ ခ်ဴအင္လိုင္းကို ဦးတည္တိုက္ခိုက္ရန္အတြက္ ခ်န္ခ်င္းတို႕အုပ္စုက သူမအပါအ၀င္ ႏိုင္ငံျခားကုမၼဏီ အၾကီးအကဲမ်ား၊၀န္ထမ္းမ်ားကို သူလ်ိဴမ်ား၊ သစၥာေဖာက္မ်ား ဆိုသည့္ စြဲခ်က္ျဖင့္ အတင္းအၾကပ္ ဖမ္းဆီး ၀န္ခံေစခဲ့ျခင္း ျဖစ္သည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">--------------------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">စိတ္ေျပလက္ေပ်ာက္ျဖစ္ေအာင္ သူမက ေက်ာင္းသားအခ်ိဴ႕ကို အိမ္မွာ အဂၤလိပ္စာ သင္ေပးပါသည္။ အဲဒီအထဲမွာ ထူးျခားေသာ ေက်ာင္းသားလူငယ္ကေလးတဦးရိွသည္။ သူ႕နာမည္က တားဒဲ့ ၊ ေနာက္ေျပာင္ေျပာင္ ေပါ့ရႊတ္ရႊတ္ေျပာတတ္ေပမဲ့ ထက္ျမက္ေသာဥာဏ္ရည္ႏွင့္ အဂၤလိပ္စာ ထူးခ်ြန္သည္။ အလုပ္လက္မဲ့ဟု သူ႕ကိုယ္သူေျပာသည္။ သူက အျမဲတမ္း အေၾကာင္းမရိွ အေၾကာင္းရွာျပီး သူမဆီကို ရွားပါးေသာ စားစရာ လက္ေဆာင္ေတြ ယူလာေပးတတ္သည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အိ္မ္ေအာက္ထပ္မွ မိသားစုကလည္း ထူးထူးဆန္းဆန္းျပဳမူေလ႕ရိွသည္။ အိမ္ရွင္မၾကီးက သူမအခန္းကို ဧည့္သည္ လာတိုင္း မေယာင္မလည္ႏွင့္ ခိုးနားေထာင္တတ္သည္။ ေျမးျဖစ္သူက သူမအျပင္ထြက္တိုင္း အေပၚထပ္သို႕တက္လာျပီး ဟိုပစၥည္းယူ သည္ပစၥည္း ရွာေဖြယူငင္ျခင္း၊ မီးဖိုေခ်ာင္က အစားအေသာက္မ်ားကို မသိမသာ ႏိွဳက္စားျခင္း တို႕ျပဳတတ္သည္။ သူမက အဖြားျဖစ္သူကို တိုင္တန္းေသာအခါ အိမ္ရွင္မၾကီးက ေနာက္တခါမျဖစ္ေစရဟု ကတိေပးသည္။ သို႕ေသာ္လည္း အရင္လိုပဲ ၾကံဳေတြ႕ျမဲပင္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အက်ဥ္းေထာင္က လြတ္လာေပမဲ့ သူမကို ေနာက္ေယာင္ခံ ေစာင့္ၾကည့္ေနသူ အမ်ားအျပားရိွေၾကာင္း န်န္ခ်န္းသိသည္။ သို႕ရာတြင္ အိမ္ေဖၚအေဒၚၾကီး၊ ထူးျခားေသာ အဂၤလိပ္စာေက်ာင္းသား၊ ေအာက္ထပ္က မိသားစုမ်ားသာမက ေနာက္ဆံုး ဟီယန္၏အေမ သူမငယ္သူငယ္ခ်င္းကိုယ္တိုင္ သတင္းေပးတာ၀န္ မျဖစ္မေန ထမ္းေဆာင္ေနရေၾကာင္း ရိပ္မိသိရိွလာရေသာအခါ အလြန္ေၾကကြဲ ၀မ္းနည္းရပါသည္။ သူမ၏ ေဆြမ်ိဴးသားခ်င္းမ်ားကလည္း ( ယခင္ သူမေထာင္က်စဥ္ကလည္း သူတို႕ကို သီးသန္႕ေခၚယူ စစ္ေဆးေမးျမန္းကို ၾကံဳခဲ့ရဖူးသျဖင့္) ယခုအခါ လာေရာက္ မဆက္သြယ္ၾကပါ။ အထီးက်န္ေနေသာ သူမသည္ တရုတ္ျပည္ကို စြန္႕ခြာျပီး အျခားေနရာတခုခုမွာ လြပ္လြပ္လပ္လပ္ ေနထိုင္လိုေသာစိတ္ဆႏၵသာ ျပင္းထန္ေနခဲ့ပါသည္။ သို႕ရာတြင္ သူမ၏ သမီးကေလးအတြက္ ျဖစ္ရပ္မွန္ေဖၚထုတ္ဖို႕ တာ၀န္တရပ္ က်န္ရိွေနေသးသည္ မဟုတ္လား။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">------------------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">သူမသည္ ပါတ္၀န္းက်င္က ေစာ္ကားေမာ္ကား တိုက္ခိုက္မွဳမ်ားကို ရိွသမ်ွအားႏွင့္ တြန္းလွန္ေနရဆဲပင္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အိမ္ေရွ႕ ဂိတ္၀တြင္ တေယာက္ေယာက္က “ မာနၾကီးတဲ့ အရင္းရွင္နယ္ခ်ဲ႕ေနာက္လိုက္ေခြး” ဟုေရးသြားသည္။ အိမ္ေဖၚအေဒၚၾကီးက ေရစို၀တ္ျဖင့္ သုတ္ဖ်က္ပစ္ရန္ျပင္သည္။ သူမက တားသည္။ <i><span style="color: #741b47;">“ေနပါေစ- အားယီ၊ အဲဒီလိုအေရးခံရတာ က်ြန္မတေယာက္ထဲမဟုတ္တဲ့အတြက္ ရိုးေနပါျပီ”</span></i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">မနက္ပိုင္း လမ္းေလ်ာက္ထြက္တိုင္း ကေလးအုပ္စုတစုက လမ္းထိပ္မွေစာင့္၍ ေလွာင္ေျပာင္ သေရာ္ၾကသည္။ သူမ အခ်ိန္ကို အမ်ိဴးမ်ိဴးေျပာင္း၍ လမ္ေလ်ွာက္ေပမဲ့ သူတို႕က အျမဲရိွေနသည္။ ေနာက္ဆံုးသူမက ဥေပကၡာျပဳျပီး လမ္းကို ေလ်ာက္ျမဲ ေလ်ာက္ဆဲပင္။ </span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ထိုလမ္းထိပ္ကိုေရာက္တိုင္း မလွမ္းမကမ္းတြင္ လူတေယာက္ စက္ဘီးႏွင့္ရပ္ေနတာ ေတြ႕ရျပီး ကေလးေတြ ေလွာင္ေျပာင္သည္ႏွင့္ တျပိဳင္နက္ စက္ဘီးကို နင္းျပီးထြက္သြားတာ အၾကိမ္ၾကိမ္ ျမင္ရသည္။ ထိုလူကို သူမ မွတ္ထားလိုက္သည္။ အသက္သံုးဆယ္ခန္႕၊ ဆံပင္နက္နက္ထူထူ၊ သူ႕စက္ဘီးထိုင္ခံုစြပ္က အ၀ါေရာင္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ေနာက္ထပ္ သူမဆီကို မျမင္ဖူးသည့္ ဧည့္သည္ေတြ တဖြဲဖြဲေရာက္လာတတ္သည္။ သူတို႕ကိုယ္သူတို႕ ေမပင္း၏ သူငယ္ခ်င္းေတြပါ ဟုဆိုသည္။ သူတို႕အားလံုး၏ တူညီေသာ ရည္ရြယ္ခ်က္က သူမ၏ ပါတီအေပၚ လက္ရွိသေဘာထားႏွင့္ လုပ္ေဆာင္ခ်က္မ်ားကို ေထာက္လွမ္းျပီး သတင္းပို႕ရန္ျဖစ္သည္။ သူမကို ျပန္လည္ဖမ္းဆီးႏိုင္ရန္ “ေထာင္ေခ်ာက္” ဆင္ၾကျခင္းပင္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">တေယာက္ကဆိုလ်ွင္ ေမပင္းႏွင့္ ေက်းရြာလုပ္အားေပးစခန္းမွာ ခင္ခဲ့သည္ဟုဆိုသည္။ သူမက ေမပင္း၏ အခင္ဆံုးသူငယ္ခ်င္းအမည္ကို ေမးၾကည့္ေတာ့ သူသိသည္ဟု ဆိုသည္။ အုပ္စုဓါတ္ပံုထဲတြင္ ေထာက္ျပခိုင္းေသာအခါ လြဲမွားစြာ ျပသည္။ သူမက ျပံဳးေနေသာအခါ သူ႕ကိုယ္သူ မွန္သည္ဟု ယူဆျပီး အားတက္သေရာ ဆက္ေျပာသည္။ ေမပင္း၏ လူသတ္မွဳကို ေဖၚထုတ္ခ်င္ပါသည္ -တဲ့။ သူမက <i><span style="color: #741b47;">“ တခ်ိန္ခ်ိန္မွာ အစိုးရက တာ၀န္ယူေဖၚထုတ္ပါလိမ္႕မယ္။ အေဒၚေစာင့္ႏိုင္ပါတယ္” </span></i>ဟုေျပာေသာအခါ သူက လက္မခံ။ န်န္ခ်န္းက ေနာက္ဆံုး စဥ္းစားပါဦးမယ္။ လိုအပ္ရင္ဖံုးဆက္ဖို႕ ထားခဲ့ပါ။ လိပ္စာကတ္လည္းေပးခဲ့ပါ လို႕ေျပာေသာအခါ သူ႕လိပ္စာကတ္ကို မျပခ်င္ပါ။ <i><span style="color: #741b47;">“လိပ္စာကတ္ေလးရိွမွ တေယာက္ကို တေယာက္ ယံုၾကည္လို႕ ရမွာေပါ့“</span></i> လို႕ ေျပာေသာအခါ သူကျပလာသည္။ သူ႕ စက္ရံုအလုပ္သမားကတ္တြင္ “ လ်ိဴ႕၀ွက္” တံုးထုထားသျဖင့္ န်န္ခ်န္းက အေတြ႕အၾကံဳအရ တန္းသိလိုက္သည္။ သူသည္ အစိုးရလက္နက္စက္ရံုက အလုပ္သမားတဦး။ သူမက အိမ္ေဖၚအေဒၚၾကီးကို သက္ေသေခၚျပီး ထိုလူငယ္ကို ေျပာလိုက္သည္။ </span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><i><span style="font-size: small;">“မင္း - ေနာက္ကို ဒီအိမ္ကိုထပ္မလာခဲ့ပါနဲ႕၊ ပါတီ၀င္တေယာက္အေနနဲ႕ တို႕လို “အျပစ္ရိွတယ္လို႕ စြပ္စြဲခံထားဖူးသူ” တေယာက္နဲ႕ အခုလိုစကားေတြေျပာတာ မင္းအတြက္ အလြန္အႏၱရာယ္ၾကီးပါတယ္။ ျပန္ေရာက္ရင္ ၀န္ခံခ်က္ ေပးလိုက္ပါ၊ အေဒၚၾကီး- သူ႕ကို ေနာက္ တံခါးမဖြင့္ေပးပါနဲ႕” </span></i></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">သူမအိမ္ေရွ႕တြင္ “ <span style="color: #cc0000;">က်န္းမာေရးအေျခအေနအရ ၾကိဳတင္ခ်ိန္းဆိုထားသူမွအပ ေတြ႕ဆံုျခင္းမျပဳႏိုင္ပါ</span>” ဟု လက္မွတ္ေရးထိုး စာတန္းဆြဲထားလိုက္သည္။ ပထမတၾကိမ္တြင္ ဆိုင္းဘုတ္ကို မည္သူမွန္းမသိ ဖ်က္ဆီးသြားရာ သူမက ရဲကိုသြားျပီး တိုင္ၾကားလိုက္သည္။ သူမႏွင့္ ခင္မင္ေသာ ရဲမွဴးကို အေၾကာင္းၾကားျပီးေနာက္ပိုင္းတြင္ ဖ်က္ဆီးလည္းမခံရေတာ့၊ ဧည့္စိမ္းမ်ားလည္း မလာေတာ့။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">သူမ၏ အထူးတပည့္ ျဖစ္သူ တားဒဲ့ က မွတ္ခ်က္ခ်သည္။ <i><span style="color: #741b47;">“ ဆရာမဟာ က်ြန္ေတာ့္အေပၚ အေမေလာက္ကို ေကာင္းခဲ့ပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ တခုေတာ့ေျပာခ်င္တယ္။ တခ်ိဴ႕ကိစၥေတြကို သူ႕ဖာသာသူ လႊတ္ထားလိုက္ပါ။ သူတို႕ေျခလွမ္းကို ကိုယ္ကၾကိဳသိေနတာမ်ိဴး၊ ျပန္ျပီးတိုက္ခိုက္တာမ်ိဴးကို “သူတို႕”က သိပ္နာက်ည္းတယ္၊ ဆရာမကို ဒုကၡမေရာက္ေရာက္ေအာင္ တိုးျပီးၾကံစည္ၾကလိမ့္မယ္” </span></i> တဲ့။ “သူတို႕”ဆိုတာ ဘယ္သူေတြလဲဟု သူက တိတိက်က် ထုတ္မေျပာပါ။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">တားဒဲ့ေျပာတာ မွန္သည္ဟု ဆိုရမည္။ ရက္အနည္းငယ္ၾကာေသာအခါ သူမလမ္းေလ်ွာက္ေနစဥ္ လူရွဳပ္ေသာ လမ္းမတေနရာအေရာက္ ေနာက္ေက်ာမွ စက္ဘီးတစီးက ၀င္တိုက္ျပီး နင္းေျပးသြားသည္။ မ်က္ျမင္ေတြ႕လိုက္သူက စက္ဘီးသမား၏ ပံုပန္းသြင္ျပင္ကို ျပန္ေျပာျပေသာအခါ ထိုလူက ဆံပင္နက္နက္ထူထူ၊ စက္ဘီးထိုင္ခံုစြပ္က အ၀ါေရာင္ - တဲ့။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">----------------------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">တီးတိုးသတင္းေတြ ၾကားရျပန္သည္။ ေသအံ့မူးမူး ၀န္ၾကီးခ်ဴပ္ ခ်ဴအင္လိုင္းကို ေဆးရံုမွာ ေမာ္စီတံုးက သြားေတြ႕သည္တဲ့။ ခ်ဴအင္လိုင္းက သူ႕ကိုဆက္ခံသူအျဖစ္ တိန္ေရွာင့္ဖိန္ကို ေရြးပါဟု ေျပာသည္တဲ့။ ေမာ္စီတံုးက အသံတိုးလြန္းလို႕ မၾကားရေလဟန္ ေဆာင္ေနသည္- တဲ့။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"> ခ်ဴအင္လိုင္းကြယ္လြန္ေတာ့ တိုင္းျပည္ထဲက လူေတြအားလံုးနီးပါး ၀မ္းပန္းတနည္း ျဖစ္ၾကသည္။ အေလာင္းကို ၾကိဳဆိုၾကသည္။ တကယ္ေတာ့ ခ်ဴအင္လိုင္းသည္ တရုပ္ျပည္အတြက္ သူတတ္ႏိုင္သမ်ွ အေကာင္းဆံုးလုပ္ေဆာင္ေပးသြားခဲ့သူ။ သူႏွင့္သူ႕ဇနီးတြင္ ကေလးမရိွပါ။ နီးစပ္သူမ်ားက ဇနီးငယ္ငယ္ထပ္ယူျပီး မ်ိဴးဆက္ခ်န္ခဲ့ဖို႕ အၾကံေပးေသာအခါ သူက ေျပာပါသည္ <i><span style="color: #741b47;">“တရုပ္ျပည္ထဲက ကေလးေတြအားလံုးဟာ က်ြန္ေတာ့္ကေလးေတြခ်ည္းပါဘဲ</span></i>” တဲ့။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ခ်ဴအင္လိုင္း၏ မေသမီဆႏၵက သူ႕အရိုးျပာကို ႏိုင္ငံအႏွံ႕ ျဖန္႕က်ဲရန္ျဖစ္သည္။ ယင္းစကားကိုပင္ မဒမ္ခ်န္ခ်င္းတို႕အုပ္စု၀င္ေဟာင္းမ်ား ျမွဳပ္ႏွံေလ႕ရိွေသာ “ျမင့္ျမတ္သည့္ေတာင္ကုန္း” ေပၚတြင္ သူတို႕ႏွင့္အတူယွဥ္တြဲ မေနလို၍ေပလားဟု ထင္ျမင္ခ်က္ေပးသူမ်ားရိွသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">မဒမ္ခ်န္ခ်င္း၏ ရုပ္ပံုမ်ားက သတင္းစားမ်ားတြင္ ပို၍ေနရာယူလာသလို သူမကို မလိုလားသူမ်ားက သူမ၏ အတြင္းေရးသတင္းမ်ား၊ အရွဳပ္ေတာ္ပံုမ်ား၊ အပုပ္နံ႕မ်ားကို တီးတိုးျဖန္႕က်က္ ေျပာဆိုလာေနၾကပါသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">-------------------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">သူမ၏ အိမ္ေရွ႕တြင္ ဥယ်ာဥ္မွဳးေဟာင္း၏ ကူညီစီမံေပးမွဳျဖင့္ ႏွင္းဆီခင္းမ်ား၊ ပန္းအလွပင္ကေလးမ်ားျဖင့္ သာေတာင့္သာယာ ျဖစ္ေနေပျပီ။ ေအာက္ထပ္က အေဒၚၾကီးကေတာ့ သူပိုင္ေသာ ဥယ်ာဥ္တျခမ္းကို ဘာပင္မွ မစိုက္ပါနဲ႕။ ဥကၠဌၾကီး“ေမာ္”က မၾကိဳက္ဘူးတဲ့။ ခက္ပဲခက္ရခ်ည့္။ သူမရဲ့ က်န္းမာေရးလည္း တိုးတက္ေကာင္းမြန္လာျပီး အသားအေရေတြ ျပည့္လာသည္ ( ေထာင္ကထြက္ခါစက ၈၅ေပါင္သာရိွသည္၊ ေထာင္ထဲမ၀င္မီက ၁၁၅ေပါင္ျဖစ္သည္)။ မူလက ညစ္ပတ္ေပေရေနေသာ အိမ္ခန္းနံရံေတြကိုလည္း ခင္မင္သူ လူငယ္ေလးမ်ားက လာျပီး ေဆးသုတ္ေပးထားသျဖင့္ ၾကည့္ေပ်ာ္ရွဳေပ်ာ္ရိွေနပါသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">------ တေယာက္ကေတာ့ ပံုမွန္လည္ပတ္ျမဲ။ န်န္ခ်န္းက သူ႕ကို ျပည္သူ႕စစ္အဖြဲ႕၀င္မွန္းသိေပမင့္ ျမိဳသိပ္ထားသည္။ တခါတရံ စာသင္အျပီး အတူတူခ်က္ျပဳတ္စားေသာက္ၾကသည္။ သူမက သူ႕ကို မသိမသာ အသံုးခ်ခဲ့ဖူးပါသည္- အထူးသျဖင့္ ပါတီပုဂၢိဳလ္မ်ား၊ ေတာ္လွန္ေရးေခါင္းေဆာင္ အဖြဲမ်ားကို သူမေပးလိုေသာ သတင္းစကား အခ်က္အလက္မ်ားကို တပည့္ငယ္ကို မသိမသာ ေျပာလိုက္ရံုပင္။ တေန႕တျခား ရင္းႏွီးခင္မင္လာသည့္ သူမ၏ တပည့္ကေလးက ေနာက္ဆံုး သူ႕ဇာတိအမွန္ကို ဖြင့္ေျပာ လာသည္။ သူ လက္ထပ္ေတာ့မွာျဖစ္၍ လက္ရိွအလုပ္ကို စြန္႕ခြာေတာ့မည္ - တဲ့။ သူဟာ အေရးမပါတဲ့ သတင္းေပးတေယာက္ပါ- တဲ့။ သူ႕ဆီကေန ေမပင္းနဲ႕ပါတ္သက္တဲ့ သတင္းအခ်က္အလက္တခ်ိဴ႕ ထပ္ရခဲ့ပါသည္။ ေမပင္းကို ျပည္သူ႕စစ္အဖြဲ႕က သူမမိခင္ကို ကိုယ္တိုင္ရံွဳ႕ခ်ဖို႕ဖိအားေပးရန္ ဖမ္းဆီးေခၚေဆာင္သြားခဲ့သည္။ ေမပင္းက လက္မခံခဲ့ပါ။ ေနာက္ဆံုး လက္လြန္ကာ ေသဆံုးသြားရျခင္းဟူ၍ ပင္။ </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">------------------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ေမာ္စီတံုးကြယ္လြန္ခဲ့ျပီ။ ေထာင္ထဲမွာေနစဥ္က သူမအျမဲ ေမ်ွာ္လင့္ဆုေတာင္းခဲ့ေသာအရာ။ </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ပါတီတြင္း အကြဲအျပဲမ်ားက ပိုဆိုးလာသည္။ ခ်န္ခ်င္းတို႕က တိန္႕ေရွာင္ပင္းကို ေနရာခ်ထားလိုက္သည္။ ဟြာကိုဖုန္းက ေခါင္းေဆာင္ျဖစ္လာသည္။ ဟြာကိုဖုန္းသည္ အေတြ႕အၾကံဳႏုနယ္သူ၊ အင္အားအခိုင္အမာ ရိွသူေတာ့မဟုတ္။ သို႕ရာတြင္ တခုေတာ့ ကတိျပဳသည္။ ယဥ္ေက်းမွဳေတာ္လွန္ေရးအတြင္း မမ်ွတမွဳခံစားခဲ့ရသူမ်ားအတြက္ ကူညီေဆာင္ရြက္ေပးမည္။ တိုင္ၾကားမွဳေတြ မေရမတြက္ႏိုင္ ေပၚေပါက္လာသည္။ ေနာက္ပိုင္းမွာ မဒမ္ခ်န္ခ်င္း၏ ေလးဦးဂိုဏ္း ဖမ္းဆီးထိမ္းသိမ္းခံရျပီး တိန္႕ေရွာင္ပင္းတေယာက္ ႏိုင္ငံေရး ေရွ႕မ်က္ႏွာစာကို ျပန္ေရာက္လာခဲ့ေလသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">န်န္ခ်န္းက အစိုးရအဖြဲ႕၀င္ေတြဆီ သူမ၏ သမီးငယ္ ေသဆံုးမွဳကို စံုစမ္းစစ္ေဆးေပးပါရန္ </span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အဆက္မျပတ္ စာေရးသားေတာင္းဆိုသည္။ တခါေသာ္ အစိုးရအရာရိွတဦး သူမဆီေရာက္လာသည္။ သူက ေျပာပါသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><i>“ ခင္ဗ်ားသိေအာင္ေျပာမယ္။ ရွန္ဟိုင္းမွာ အဲဒီအခ်ိန္က ထူးထူးျခားျခားေသဆံုးမွဳ တေသာင္းေလာက္ ရိွတယ္။ အဖမ္းခံရတဲ့သူေတြက အဲဒီထက္ အဆေပါင္းမ်ားစြာပိုတယ္။ က်ဴပ္တို႕မွာ လုပ္စရာ သံုးခုရိွတယ္။ ပထမတခုက အျပစ္မရိွဘဲ အက်ဥ္းစခန္းေရာက္ေနသူေတြကို စိစစ္ျပီးလႊတ္ႏိုင္ဖို႕၊ ဒုတိယက ခင္ဗ်ားလို မွားယြင္းစြဲခ်က္နဲ႕ ျပန္လည္လြတ္လာတဲ့သူေတြကို နာမည္သန္႕စင္ေပးဖို႕၊ ေနာက္ဆံုးက်မွ မတရားသျဖင့္ ေသဆံုးရသူေတြကို စံုစမ္းဖို႕။ အဲဒီေတာ့ ခင္ဗ်ားရဲ့ ေတာင္းဆိုခ်က္ကို ခ်က္ခ်င္းလက္ငင္း ေဆာင္ရြက္ေပးႏိုင္မွာ မဟုတ္ဘူး။ စိတ္ရွည္ရွည္နဲ႕ေစာင့္ပါ။ စာေတြ အၾကိမ္ၾကိမ္ထပ္မပို႕ပါနဲ႕ေတာ့”</i></span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ထိုပုဂိၢဳလ္၏ ေျပာၾကားခ်က္မွာ အဓိပၼါယ္ရိွျပီး မ်ွတသည္ဟု သူမ ထင္ပါသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><i>“ေကာင္းပါျပီရွင္။ က်မ သေဘာေပါက္ပါျပီ။ ဒါနဲ႕ ရွင္က က်ြန္မအရင္ျမင္ဖူးတဲ့ ပါတီအရာရိွေတြနဲ႕ သိပ္ကြာျခားတယ္လို႕ ထင္ပါတယ္”</i></span></div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #741b47; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><i>“ဟုတ္မွာပါ- က်ဴပ္က လြန္ခဲ့တဲ့ တႏွစ္ကမွ အက်ဥ္းစခန္းက ျပန္လာခဲ့သူေလ”</i></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">------------------------------------------ </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">၁၉၇၈တြင္ လြန္ခဲ့ေသာ ၁၂ႏွစ္က သူမကို မွားယြင္းစြာ ဖမ္းဆီးအေရးယူခဲ့ျခင္းျဖစ္ေၾကာင္း တရား၀င္စာကိုရရိွခဲ့သည္။ သူမဆံမွ သိမ္းဆည္းထားေသာ ဘဏ္စာရင္းကို က်သင့္ေသာ အတိုးႏွင့္တကြ ျပန္ေပးပါမည္ဟု ဆိုလာသည္။ သူမက တိုင္းျပည္၏ စီးပြားေရးအခက္အခဲကို ငဲ့ကြက္၍ မူလတန္ဖိုးကိုသာ ယူပါမည္ဆိုေသာ္လည္း မရပါ။ </span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">၁၉၇၈ ေႏြဦးရာသီ၊ တိတိက်က်ဆိုရလ်ွင္ အသတ္ခံရျျပီး၁၁ႏွစ္အၾကာတြင္ </span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ေမပင္းႏွင့္တကြ ရုပ္ရွင္စတူဒီယိုမွ ေသဆံုးသူ ၂၉ဦးအတြက္ </span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"> စံုစမ္းစစ္ေဆးေရး ေကာ္မီတီတရပ္ ဖြဲ့စည္းေဆာင္ရြက္ခဲ့သည္။ အစီရင္ခံစာတြင္ ေမပင္းကို ”သတ္ေသျခင္း”အစား ”ဖိႏွိပ္မွဳေၾကာင့္ ေသဆံုးရသည္” ဟု ေဖၚျပေသာ္လည္း လက္သည္တရားခံကို တိက်စြာ ေဖၚတုတ္ျခင္းမျပဳသည့္အတြက္ သူမက ကန္႕ကြက္ခဲ့ပါသည္။ ထိုကိစၥအတြက္ အၾကိမ္ၾကိမ္ ေခၚယူေဆြးေႏြးမွဳမ်ားျပဳလုပ္ျပီး အမည္နာမအတိအက်ျဖင့္ မေဖၚထုတ္ႏိုင္ျခင္းကို ေတာင္းပန္ေျဖာင္းဖ် ခဲ့ပါသည္။ အမွန္တကယ္ ေမပင္းကလြဲ၍ က်န္ ၂၈ဦးလံုးမွာ မဒမ္ခ်န္ခ်င္းႏွင့္ တနည္းမဟုတ္တနည္း ပါတ္သက္ခဲ့သူမ်ားျဖစ္ပါသည္။ ၄င္းတို႕ထဲတြင္ သူမ မထင္မရွား မင္းသမီးျဖစ္စဥ္က ေနရာေကာင္းထားမေပးခဲ့ေသာ ဒါရိုက္တာမ်ား၊ သူမထက္ေက်ာ္ၾကားေသာ မင္းသမီးမ်ား ပါ၀င္သည္။ ရုပ္ရွင္စတူဒီယိုက ေမပင္းအတြက္ အမွတ္တရဆုေတာင္းပြဲတခု က်င္းပေပးခဲ့ပါသည္။ ေမပင္း၏ ဆရာမျဖစ္သူ ရုပ္ရွင္စတူဒီယို ဒါရိုက္တာ၏ဇနီးက ၂၄ႏွစ္သမီး ေမပင္း၏ ဘ၀ျဖတ္သန္းမွဳႏွင့္ အမွတ္တရေလးမ်ား၊ ကူညီေဖးမတတ္ပံုမ်ားကို ထုတ္ႏုတ္ေျပာဆိုသြားပါသည္။ ရိုးသားမွဳ ခံစားခ်က္အျပည့္ႏွင့္ ေျပာသြားေသာသူမ၏ မိန္႕ခြန္းအတြင္း ငိုရိွဳက္သံအခ်ိဳ႕ ထြက္ေပၚလာခဲ့ပါသည္။ ထို႕ေနာက္ ၀မ္းနည္းေၾကကြဲစရာ ေတးဂီတေနာက္ခံတြင္ တက္ေရာက္လာသူအသီးသီးက ေမပင္း၏ ဓါတ္ပံုကို ဦးညႊတ္အေလးျပဳၾကျပီး မိခင္န်န္ခ်န္းကိုလည္းု လက္ဆြဲႏွဳတ္ဆက္ အားေပးၾကပါသည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ထိုညက သူမ အိပ္မေပ်ာ္ခဲ့ပါ။ အေမွာင္ထဲမွာ လဲေလ်ာင္းေနရင္းက ၾသစေတးလ်ႏိုင္ငံ ကင္ဘာရာျမိဳ႕မွာ ေျပးလႊားေဆာ့ကစားေနေသာ ပါးေဖာင္းေဖါင္းႏွင့္ကေလးမေလးတေယာက္၊ ရွန္ဟိုင္းျမိဳ႕လမ္းမေပၚက မိန္းမလွေလးတေယာက္ကို သာ ျမင္ေယာင္ တမ္းတေနမိပါေတာ့သည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">---------------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">၁၉၇၉ ႏွစ္သစ္ကူးတြင္ တရုတ္ႏွင့္ အေမရိကန္ သံတမန္ဆက္ဆံေရးကို ျပန္လည္ထူေထာင္လိုက္ၾကသည္။ သူမ မနက္တိုငင္း တိုက္ခ်ိကစားေလ့ရိွေသာ အမ်ားျပည္သူပန္းျခံ၏ ခံုတန္းကေလးမ်ားေပၚတြင္ လူငယ္လူရြယ္ေလးမ်ားသည္ အဂၤလိပ္စာကို အားၾကိဳးမာန္တက္ ေလ့လာေနၾကသည္။ </span></span><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">သူမကို “ႏိုင္ငံျခားသူလ်ိဴ” ဟု လမ္းေဒါင့္တြင္ေစာင့္၍ ေအာ္ဟစ္ ေလွာင္ေျပာင္ခဲ့ေသာ ကေလးငယ္မ်ားက အဂၤလိပ္စာတပည့္မ်ား ျဖစ္လာၾကျပီး <i><span style="color: #741b47;">“မဂၤလာနံနက္ခင္းပါ” </span></i>ဟု အျပံဳးႏွင့္ ႏွဳတ္ဆက္လာၾကသည္။ ယခင္က အဆက္အသြယ္မလုပ္ခဲ့ေသာ ေဆြမ်ိဴးမ်ားက ျပန္လည္ဆက္သြယ္လာၾကျပီး အခ်ိဴ႕က သူတို႕ႏွင့္အတူ လာေနပါဟု ဆိုၾကသည္။ ႏိုင္ငံျခားဘာသာသင္ေက်ာင္းမွ အဂၤလိပ္စာဆရာခန္႕ရန္ ကမ္းလွမ္းေသာ္ျငား က်န္းမာေရးအရ မိမိအိမ္တြင္သာ သင္ႏိုင္ပါမည္ဟု အလိမၼာႏွင့္ ျငင္းပယ္ခဲ့ရပါသည္။ ရင္ကိုနာက်င္ေစခဲ့ေသာ အျဖစ္အပ်က္မ်ားကို အျမဲသတိေပးေနမည့္ ဒီေျမဒီေရမွာ မေနလိုေတာ့ျပီ။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">သူမကို အာဏာပိုင္မ်ားက သိမ္းဆည္းထားေသာ ေၾကြထည္ပစၥည္းအခ်ိဴ႕ျပန္ေပးပါသည္။ အေကာင္းဆံုးလက္/ရာ ၁၅ခုကိုမူ ရွန္ဟိုင္းျပတိုက္က ၀ယ္ယူလိုသည္ ဟုဆိုသည္။ သူမက အျပီးအပိုင္ လွဴခဲ့ပါသည္။ ဘဏ္စာရင္းထဲမွ ေငြမ်ားကို ထုတ္ယူ၍ အမ်ားစုကို ေဆြမ်ိဴးသားခ်င္းမ်ား၊ အိမ္ေစေဟာင္းမ်ားကို မ်ွေ၀ ေပးကမ္းလိုက္သည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">အေမရိကတြင္ ေနထိုင္ၾကေသာ ညီမႏွစ္ေယာက္ထံမွ ဖိတ္ေခၚစာႏွင့္အတူ ပတ္စပို႕ႏွင့္ဗီဇာမ်ား ရရိွေအာင္ ၾကိဳးပမ္းေဆာင္ရြက္ခဲ့ပါေတာ့သည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">---------------------------------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">၁၉၈၀ခုႏွစ္၊ စက္တင္ဘာ ၂၀ရက္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">မိုးဖြဲဖြဲက်ေနသည့္ၾကားမွ လိုက္ပါပို႕ေဆာင္သူမ်ားကို လက္ျပႏွဳတ္ဆက္လိုက္ပါသည္။ သူတို႕ကလည္း လက္ျပရင္း ညီမေတြႏွင့္ ေပ်ာ္ရႊင္စြာဆံုစည္းပါေစေၾကာင္း ဆုေတာင္းေပးၾကပါသည္။ ဘယ္ေတာ့ျပန္လာမည္လဲဟု ဘယ္သူကမွ မေမးပါ။ ၀မ္းနည္းစရာ အမွတ္ရမွဳမ်ားျပည့္ေနတဲ့ ဒီေျမကို ျပန္လာမွာမဟုတ္ေတာ့ဘူးဆိုတာ သူတို႕ ၾကိဳတင္ သိခ်င္လည္း သိေနၾကေပမည္။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">ရွန္ဟိုင္းက ေဟာင္ေကာင္ကိုထြက္ခြာမည့္ သေဘာၤဆိပ္ကမ္းကို ကားကေရာက္လာခဲ့ေလျပီ။ မိုးကလည္း သည္းသည္းမည္းမည္း ရြာခ်လိုက္ေတာ့သည္။ ထီးမပါသျဖင့္ သူမတကိုယ္လံုး စိုရႊဲသြားေတာ့သည္။ သူမ လိုက္ပါရမည့္ ပထမတန္းအခန္းတြင္ ေရခ်ိဴးခန္းငယ္ပါသျဖင့္ ေရေႏြးျဖင့္ ေရခ်ိဴးသန္႕စင္လိုက္ျပီးမွ ကုန္းပတ္ေပၚ ထြက္လာခဲ့သည္။ ရွန္ဟိုင္းျမိဳ႕ကို စိတ္ထဲက ႏွဳတ္ဆက္ေနမိပါသည္။ မိုးေငြ႕ေၾကာင့္ မိွဳင္းမွဳန္ေနေပမဲ့ အေ၀းက အေဆာက္အဦမ်ားႏွင့္အတူ သူမအရင္အလုပ္လုပ္ခဲ့ေသာ ရွဲလ္ ရံုးေဟာင္းကို ခပ္ျပျပ ျမင္ႏိုင္ပါေသးသည္။ </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"> သေဘၤာ ေက်ာက္ဆူးကို မ ယူ ျပီး တေျဖးေျဖးအရိွန္ယူ ေမာင္းႏွင္လုိက္ပါသည္။ </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">သူမ ရပ္ေငးၾကည့္ေနေသာ ကမ္းပါးစပ္ျမင္ကြင္းက မ်က္၀န္းထဲမွာ တေျဖးေျဖး မွဳန္၀ါးေပ်ာက္ကြယ္သြားပါသည္။ ေလက တဟူးဟူးတိုက္ခတ္ ေနသျဖင့္ ဆံႏြယ္တို႕က ေနာက္ဖက္မွာ လြင့္ပ်ံ၀ဲလို႕ေနသည္။ ဇာတိေမြးရပ္ေျမကို အျပီးအပိုင္ စြန္႕ခြာရတာမို႕လည္း ရင္ထဲမွာ နာၾကင္ေၾကကြဲေနသည္။ ကိုယ့္တိုင္းျပည္ကို ဘယ္ေလာက္ ခ်စ္ခင္တြယ္တာခဲ့သလဲ သစၥာရိွခဲ့သလဲဆိုတာ ဘုရားသာလ်ွင္ အသိဆံုးျဖစ္ေပမည္။ သို႕ေပမင့္ ကိုယ့္ပေယာဂမပါဘဲ တည္ေဆာက္ထားသမွ် တစစီကြဲေၾကပ်က္ျပဳန္းခဲ့ေလျပီ။ အခုေတာ့ျဖင့္ အတိတ္က ေၾကကြဲစရာမ်ားႏွင့္ ပို၍ပို၍ ေ၀းရာဆီသို႕သာ............................။</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;">-----------------------၀၀၀၀၀၀---------------------</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="color: #e06666; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">မိုးစက္ပြင့္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0b5394;"><br />
</span></span></div><div style="color: #351c75; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: x-small;">စာေရးသူက အရာရာကို ျပန္လည္ေတြးတဲ့အခါတိုင္း ေၾကကြဲ၀မ္းနည္းရလြန္းလို႕ အၾကိမ္ၾကိမ္အားယူျပီးမွ ဒီစာအုပ္ကို ျပီးဆံုးေအာင္ ေရးခဲ့ရတယ္လို႕ ဆိုပါတယ္။ သမိုင္းေနာက္ခံ စာအုပ္ေကာင္းကေလးအုပ္ကို မ်ွေ၀ခ်င္စိတ္နဲ႕ မူရင္းရသ မပ်က္ေအာင္ အတတ္ႏို္င္ဆံုးၾကိဳးစားျပီး အက်ဥ္းျခံဳးတင္ျပေပးထားပါတယ္။ လိုအပ္ခ်က္ရိွရင္ က်ြန္မရဲ့ မက်ြမ္းက်င္မွဳလို႕ မွတ္ယူေပးပါေနာ္။ အလုပ္အားခ်ိန္မွ ေရးရေတာ့ အပိုင္းေတြ ျပတ္ျပတ္ေနတာ စိတ္မေကာင္းပါ။ အပိုင္းေတြ သိပ္မ်ားေနမွာစိုးလို႕ ေနာက္ဆံုးပိုင္းကို အရမ္းရွည္ရွည္ၾကီးနဲ႕ အဆံုးသတ္လိုက္ရပါတယ္။ စာအုပ္ငွားေပးတဲ့ မမK နဲ႕ အျမဲေစာင့္ဖတ္တဲ့ မမET နဲ႕ အားေပးၾကတဲ့ အျခားသူငယ္ခ်င္းမ်ားကိုေက်းဇူးတင္ပါတယ္။ မူရင္းစာအုပ္လက္လွမ္းမွီရင္လည္း ျပည့္ျပည့္စံုစံု ခံစားဖတ္ၾကည့္ၾကပါလို႕ တိုက္တြန္းပါရေစ ေနာ္..။</span></span></div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8919082579194527720.post-8235238575368564752012-01-23T19:12:00.000+06:302012-01-23T19:12:47.079+06:30ရွန္ဟိုင္းက သံမဏိႏွင္းဆီ ( Life and Death in Shanghai )-၃<div style="color: #0b5394;"><b><span style="font-size: small;">အက်ဥ္းစခန္းက ေန႕ရက္မ်ား</span></b></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> သူမက ခက္ခဲၾကမ္းတမ္းတဲ့ ေန႕ရက္မ်ားကို အမ်ိဴးမ်ိဴးၾကိဳးစားျပီး ေနထိုင္ခဲ့ပါတယ္။ အဲဒီအထဲမွာ သူမပိုင္ဆိုင္တဲ့ ပစၥည္းအခ်ိဴ႕ ကိုသံုးျပီး အခန္းကို နဲနဲပိုေကာင္းလာေအာင္ၾကိဳးစားတာကလည္း စိတ္ဓါတ္ျမွင့္တင္ျခင္း တမ်ိဴးပါ။ ဥပမာ- တံပ်က္စည္းငွားျပီး အခန္းထဲက ဖုန္ေတြ လွည္းက်င္းပစ္တာမ်ိဴး၊ ေရအိမ္သံုးစကၠဴေတြနဲ႕ ညစ္ေပတဲ့ ေနရာေတြကို သန္႕စင္ပစ္တာမ်ိဴး ပါ။ ဒါ႕အျပင္ သူမရဲ့ မိတ္ေဆြ “ပင့္ကူ” ကေလးတေကာင္လည္း အခန္းထဲမွာ ရိွေနပါတယ္။ သူ႕ရဲ့ လွဳပ္ရွားမွဳေတြ၊ သူ အိမ္ေဆာက္ေနတာကို </span><span style="font-size: small;">ကို ေစာင့္ၾကည့္ရတာဟာ သူမအတြက္ နာက်င္ခံစားရမဲ့ အခ်ိန္ေတြကို ေလ်ာ့နည္းေစပါတယ္။ တခါတေလ အခ်ဴပ္ေထာင္ နံရံက ျမက္ပန္းပြင့္ေသးေသးေလးတပြင့္ကလည္း အားမာန္သစ္ေတြ ေပးစြမ္းခဲ့ပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အက်ဥ္းခန္းမွာ ႏွစ္လခန္.ၾကာေနျပီးလို႕ တင္းမခံႏိုင္ေလာက္ေတာ့ဘူးလို႕ အာဏာပိုင္ေတြက ထင္တဲ့အခ်ိန္မွာ သူမကို စစ္ေဆးေမးျမန္းသူနဲ႕ တၾကိမ္ေတြ႕ေစပါတယ္။ စာအုပ္နီေလးပါ ယူခဲ့ပါ- တဲ့။ တပ္နီလူငယ္ေတြလို မိုက္ရူးရဲ မဟုတ္တဲ့ စစ္ေဆးေမးျမန္းသူေတြဟာ အနည္းဆံုး က်ိဴးေၾကာင္းဆင္ျခင္မွဳ တစံုတရာ ရိွေကာင္းရဲ့ ဆိုတဲ့ အေတြးနဲ႕ သူမ ေမ်ွာ္လင့္ စိတ္လွဳပ္ရွား ေနမိပါတယ္။ </span><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">”ထိုင္ပါ” </span> စစ္ေမးသူက သူ႕ေရွ႕ကခံုကုိ ညႊန္ျပပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သူမ ထိုင္ရမဲ့ခံုရဲ့ ေနာက္ေက်ာ အေပၚတည့္တည့္မွာ ျပဴတင္းေပါက္ေသးေသးတေပါက္နဲ႕ ေခ်ာင္းၾကည့္ ေပါက္ တေပါက္ကို ေတြ႕ရတာမို႕ အံ့ၾသသြားမိပါတယ္။ စစ္ေမးသူက သူမကို သိပ္မၾကည့္ဘဲ တခ်ိန္လံုး အဲဒီအေပါက္ကိုသာ စိတ္ေရာက္ေနတာမို႕ တေယာက္ေယာက္ အဲဒီမွာ ေစာင့္ၾကည့္ေနတာ ေသခ်ာ ေနပါတယ္။ စစ္ေမးသူက (ဟိုလူၾကားေအာင္) အသံကိုျမွင့္ျပီး သူမဟာ ႏိုင္ငံျခားနဲ႕ ဆက္သြယ္ျပီး စပိုင္လုပ္ေနတာမို႕ အျပစ္ရိွသူတေယာက္ျဖစ္ေၾကာင္း၊ သူတို႕မွာ သက္ေသ အေထာက္အထားေတြ အမ်ားအျပား ရိွေၾကာင္း ေျပာပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">“ ဒါဆိုရင္ အဲဒီသက္ေသေတြကို အခု ထုတ္ျပလိုက္ပါ၊ ဘာေၾကာင့္ အခ်ိန္ကုန္ခံျပီး က်ြန္မကို ေမးျမန္း စစ္ေဆး ေနရတာပါလဲ”</span> လို႕ သူမက ေတာင္းဆိုပါတယ္။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">”ကိုယ္တိုင္၀န္ခံရင္ သက္ညွာတဲ့ အျပစ္ဒဏ္ရမယ္၊ တျခားတေယာက္ေယာက္ရဲ့ အျပစ္ကိုဖြင့္ေျပာရင္ ဆုလာဘ္ေတာင္ ရဦးမယ္”</span> တဲ့။ အဖန္တရာေတေနျပီျဖစ္တဲ့ ေခ်ာ့လံုးျမွဴလံုးေတြ ဆိုတာ သူမ သိပါတယ္။</span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“ မရိွတဲ့အျပစ္ကို ရိွလာေအာင္လုပ္ျပီး ၀န္ခံဖို႕ရာ က်မက မ်က္လွည့္ဆရာလည္း မဟုတ္ပါဘူး” </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">“ မင္းမွာ ၀န္ခံဖို႕ အသင့္မျဖစ္ရင္ ဘယ္ႏွစ္ႏွစ္ၾကာၾကာ၊ ငါတို႕ ေစာင့္မယ္”</span> တဲ့။ သူမကို ေထာင္နဲ႕ျခိမ္းေျခာက္ျခင္းပါ။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;">“ အႏွစ္တသန္းၾကာလဲ မေျပာင္းလဲပါဘူး။ လိမ္ေျပာဖို႕ထက္ ေသျခင္းကိုပဲ ေရြးခ်ယ္မွာပါ”</span> ျပီးေတာ့ သူမက </span><span style="font-size: small;"> စာအုပ္နီထဲက စာတပိုဒ္ကို အလြတ္ရြတ္ျပပါတယ္</span><span style="font-size: small;">္ ..။ <span style="color: #741b47;"> “ ပင္ပန္းခက္ခဲတာကို မေၾကာက္နဲ႕၊ ေသရမွာေတာင္ မေၾကာက္နဲ႕ လို႕ ဥကၠဌၾကီးေမာ္က ေျပာခဲ့တယ္ မဟုတ္လား”</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #741b47;"> </span> </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"></span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေမးျမန္းသူဟာ “သက္ေသရိွတယ္” လို႕ လိမ္ညာေျပာမိတဲ့အတြက္ စိတ္ဓါတ္ေရးရာမွာ သူမကို တပန္းရံွဳးသလို ျဖစ္ေနပါတယ္။ ေနာက္ထပ္ အျပန္အလွန္ေျပာၾကရင္း သူမက <span style="color: #741b47;">“ အစိုးရဆီက တရားမွ်တမွဳကို က်မ ေမ်ွာ္လင့္ေနပါတယ္”</span> လို႕ သူမက ေျပာခဲ့ပါတယ္။ အဲဒီအခါ ေမးျမန္းသူက <span style="color: #741b47;"> “ တရားမ်ွတမွဳ ဟုတ္လား၊ မင္းကေတာ့ အိမ္တေဆာင္မီးတေျပာင္နဲ႕ ေႏြးေႏြးေထြးေထြးေနလို႕၊ သူမ်ားေတြက အေအးးဒဏ္ခံစားလို႕ ဒါကိုေရာ တရားတယ္လို႕ ထင္လို႕လား” </span>တဲ့။ န်န္ခ်န္းက ဒီလိုေျဖခဲ့ပါတယ္။</span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“ လူမွဳဆိုင္ရာမ်ွတမွဳနဲ႕ ဥပေဒဆိုင္ရာမ်ွတမွဳကို ရွင္ ေရာေထြးေနျပီ။ က်မနဲ႕ က်မခင္ပြန္းကေတာ့ လူထုအစိုးရဟာ တရုပ္ျပည္ထဲက ဆင္းရဲသားေတြ အေအးဒဏ္ကေန လြတ္ေျမာက္ေအာင္ တိုးတက္ေအာင္ ေဆာင္ရြက္ေပးလိမ့္မယ္လို႕ ယံုၾကည္တဲ့အတြက္ ၁၉၄၉မွာ တိုင္ေပကို ထြက္မသြားဘဲ တရုပ္ျပည္မွာဘဲ ေနရစ္ခဲ့တာပါ”</span></div><div style="color: #0b5394; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တခါတရံ သူမရဲ့အေျဖေတြက ေမးျမန္းသူကို တခဏ ဆြံ႕အ သြားေစပါတယ္။ သူကဆက္ျပီး မၾကာခင္ေရာက္လာေတာ့မဲ့ ေဆာင္းရာသီနဲ႕ တမ်ိဴး၊ သမီးငယ္ရဲ့ေရွ႕ေရး ေတြနဲ႕ ျခိမ္းေျခာက္ပါတယ္။ သူမက ဘာမွမေျပာပဲ ႏွဳတ္ဆိတ္ေနခဲ့ပါတယ္။ ေနာက္ဆံုးေတာ့ သူက ေမးျမန္းျခင္းကို ရပ္နားျပီး သူမကို အေသးစိတ္ကိုယ္ေရးရာဇ၀င္နဲ႕ “ကိုယ့္ကိုယ္ကိုယ္သံုးသပ္ခ်က္” တေစာင္ကို ျပဳစုဖို႕ တာ၀န္ေပးလိုက္ ပါတယ္။ ေနာက္တၾကိမ္ စစ္တဲ့အခါ သူမေရးထားတဲ့ ကိုယ္ေရးရာဇ၀င္က ျပည့္စံုမွဳမရိွဘူး လို႕ သူတို႕က ဆိုပါတယ္။ သူတို႕က သူမ အရင္တိုန္းက သြားခဲ့တဲ့ ႏိုင္ငံျခားခရီးစဥ္တိုင္းရဲ့ ေျပာခဲ့တဲ့စကားနဲ႕ ေတြ႕ခဲ့တဲ့ လူေတြအားလံုးကို ခ်ေရးသင့္တယ္ လို႕ဆိုပါတယ္။</span><span style="font-size: small;"></span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">------------------------------</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ခရစၥမတ္ညကေတာ့ ထူးျခားမွဳတခု ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ အက်ဥ္းေထာင္တေနရာကေန တရုတ္ဘာသာနဲ႕ စပ္ဆိုထားတဲ့ “ Silent Night ” သီခ်င္းသံ ထြက္ေပၚလာပါတယ္။ သီဆိုေနတဲ့ အက်ဥ္းသူ အမ်ိဴးသမီး ကေလးဟာ ပါရမီရိွတဲ့ အဆိုုပညာရွင္ တဦးဦးျဖစ္ႏိုင္ပါတယ္။ အသံကို ခ်ိဴခ်ိဴျမျမနဲ႕ ေျပေျပျပစ္ျပစ္ေလး သီဆိုလိုက္တာမို႕ အက်ဥ္းသူအားလံုး ျငိမ္သက္ရင္ခုန္စြာ နားဆင္ေနခဲ့ၾကပါတယ္။ သီခ်င္းေလးက သာသာယာယာ အဆံုးသတ္သြားပါတယ္။ မၾကာခင္ဘဲ အေစာင့္ေတြ အေျပးေရာက္လာပါတယ္။ ”သီခ်င္းဆိုတာ ဘယ္သူလဲ၊ ဘယ္သူက စည္းကမ္းေဖာက္တာလဲ” လို႕ အေလာတၾကီး ေမးၾကေပမဲ့ တေယာက္မွ အေျဖမေပးခဲ့ၾကပါဘူး။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ႏွစ္သစ္ကူးျပီး ေနာက္ရက္အနည္းငယ္မွာေတာ့ ”အထူးေၾကျငာခ်က္“ တရပ္ကို နားေထာင္ရပါတယ္။ ေမာ္စီတုန္းနဲ႕အတူ ၊ ခ်န္ခ်င္းပါ၀င္တဲ့ “ေလးဦးဂိုဏ္း”က ေခတ္ေနာက္ျပန္ဆြဲသူေတြကို ဖယ္ရွားျပီး အာဏာအရပ္ရပ္ကို ခ်ဴပ္ကိုင္လိုက္တဲ့ သတင္းပါ။</span></div><div style="color: #0b5394;"><br />
</div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ေနာက္ရက္မ်ားမၾကာခင္မွာဘဲ ေသဒဏ္က်ခံရမဲ့သူေတြ၊ တသက္တက်ြန္းက်ခံရမဲ့ လူစာရင္းအရွည္ၾကီးကို ေၾကျငာျပန္ပါတယ္။ တီးတိုးသတင္းေတြအရ လူသိန္းသန္းခ်ီျပီး ျမိဳ႕ေပၚကပညာတတ္အလုပ္ေတြကို စြန္႕လႊတ္ကာ ေတာအရပ္က အလုပ္ၾကမ္းစခန္းေတြကို သြားေရာက္လုပ္ကိုင္ေစတယ္ လို႕ သိရပါတယ္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">-------------------------</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">တခါတရံ သမီးကို တမ္းတစိတ္ေတြက ထိန္းလို႕မရ။ </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">မျဖစ္ႏိုင္မွန္း သိပါလ်က္ႏွင့္ အေစာင့္ကို ေတာင္းပန္ၾကည့္သည္။ <span style="color: #741b47;">“ က်မသမီးေလးကို ဒီအခ်ဴပ္ထဲ အတူတူ ေခၚထားလို႕ ရႏိုင္မလား” </span> လို႕ ေတာင္းဆိုၾကည့္မိသည္။ အေျဖက ရွင္းသည္။ <span style="color: #741b47;"> “ မရဘူး၊ သူ႕မွာက အျပစ္မွ မရိွတာ”</span></span></div><div style="color: #741b47;"><span style="font-size: small;">“က်မကိုယ္တိုင္လည္း အျပစ္မရိွဘဲ ဒီကိုေရာက္ေနတာဘဲေလ” </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">တုန္႕ျပန္ခ်က္အျဖစ္ အက်ဥ္းခန္းတံခါးကို ၀ုန္းကနဲ ပိတ္သြားတာဘဲ ရရိွလိုက္သည္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">သူမ တရက္မွာ ကိုယ္ပူျပီးဖ်ားပါသည္။ ေအးစိမ့္ေနတဲ့ တန္းစီကြင္းကို အခ်ိန္မီ မေလ်ာက္ႏိုင္တဲ့အတြက္ ရိုက္ႏွက္ခံရသည္။ ပ်င္းတယ္လို႕ စြပ္စြဲသည္။ တုန္ရီျပီး လဲက်မတတ္ျဖစ္ေနတာကိုျမင္တဲ့အခါမွ ေဆးစစ္ခြင့္ ရခဲ့သည္။ ကုသေဆာင္မွာ တန္းစီေနေသာ လူမမာေတြ အျမားအပ်ားပင္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">“၁၈၀၆”</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">သူမ စစ္ရန္အလွည့္ျဖစ္သည္။ အ၀တ္အစားေတြ အကုန္ခ်ြတ္ျပီး စစ္ရတာမ်ိဴးျဖစ္သည္။ ပါးစပ္ထဲကို သာမိုမီတာ တေခ်ာင္းထည့္ေပးသည္။ ရင္ဘတ္ကို နားၾကပ္ျဖင့္ေထာက္သည္။</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">“အသည္းေရာင္ ရိွတယ္ ထင္တယ္” </span><br />
<span style="font-size: small;">ဆရာ၀န္ဆိုသူက ဆိုပါတယ္။ တကယ္ေတာ့ သူမရဲ့ ေရာဂါဟာ အသည္းနဲ႕ မဆက္စပ္မွန္း ေဆးပညာ အသိနည္းနည္းကေလးရိွရင္ေတာင္ သိႏိုင္ပါတယ္။ ဘာပဲေျပာေျပာ အဲဒီေန႕ကေတာ့ ေရေႏြးခြဲတမ္း ပိုရတဲ့အတြက္ ေရေႏြးပူပူကိုေသာက္ရင္း ေနသာထိုင္သာ ေတာ္ေတာ္ရိွသြားပါသည္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">-----------------------------------</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">အခ်ဴပ္ေထာင္ရက္မ်ားအတြင္း ေနာက္ထပ္ အၾကိမ္ၾကိမ္ စစ္ေမးမွဳေတြအျပင္ အဖြဲ႕၀င္ေတြရဲ့ ၀ိုင္း၀န္း ထိုးၾကိတ္ႏွိပ္စက္တာကိုပါ ခံခဲ့ရပါေသးတယ္။ သူတို႕က သူမကို လက္ေနာက္ျပန္ လက္ထိပ္ခတ္ လိုက္ပါတယ္။ သူမဟာ ကူမင္တန္အစိုးရနဲ႕ အဆက္အသြယ္ရိွေၾကာင္း “၀န္ခံ” မွသာ ျပန္ျဖဳတ္ေပးမယ္ လို႕ဆိုပါတယ္။ </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">ရက္ေတြ ၾကာလာတာနဲ႕အမ်ွ လက္ထိပ္က အနာေတြ အမ်ားၾကီး ျဖစ္လာပါတယ္။ အနာကေန ေသြးေတြ ျပည္ေတြ ထြက္ပါတယ္။ လွဴပ္ရွားတဲ့အခါတိုင္း ၊ အသည္းခိုက္ေအာင္နာက်င္ပါတယ္။ ဒီအနာေတြက ေသရာပါ အမာရြတ္ေတြကို ေမြးဖြားေပးခဲ့ပါတယ္။ သူမရဲ့ တသက္တာမွာ ေအးတဲ့ရာသီဥတုတိုင္း ကိုက္ခဲတတ္တဲ့ ေ၀ဒနာေတြ ခ်န္ထားေပးခဲ့မွာ ျဖစ္ပါတယ္။ အစားအစာကို လက္နဲ႕စားလို႕မရပါဘူး။ ရွင္သန္ဖို႕ ဆံုးျဖတ္ထားတဲ့အတြက္ သူမဟာ အစာစားဖို႕မျဖစ္မေနၾကိဳးစားျပီး တိရိစၦာန္တေကာင္လို ငံု႕ျပီး စားရပါတယ္။ ဒါကေတာ့ သူမရဲ့ မာေၾကာတဲ့ စိတ္ဓါတ္ကို ရိုက္ခ်ိဴးဖို႕အတြကိ ၾကီးမားတဲ့ ထိုးႏွက္ခ်က္တရပ္ ျဖစ္ပါတယ္။</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">သြားဖံုးေတြက ေသြးယိုေပမဲ့ လိုအပ္တဲ့ေဆးကို မရပါဘူး။ အနာေတြကို ဖန္ရည္ေဆးေၾကာဖို႕ ေဆးရည္တမ်ိဴးမ်ိဴး ေတာင္းဆိုေပမဲ့ မေပးခဲ့ပါဘူး။ တခါတရံက်ေတာ့ ဒီ ယဥ္ေက်းမွဳေတာ္လွန္ေရးဆိုတဲ့ အရွဳပ္အေတြးၾကီး ျပီးတဲ့အထိ သူမ အသက္ရွင္မွ ရွင္ပါ့မလားလို႕ သံသယ ျဖစ္လာပါတယ္..။ </span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">---------------------------</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="color: #0b5394;"><span style="font-size: small;">ဆက္ရန္ (ေနာက္ဆံုးပိုင္း)</span><br />
</div>Mehttp://www.blogger.com/profile/13802536480189481409noreply@blogger.com2